Máté evangélium 11-17. fejezet – Kapcsolódó Igékkel

11. Jézus és Bemerítő János

Mát. 11,1 És lőn [az történt], mikor elvégezé [bevégezte] Jézus a tizenkét tanítványának [apostolnak] adott utasítást [útbaigazítását, rendelkezéseit; oktatását], elméne [továbbment] onnan, hogy tanítson és prédikáljon [igét hirdessen] azoknak [környező] városaiban [is].

Mát. 11,2 János pedig, mikor meghallotta a  fogságban [a börtönben; a tömlöcben]171 a Krisztus cselekedeteit [tetteit], elküldvén kettőt az ő tanítványai közül [ezt üzente neki, és]

Mát. 11,3 Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?

Mát. 11,4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek [mondjátok el; adjátok hírül (adjátok tudtára)] Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

Mát. 11,5 A vakok [újra] látnak, és a sánták [bénák] járnak; a poklosok [leprások] megtisztulnak és a siketek (némák) hallanak; a halottak föltámadnak [életrekelnek], és a (koldus)szegényeknek Evangélium [örömhír; örömüzenet] hirdettetik;

Mát. 11,6 És boldog, aki én bennem [énrajtam] meg nem botránkozik [aki el tud fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]172

Mát. 11,7 Mikor [miután] pedig azok elmentek vala, szólni [beszélni] kezde Jézus a sokaságnak [tömegnek] Jánosról: Mit látni [miért] mentetek ki  a pusztába [sivatagba]? Nádszálat-é [látni], amit a szél hajtogat [hogy széltől hajlongó, szélingatta nádszálat lássatok; széltől rázott nádat]?

Mát. 11,8 Hát mit látni [ugyan miért]  mentetek ki? Puha [díszes, drága, finom kelmébe] ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha [díszes, drága, finom] ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak [a királyi palotákban lehet megtalálni.].

Mát. 11,9 Hát mit látni [de hát miért] mentetek ki? [akkor

viszont kivel akartatok találkozni] Prófétát-é? Bizony, mondom néktek [azt láttatok, sőt], prófétánál is nagyobbat [többet]!

Mát. 11,10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé  én elküldöm az én (hírvivő) követemet [angyalomat] a te orcád [színed] előtt, [aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat.

Mát. 11,11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [magzatai] között nem támadott [nem lépett fel] nagyobb [legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra] Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az egek (Istenének) Királyságában], nagyobb nálánál.

Mát. 11,12 A Bemerítő János idejétől; [napjaitól] fogva pedig mind mostanig [megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [a mennyek országa erőszakot szenved; erőszakkal lehet betörni. A mennyek királysága erőteljesen halad előre], és az erőszakoskodók ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és erőszakosak ragadják azt magukhoz].

Mát. 11,13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig  prófétáltak vala [János idejéig hirdette (jövendölte) ezt].                                                          Mát. 11,14 És ha be akarjátok venni [ha akarjátok, fogadjátok el; És ha meg akarjátok érteni, és ha tudni akarjátok,  ha készen álltok elfogadni, Ő maga], Illés, aki eljövendő vala [akinek el kellett jönnie].

Mát. 11,15 Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]173

Mát. 11,16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket]? Hasonlatos [azokhoz] a gyermekekhez, akik a piacon [piactereken (vásártéren)] ülnek [tanyáznak], és kiáltoznak az ő társaiknak [a többieknek],

Mát. 11,17 És ezt mondják [odakiáltják a többieknek]: Sípoltunk [furulyáztunk; fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; [siránkoztunk] siralmas énekeket [siratót] énekeltünk néktek [gyászdalokat fújtunk], és nem sírtatok [és nem gyászoltatok, és nem vertétek melleteket; de nem jajgattatok, nem zokogtatok]174

Mát. 11,18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög [gonosz szellem; démon] van benne.

Mát. 11,19 Eljött az embernek Fia [az Emberfia], aki [ugyanúgy] eszik és iszik [mint mások], és ezt mondják: Ímé [nézzétek] a nagyétkű [falánk] és részeges [iszákos; borivó] ember, a vámszedők és bűnösök [(hamartólosz: céltévesztők] barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól [De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség, és az eredményei igazolják]175

Mát. 11,20 Ekkor elkezdé szemökre hányni [meginteni, feddeni,

korholni] ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb erő működött általa (erő-megnyilvánulás történt)], hogy nem tértek vala meg [nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket; nem tértek más felismerésre, nem tértek észre]176

Mát. 11,21 Jaj [rossz lesz] néked Korazin [népe (jelentése: fekete hal; füstölgő kályha).]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [lakói (jelentése: halászat háza, vadászat háza]! Mert ha Tirusban [jelentése: sziklák városa] és Sidonban [jelentése: lapos város] történnek vala azok a [erő-megnyilvánulások, hatalmas] csodák [működtek volna azok az erők], amelyek bennetek lőnek [történtek]. Rég megtértek volna [az ő lakóik már régen megváltoztatták volna életüket, régen más felismerésre tértek, már rég észretértek (gondolkozásmódot változtattak) volna] gyászruhában [szőrzsákban] és hamuban [fejükre hamut szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].

Mát. 11,22 De mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak [népének]  könnyebb dolga [elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet [(kriszisz): döntés, (meg)ítélés, válság] napján, hogynem néktek177

Mát. 11,23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál [talán az égig emelkedsz; tán nem az égig emelted-e magad], a pokolig fogsz megaláztatni [levettetni; A láthatatlan országig (Hádész) fogsz alászállni; Egészen az alvilágig fogsz lesüllyedni]. Mert ha Sodomában történnek vala azok a [hatalmas] csodák [működtek volna azok az erők], amelyek te benned lőnek [történtek; amelyeket ti láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [még ma is állna].

Mát. 11,24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének [népének] könnyebb dolga [elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet napján, hogynem néked.

Mát. 11,25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat  adok néked [magasztallak, dicsőítelek; áldalak téged; Vallást teszek rólad], Atyám, mennynek [égnek] és földnek Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [okosok éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [de kiskorúak előtt] megjelentetted [de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted, láthatóvá tetted) (ezeket) a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)].

Mát. 11,26 Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad helyesnek].

Mát. 11,27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]178

Mát. 11,28 Jöjjetek [gyertek] én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és én megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Mát. 11,29 Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)179

Mát. 11,30 Mert az én igám [jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [nem nehéz]

Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

172 Lukács bizonyságtétele Bemerítő János elbizonytalanodásáról így hangzik: „És Jánosnak mind ezeket elmondák (hírül vitték) a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván (magához hívatott, és) Elküldé Jézushoz (az Úrhoz ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek (odaérkeztek hozzá), mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád (ezzel a kérdéssel), mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Azon órában pedig (Jézus) sokakat (sok embert) gyógyíta meg (különféle) betegségekből (és bajokból), csapásokból, (megszabadított gonosz) tisztátalan szellemektől, és sok vaknak adá meg szeme világát (adta vissza a látását). És felelvén Jézus, (így válaszolt, és) monda nékik: Elmenvén mondjátok meg (vigyétek hírül) Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik (a vakok látnak), a sánták járnak, a poklosok (leprások) megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik (hirdettetik). És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik” (Luk. 7,18-23) Az elbizonytalanodás egyik oka az volt, hogy Jánoshoz is eljutott az Úr Jézus tetteinek híre, Aki: „… körüljárja [bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [a mennyek] országának Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtelenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35) És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek (életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19) „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19) „És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24) „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

173 Lukács is így folytatja bizonyságtételét: „Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni (miért) mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? Hát mit látni (ugyan miért) mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága (pompás) öltözetben és gyönyörűségben vannak (és bőségben élnek), a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni (miért) mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek (azt láttatok, sőt), prófétánál is nagyobbat. Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt (előtted), ki elkészíti előtted a te útadat. Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb ő nála” (Luk. 7,24-28) De Bemerítő János ennek a próféciának a beteljesedését várta:  „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (Jön már!), azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el (ki bírja majd ki) az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő (mert olyan lesz az), mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak (és mint a ruhatisztítók) lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja (ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR) Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot (akkor majd igaz áldozatokat visznek) az Úrnak” (Malak. 3,1-3) Az Úr Jézus kijelentése így folytatódik: „A törvény és a próféták Bemerítő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba (Más fordításban: A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje)” (Luk. 16,16) „És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt (de nem ismerték fel), hanem azt mívelék (tették) vele, amit (csak) akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szóla (beszélt) nékik” (Mát. 17,10-13)

174 Az Úr Jézus Bemerítő Jánosról, és az Ő szolgálatáról tesz bizonyságot, de: „A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve (elvetették Isten akaratát), nem meritkezvén be általa. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit (e nemzedék tagjait)? És mihez (is) hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk (furulyáztunk) néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket (siratót) énekeltünk néktek, és nem sírtatok” (Luk. 7,30-32)

175 Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög (tisztátalan szellem, démon) van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó (részeges) ember, a vámszedők és bűnösök (céltévesztettek) barátja. És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól (De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége)” (Luk. 7,33-35) És hogy az Úr miért a bűnösökkel eszik és iszik, arra ad választ a Róla szóló prófécia: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó (vagyon) és igazság. Jobb (drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom (jövedelmem) a válogatott ezüstnél (és a színezüstnél). Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén (és a törvénynek az útjain). Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket (kincstárukat)

megtöltsem” (Péld. 8,17-21)

176 Már a prófétán keresztül szólt az Úr: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek (meg) hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok (azt kérdezitek): Miben (miből) térjünk meg?” (Malak. 3,7)

177 Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek (nálatok történtek), régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb (elviselhetőbb) lesz állapota (sorsa) az ítéletkor, hogynem néktek” (Luk. 10,13-14) Hiszen látták az Ő csodáit: „És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (és nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik (azért) jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulának. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (megérinteni): mert erő származék (áradt ki) belőle, és mindeneket (és mindenkit) meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

178 Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22) Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36) És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3) Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon  kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28) A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20) És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

179 Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25) „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett vagyok, de ő megsegít). Térj meg (térj vissza) én lelkem (bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9) Mert: „Bő záport hintesz vala (bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősítetted) vala” (Zsolt. 68,10) És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39) Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5) Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

12. A szombati kalásztépés

Mát. 12,1 Abban az időben a vetéseken át haladt [Jézus a gabonaföldeken át vezetett az útja] szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.

Mát. 12,2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik [olyat tesznek], amit nem szabad [tilos] szombatnapon cselekedni [tenni].

Mát. 12,3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett [mit tett] Dávid, mikor megéhezett vala ő, és akik vele valának [kíséretével együtt]?

Mát. 12,4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt [az Úrnak felajánlott (kitett) szent] kenyereket, amelyeket [pedig] nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának [az ő kíséretének], hanem csak  a papoknak?180

Mát. 12,5 Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik [megszegik; megszentségtelenítik] a papok a szombatot  [a szombatra vonatkozó törvényt; a szombati tilalmat (előírást); és a szombatot közönséges nappá teszik] a templomban [a szent helyen] és nem vétkeznek [és ezzel mégsem tesznek semmi rosszat; és nem esnek vád alá, mert nem vétkeznek (nem követnek el vele bűnt)]?

Mát. 12,6 Mondom pedig néktek, hogy [még] a templomnál [a szenthelynél is] nagyobb van itt.

Mát. 12,7 Ha pedig tudnátok [megértenétek] mi [mit jelent] ez: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna [nem ítéltétek volna el] az ártatlanokat [azokat, akik nem vétkeztek; akik semmi rosszat nem tettek; akik nem eshetnek vád alá].

Mát. 12,8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia [az Emberfia Úr a szombat fölött is]181

Mát. 12,9 És távozván [továbbhaladva] onnan [máshová], méne [bement] az ő zsinagógájukba [/összejöveteli hely(ség)ükbe/].

Mát. 12,10 És ímé, vala ott egy elszáradt [sorvadt, béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [megengedett dolog-e] szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat emeljenek ellene].

Mát. 12,11 Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha [báránya; birkája], és ha az szombatnapon a verembe [egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [nem fogja meg; nem követ el mindent hogy kihúzza] és ki nem vonja [és nem húzza ki] azt?

Mát. 12,12 [pedig hát] Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb; fontosabb; becsesebb; több] pedig az ember a juhnál! [birkánál] Szabad [megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [tenni].

Mát. 12,13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá [és meggyógyult], és olyan éppé [egészségessé] lőn, mint a másik.

Mát. 12,14 A farizeusok pedig  kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]182

Mát. 12,15 [amikor] Jézus pedig észrevévén [megtudta, felismerte] ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság [tömeg], és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;

Mát. 12,16 És megfenyegeté őket [és meghagyta (szigorúan megtiltotta, és megparancsolá) nekik; keményen rájuk szólt; de óvatosságra intette és figyelmeztette őket; de a lelkükre kötötte], hogy őt ismertté ne tegyék. [ne fedjék fel, kicsoda ő; megtiltotta nekik, hogy másoknak beszéljenek róla; hogy ne terjesszék a hírét; hogy őt nyilvánosságra ne hozzák];

Mát. 12,17 Hogy  beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása [Ézsaiás prófétán át mondott ige, kijelentés], aki így szólt [prófétált]:

Mát. 12,18 Ímé [Ő] az én szolgám [szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [Szellememet Rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (kriszisz: változást) hirdet a pogányoknak [és hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek].

Mát. 12,19 Nem verseng [nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [piacokon, a tereken] senki nem hallja szavát [hangját].

Mát. 12,20 A megrepedezett [megroppant] nádat [nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot].

Mát. 12,21 És az ő nevében reménykednek majd a pogányok [a népek, nemzetek]183

Mát. 12,22 Akkor egy vak és (süket)néma ördöngőst [démontól megszállottat, akiben gonosz szellem volt] hoztak ő [Jézus] elé; és meggyógyítá azt annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.

Mát. 12,23 És elálmélkodék [elcsodálkozott; magánkívül volt a megdöbbenéstől (extázisban: önkívületben volt, illetve került)] az egész sokaság, és monda: Vajon [csak] nem ez-é Dávidnak ama Fia?184

Mát. 12,24 A farizeusok [elkülönült, elzárkózó; elválasztó, kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja] pedig ezt hallván, mondának [kijelentették]. Ez nem űzi ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat másként], hanemha [csak] Belzebubbal [jelentése: a legyek, a férgek ura; a magasság ura], az ördögök [a gonosz, tisztátalan szellemek, démonok] fejedelmével [fejedelmének erejével, segítségével].

Mát. 12,25 Jézus pedig, tudva [ismerve, átlátta] az ő gondolataikat [töprengéseiket,fontolgatásaikat, gondolkodásmódjukat], monda nékik: Minden ország [királyság, birodalom], amely (ön)magával meghasonlik [amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol], elpusztul [(erémoó): kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá válik]. És egy város vagy háznép [család] sem állhat meg [maradhat fenn], amely meghasonlik (ön)magával [amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol].

Mát. 12,26 Ha pedig a sátán [(Szátánász): ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, szembeszegülő, ellenkező] a sátánt [a saját gonosz szellemeit] űzi ki, [akkor ez azt jelenti, hogy] önmagával hasonlott meg; mimódon [és akkor hogyan] állhat meg [maradhat fenn] tehát az ő országa [királysága, birodalma]?

Mát. 12,27 És ha én Belzebub által [Belzebub erejével, segítségével] űzöm (haj(í)tom) ki az ördögöket [a gonosz szellemeket; démonokat], a ti fiaitok ki által [ki(nek a segítségé)vel] űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti (ítélő)bíráitok.

Mát. 12,28 Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm [haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat], akkor [bizony] kétség nélkül [már] elérkezett hozzátok az Isten országa [királysága, uralma]185

Mát. 12,29 Avagy mi módon [hogyan] mehet [törhet] be valaki a hatalmasnak [az erősnek] házába és rabolhatja el annak kincseit [javait; vagyonát; holmiját], hanemha megkötözi előbb a hatalmast [azt az erőst] és akkor rabolja [foszthatja] ki annak házát?186

Mát. 12,30 Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol [Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, pazarol]187

Mát. 12,31 Azt mondom azért néktek: Minden bűn [(hamartia): céltévesztés] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés,] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése,a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg  az embereknek [nem nyer bocsánatot].

Mát. 12,32 Még aki az ember Fia [Emberfia] ellen szól [beszél], annak is megbocsáttatik [bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól [leszólja], annak sem ezen [sem ebben a világban. Ebben a korban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [nem nyerhet bocsánatot]188

Mát. 12,33 Vagy legyetek jó [hasznos] fák, és teremjetek jó [megfelelő, hasznos, kiváló] gyümölcsöt, vagy legyetek romlott [haszontalan, hitvány] fák, és teremjetek romlott [haszontalan, hitvány] gyümölcsöt. [Ha jó (nemes) a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz (romlott) a gyümölcse is]; mert gyümölcséről ismerik meg a fát189

Mát. 12,34 Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj].

Mát. 12,35 A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [hordja] elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [tárházából] hozza elő [szórja ki a rosszat] a gonoszokat190

Mát. 12,36 De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige,], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mát. 12,37 Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]191

Mát. 12,38 [megszólították őt és] ekkor felelének néki némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled.

Mát. 12,39 Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz, hitvány] és parázna [házasságtörő; hűtlen]  nemzetség [nemzedék] jelt kíván [követel; jelet szeretne látni; jelek után tör,  kutat]; és nem adatik [más] jel néki, hanemha [csak] Jónás [jelentése: galamb] prófétának jele.

Mát. 12,40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az embernek Fia [az Emberfia] is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [belsejében, szívében].

Mát. 12,41 Ninive [jelentése: település, lakás, lakóhely] férfiai az ítéletkor [kriszisz: döntés, (meg)ítélés, válság, változás] együtt támadnak majd fel [amikor Ninive népe együtt áll ítélet elé; együtt jelennek meg majd az ítéleten] ezzel a nemzetséggel [nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [(katakrinó): elítélik; A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, (a sátán hatalma)] ezt [a nemzedéket]: mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták életüket válaszul; más felismerésre tértek] a Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb van itt Jónásnál.

Mát. 12,42 Délnek királyné asszonya [királynője] felkél [feltámad; életre kel] majd az ítéletkor [dél királynője együtt áll majd ítélet elé; együtt jelenik meg az ítéleten] e nemzetséggel [nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik végéről], hogy hallhassa a Salamon [jelentése: béke] bölcsességét; és ímé, [most pedig] nagyobb van itt Salamonnál192

Mát. 12,43 Mikor pedig a tisztátalan [gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [bolyong; vándorol], nyugalmat [csillapodást] keresve, és nem talál:

Mát. 12,44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen [gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt.

Mát. 12,45 Akkor [nyomban] elmegy [elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul], utolsó [későbbi] állapota  gonoszabb [rosszabb] lesz az elsőnél [mint az előző volt]. Így lesz [hasonló sors vár; ez történik majd] ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel] is193

Mát. 12,46 Mikor pedig még szóla [amikor beszélt] a sokaságnak, [tömegekhez] ímé az ő anyja és az ő testvérei (meg)állanak vala odakünn, akarván [igyekezve] ő vele szólni [beszélni].

Mát. 12,47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid [rokonaid] odakünn állanak, és szólni [beszélni] akarnak veled.

Mát. 12,48 Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim [rokonaim]?

Mát. 12,49 És [erre] kinyújtván kezét [kitárta karját, és] az ő tanítványaira [mutatott], monda: Ímé [itt van, ez] az én anyám és [itt vannak] az én testvéreim!

Mát. 12,50 Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám194

181 Mikor az Úr Jézuson megbotránkoznak a farizeusok, amiért a Máté házában a bűnösökkel együtt eszik, akkor is így szól hozzájuk az Úr: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13) Hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél (hogy élj törvény//Isten Igéje szerint), szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda (kijelentette) nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is” (Luk. 6,5) Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részlettel kiegészítve: „s monda nékik: A szombat lőn [rendeletetett] az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia [Emberfia] a szombatnak is Ura [Úr a szombat fölött is]” (Márk. 2,27-28) Hiszen Ő (a Teremtő) adta a szombatot, vagyis a nyugalom napját, amiről így szól az Úr szava: „Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját (a hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával), amelyet alkotott vala, megszünék a hetedik napon minden munkájától, (és megpihent). És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten (mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után)” (1 Móz. 2,2-3) A törvény pedig világosan kijelenti a szombat célját: „Hat napon át munkálkodjál (dolgozz), és végezd minden dolgodat (mindenféle munkádat). De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja (sabbat: nyugalom; a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás). Semmi dolgot se tégy (ne végezz) azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod (és semmiféle állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék (hadd pihenjen) a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad (hozzád hasonlóan)” (5 Móz. 5,13-14) A tízparancsolatba is bele foglaltatott a szombatra (sabbatra: nyugalom napjára) vonatkozó parancs: „Hat napon át végezd dolgaidat (munkádat), a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék (pihenjen) a te ökröd és szamarad, és megpihenjen (lélegzethez jusson) a te szolgálód fia és a jövevény” (2 Móz. 23,12) Az apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy a sabbat törvénye csak előképe a Krisztusban való életnek: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,16-17)

182 Márk is bizonyságot tesz a történtekről, egyben figyelmeztet Isten Igéje, hogy a vallásos emberek a világiakkal, és a politikusokkal (Heródes-pártiak) együtt el akarják pusztítani az Úr Jézust (és a testét, azaz a kihívottak gyülekezetét): „És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt (sorvadt) kezű ember. És lesik vala őt (figyelték Jézust), hogy (vajon) meggyógyítja-e szombatnapon; hogy vádolhassák őt (és vádat emelhessenek ellene). Akkor monda a megszáradt (sorvadt) kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket (életet) menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván (és sajnálta őket) szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes- pártiakkal (együtt) mindjárt tanácsot tartának ellene (hogyan végezzenek vele), hogy elveszítsék őt” (Márk. 3,1-6) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze száradt (sorvadt) volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek ő utána (és figyelték Jézust), ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene (hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják). Ő pedig tudván (ismerve) azoknak gondolatait, monda a száradt (sorvadt) kezű embernek: Kelj fel és állj elő (a középre)! És (az) felkelvén, előálla. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani (megmenteni), vagy elveszteni (kioltani)? És körültekintve (és végignézve) mindnyájukon, monda az embernek (és így szólt a beteghez): Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék (kinyújtotta), és keze (meggyógyult, és) oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelének esztelenséggel (mert esztelen indulat szállta meg őket) és (arról) beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek (hogy mit tegyenek) Jézussal?” (Luk. 6,6-11) És: „Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös (céltévesztett) ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16) Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólanak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10) „Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (terveznek, titokban tartják tervüket, és); a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7)

183 Őbenne, aki ezt mondja: „Jöjjetek [gyertek] én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és én megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket]” (Mát. 11,28) Őróla szólnak a próféták: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (hirdet) a népeknek. Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat (nádszálat) nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (a füstölgő mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán (alétheia: valóságban) jelenti (hirdeti) meg. Nem pislog, és meg nem reped (nem alszik ki, és nem törik össze), míg a földön törvényt tanít (míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön), és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté (kiterítette), és kiterjeszté termésivel a földet (és szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott), aki lelket (pnoé: leheletet) ád a rajta lakó népnek, és (szellemet) a rajta járóknak” (Ésa. 42,1-5) Ő Isten karja: Figyeljetek (hallgassatok) reám, ti népek, és reám hallgassatok, nemzetek! Mert tanítás megy ki (származik) tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom (és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan). Közel (van) igazságom, kijő (jön már) szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket” (Ésa. 51,4)

184 Lukács bizonyságtétele: Az Úr Jézushoz egy vakot hoztak, akinek visszaadta a szemevilágát: „Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős [démontól megszállott, démonizált] néma embert [egy süketnémát] hozának néki. És az ördögöt [a gonosz szellemet, a démont] kiűzvén [és mihelyt a démont kihajtotta belőle], megszólalt a néma; és a sokaság [a tömeg] csodálkozik [megdöbbent] vala, mondván: Soha nem láttak [még] ilyet [ilyen hatalmas dolog még soha nem történt] Izráelben!” (Mát. 9,32-33) Lukács röviden így tesz bizonyságot az eseményről: „És ördögöt (démont) űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög (démon), megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság” (Luk. 11,14) És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként a választott nép szeme előtt teljesedtek be a próféciák,: „Megelevenednek (életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19) „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19) „És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24) „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

185 A vallásos emberek, ha látják az Úr hatalmát és cselekedeteit, mindig így reagálnak:  „A farizeusok pedig ezt mondják [kijelentették] vala: Az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [segítségével] űzi ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, démonokat]” (Mát. 9,34) Lukács is beszámol a történtekről: „Némelyek pedig azok közül (így szóltak és) mondának: A Belzebub által, az ördögök fejedelme által (segítségével) űzi ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat). Ő pedig tudván (ismerve) azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely (ön)magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal, ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha (ön)magával meghasonlik, mimódon állhat meg (maradhat fenn) az ő országa? Mert (ti) azt mondjátok, hogy én a Belzebub által (segítségével) űzöm ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat). És ha én a Belzebub által (segítségével) űzöm ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat), a ti fiaitok ki által (kinek a segítségével) űzik ki (azokat)? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat, akkor bizony) kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Luk. 11,14-20) Márk beszámolója így hangzik: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele/benne, és: Az ördögök fejedelme által (az ördögök fejedelmének a segítségével) űzi ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat). Ő pedig magához híván azokat, példázatokban (szólt hozzájuk és) monda nékik: sátán miként tud sátánt kiűzni? Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; És ha egy ház (háznép) önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház (háznép). És ha a sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, (akkor szintén) nem maradhat meg (tovább), hanem vége van” (Márk. 3,22-26) Már a prófétán keresztül így szólt az Úr, az Úr Jézus elvetéséről: „Halljátok egek, és vedd füleidbe (figyelj ide) föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem (fölmagasztaltam), és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; (de) Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá (népem nem ért meg engem)! Oh gonosz nemzetség (jaj, vétkes nemzet), hamissággal (bűnnel) megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen (romlott) fiak! Elhagyták az Urat, megutálták (megvetették) az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle” (Ésa. 1,2-6)

186 Lukács bizonyságtétele: „Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van (a vagyona biztonságban van); De mikor a nálánál erősebb reá jövén (de ha nála erősebb tör ellene és) legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja” (Luk. 11,21-22) Márk is így tesz bizonyságot: „Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát” (Márk. 3,27) A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal (elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26) És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (diadalmaskodott) rajtok abban (Krisztusban)” (Kol. 2,15) Mert: „Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 Ján. 3,8)

187 Lukács írása szerint is így zárja az Úr Jézus beszédét: „Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar (nem gyűjt, nem szed össze), tékozol” (Luk. 11,23) Amikor a tanítványok látnak valakit, aki nem jár velük, de az Úr Jézus nevében démonokat űz: „És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk (és ellenetek), mellettünk (és veletek) van” (Luk. 9,50) És Márk is megismétli a kijelentést: „Mert aki nincs ellenünk, (az) mellettünk van” (Márk. 9,40)

188 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hamartia: hiba, tévedés) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást (ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //blaszphémia: rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vétkes marad bűne miatt örökké //melló: leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt terjesztették): Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30) Lukács így ír erről: „És ha valaki valamit mond az embernek Fia (az Emberfia) ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, (annak) meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10) És a Szent Szellem folytatja a kijelentést: „Mert (ugyanis) lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték az Istennek jó (felséges) beszédét (réma: kijelentés) és a jövendő világnak erőit. És elestek, (azok) ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát (de elestek, ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát), és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6) „Mert ha az Úrnak, a megtartó (az Üdvözítő) Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték (és megszabadultak a világ förtelmeitől; (miaszma): – szenny, tisztátalanság, beszennyezettség; fertő, métely. Itt: elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását), de ezekbe ismét belekeveredve (azokban elbuknak, és) legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett (ez az utóbbi állapotuk rosszabb, károsabb, súlyosabb lesz) az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve (mert jobb lett volna nekik), ha meg sem ismerték volna az igazság (dikaioszüné: megigazulás) útját (hodosz: Krisztus tanítását, amelynek útjain jártak), mint hogy (azt) megismervén, elpártoljanak (elforduljanak) a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe (és a megfürdött disznó sárban hempereg)” (2 Pét. 2,20-22) És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb megtér (visszatér) a maga okádására, úgy a bolond (a hitetlen) megkettőzteti az ő bolondságát (úgy ismétli meg bolondságát az ostoba)” (Péld. 26,11) „Mert ha szándékosan ((hekúsziósz): önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk (hamartanó: elvétjük a célt, hibázunk), az igazság (alétheia: valóság, az Ige) megismerésére való eljutás után (az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való áldozat (//apoleipó//: Itt: már nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (atheteó: megszeg, érvénytelenít, hatálytalanít, megszüntet, megsemmisít), két vagy három tanúbizonyságra (két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (oiktirmosz: szánalom, részvét, könyörület; együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (apothnészkó: elpusztul). Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak (koinosz közönségesnek, szentségtelennek, megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza (enübridzó: – sérteget, gyaláz, bántalmaz; gyalázattal illet, megvet, csúffá tesz, csúfol, kigúnyol, megcsúfol)?” (Zsid. 10,26-29) Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt (hamartia: a cél nem szándékos elvétése, nem szándékos félrelépés), könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (adikia: istentelenség, az igazság //Ige//hiánya) bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17) Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben; Szerfelett megsokasodott (bőségesen kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (hamartólosz: a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)

189 Mert: „… minden jó fa jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt terem [érlel]; a romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa pedig rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt terem. Nem teremhet [nem hozhat; nem képes; nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt; romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa sem teremhet [hozhat] jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt” (Mát. 7,17-18) Tehát: „Nem jó fa az, amely romlott (rossz) gyümölcsöt terem; és (viszont) nem romlott (rossz) fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a szederindáról (csipkebokorról) nem szednek (szüretelnek) szőlőt” (Luk. 6,43-44)

190 Lukács így ír erről: „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót;  és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből (amivel csordultig van a szív, azt) szól(ja) az ő szája” (Luk. 6,45) A farizeusoknak, és írásmagyarázóknak azt mondja az Úr: „Kígyók, mérges kígyóknak (viperáknak) fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését (Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33) Ezért figyelmezteti az Úr Jézus az övéit így: „… legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy [az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van (ered)]” (Mát. 5,37) Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: … legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás (ítélet alá) ne essetek” (Jak. 5,12) Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg (teszik tisztátalanná) az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (és tanúskodások), /isten/káromlások. Ezek fertőztetik meg (és teszik tisztátalanná) az embert…” (Mát. 15,18-20)

191 Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön). hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen  a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29) Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (aiszkhrologia: – mocskos beszéd, trágárság)” (Kol. 3,8) Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2) És: Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr (az Isten) színe előtt, hogy ne vitatkozzanak (logomakheó: – kötekedik, vitatkozik, szócsatát vív) haszontalanul, (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14) „Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6) Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21) Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosz: Ige) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16)

192 Az Úr Jézus négyezer embert etet meg hét kenyérből és néhány halból: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség (nemzedék) jelt kíván (követel); és nem adatik néki (más) jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4) Az Úr Jézus démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának (követeltek) tőle” (Luk. 11,16) „És kijövének (hozzá) a farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (követeltek) tőle, hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében (szelleme mélyéről) felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek (nemzedéknek). És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13) Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30) És az Úr válasza: „Erre Jézus ezt mondta: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” (Ján. 4,48) Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „… Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18) „Mikor pedig a/z (egyre nagyobb) sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség (nemzedék) gonosz (nemzedék): jelt kíván (követel), de (más) jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele. Mert miképpen Jónás jelül volt (és jellé vált) a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is (jellé) e nemzetségnek (nemzedéknek). A Délnek királynéasszonya felkél (feltámad) majd az ítéletkor e nemzetség (nemzedék) férfiaival, és kárhoztatja (elítéli) őket: mert ő eljött a földnek széléről (végső határáról), hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel (nemzedékkel), és kárhoztatják (elítélik) ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál” (Luk. 11,29-32) Aki csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, az úgy jár, mint Heródes: „Heródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva (már jó ideje) kívánta (szerette volna) őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz (az ő szeme láttára). Kérdezé (hosszasan) pedig őt sok beszéddel; de Ő (Jézus) semmit nem felele (válaszolt) néki” (Luk. 23,8-9). Pál apostol így beszél az emberről: „És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak. A görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek [követelnek]” De mi a legnagyobb csodát hirdetjük nekik, mert: mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust  hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek]  pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség] (1Kor. 1,22)

193 Lukács bizonyságtétele szerint, amikor az Úr Jézus démonokat űz, és a farizeusok azt mondják, hogy ezt a démonok fejedelmének segítségével teszi, ezt mondja az Úr: „Mikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár (bolyong), nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz (még) más(ik) hét szellemet, magánál (is) gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó (az utóbbi) állapota gonoszabb (rosszabb) lesz az elsőnél” (Luk. 11,24-26) Az Úr Jézus meggyógyítja a Bethesda (jelentése: a kegyelem, a könyörület, az irgalmasság háza) tavánál 38 éve betegen fekvő embert, és egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod (hogy valami rosszabb ne történjék veled)!” (Ján. 5,14) Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok (Isten Igéje szerint gondolkodók) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek figyeljetek). Mert a ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)

194 Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (testvérei), de nem tudtak hozzá (Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (testvéreid) künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21) Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35) Amikor kiválasztotta a tizenkét tanítványt, és: „Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint az övéi (a hozzátartozói) ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül (extázisban/önkívületben) van” (Márk. 3,20-21) „Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem hívének benne” (Ján. 7,5)

Mát. 13. Jézus hét példázata.

Mát. 13,1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett [a tó partján].

Mát. 13,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne [beszállt egy bárkába] leülni; az egész sokaság [a tömeg] pedig a [sík] parton áll vala195

Mát. 13,3 És sokat beszél nékik [sok mindenre tanította őket] példázatokban [példabeszédekben]196 mondván: Ímé kiméne a magvető [magot] vetni,

Mát. 13,4 És amikor ő vet vala [vetés közben], némely mag [(szpermá): valami, amit elvetettek, azaz mag] az útfélre esék [útszélre, az út mellé hullott]; és eljövén a madarak, elkapdosák [felkapkodták; felcsipegették; fölették] azt.

Mát. 13,5 Némely pedig a köves helyre esék [sziklás talajba hullott], ahol nem sok földje vala; és hamar kikele [kihajtott], mivelhogy nem vala mélyen a földben.

Mát. 13,6 De mikor a nap felkelt [és magasabbra hágott], elsüle [de a forró napsütésben megperzselődött; kiégett]; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.

Mát. 13,7 Némely pedig a tövisek [szúrós bogáncsok] közé esék, és a tövisek [a bogáncsok] felnevekedvén [felnőttek; megnőttek], meg/el/fojták azt.

Mát. 13,8 Némely pedig a jó földbe [a jó talajba] esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.

Mát. 13,9 A kinek van füle a hallásra, hallja [meg]197

Mát. 13,10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik [e népnek] példázatokban [példabeszédekben]?

Mát. 13,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának [Isten királyságának] titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

Mát. 13,12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik [úgyhogy feleslege lesz]; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van [amije volna]198

Mát. 13,13 Azért szólok velük [beszélek nekik] példázatokban [példabeszédekben], mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [nem fogják fel], sem nem értenek [belátásra nem jutnak].

Mát. 13,14 És beteljesedék rajtok Ézsaiás jövendölése [próféciája], amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:

Mát. 13,15 Mert megkövéredett [megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket [hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam (helyreállítsam) őket].

Mát. 13,16 A ti szemeitek  pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

Mát. 13,17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz [megigazult] kívánta  [vágyott] látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották199

Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].

Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre  esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;

Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): – rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].

Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)] de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].

Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit200

Mát. 13,24 Más példázatot [példabeszédet] is adott [tárt] eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földébe jó [nemes; kitűnő] magot  vetett [ugyan];

Mát. 13,25 De mikor az emberek [a szolgái] alusznak [szunnyadtak; pihenőre tértek] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd odébbállt].

Mát. 13,26 Mikor pedig felnevekedék [kisarjadt a gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok, és már magot hozott], akkor meglátszék [megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [a vadbúza] is.

Mát. 13,27 A gazda szolgái [a rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe? Honnan van azért benne a konkoly [a vadbúza]?

Mát. 13,28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk; kigyomláljuk] összeszedjük azokat?

Mát. 13,29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt [a vadbúzát], azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok [gyökerestül; kihúznátok; kitépnétek].

Mát. 13,30 Hagyjátok [engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [a vadbúzát], és kössétek kévékbe [nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [gyűjtsétek]  az én csűrömbe [magtáramba]201

Mát. 13,31 Más példázatot [példabeszédet] is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében [a szántóföldjébe];

Mát. 13,32 Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz [fává terebélyesedik], annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain202

Mát. 13,33 Más példázatot [hasonlatot; példabeszédet] is mondott nékik [tárt eléjük]: Hasonlatos a mennyeknek országa [Egek (Istenének) királysága] a kovászhoz203 amelyet vévén az asszony, három mérce [véka, mérce= (szátá): régi űrmérték: 12 liter] lisztbe elegyít [belekever], mígnem az egész megkele204

Mát. 13,34 Mind ezeket példázatokban [példabeszédekben] mondá Jézus a sokaságnak [a tömegnek], és példázat [példabeszéd] nélkül semmit sem szóla nékik,

Mát. 13,35 Hogy beteljék [beteljesedjék a kijelentés] amit a próféta szólott [amit az ÚR mondott a próféta által], mondván: Megnyitom az én számat [ajkamat] példázatokra [példabeszédekre]. És kitárom, amik e világ [(koszmosz) világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt); univerzum] alapítása [(katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/] óta rejtve valának. [Példázatokra nyitom ajkamat, elmondom, ami a világ levettetése (alapítása) óta rejtve volt]205

Mát. 13,36 Ekkor elbocsátván a sokaságot [a tömeget], beméne Jézus a házba [és hazament]. És az ő tanítványai hozzámenének [és így kérlelték], mondván: Magyarázd [világosítsd] meg nékünk a szántóföld konkolyáról való [a szántóföldbe vetett vadbúzáról szóló] példázatot.

Mát. 13,37 Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó [a nemes] magot veti, az az embernek Fia;

Mát. 13,38 A szántóföld pedig a világ; a jó [nemes; eszményi; kitűnő] mag az Isten országának [a mennyek királyságának] fiai; a konkoly [a gyom, a vadbúza] pedig a gonosznak fiai.

Mát. 13,39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] vetette [és aki azt elhinti], az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, a sátán]. Az aratás [betakarítás] pedig a világ vége [a kornak befejezéshez jutása; a (világ)korszak (be)vég(ződés)e; a világkorszaknak a lezárása]; az aratók pedig az angyalok.

Mát. 13,40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] és [tűzben] megégetik: akképpen lesz [úgy fog történni ez] a világnak végén [a kornak befejezésekor; a korszak (be)vég(ződés)én; a világkorszak lezárásakor is].

Mát. 13,41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait [hírnökeit, követeit], és az ő országából [királyságából]  összegyűjtik a botránkozásokat mind [mindenkit, aki bűnbe viszi az embereket; botránkoztatót és törvényszegőt; mindenkit, aki bűnre csábít, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek]. És azokat is, akik gonoszságot cselekesznek [aki gonosz dolgokat tesz; összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják,],

Mát. 13,42 És bevetik [bedobják] őket a tüzes kemencébe: ott  lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mát. 13,43 Akkor  az igazak [megigazultak] fénylenek [ragyognak], mint a nap, az ő Atyjoknak országában [királyságában]. Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]206

Mát. 13,44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a szántóföldben elrejtett [elásott] kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté, [de titokban tartja] azt. És afelett való örömében elmegy. És eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet207

Mát. 13,45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a kereskedőhöz, aki [pompás (eszményi) szép] igazgyöngyöket keres;

Mát. 13,46 Aki találván egy [igen nagy értékűt; egy sokat érő] drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt208

Mát. 13,47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [összegyűjtött];

Mát. 13,48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [szedték], a hitványakat [hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették; kidobták]209

Mát. 13,49 Így lesz a világ végén [ennek a világkorszaknak a lezárásakor] is: Eljőnek majd az angyalok [(angelosz): hírnök, követ], és kiválasztják  [különválasztják; elkülönítik] a gonoszokat [(ponérosz): haszontalan, hibás, káros, hitvány] az igazak [megigazultak] közül.

Mát. 13,50 És [a gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [dobják] őket; ott lészen sírás [jajgatás, siránkozás] és fogcsikorgatás210

Mát. 13,51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-e mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram [nyertetek-e belátást mind e dolgokba? Nyertünk – felelték neki].

Mát. 13,52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó [törvény magyarázó], aki [jártas] a mennyeknek országa  felől [az Egek (Istenének) királyságáról] megtaníttatott [tanítványává lett], hasonlatos az olyan gazdához, aki ót [ősi, hajdanit] és újat [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepőt] hoz elő az ő éléstárából [raktárából; kincstárából; kincseiből]211

Mát. 13,53 És lőn [történt pedig], amikor elvégzé [befejezte] Jézus ezeket a példázatokat [példabeszédeket], elméne onnan.

Mát. 13,54 És hazájába érve [visszatért a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [(szünagógé): gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és csodatevő ereje]?

Mát. 13,55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]?

Mát. 13,56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [Honnan kapta mind e hatalmat]?

Mát. 13,57 És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe (csapdába) estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül [megbecsülés híján; nem vetik meg a prófétát, nem becsülik, és nem tisztelik], hanem csak az ő hazájában [a saját szülővárosában] és házában.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       Mát. 13,58 Nem is tőn ott sok csodát [nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem], az ő hitetlenségük miatt212

Mát. 14. Bemerítő János lefejeztetése.

196 Példázatok (parabolé): Példabeszédek: A héber szerint: Másál. Ezek sajátos hasonlatok, vagy képes beszédek, melyek azon kívül, amit mondanak, még mást is jelentenek; a rejtett értelmű, közvetett kifejezés minden formáját jelenti. A görög szerint parabolé. egymás mellé állítás; összehasonlítás, hasonlat; példa, példázat; jelkép; allegória; talány. – összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos. Két síkon értelmezhető rövid történet, melynek valódi és szellemi jelentését egymás mellé helyezik, vagy párhuzamba állítják azért, hogy abból tanulságokat vonjanak le. A szó bizonyos értelmében Jézus egész igehirdetése döntően másál-szerű, amely lehet: általános érvényű összehasonlítás, történeti formájú (tipikus vagy egyszeri érvényű) elbeszélés, követendő vagy kerülendő magatartást szemléltető történet, rövid mondás (hasonlat, metafora, jelkép, szólás-mondás, közmondás, jelszó, találós kérdés vagy mese) és allegória. Jézus egész tanítása parabolikus jellegű, formájában is sokkal több tanítása példázatos, mint gondolnók. A példázatos tanítás célja kettős: egyrészt magyaráz és megvilágít, amikor Isten országának dolgait földi viszonylatokhoz hasonlítja; másrészt elrejti a mélyebb értelmet, és ezzel próbára teszi hallgatóit. Csak azok értik meg, akik szívük szerint egyetértenek az összehasonlításban világossá váló tartalommal. A példázat megértéséhez tudnunk kell, hogy Palesztinában csak a vetés után szántottak, és nem boronáltak. Ezért vet a magvető az útra is: szántáskor visszaszerzi a jövő évi vetés számára az önkényesen kitaposott ösvényt. Ezért vet a sziklás földbe is: csak szántáskor tűnik ki, hogy nagyon vékony földréteg van csupán a palesztinai talajban mindenütt jelen levő szikla fölött. Ezért vet a tövises gyomnövények közé is: arra számít, hogy szántáskor ezeket bele forgatja a földbe. A „normális” vetési mód ábrázolásában a példázatnak az a vonása mutatkozik meg, hogy sokszor ott van a legfontosabb mondanivalója, ahol a megszokottól elütő, túlzó mozzanatot tartalmaz. Túlzás az, hogy mennyire kevés mag jut a terméshez szükséges jó földbe. Túlzás az is, hogy ezek a magvak milyén hihetetlenül nagy termést hoznak.

197 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus példázatáról: „És ismét kezde tanítani a tenger mellett (a tengerparton). És (igen) nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala (ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott), az egész sokaság pedig a tenger mellett (a tengerparton) a földön vala. És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. És lőn vetés közben, hogy némely (mag) az út mellé (az útfélre) esék, és eljövének az égi madarak és megevék (felkapkodták) azt. Némely pedig a köves (sziklás) helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele (és azonnal kihajtott), mivel nem vala mélyen a földben. Mikor pedig fölkelt a nap, elsüle (megperzselődött), és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekednek a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt (így nem hozott termést). Némely pedig a jó földbe esék; (és termést hozott miután kikelt és szárba szökkent) és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. (majd hozzátette), És monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja. (Márk. 4,1-9) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe (azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá), és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által: Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. És némely esék a kősziklára (a sziklás földre); és mikor kikelt (kihajtott), elszárada, mert nem vala nedvessége (nem kapott nedvességet). Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt (és amikor felnövekedett), százannyi hasznot (százszoros termést) hoza. Ezeket mondván (emelt hangon hozzátette, és) kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 8,4-8)

198 Márk bizonyságtételében mindenkinek mondja az Úr, akik körülötte vannak: „Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek” (Márk. 4,10-11) Lukács is bizonyságot tesz a kijelentésről: „És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet (mit jelent) e példázat? Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek (a többieknek) példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek” (Luk. 8,9-10) Az Úr a tálentomokról mond példázatában azt mondja, hogy aki elásta a kapott tálentomát: „Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik (és bővelkedni fog); akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van” (Mát. 25,28-29) Más példázatnál is ugyanaz a kijelentés hangzik: „És monda nékik: Megjegyezzétek, amit hallotok (vigyázzatok, hogy mit hallotok): Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik halljátok. Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Márk. 4,24-25) És: „Meglássátok azért (és vigyázzatok), mimódon (hogyan) hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is, hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,17-18)

199 Az Úr Jézus a tanítványaihoz így szól: „És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak (és nekik külön ezt mondta): Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta (és szerette volna) látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották” (Luk. 10,23-24) Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10) „Mert tanács-vesztett (tanácstalan) nép (nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen értelmetlen)” (5 Móz. 32,28) Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „Hogy beteljesedjék az Ézsaiás próféta beszéde (szava), amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg (és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá)? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszél ő felőle (és őróla szólt)” (Ján. 12,37-41) Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyezének meg (nem értettek egyet) egymással eloszlának (szétoszlottak). Miután (s ekkor) Pál ez egy szót (igét) mondá: Jól (helyesen) szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (atyáitokról), mondván: Eredj (menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (vegyétek tehát tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése (üdvössége), és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondottá, elmenének (eltávoztak) a zsidók, magok között sokat vetekedve (vitatkozva)” (Csel. 28,25-29) És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett (csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem látják meg) a Krisztus dicsőséges evangéliumának (a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (képmása)” (2 Kor. 4,3-4) Mert: „… megtompultak [megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük]. Mert ugyanaz a lepel [fedél; fátyol] mind e mai napig ott van [megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [az Ószövetségen, amikor olvassák; (anagnószisz): – felolvasás (eredeti jelentése: felismerés)] felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^” (2 Kor. 3,14) „Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem  ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (rendelik) alá magukat]” (Róm. 10,3) És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa (elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (hogy üdvözüljön) a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18)

200 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon (hogyan) értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti (veti). Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét (oda is hull az ige), de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja (kiragadja) a szívükbe (a beléjük) vetett igét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek (ahol a sziklás talajra hullott a mag) azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt (azonnal) örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere (mert nem gyökerezik meg bennük), hanem (ezért csak) ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad (vagy üldözést kell szenvedniük) az ige miatt, azonnal megbotránkoznak (eltántorodnak). A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét meghallják, De a világi gondok (e világ gondja) és a gazdagság csalárdsága (csábítása) és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz (ez sem hoz termést). A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik (befogadják), és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit” (Márk. 4,13-20) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (kiragadja) az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók (a sziklás földre esett) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (fogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (elpártolnak). És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést). Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15) Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék. 33,31) Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17) Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)

201 Konkoly (dzidzanion): – konkolyperje, szédítő vadóc (Lolium temulentum), vadbúza, a búzához hasonlító, mérgező növény. Ez annyira hasonlít a búzához, hogy az arab földművelők ma sem tudják megkülönböztetni a kettőt, csak amikor mindkettőben beérik a kalászban lévő mag. Ez egy veszélyesen mérgező gyomnövény, aminek mérgező hatását a magvain élő speciális gombafaj okozza, amely még megőrölt, feldolgozott állapotban a búzalisztbe, vagy tésztába kerülve is narkotikus állapotot, bódulatot idéz elő.

202 Az Isten országáról mondott példázatról Márk is bizonyságot tesz: „És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (Márk. 4,30-32) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? És mihez hasonlítsam azt? Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és (az pedig) felnövekedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain” (Luk. 13,18-19) „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az (mit jelent), amit szól vala nékik” (Ján. 10,6) Isten országa az Úr Jézusban jelent meg, és folytatódott – és növekedett – az Ő teste, vagyis a kihívottak gyülekezete által. Ezért Péter apostol így buzdítja a mindenkori hívőket: „… növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen (és Övé a) dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (most és az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,18) De hogy Isten országa megnyilvánuljon a jelenvalóvilágban, ahhoz a hitnek is növekedni kell. A tanítványok nem tudtak kiűzni egy démont, és: „Ekkor a tanítványok (külön) magukban Jézushoz menvén, (megkérdezték és) mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek” (Mát. 17,19-20) Lukács is erről tesz bizonyságot: „Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok, ím ez eperfának (vadfügefának): Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál (és gyökerezz) a tengerbe; és engedne (engedelmeskedne) néktek” (Luk. 17,6) „Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban  nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20) A prófécia pedig így szól az Úr Jézusról és az Ő testéről, a kihívottak gyülekezetéről: „Így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): És veszek én ama magas cédrus tetejéből, és elültetem. Felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen (Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről letépek egy gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen). Izráel magasságos hegyén plántálom (ültetem el) őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos (pompás) cédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak (és lombja) árnyékában fognak lakozni. És megismeri (és akkor majd megtudja) a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát magassá; megszárasztottam a zöldellő fát, és zölddé (virulóvá) tettem az asszú (a kiszáradt) fát. (mert amit én, az ÚR, megmondok, azt meg is teszem!) Én, az Úr szólottam és megcselekedtem” (Ezék. 17,22-24)

203 Kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt ,,savanyított kenyértészta”(a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta, amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint erjesztő anyagot használnak) ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen: magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban; a mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.

204 Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte (belekever), mígnem az egész megkele” (Luk. 13,20-21) A kovászról így beszél isten Igéje: „Kis (egy kevés) kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9) Ezért így figyelmezteti az apostol a mindenkori hívőket: „Nem jó [nem helyes; nem szép] a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [kevés; parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; erjedésbe hozza]. Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): gonoszság (romlottság), azaz (speciális értelemben): rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(alétheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott (kenyereivel)]” (1 Kor. 5,6-8) Az Úr Jézus így inti az Övéit, egyben azt is kijelentve, hogy Ő mit ért kovászon: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok (a szó jelentése: elkülönült, elzárkózó, elválasztó: kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, akik szembefordultak Jézussal) és sadduceusok (a szó jelentése: igaz, egyenes, őszinte: Jézus ellen fordultak, és harcoltak ellene) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12) „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil. 1,10-11) „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok” (Fil. 4,8) „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

205 Márk bizonyságtétele: „És sok ilyen (és hasonló) példázatban hirdeti vala nékik az igét, úgy amint megérthetik vala. Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala” (Márk. 4,33-34) A prófécia így hangzik az Úr Jézusról: „… Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből (ősrégi titkokat akarok hirdetni)” (Zsolt. 78,1-2) „Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány (gondolatai értelmesek). Példabeszédre hajtom fülemet (és példázatra figyel fülem), hárfaszóval nyitom meg mesémet (és hárfakísérettel adom elő talányomat)” (Zsolt. 49,4-5) Pál apostol megvallása. Az Úr Jézus minden időben kijelenti ezt az Övéinek: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem… hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,8-9) És mi: „… Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett [titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [előre; az örök korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre. [megdicsőülésünkre]” (1Kor. 2,7) „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26)

206 Hogy kik Isten országának fiai, vagyis Isten fiai, arról így beszél Isten Igéje. Mindazok, akik újonnan születtek: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,13) Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23) Mert: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18) És akiket az Úr Jézus bemerített a Szent Szellembe: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal. 3,26-27; 4,6-7) Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3) A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10) És akik Istenből születtek, az meglátszik jellemükön és cselekedeteiken is: „Lelketeket (magatokat) az igazság iránt való engedelmességben (az igazságnak engedelmeskedve, és alárendelve) képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból. Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:22-23) Mert: „A Szellem az, aki  megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés, élőbeszéd. Ige), amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek…” (Ján. 6,63-64) De: „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét)” (1 Ján. 3,9-10) Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi a bűn: „A bűn (a céltévesztés) az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 16,9) És kik a gonosznak fiai, vagyis a „vadbúza”: „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat (és hallani sem bírtátok az én igémet). Ti az ördög atyától valók vagytok (ti atyátoktól, az ördögtől származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,43-44) Azok nem tudnak hinni, akik az örökkévaló mag, az igazság beszéde, vagyis az Evangélium helyett az ördög szavát fogadják be, és cselekszik meg: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa (a bölcsességért), mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1 Móz. 3,1-5) Az apostol így inti azokat az újonnan születetett hívőket, akik még nem nőttek fel Krisztusban vagyis még kisdedek, gyermekek, kiskorúak: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával (és ravaszságával) megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak (eltántorodnak) és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (őszinte és tiszta hűségtől). Mert hogyha az, aki jő (mert ha valaki odamegy hozzátok, és), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (nem akit mi hirdettünk), vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok (nem amelyet elfogadtatok), szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,3-4) És akik az ördög beszédét szólják, akik az ő küldöttei: Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak (közétek) becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat). Mert ha nem kedvezett (nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett angyaloknak/at, hanem (az alvilág sötét) mélységébe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak (és őrizetben maradjanak) az ítéletre; (Éppen így) meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig (büntetések között tudja megtartani) az ítélet napjára (a) büntetésre fenntartani. Főképpen pedig azokat, akik a (hús)testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. (Ezek) vakmerők (elbizakodottak), magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek… ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2 Pét. 2,1-4.9-12)

207 Az apostol bizonyságtétele: „Mert… ti… Isten [művelés alatt álló] szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9) És: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor. 8,9) „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén (és magatartásában is embernek bizonyult); És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a kereszthalálig” (Fil. 2,6-8) Mielőtt megy az Úr Jézus, hogy halála és feltámadása árán megváltsa az embert, így imádkozik, kijelentve, hogy mielőtt a földre jött, már a dicsőség Övé volt: „És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt. (amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett)” (Ján. 17,5) És újra hangzik a figyelmeztetés Krisztus népe számára: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg. [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi). Bizony: [nagy] Áron vétettetek meg, [Nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái” (1 Kor. 6,20; 7,23) És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

208 És hogy ki az az igazgyöngy, akit keresni kell, arról így szól Ő maga: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt (és ne az ezüstöt); és a tudományt (a tudást) inkább, mint a választott aranyat (a színaranyat). Mert jobb (értékesebb) a bölcsesség a drágagyöngyöknél (az igazgyöngynél); és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek (és nem fogható hozzá semmiféle drágaság)” (Péld. 8,10-11) „Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél (több haszna van ennek, mint az ezüstnek), és a kiásott aranynál (a színaranynál) ennek jövedelme (nagyobb). Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá (Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled)” (Péld. 3,14-15) „Színaranyért meg nem szerezhető (nem lehet megvenni), ára ezüsttel meg nem fizethető (nem lehet árát ezüstben kimérni). Nem mérhető össze (nem fizethető meg) Ofir (jelentése: a gazdagság földje) aranyával, nem drága oniksszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára (birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze (színarannyal sem lehet megfizetni)” (Jób. 28,15-19) „Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket (úgy) kutatod azt (mint az elrejtett kincseket)” (Péld. 2.4) Pál apostol a mindenkori szentek számára azt kéri az Úrtól: „Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30) Ezért így vall önmagáról az apostol: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és páratlan nagyságáért): akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, (és) Hogy megismerjem Őt…” (Fil. 3,7-8.10)

209 És hogy kit példáznak a halászok, arról így hangzik a kijelentés: „Mikor pedig a galileai tenger mellett [galileai tó partján] jár [járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [dobtak] vala; mert halászok valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. [emberek halászává teszlek benneteket]” (Mát. 4,18-19) Már a próféciában előre kijelentette ezt az Úr, a következőképpen: Ezékiel látomást kap az új templomról, melynek küszöbe alól víz folyik ki. Kérdésére így válaszol az angyal: „És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki (a keleti vidék felé tart), és a lapácra megyen alá (a pusztán folyik keresztül), és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad (a sóssá vált tengerbe ömlik), és meggyógyul (tőle) a víz. És lészen, hogy minden élő állat (élni fog benne mindenféle élőlény), amely (csak) nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása //nemzetek//) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása //Izráel//): varsák kivető helye (és hálók szárítóhelye) lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel (olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben)” (Ezék. 47,8-10) De amikor már kész volt a menyegző, és akik hivatalosok voltak, nem fogadták el a meghívást, akkor ezt parancsolta a Király: „Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind (összeszedtek mindenkit) akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző (a lakodalmas ház) vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon (hogyan) jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás” (Mát. 22,9-13)

210 Így hangzik a prófécia: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence (az a nap olyan lesz, mint az izzó kemence). És olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja (a polyva), és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat (és nem marad sem gyökerük, sem águk)” (Malak. 4,1)

211 De ez olyan, mint: „Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó” (Lk. 5,39)

212 Márk bizonyságtétele: Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (honnan veszi ezeket)? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül (és nem vetik meg a prófétát másutt) csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit (Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított). És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül (sorra) járja vala a (környező) falvakat, tanítván” (Márk. 6,1-6) Lukács a felháborodás, és megütközés okáról is bizonyságot tesz: „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák (odanyújtották) néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, (és megkereste azt a helyet, és) arra a helyre nyita, ahol ez vala írva. Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet (ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset), átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle (egyetértettek vele), és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak (majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti), és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet (közmondást) mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Luk. 4,16-24) Ez pedig így lett megírva: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt (örömhírt vigyek, és) mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek (adjak) Sion gyászolóira (hamu helyett fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu helyett (gyászfátyol helyett illatos olajat), örömnek kenetét a gyász helyett (a csüggedés helyett öröméneket), dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik Őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3) Amikor az Úr kijelenti, hogy Ő honnan való, a zsidók reakciója: „És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?” (Ján. 6,42) Mert aki azt hiszi, hogy ismeri Őt, az így nyilatkozik: „De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, (róla) senki sem tudja, honnan való” (Ján. 7,27) Pedig már Mózesen keresztül előre figyelmezteti népét az Úr: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!” (5 Móz. 18,15) És így figyelmezteti Krisztus népét a Szent Szellem: „Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak (is): de nem használt nékik a hallott beszéd (a hirdetett ige), mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,2) Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagad, elutasít), az lett a szegeletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává. Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele)megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek (rendeltetett) is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8) A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16) Pál apostol is idézi a próféciát: „Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; bűnre csábítás; eltántorítás; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,33)

Mát. 14. Bemerítő János lefejeztetése.

Mát. 14,1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem [Tetrarka] Jézusnak,

Mát. 14,2 És monda szolgáinak: Ez ama Bemerítő János; ő támadt fel [ő kelt életre] a halálból [a halottak közül], és azért működnek benne [és általa] az erők [e hatalmas csodatevőerők].

Mát. 14,3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén [bilincsbe verette], tömlöcbe [börtönbe] vettette [záratta] vala Heródiásért [Heródiás kedvéért], az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Mát. 14,4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele [együtt] élned [nem lehet a tiéd; nem szabad neked őt bírnod; nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen]213

Mát. 14,5 De mikor meg akarta öletni, félt [megijedt] a sokaságtól [a néptől,a tömegtől], mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

Mát. 14,6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola [táncolni kezdett a terem közepén] a Heródiás leánya ő előttük [a

vendégek előtt], és [úgy] megtetszék Heródesnek;

Mát. 14,7 [hogy] azért esküvéssel fogadá [ígérte meg], hogy [bármit] amit kér, megadja néki214

Mát. 14,8 A leány pedig [akit anyja előzőleg rávett a dologra], anyja rábeszélésére [tanácsára, unszolásának engedve; előre kitanítva anyjától], monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét.

Mát. 14,9 És [bár] megszomorodék [elkomorodott] a király [nyugtalanította a dolog], de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá [hogy teljesítsék kérését], hogy adják oda.

Mát. 14,10 És elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben].

Mát. 14,11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

Mát. 14,12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a [holt]testet [(szóma): holttest], és eltemeték azt; és [ezután pedig] elmenvén, megjelenték [és hírül adták ezt]  Jézusnak215

Mát. 14,13 És mikor ezt [a hírt]  meghallotta Jézus, elméne [eltávozott, félrevonult] onnét hajón egy puszta [lakatlan, elhagyatott] helyre egyedül. [hogy egyedül (egymagában) legyen] a sokaság [a tömeg, a nép] pedig ezt hallva [tudomást szerzett róla], gyalog követé őt [utána ment] a városokból.

Mát. 14,14 És [amikor kiszállt (kilépett) a hajóból, (a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, a sok embert], és megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá.

Mát. 14,15 Mikor pedig estveledék [későre járt az idő, beesteledett], hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott] hely ez, és az idő már elmúlt [és későre jár]; bocsásd el a sokaságot [a tömeget; küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget [élelmet].

Mát. 14,16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük.

Mát. 14,17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két halunk.

Mát. 14,18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

Mát. 14,19 És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [megáldotta]; és megszegvén [megtörte] a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 14,20 És [miután] mindnyájan evének, és megelégednek [jóllaktak]; és felszedék a maradék [letört] darabokat, tizenkét teli kosárral.

Mát. 14,21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül216

Mát. 14,22 És mindjárt [nyomban] kényszeríté Jézus az ő tanítványait [megparancsolta a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [bárkába] és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget.].

Mát. 14,23 És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magánosan imádkozni [hogy egyedül imádkozzon]. Mikor pedig beestveledék [már teljesen], egyedül vala ott [közben besötétedett, s ő ott volt egymagában]217

Mát. 14,24 A hajó [bárka] pedig immár a tenger közepén vala [már messze, több stádiumnyira eltávolodott a parttól >>Ez (római) mérföld, eredetileg ezer lépés (8 stadion, vagyis kb. 1478 m)>>], a haboktól háborgattatva [és a hullámok között hányódott, küszködött a hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala [mert ellenszél volt].

Mát. 14,25 Az éjszaka negyedik részében218 [a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között] pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván [a víz tükrén elindult feléjük].

Mát. 14,26 És mikor látták [észrevették] a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [megrettentek, megijedtek, megriadtak, azt], mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak >>(kradzó):hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít>>].

Mát. 14,27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Mát. 14,28 Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá és], monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].

Mát. 14,29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, [bárkából, elindult] jár vala a vizeken [a habokon], hogy Jézushoz menjen [és Jézus felé ment].

Mát. 14,30 De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémüle [amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [(kradzó):- hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!

Mát. 14,31 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [megfogta, megkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?

Mát. 14,32 És amikor beléptek [beszálltak] a hajóba [a bárkába], elállt [elült] a szél.

Mát. 14,33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte [térdreborulva imádták], mondván [megvallották]: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy!219

Mát. 14,34 És általkelvén [a túlsó partra], eljutának Genezáret [a galileai tenger másik neve. Jelentése: (hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert)] földére [értek].

Mát. 14,35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének [embereket, és mindenfelé elhíresztelték] abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának [aki gonoszul szenvedett, rosszul volt, szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan beteg volt];

Mát. 14,36 És [rimánkodva] kérik vala őt, hogy csak [legalább] az ő ruhájának [köpenyének] peremét [szegélyét, szélét, bojtját; szegélyrojtját] illethessék [megérinthessék]. És akik [csak] illeték vala [megérintették], mindnyájan meggyógyulának [megmenekedtek a bajból]220

214 Íme az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat). Mert az Isten (a) mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (a sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)

215 Márk is bizonyságot tesz a történtekről: Az Úr Jézus kiküldi a hetven tanítványt, felruházva őket erővel, és hatalommal: „És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá >közismertté> lőn >vált> az Ő >Jézus> neve) és monda: Bemerítő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ezek a (csodatevő)erők. Némelyek (meg) azt mondják vala, hogy Illés Ő; (ismét) mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém (akit én lefejeztettem), az a János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala (és bilincseltette meg a) börtönbe Jánost, Heródiás miatt (Heródiásnak kedvéért), Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá, és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá (és védelmébe vette) őt; és ráhallgatván (gyakran zavarba jött, de), sok dologban követi, és örömest (szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap (a kedvező alkalom) jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az pedig (a leány) kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodék, (de) esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak (lefejezte Jánost) a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (ptóma: holttest, tetem) testét, és (egy) sírba tevék (sírboltba helyezték)” (Márk. 6,13-29) Lukács röviden így írja le a történetet: Kimenvén annakokáért (a hetven tanítvány), bejárák a falukat, (útra keltek tehát, és jártak faluról falura), hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt. Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik Ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák (azt állították), hogy János támadt fel a halálból; Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg (azt), hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét (Jánost lefejeztettem): kicsoda hát (ki lehet) ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni” (Luk. 9,6-8)

216 Márk bizonyságtétele: És az apostolok (visszatértek és) összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélnek néki mindent, azt is, a miket cselekedtek (tettek), azt is, amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el (velem) csupán ti magatok valamely puszta (lakatlan) helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők (akik odaérkeztek, és akik elindultak), hogy még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének hajón egy puszta (lakatlan) helyre csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátá (meglátták és felismerték) őket, amint mennek vala, és sokan megismerék Őt; és minden városból egybefutnak (összefutottak) oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekeznek. És kimenvén (kiszállván) Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő vala (és az idő már későre járt), hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta (lakatlan) ez a hely, és immár nagy idő van (és az idő már későre jár): Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő (a környező településekre a) majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret (ennivalót); mert nincs mit enniük. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú (kétszáz dénárért) kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. (Amikor megnézték) és megtudván, mondának: Öt (kenyerünk van) és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként (egy-egy csoportba) a zöld pázsitra (a zöld fűre). Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével (százas és ötvenes csoportokban). Ő (Jézus) pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada (megáldotta); és megszegé (megtörte) a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégednek (és jól is laktak); És maradékot is szednek fel (összeszedték a kenyérdarabokat) tizenkét tele kosárral, és a halakból is (ami maradt). Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának (csak) férfiak. (Márk. 6,30-44) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus által tett csodáról: „Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek néki mindent, amit cselekedtek (tettek). És azokat maga mellé vévén, elvonula (velük külön) magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván (amikor észrevette), követé őt (utánament): és Ő (Jézus) örömmel fogadván őket, szóla (beszélt) nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük (a gyógyulásra szorulókat), azokat meggyógyítá. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló (a környező településekre a) falvakba és majorokba (hogy ott) megszálljanak, és eledelt találjanak (és élelmet szerezzenek), mert itt puszta (lakatlan) helyen vagyunk. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt (ennek) az egész sokaságnak. Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével (ötvenenként). És akképpen cselekednek (így tettek), és leültették valamennyit. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, (feltekintett az égre és) a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé (megtörte); és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. Evének azért és megelégednek (jóllaktak) mindnyájan; és (azután) felszedék ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral” (Luk. 9,10-17) János is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatettéről: „Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl (Tiberiás tavának túlsó partjára). És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala (azokat a jeleket) az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik (tett) vala a betegeken. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit (amikor körültekintett), és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga (már) tudta, mit akar vala cselekedni (mit fog tenni). Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset (dénár: római ezüstpénz, értéke egy napszám). Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülnek (letelepedtek) azért a férfiak, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta (és kiosztotta) a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen (osztott) a halakból is, amennyit akarnak (amennyit kívántak) vala. Amint pedig betelének (jóllaktak), monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen (hogy semmi ne menjen kárba). Összeszedék azért, és megtöltenek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után” (Ján. 6,1-13) Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei (tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5) „Mindenki szemei tereád vigyáznak (mindenki várakozva néz rád), és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr minden ő útjában (az Úrnak minden útja igaz), és minden dolgában kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17) Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából (jelentése: a harmad ura), és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit (az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret, és megzsendült (meg friss) gabonafejeket az ő ruhájában (a tarisznyájában). De ő (Elizeus: jelentése: az én Istenem üdvösség, szabadító) monda: Add (oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek (és hogyan) adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (hagytak) is belőle, az Úrnak beszéde szerint (ahogyan az ÚR megmondta)” (2 Kir. 4,42-44)

217 Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. Erről így ír Márk: „És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46) János bizonyságtétele: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula (visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15) Lukács is erről tesz bizonyságot: „És lőn (történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (imádkozva virrasztotta át az éjszakát.). És mikor megvirrada, előszólítá (odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze” (Luk. 6,12-13) Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18) Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [eltávozott a városból], és elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)

218 Az éjszaka negyedik részében: Jézus korában az éjszakát este 6 órától reggel 6-ig négy, egyenként három órás „őrváltás”-ra osztották. Ebben az esetben tehát hajnali három óra körül lehetett.

219 János bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig estveledék, lemennek az ő tanítványai a tengerhez, És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl (és átmentek a tenger túlsó partjára) Kapernaumba. És már sötétség volt, és még (mindig) nem ment vala (oda) hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira (a görög szerint: 25-30 stadion, kb. 5-6 km, tehát a tó közepe táján voltak) beeveznek, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren, és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülnek. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének (de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak)” (Ján. 6,16-21) Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatételéről: „És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon (ő pedig a parton egyedül). És látá őket, amint vesződnek (meglátta, hogy mennyire küszködnek) az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velük (mert ellenszelük van); és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva (a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren járva közeledett feléjük); és el akar vala haladni (el akart menni) mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték (hitték), és felkiáltanak; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülnek (és megrettentek). De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. Ekkor beméne (beszállt) hozzájuk a hajóba, és elállt (elült) a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk. 6,47-51) Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait (tetteit), és az ő csodáit a mélységben (a mélységes tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszta (szavára forgószél támadt), amely felduzzasztá a habokat (és fölemelték őket a hullámok). Az égig emelkedének, a fenékig süllyedének (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvada az ínségben (kétségbeestek a veszedelemben). Szédülének (imbolyogtak) és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (bölcsességük egészen odalett). De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban (nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeté őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (lecsendesítette a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (elcsitultak a hullámok). És örülének, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30) Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos (a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8) Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10)

220 Márk így írja le a történteket: „És (ezek után a túlsó partra) átkelve, eljutának (megérkeztek) a Genezáret földére, és kikötének. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék (felismerték) őt, És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon (ágyakon) ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (érinthessék). És valahányan csak illeték (megérintették), meggyógyulának” (Márk. 6,53-56) Lukács bizonyságtétele: „És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (megérinteni): mert erő származék (áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,19) És az emberek megtapasztalták Isten országának jelenlétét: „Mert sokakat [sok embert] meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt [betegségük; akiket valamilyen fájdalom gyötört, akiket csak valami ostor vert], reá rohanának [megrohanták őt, körülötte tolongtak; hozzátódultak], hogy illethessék [hogy megérinthessék] őt” (Márk. 3,10)

15. Emberi rendelésekről

Mát. 15,1 Akkor [abban az időben] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, [és megkérdezték] mondván:

Mát. 15,2 Miért [nem tartják meg, hanyagolják el] hágják át [szegik meg] a te tanítványaid a vének rendeléseit [ősök hagyományát, tanítását]? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak [étkezés előtt].

Mát. 15,3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át [miért nem tartjátok meg, miért szegitek meg] az Isten parancsolatját [rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek által [a hagyományotok miatt, és kedvéért]?

Mát. 15,4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!].

Mát. 15,5 Ti pedig ezt mondjátok [azt tanítjátok]: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi [áldozati, fogadalmi] ajándék [adomány] az, amivel megsegíthetlek [amivel segíthetnék rajtad (hasznodra lehetnék), ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia]. Az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját [azt ebben az esetben: nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját].

Mát. 15,6 És [érvénytelenítettétek, hatálytalanítottátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek,megfosztottátok hatalmától, és] erőtlenné tettétek [így és meghiúsítjátok; kijátsszátok] az Isten parancsolatját [igéjét, rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek [hagyományotok] által221

Mát. 15,7 Képmutatók [kétszínű színészkedők], igazán [helyesen, találóan] prófétált felőletek [rólatok]  Ézsaiás, mondván:

Mát. 15,8 Ez a nép szájával közelget [közeledik] hozzám, és ajkával [csak formálisan] tisztel engemet; szíve [ bensője] pedig [messze] távol van tőlem [de távol tartja tőlem a szívét].

Mát. 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai222

Mát. 15,10 És előszólítván a sokaságot [és magához hívta a tömeget], monda nékik: Halljátok [figyeljetek rám] és értsétek meg [lássátok be, amit mondok]:

Mát. 15,11 Nem az fertőzteti meg [nem az szennyezi be, teszi tisztátalanná] az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [szennyezi be, teszi tisztátalanná] az embert223

Mát. 15,12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak [hogy a farizeusokat felháborította, amit mondtál, és belebotlottak a beszédedbe (logosz: Igédbe) és tőrbe estek, amikor azt meghallották]?

Mát. 15,13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta [növény], amelyet nem az én mennyei [az égi] Atyám plántált [ültetett, gyökerestül] kitépetik [tövestül kiszaggattatik, kivész, ki fognak gyomlálni]. (És Ő ezt felelte rá)

Mát. 15,14 Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [világtalanoknak] vak vezetői ők [vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [a gödörbe] esnek224

Mát. 15,15 Péter pedig felelvén [így kérlelte, és], monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot [ezt a példabeszédet, hogy mit jelent ez a történet].

Mát. 15,16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még [hát még ti sem értitek; Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás]?

Mát. 15,17 Mégsem értitek-é [nem gondoltok arra; nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?

Mát. 15,18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán; és azok teszik tisztátalanná] az embert.

Mát. 15,19 Mert  a szívből származnak [törnek elő; erednek] a gonosz gondolatok [gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek, rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás].

Mát. 15,20 Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert225

Mát. 15,21 És elmenvén [továbbment] onnét [és visszavonult] Jézus, Tirus és Sidon vidékeire [területére] tére.

Mát. 15,22 És ímé [ekkor] egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [arról a környékről (vidékről) jött], kiált [kiabál, lármázik, ordít] vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj [segíts] rajtam! Az én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, démontól] gonoszul [kegyetlenül] gyötörtetik.

Mát. 15,23 Ő pedig egy szót [(logosz)= Igét] sem felele néki [Ő szóra sem méltatta]. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd kérését], mert [folyton] utánunk [jön, és] kiált [mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít].

Mát. 15,24 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Mát. 15,25 Az asszony pedig  odaérvén, leborula előtte [mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy segítségül nékem!

Mát. 15,26 Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni [nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].

Mát. 15,27 Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [amely lekerül uruk asztaláról].

Mát. 15,28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked [történjék veled] a te akaratod szerint [legyen úgy, amint kívánod]. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]226

Mát. 15,29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

Mát. 15,30 És nagy sokaság [nagy tömeg] megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat [bénákat, nyomorékokat], vakokat, némákat [süketnémákat], csonkákat és sok egyebeket [és sok más betegeket], és odahelyezék [letették] őket a Jézus [az Úr]  lábai elé; és meggyógyítá őket,

Mát. 15,31 Úgy hogy a sokaság [a tömeg] álmélkodik [elcsodálkozott, meg volt döbbenve] vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek [a bénák meggyógyulnak, a nyomorékok épek lesznek], a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét.

Mát. 15,32 Jézus pedig előszólítván [magához hívta a] az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon [megszántam, és sajnálom ezt a sok embert, ezt a tömeget], mert három napja immár, hogy velem vannak [hogy (ki)tartanak mellettem], és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton [nehogy kimerüljenek, ellankadjanak az úton]. >>A teljes mondat így fordítható: Megindult a szívem ezen a tömegen, hiszen már három napja hűen kitartanak velem / várnak rám, holott nincs mit enniük>>

Mát. 15,33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk [De hát honnan vehetnénk nekik ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret], hogy megelégítsünk [megetethessünk, hogy jóllakassunk] ily nagy sokaságot [ekkora tömeget]?

Mát. 15,34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány [és egy kevés] halunk.

Mát. 15,35 És parancsolá a sokaságnak [ezután megkérte az embereket; felszólította a tömeget, és meghagyta a népnek], hogy telepedjenek [üljenek] le a földön.

Mát. 15,36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván [megáldotta, és], megtöré [megszegé], és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 15,37 És mindnyájan evének, és megelégednek [és jól is laktak]; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

Mát. 15,38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Mát. 15,39 És [miután Jézus] elbocsátván [elküldte] a sokaságot [a tömeget], beszálla a hajóba, és elméne Magdala [jelentése:  torony, nagyság, halfigyelő torony) görög neve: Tarichea: halsózó] határaiba [vidékére]227

222 Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán (találóan) jövendölt (prófétált) felőletek (rólatok), képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép (csak) ajkaival tisztel engem, a szívük (bensőjük) pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg (az emberek hagyományához ragaszkodtok), korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek” (Márk. 7,6-8) Ézsaiás így prófétált erről: „És (így) szólt az Úr: Mivel e nép (csak) szájjal közelget (közeledik) hozzám, és csak ajkaival tisztel (dicsőít) engem, szíve (bensője) pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (istenfélelme pedig csupán) betanított emberi parancsolat lőn.  Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan (azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni), és bölcseinek bölcsessége elvész (vége lesz), és értelmeseinek értelme eltűnik (homályos marad)” (Ésa. 29,13.14) Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének:  „És te, embernek fia (Emberfia), néped fiai beszélgetnek felőled (Rólad) a falak mellett s a házaknak ajtaiban (kapujában). És egyik a másikkal szól (így beszélgetnek maguk közt egymással), kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek (gyertek csak), kérlek, és halljátok (és hallgassátok): micsoda beszéd (miféle ige) az, amely az Úrtól jő ki? És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s oda ülnek elődbe, mint az én népem (odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, (pajzán dallá lesz az a szájukban,) szívük (az eszük) pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot); csak hallják (hallgatják) beszédidet, de nem cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32) Pedig: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén (elfordultak ezektől), hiábavaló beszédre hajlottak (és üres fecsegésre adták magukat): Kik törvénytanítók akarván lenni, (de) nem értik, sem (azt) amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek (amit bizonygatnak)” (1 Tim. 1,5-7) „E bizonyság (ez a vélemény) igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a hitük). Nem ügyelvén zsidó mesékre (ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az igazságtól elfordult) emberek parancsolataira/val. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind (a) lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek (és engedetlenek) és minden jó cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)

223 A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37) Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15) „Mert Istennek minden teremtett állata (minden teremtménye) jó, és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5)

224 Már a próféták szóltak erről: „Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és a kiket vezetének, (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16) Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14) Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed magadat [a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve [elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső) formáját. [foglalatát; vázát]” (Róm. 2,17-20) De: „Jaj nektek vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Mát. 23, 16.24) És: „Példabeszédet (példázatot) is monda nékik (Jézus): Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?” (Luk. 6,39)

225 Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (az teszi tisztátalanná). Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség (kicsapongás), gonosz szem (irigység), istenkáromlás, kevélység (gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23) Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (mert az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5) „… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21) Mert:  „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10) Erre Isten az Úr Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (a régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10) Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [az érzéki test] hízlalására valók (kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23) Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29) Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (aiszkhrologia: – mocskos beszéd, trágárság)” (Kol. 3,8) Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2) És: „Minden mérgesség (keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek (legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31) Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [(katargeó): teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi, szó szerint vagy átvitt értelemben] A test [(szóma):a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [(porneia) fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongás; képletesen: bálványimádás] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

226 Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „És onnét fölkelvén (és elindulva), elméne Tirus és Sidon határaiba (vidékére); és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye (vagyis: bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét), de nem titkolhatá el magát (nem maradhatott titokban). Mert hallván felőle (azonnal tudomást szerzett róla) egy asszony, akinek leányában tisztátalan szellem vala, (és miután) eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És (mégis) kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt (a démont). Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg (hadd lakjanak jól először a gyermekek). Mert nem jó a fiak (a gyermekek) kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni (és odadobni a kutyáknak). Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek (a kutyák) is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért (ezért a szóért mondom), eredj el; az ördög (a démon) kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá (úgy látta), hogy az ördög (démon már) kiment (belőle), a leány (a gyermek) pedig az ágyon feküvék” (Márk. 7,24-30)

227 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus tettéről: „Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította (hívta) Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig (így) felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában? És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (megtörte), és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És (ők pedig) a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután áldást mondott) mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. Evének azért, és megelégedének (jóllaktak); és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá őket. És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta (jelentése: haltorony; a környékhez tartozó) vidékére” (Márk. 8,1-10) Az Úr Jézus bárhová ment: „És [amikor kiszállt (kilépett) a hajóból, (a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, a sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14) Dávid így prófétál erről: „Nagyok az Úrnak cselekedetei (tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5) Ézsaiás pedig így prófétál, kijelentve, hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár pusztaságba: „Virulva virul és örvend ujjongva (virágba borul és vigad, vígan örvendezik, része lesz a Libanon (jelentése: a fehér, fehér hegy) pompájában, mert), a Libanon dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság, sík föld) ékessége (dísze); meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét (és méltóságát). Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (a roskadozó) térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)

Máté 16. A zsidó vallási vezetők próbára teszik Jézust

Mát. 16,1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén [(peiradzó): kísértés: megpróbál rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)], kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei [égi] jelt [csodát, bizonyítékként]228

Mát. 16,2 Ő pedig felelvén [ezt a nyilatkozatot tette előttük, és], monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép [tiszta, derűs, jó] idő lesz; mert veres [vöröslik, tűzpiros] az ég.

Mát. 16,3 Reggel pedig: Ma zivatar [vihar] lesz; mert az ég borús [sötét] és veres. Képmutatók [annyi tudásotok van, hogy], az ég ábrázatját [arculatát] meg tudjátok ítélni [az ég jeleit felismeritek, az ég színéből tehát tudtok következtetni], az idők [idő(szako)k] (ismertető)jeleit pedig nem tudjátok [nem vagytok képesek megítélni, felismerni]?

Mát. 16,4 E gonosz [(ponérosz): tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges] és parázna  nemzetség [rossz, házasságtörő, hűtlen nemzedék, mennyei] jelt kíván [követel, keres, kutat]; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne229

Mát. 16,5 És az ő tanítványai a túlsó partra menvén [átkeltek, de], elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

Mát. 16,6 Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, zsidó vallási párt] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte). Krisztus-korabeli zsidó szekta] kovászától [(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást is jelent].

Mát. 16,7 Ők pedig tanakodnak vala [fontolgatták, töprenkednek, és arról beszélgettek] maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.

Mát. 16,8 Jézus pedig [észrevette, és] megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között [mit töprenkedtek, fontolgattok magatokban; Mit beszélgettek egymás között] óh kicsinyhitűek [kishitűek], hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal [hogy nincs kenyeretek]?!230

Mát. 16,9 Mégsem értitek-é [még mindig nem fogtátok föl], nem is emlékeztek-é [és nem jut eszetekbe] az  ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy hány kosár maradékot szedtetek össze]?

Mát. 16,10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy ott hány nagy kosár maradékot szedtetek össze]?

Mát. 16,11 Hogyan [miért] nem értitek [meg, hogyhogy nem fogjátok fel], hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok és sadduceusok kovászától!?

Mát. 16,12 Ekkor értették meg [látták be, és ekkor fogták fel], hogy nem arról szólott, [és nem attól óvta őket] hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától [tanaitól, tanításától] őrizkedjenek [óvakodjanak]231

Mát. 16,13 Mikor pedig Jézus Czézárea [jelentése: császári] Filippi [jelentése = a lovakat kedvelők városa /a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes erejét szimbolizálják/] környékére [vidékére, tartományába (mely Filep Királyról neveztetik)] méne [környéke felé haladt, és területére ért], megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát [az Emberfiát], kinek mondanak [kinek tartják] az emberek?

Mát. 16,14 Ők pedig mondának: Némelyek Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Mát. 16,15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem [ki vagyok]?

Mát. 16,16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te  vagy a Krisztus [a Messiás; a Felkent], az élő Istennek Fia.

Mát. 16,17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia [Jóna jelentése: galamb], mert nem (hús)test és vér jelentette [fedte fel] ezt néked [nyilatkoztatta ki, leplezte le előtted], hanem az én mennyei [égi] Atyám232

Mát. 16,18 De én is mondom néked, hogy te Péter233 vagy, és ezen a kősziklán [sziklaszirten; kőszálon] építem fel az én anyaszentegyházamat [kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat], és a pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt] diadalmat [a halál erői sem lesznek képesek legyőzni].

Mát. 16,19 És néked adom a mennyek országának [a mennyek

Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben [az egekben] is kötve lészen. és amit meg/feloldasz [(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a földön, a mennyekben [az egekben is] is oldva lészen. >Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>234

Mát. 16,20 Akkor megparancsolá [szigorúan meghagyta, lelkére kötötte] tanítványainak [keményen rászólt a tanítványokra], hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus [a Messiás; a Felkent)].

Mát. 16,21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [elmagyarázni, jelezni] az ő tanítványainak [és tanítványai előtt arra célozgatni; megkezdte Jézus a tanítványai előkészítését; többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, és rámutatott], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni [sok szenvedést eltűrnie (paszkhó): átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni, és szenvedni] a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól [a törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [életre kelni]235

Mát. 16,22 És Péter előfogván [félrehívta, magához vonta] őt, kezdé feddeni [korholni, és rosszallóan így szólt hozzá; (félrevonta és kezdte Őt óva inteni), és elkezdett neki szemrehányást tenni], mondván: Mentsen Isten [távol legyen ez tőled, Uram; (irgalmat neked, Uram); irgalmazz (kedvezz) magadnak], Uram! Nem eshetik [semmiképpen sem történhet] ez meg te véled.

Mát. 16,23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem [távozz (takarodj) előlem; Eredj (takarodj) a hátam mögé;

terhemre vagy] Sátán; bántásomra [kelepce] vagy nékem [akadályul szolgálsz; bűnre csábítasz engem)]. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra [mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol; (Mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi); Mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain; (Mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak)]236

Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni  akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//], és kövessen engem.

Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba viszi megsemmisíti, romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi, megnyeri] azt237

Mát. 16,26 Mert mit használ [ugyan mi haszna lenne abból] az embernek, ha az egész világot [(koszmosz) világ(egyetemet), teremtett világot] megnyeri [megszerzi] is, de az ő lelkében kárt vall [de életével, önmagával fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [váltságdíjat] adhat az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?

Mát. 16,27 Mert az embernek Fia [Emberfia] eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint238

Mát. 16,28 Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [nem ízlelik, nem tapasztalják]  meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát [az Emberfiát] eljőni [királyként] az ő országában [az ő királyságában]239

229 Azután az Úr: „Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni (a föld és az ég jelenségeit felismeritek); erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni (e mostani időt miért nem tudjátok felismerni)? És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?” (Luk. 12,54-57) A Jónás története pedig ez: amikor Jónás nem akart engedelmeskedni az Úr szavának: „Az Úr pedig egy nagy halat (oda)rendelt, hogy benyelje Jónást (és az lenyelte). És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének (és imádkozott Istenéhez az Úrhoz) a halnak gyomrából. (És így folytatja): Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem (amikor elcsüggedtem), megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem (imádságom) te hozzád, a te szentséged templomába. (Sőt) én hálaadó szóval (hálaéneket zengve) áldozom néked; megadom, amit fogadtam (és teljesítem). Az Úré a szabadítás (mert az ÚRtól jön a szabadulás). És szóla (és parancsot adott) az Úr a halnak, és kiveté (és az kiköpte) Jónást a szárazra (a szárazföldre)” (Jón. 2,1-2.8.10-11) És az Úr Jézus meg is magyarázza a „jelet”, hiszen Jónás meghalt, de „feltámadt”: „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az embernek Fia [az Emberfia] is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [belsejében, szívében]” (Mát.12,38.39.40)

230 A kishitűségről sok mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (ráparancsolt a hullámokra); és megszűnének (mire azok lecsillapodtak), és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?…” (Luk. 8,24-25) Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [azután felállt], megdorgálá [megfeddte; ráparancsolt] a szeleket és a tengert [a tavat], és lőn nagy csendesség [nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]” (Mát. 8,26) Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek, (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe] vettetik [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]” (Mát. 6,28-30) Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémüle [amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, félt]. És amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [(kradzó):- hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?” (Mát. 14,30-31) Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek (kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)

231 Márk bizonyságtétele így hangzik „De elfelejtenek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velük több a hajóban. És Ő (Jézus) inti vala (figyelmeztette) őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek (óvakodjatok) a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok (azon), hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be (még mindig nem veszitek észre) és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek (hát még mindig olyan keményszívűek vagytok)? Szemeitek lévén, nem láttok-é? És füleitek lévén, nem hallotok-é? És nem emlékeztek-é? Mikor az öt kenyeret megszegtem (megtörtem) az ötezernek, hány kosarat (szedtetek tele és) hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. Mikor pedig a hetet (törtem meg) a négyezernek, hány kosarat (szedtetek tele, és) hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. És monda nékik: Hogy nem értitek hát (még mindig)?” (Márk. 8,13-21) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezenközben mikor sok ezerből álló (megszámlálhatatlan) sokaság gyűlt egybe (gyűlt össze), annyira, hogy egymást (majd) letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1) Pál apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Őrizkedjetek az ebektől (óvakodjatok a kutyáktól), őrizkedjetek (óvakodjatok) a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől (a megmetéltektől). Mert mi vagyunk a körülmetélkedés (és a körülmetéltek), akik Szellemben (Isten Szelleme szerint) szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3) Hát: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [rabul ejt valaki a tudományon keresztül üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres csalás által [megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, (és hiú, és üres). Amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik] >Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (világi) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson>” (Kol. 2,8) „… Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [kevés; parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; erjedésbe hozza]” (1 Kor. 5,6)

232 Márk is bizonyságot tesz erről, a következőképpen: „És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle (ne beszéljenek őróla)” (Márk. 8,27-30) Lukács így írja le a történetet: „És lőn (történt), mikor (egyszer) ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? Ők pedig felelvén, mondának: Bemerítő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig (azt mondják), hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják (el)” (Luk. 9,18-21) Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16) Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván (beszélni kezdett), és elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének (és amint tovább haladtak) az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik (az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (mi akadálya annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (az udvari főember); és bemeríté őt” (Csel. 8,35-38) Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá (és hirdetni kezdte) a zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20) És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)

233 Péter = Petrosz: Jelentése: kődarab, szikladarab; Petra: sziklaszirt (a kijelentés) Ez egy szójáték, amit így lehetne pontosabban lefordítani: „te egy kődarab vagy, én pedig ezen a sziklaszirten fogom felépíteni egyházamat.

234 A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23) „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el (hozzá) és dorgáld (intsd) meg őt négyszem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó (minden vallomás). Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan (tekintsd olyannak), mint a pogány(t) és a vámszedő(t)” (Máté 18, 15-17) És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted (figyelmezteted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21) És így folytatódik a kijelentés: „Bizony mondom néktek: „Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel)megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18) És azért kell megkötözni a Gonoszt előbb, mert csak azután lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [javait, vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)

235 Az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És (ekkor) felettébb megszomorodának” (Mát. 17,22-23) És ismét: „És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, (és útközben) monda nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia (az Emberfia) átadatik a főpapoknak és írástudóknak. És halálra kárhoztatják (ítélik) őt, És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják (hogy kigúnyolják) és megostorozzák (megkorbácsolják) és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad” (Mát. 20,17-19) És újra: „És kezdé őket tanítani (arra), hogy az ember Fiának (az Emberfiának) sokat kell szenvedni, és megvettetni (és el kell vettetnie) a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Márk. 8,31) Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, újabb részlettel kiegészítve: „Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia (az Emberfia) az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra (három nap múlva) föltámad. De ők nem értik vala e mondást (ezt a beszédet), és féltek őt megkérdezni” (Márk. 9,31-32) És újra: „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek. Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia (az Emberfia) átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt. És megcsúfolják (és kigúnyolják) őt, és megostorozzák (megkorbácsolják) őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon (három nap múlva) feltámad” (Márk. 10,32-34) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni (el kell vettetnie) a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni” (Luk. 9,22) És ismét:„És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián (az Emberfián), amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik (kigúnyoltatik), és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének (semmit sem fogtak fel); és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel (és nem értették meg) a mondottakat” (Luk. 18,31-34) És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján (Más fordítás: Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján). De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25)

236 Márk bizonyságtétele. Amikor az Úr Jézus elmondta, hogy neki szenvednie kell: „Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé (megdorgálta) Pétert, mondván: Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra (mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint)” (Márk. 8,32-33)

237 A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.

238 Az Úr Jézus kijelentése Márk szerint: „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (megmenti) azt. Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (életében, önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (váltságdíjul) az ő lelkéért (életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (nemzedék előtt), az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38) Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre; (Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9) Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem, az megtartja (megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az Ő(maga) dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval” (Luk. 9,23-26) És így folytatja az Úr Jézus: „Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli] atyját és anyját, hogynem engemet [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [jobban ragaszkodik fiához és leányához, mint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi [aki nem fogadja el] az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét (önmagát) én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,37-39) Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli (miszeó: kevésbé szeret, vagy választ, mögé helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket választja…) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét (életét) is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26.27) Léviről (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) – példaként minden hívő számára – így  prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt (nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól); mert megtartották a te beszédedet (parancsodat), és ragaszkodtak szövetségedhez (és megőrizték)” (5 Móz. 33,9) János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//meg//hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (önmagát), elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (önmagát) e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26) Mert: „Valaki igyekezik (törekszik) az ő életét megtartani (megőrizni), elveszti (elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (dzóogoneó): megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33) Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16) Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)

239 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak (nem ízlelik, nem tapasztalják meg) addig (a) halált, míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal” (Márk. 9,1) Lukács szerint: „Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják (meg nem ízlelik), mígnem meglátják az Istennek országát” (Luk. 9,27) És mikor: „… abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [végig sem járjátok] Izráel városait [igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [mire] az embernek Fia [az Emberfia] eljövend [visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23) A farizeusok kérdésére így válaszol az Úr: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el (nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, vagy kiszámíthatná). Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa közöttetek, van” (Luk. 17,20-21) Mert Isten országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5) „Mert nem beszédben áll [nem szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20) Hogy ez megtörténjen, ahhoz az Úr Jézus által ígért mennyei erőt kell megkapni minden hívőnek: „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,49) Mert: „… János… vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,5.8) És ez be is teljesedett pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt), és eltelé (betöltötte) az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak) és üle (leszálltak) mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken (különféle nyelveken), amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4) Így vált valóra az Úr ígérete, aki megígérte a Szent Szellem eljövetelét: „Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek” (Ján. 14,17-20) Hiszen: Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám (az Úr Jézus) pedig megelevenítő Szellemmé” (1Kor 15,45) Dávid így prófétál erről: „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik)” (Zsolt. 103,19) Ezért: „Dicsér (és magasztal) téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid (a Te híveid). Országodnak dicsőségéről szólnak (elmondják, hogy országod milyen dicsőséges), és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát (megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit), és az ő országának fényes (ragyogó) dicsőségét. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,10-13)

Máté 17. Jézus megdicsőülése.

Mát. 17,1 És hat nap múlva magához [maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre.

Mát. 17,2 És elváltozék [átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylett; világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának].

Mát. 17,3 És ímé megjelenék [egyszerre láthatóvá lett] ő nékik [megjelent előttük] Mózes és Illés, akik beszélnek [beszélgettek] vala Ővele [Jézussal].

Mát. 17,4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, eszményi szép (kitűnő)] nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [felállítok] itt három hajlékot [sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mát. 17,5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes [fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [takarta; árnyékolta] be [hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd vevé körül] őket; és ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [a ködből], mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam, akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; akiben kedvem telik]: Őt hallgassátok [reá hallgassatok].

Mát. 17,6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének [arcra borultak] és igen megrémülnek [és nagyon (roppant) megijedtek (megrettentek), és nagy félelem fogta el őket]

Mát. 17,7 Jézus pedig hozzájuk menvén [hozzájuk lépett], illeti [megérintette] őket, és monda: Keljetek [álljatok] fel és ne féljetek!

Mát. 17,8 Mikor pedig szemeiket [tekintetüket] fölemelik [felnéztek, feltekintettek], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül.240

Mát. 17,9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá [meghagyta, a lelkükre kötötte] nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok [ezt a látomást], míg fel nem támadt [életre nem kelt] az embernek Fia [az Emberfia] a halálból [a halottak közül].

Mát. 17,10 És [erre] megkérdezték Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók [miért tanítják azt a törvénytanítók], hogy előbb [először] Illésnek kell eljőnie?

Mát. 17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony [valóban] eljő előbb, és mindent helyreállít;

Mát. 17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt [de nem ismerték fel], hanem azt mívelék [kényük-kedvük szerint bántak, azt tették] vele, amit [csak] akarának. Ezenképpen [ilyen módon, hasonlóan fog] az Emberfia is szenvednie [(paszkhó): átél, megtapasztal; elvisel, eltűr] majd őtőlük.

Mát. 17,13 Ekkor [látták be, és] értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról  szól [beszél] nékik.241

Mát. 17,14 És mikor [visszamentek és] a sokasághoz [a tömeghez] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén [térdre borult, térdre hullott] Őelőtte [és így kérlelte őt],

Mát. 17,15 És mondván: Uram, könyörülj [segíts] az én fiamon, mert holdkóros [epilepsziás és nagyon sokat] és kegyetlenül [gonoszul] szenved [és rosszul van]; mivelhogy [sokszor megtörténik vele, hogy] gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

Mát. 17,16 És [amikor] elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták [nem voltak képesek; de ők képtelenek voltak] őt meggyógyítani.242

Mát. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult [(diasztrephó): elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz] nemzetség [nemzedék]! Vajon meddig leszek veletek [meddig kell még köztetek maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket]? vajon meddig szenvedlek titeket [meddig kell még türelmesnek lennem veletek; meddig foglak még elviselni benneteket]? Hozzátok őt [azt a fiút] ide nékem [hozzám].

Mát. 17,18 És megdorgálá őt Jézus [rákiáltott; ráparancsolt; keményen, szigorúan rászólt], és kiméne belőle az ördög [a démon, a gonosz szellem]; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva [s attól az órától fogva egészséges lett a gyermek].243

Mát. 17,19 Ekkor [amikor Jézus egyedül volt] a tanítványok magukban Jézushoz menvén [odamentek hozzá], mondának néki: Mi miért nem tudtuk [miért nem voltunk képesek] azt [a gonosz szellemet] kiűzni [(kihaj(í)tani)?]

Mát. 17,20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra].

Mát. 17,21 Ez a fajzat pedig ki nem megy [ez a fajta pedig nem távozik el], hanemha könyörgés [imádság] és böjtölés által244

Mát. 17,22 Mikor pedig [újra együtt voltak,és] Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe  adatik [kell, hogy Az Emberfiát átadják majd az embereknek];

Mát. 17,23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad [életre kel]. És [erre] felettébb megszomorodnak.245

Mát. 17,24 Mikor pedig eljutottak [megérkeztek] vala Kapernaumba, a kétdrahma-szedők [akik a templomadót szedték] Péterhez mennek és mondának néki: A ti mesteretek [a tanítótok] nem fizeti-é a kétdrahmát [a templomadót ? (a kétdrahma = fél siklus (20 krajcárnyi értékű)]

Mát. 17,25 Monda: [de] Igen. És mikor beméne a házba, megelőzi őt Jézus, mondván: Mit gondolsz [hogy vélekedsz] Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől [vagy másoktól]?

Mát. 17,26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok [ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni; akkor tehát a fiak adómentesek].

Mát. 17,27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk [fel ne; háborítsuk; hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek], menj a tengerre [eredj a tóra], vesd be a horgot, és vond [fogd] ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert [egy ezüstpénzt] találsz [majd] benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted [a kettőnk templomadójaként].246

241 Márk bizonyságtétele: „És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés (már el) is eljött, és azt cselekedték (azt tették) vele, amit (csak) akartak, amint meg van írva ő felőle” (Márk. 9,11-13) Lukács így számol be Bemerítő János sorsáról: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (csukatta)” (Luk. 3,19-20) „Majd elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben]” (Mát. 14,10) És így folytatja az Úr Jézus: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé  én elküldöm az én (hírvivő) követemet [angyalomat] a te orcád [színed] előtt, aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [asszonyok magzatai] között nem támadott [nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [Ő legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az egek (Istenének) Királyságában], nagyobb nálánál” (Mát. 11,10-11) Zakariáshoz angyalt küldött az Úr, hogy bejelentse az örömhírt, fia születik, és a születendő gyermek feladatáról így szól: „Monda pedig az angyal néki: … nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő [mámorító; (bódító)] italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít [visszafordít] az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És az Ő [az Úrnak színe] előtt fog járni az Illés [jelentése: erősségem az Úr) ] szellemével és erejével [(dünamisz) Képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére. Hatalom; erő-megnyilvánulás]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse; vezesse; észjárására hozza; megfontoltságára; az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,13-17) És őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

242 Lukács így mondja el a történetet: „És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak (lejöttek), sok nép (nagy sokaság) méne elébe. És ímé egy (ember) a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: És ímé (időnként valami) szellem megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja (rázza) őt, annyira, hogy tajtékot túr (és tajtékzik), és nehezen megy el tőle (miután meggyötörte), szaggatván őt. És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Luk. 9,37-40) Márk beszámolója a tanítványok tehetetlenségéről, így hangzik: „És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek (vitatkoztak) vala. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodik (megdöbbent), és hozzásietvén (és eléje futva) köszönté őt. Ő pedig megkérdezi az írástudókat: Mit versengetek ezekkel, (miről vitatkoztok velük)? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma szellem van. És ahol csak előfogja (megragadja), szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr (úgy leteperi őt, hogy tajtékzik), a fogát csikorgatja, és elfonnyad (és megmerevedik). Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Márk. 9,14-18)

243 Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség (nemzedék), meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a szellem azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala (Más fordítás: és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott). És megkérdezé (az Úr Jézus) az atyját (a fiú apjától): Mennyi ideje, hogy ez esett rajta (hogy ő így van)? Az pedig monda: Gyermeksége (gyermekkora) óta. És gyakorta (sokszor) veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse (elpusztítsa) őt; de ha valamit tehetsz (szánj meg minket), légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek (Más fordítás: Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz). A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek (segíts a hitetlenségemen). Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul (összefut), megdorgálá a tisztátalan szellemet (és ráparancsolt), mondván néki: Te néma és süket szellem, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiméne (Más fordítás: Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle); az (a gyermek) pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt (vége van). Jézus pedig megfogván (megragadta) kezét, fölemeli (magához térítette); és az fölkele” (Márk. 9,19-27) Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség (nemzedék)! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek (szenvedlek még) titeket? Hozd (vezesd) ide a te fiadat! Amíg pedig az (a fiú feléje tartott, és) odaméne, azon közben az ördög (a démon, a tisztátalan szellem) földhöz üté (leteperte és megrázta) azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá (ráparancsolt) a tisztátalan szellemet, és meggyógyítá a gyermeket, és (vissza)adá azt az ő atyjának (apjának). Elálmélkodnak pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején (és nagyságán). Mikor pedig mindnyájan csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedik, monda az ő tanítványainak” (Luk. 9,41-43) „… Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába” (Mát. 18,3) Mózesen keresztül pedig így hangzik a prófécia: „Gonoszak voltak hozzá (elromlottak), nem fiai (már), a magok gyalázatja; romlott és elvetemült (hitvány, fonák és hamis) nemzedék (ez)” (5 Móz. 32,5)

244 Az Úr azért mondja ezt a tanítványainak, mert nem sokkal korábban történt, hogy: „És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [(exúszia): képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [gonosz] szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [(noszosz): bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és gyengeséget]” (Mát. 10,1) Lukács is bizonyságot tesz arról, hogy az Úr mielőtt kiküldi a tanítványait: „… ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen (démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. (Luk. 9,1) És Márktól megtudjuk, hogy az Úr: „… kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan szellemek (démonok) fölött.” (Márk. 6,7) Mert a hitetlenség szellemét csak ima és böjt által lehet kiűzni: „És Jézus … monda nékik: Legyen hitetek (higgyetek) Istenben. (Más fordítás: legyen Isten hite bennetek). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj (emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (annak meg is adatik az), amit mondott” (Márk. 11,22-23)

245 Márk bizonyságtétele: „És onnét (elindulva) kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja (felismerje). Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. De ők nem értik vala e mondást (ezt a beszédet), és féltek őt megkérdezni” (Márk. 9,30-32) Lukács is bizonyságot tesz: „… monda az ő tanítványainak: Vegyétek füleitekbe (és jegyezzétek meg jól) ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. De ők nem érték e mondást (ezt a kijelentést), mivel el vala rejtve előlük, hogy ne értsék (hogy fel ne fogják) azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől (a kijelentés értelméről)” (Luk. 9,43-45) Az Úr Jézus feltámadása, és a Szent Szellem kitöltetése után az apostolok központi üzenete ez, azt is kijelentve, hogy miért történt mindez: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket): A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert (akit az Isten igazolt) előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből (az Isten elhatározott döntése és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára (kínoszlopra) feszítve megölétek (ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek): Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24) Pál apostol kísérőivel Thessalonikába érkezett, ahol volt a zsidóknak zsinagógájúk, és: „Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék (vitába szállt) velük az írásokból (az Írások alapján), Megmagyarázva és kimutatva (és bizonyította nekik), hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,2-3) Mert Ő az: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért] De Ő nemcsak meghalt, hanem: „…Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (Róm. 4,25; 1Kor. 15,20) És minden városban ezt hirdeti az apostol, példát adva minden igehirdetőnek: „Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért] az írások szerint. És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [életre kelt] a harmadik napon az írások szerint” (1 Kor. 15,3-4)

246 Az Úr kijelentése a templomadó (a szent sátor adója) céljáról: „Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait (a számba veendőket) fejenként számba (névjegyzékbe) veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor (adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak), hogy csapás ne legyen rajtok (ne érje őket csapás (ptószisz): romlás, összeomlás, bukás) az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, aki átesik a számláláson (a számba vételen): fél siklust (argürion): ezüstpénz, drachma vagy sékel=siklus) a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak (fele legyen az Úrnak szóló felajánlás). Mindaz, aki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény (a nincstelen) ne adjon kevesebbet fél siklusnál, amikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti életetekért (amikor megadjátok az Úrnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért, életetekért). És szedd be az engesztelési pénzt (a váltságdíjat) az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet (a kijelentés) sátorának szolgálatára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az, az Úr előtt, (episzkopé: meglátogatás, az Úr jelenlétében) engesztelésül a ti életetekért (hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az Urat Izráel fiaira)” (2 Móz. 30,11-16) És az Úr Jézuskijelentése: „Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg (nem ismerted fel) a te meglátogatásodnak (episzkopé: meglátogatás,) idejét” (Luk. 19,43-44)

• ← Máté evangélium 1-5. fejezet – Kapcsolódó Igékkel
• Máté evangélium 18-20. fejezet – Kapcsolódó Igékkel →