Máté evangélium 1-5. fejezet – Kapcsolódó Igékkel

Máté 1. Jézus Krisztus származása és születése.

Mát. 1,1 Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] Krisztusnak [a felkent], Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;] fiának1 Ábrahám [sokaság atyja] fiának2 nemzetségéről való könyv.

Mát. 1,2 Ábrahám [sokaság Atyja] nemzé Izsákot3 [nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő]; Jákób nemzé Júdát4 [dicséret] és testvéreit;

Mát. 1,3 Júda [dicséret] nemzé Fárest [áttörés] és Zárát [felkelés (mint a napkelte)] Támártól5 [pálmafa]; Fáres [áttörés] nemzé Esromot [erő vagy tűz a magasból]; Esrom [erő vagy tűz a magasból] nemzé Arámot [felmagasztalás];

Mát. 1,4 Arám [felmagasztalás] nemzé Aminádábot [Egy a herceg népéből]; Aminádáb [Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [árnyékolva];

Mát. 1,5 Sálmón [árnyékolva] nemzé Boázt [benne erő van] Ráhábtól6 [nyitott]; Boáz [benne erő van] nemzé Obedet [szolgáló; imádó] Ruthtól7 [látni fogjuk]; Obed [szolgáló; imádó] nemzé Isait [Isten embere];

Mát. 1,6 Isai [Isten embere] nemzé Dávid  királyt; Dávid király [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] nemzé Salamont [béke] az Uriás [Jahve az én ragyogásom] feleségétől8

Mát. 1,7 Salamon9 [béke] nemzé Roboámot10 [a nép messzire vonul]; Roboám [a nép messzire vonul] nemzé Abiját11 [Jahve az Atyám]; Abija [Jahve az Atyám] nemzé Asát12 [Ő (Isten) megszomorított];

Mát. 1,8 Asa [Ő (Isten) megszomorított] nemzé Josafátot13 [Akit az Úr ítél]; Josafát [Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot14 [az Úr által felmagasztalt]; Jórám [az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást15 [Az én erőm az Úr];

Mát. 1,9 Uzziás [Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot16 [Isten tökéletes]; Joathám [Isten tökéletes] nemzé  Ákházt17 [Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást18 [az Úr ereje];

Mát. 1,10 Ezékiás [az Úr ereje]; nemzé Manassét19 [feledékeny]; Manassé [feledékeny] nemzé Ámont20 [építő(mester)]; Ámon [építő(mester)] nemzé Jósiást21 [akit az Úr meggyógyít];

Mát. 1,11 Jósiás [akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit a babiloni [zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.

Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel [áttelepítés; deportálás] után pedig Jekoniás [akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé  Saláthielt [akiért Istent kértem]; Saláthiel [akiért Istent kértem] nemzé Zorobábelt [Babilonban elvetett, elhintett];

Mát. 1,13 Zorobábel [Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [a dicsőség Atyja]; Abiud [a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [Isten által feltámasztott]; Eliákim [Isten által feltámasztott] nemzé Azort [erős fény];

Mát. 1,14 Azor [erős fény] nemzé Sádokot [igaz]; Sádok [igaz] nemzé Akimot [az Úr feltámasztja]; Akim [az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [Isten dicsősége];

Mát. 1,15 Eliud [Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [Isten segítsége]; Eleázár [Isten segítsége] nemzé Matthánt [Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [aki a másik helyére lép];

Mát. 1,16 Jákób [aki a másik helyére lép]  nemzé Józsefet [Az Úr hozzáadott még], férjét Máriának [ellenálló, lázadó; keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [Felkent]  neveztetik.

Mát. 1,17 Az összes nemzetség [nemzedék]  tehát Ábrahámtól [sokaság atyja]  Dávidig [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] tizennégy nemzetség [nemzedék], és Dávidtól a babiloni [zűrzavar, összevisszaság] fogságravitelig [áttelepítésig; deportálásig] tizennégy nemzetség [nemzedék] és a babiloni fogságraviteltől [lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől] Krisztusig [felkent] tizennégy nemzetség [nemzedék].

Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése [eredete (világrajövetele)] pedig így vala:22 Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek [egyesültek] volna, viselősnek [várandósnak] találtaték a Szent Szellemtől.

Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz [megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó] ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni [a nyilvánosság előtt megszégyeníteni; (megalázásnak kitenni) rossz hírbe hozni], el akarta őt titkon bocsátani. [szabadon akarta bocsátani]23

Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta [ezeket forgatta szívében; (ezen töprengett, tűnődött)]: ímé az Úrnak angyala (hírvivő követe) álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak [héberül: Jehosua = Jehova az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. (hamartia = céltévesztésből) [mert Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)]24

Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn [történt], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten24

Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta [meghagyta (elrendelte)] vala néki, és feleségét magához vevé. [hazavitte (meny)asszonyát]

Mát. 1,25 És nem ismeré őt [de nem érintette addig], míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

Mát. 2. A napkeleti bölcsek

Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [jelentése: a kenyér háza], Heródes [Jelentése: hősies] király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal] bölcsek [(magosz): – tudósok, csillagászok] jövének

2 Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson. Séthen és Ádámon keresztül vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15): „Ez Énósé (héb. ember, aki ellankadt; beteg, gyenge; halandó), ez Sethé (kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (h. ‘ádám = ember. a (vörös) földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38)

3 Az ígéret gyermeke bejött a létbe: „És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára (Fejedelemnő), Izsáknak: Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12) Az apostol megvallása a prófécia beteljesedéséről: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

4 Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot (jogar), sem a vezéri pálca (kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10)

5 Támár Júda fiainak özvegye volt és ez pedig így történt: És (ekkor) monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig (amikor) megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába (ahol a juhait nyírták). Hírül adák (megmondták) pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad (apósod) Thimnába (most) megy juhainak nyírésére. Leveté azért (ekkor) magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá (elváltoztatta) magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségül. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek (paráznának) gondolá, mivelhogy befedezte vala (eltakarta) orcáját. És hozzá tére (csatlakozott hozzá) az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? És (ő így) felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat (kecskegödölyét). És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda (Júda): Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját (pecsétnyomódat zsinórostul) és pálcádat (azt a botot), mely kezedben van. Oda adá azért néki, és (azután) beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután felkele és elméne. És (Támár) leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. És lőn az ő szülésének idején, ímé (kitűnt, hogy) kettősök (ikrek) valának az ő méhében. És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná (visszahúzta) kezét, ímé (mégis) az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek. És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak” (1 Móz. 38,11-19.27-30)

6 Ráháb egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg (vegyétek szemügyre) azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának. Ő pedig amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg őket, hogy: „Alábocsátá (leeresztette) azért (azután) őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés (vár) falán vala, és ő a kőkerítésen (várfalon) lakik vala). És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16)

7 Lásd: Ruth könyve.

8 Lásd: 2Sám 12:24 ;  1 Sám. 17,12; 1Krón 22:9 ;

9 Salamon idegen feleségei miatt bálványimádó lett: Lásd: 1 Kir. 11.6-43;

10 Roboám történetét Lásd: 1 Kir. 12.1-19;

11 Abija történetét Lásd: 1Kir 15:8-15:24 ;

12 Asa is bálványimádó lett. Lásd: 1 Kir. 15.1-23;

13 Josafát az Urat kereste. Történetét Lásd: 1Kir 15:24 ;   2 Krón. 17-18 fejezet;

14 Jórám történetét lásd: 1 Kir. 22.41-45;

15 Uzziás történetét lásd: 2 Krón. 26.3-5

16 Joathám történetét lásd: 2Kir 15:7; 2 Krón. 27.1.9.

17 Akház történetét lásd: 2 Kir.16 fejezet

18 Ezékiás története: 2Kir 16:20 ;  2Krón 29:1 ;

19 Manassé története: 2Kir 20:21 ;

20 Ámon története: 2Kir 21:18-26 ;

21 Jósiás története: 2Kir 21:26 ;

22 A Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: :„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás], Egy szűzhöz, aki a Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] házából való József [jelentése: adjon még hozzá] nevű férfiúnak volt eljegyezve [volt jegyese]. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság]. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.. Az pedig látván, megdöbbene [zavarba jött; összezavarodott] az ő beszédén [(logosz): Ige = egyszerre jelent szót és dolgot is], és elgondolkodék [fontolgatta], hogy micsoda köszöntés ez [mit jelenthet ez]?! És monda néki az angyal: Ne félj [(phobeó phobeomai): –  megrémültnek lenni; riadalom vagy ijedelem] Mária, mert kegyelmet [(kharisz): . Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK [jelentése: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] Ez nagy lészen, és a Magasságos [Legfelsőbb] Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét [trónját]. És uralkodik [királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké [a világkorszakokon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, [hogyan lehetséges ez] holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak [Legfelsőbbnek] (ható)ereje árnyékoz meg [ragyogó ködbe burkol (borít) be árnyékával; természetfölötti befolyással vesz körül] téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant; fiat [áldott állapotba jutott] az ő vénségében [öregségében]; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek [magtalannak] hívtak [neveztek]. Mert az Istennél semmi sem [nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; egy személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója [(rab)szolgálóleánya]; legyen nékem [történjék velem; (váljék valóra)] a te beszéded [(réma): igéd, kijelentésed] szerint. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)

23 Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27) (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

24 Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5) Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27) Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15) „Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

24 A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, (jelentése: velünk az Isten)” (Ésa. 7,14)

Máté 2. A napkeleti bölcsek

Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [jelentése: a kenyér háza], Heródes [Jelentése: hősies] király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal] bölcsek [(magosz): – tudósok, csillagászok] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe. Ezt mondván: [és érdeklődtek; kérdezősködtek]

Mát. 2,2 Hol van a zsidók [újszülött] királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát [amikor feltűnt] napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. [hogy imádjuk Őt; (hódoljunk neki); hogy leboruljunk előtte]25

Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék [megrémült; megriadt; megrettent; nyugtalanná lett; felháborodott], és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot [papi fejedelmeket] és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük [s faggatta őket], hol kell a Krisztusnak [Messiásnak] megszületnie [világra jönni]?

Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta:

Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [támad; jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja  az én népemet, az Izráelt27

Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon [magához] hivatván a bölcseket [mágusokat; csillagászokat (keleti tudósokat)], szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének [feltűnésének] idejét. [mely óta az a csillag ragyog]

Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek [tudakozódjatok gondosan; s szerezzetek pontos értesülést] a gyermek [kisfiú] felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra [jelentsétek nekem], hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek [hódoljak] néki. [imádjam Őt; és leborulhassak előtte]

Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának [útra keltek]. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak [feltűnésekor], előttük megy vala [vezette őket] mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

Mát. 2,10 És mikor [a mágusok] meglátták a csillagot, igen nagy [(szphodra): – vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen] örömmel örvendezének.

Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák [meglátták; megpillantották] a gyermeket anyjával, Máriával [Mirjám = keserűség, szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek [hódoltak] néki [imádják Őt]; és kincseiket kitárván, [kincsesládáikat kinyitva] ajándékokat adának néki [tettek eléje; áldozatot ajánlottak fel néki]: aranyat (megpróbált hit), tömjént (imádat) és mirhát (illatos kenet)28

Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek [utasítást, figyelmeztetést (kijelentést) kaptak], hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba. [tartományukba; országukba]

Mát. 2,13 Mikor pedig azok [a mágusok; tudósok csillagászok, bölcsek] visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala [követe] Józsefnek [(iószéph): az Úr hozzáadott még; Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss [menekülj] Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket [hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt].

Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén [s még akkor éjszaka], vevé [fogta] a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [(Aigüptosz): kettős teher, dupla nehézség] távozék [menekült; visszahúzódott].

Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig [élete végéig], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat29

Mát. 2,16 Ekkor Heródes látván [észrevette], hogy a bölcsek [mágusok; csillagászok (tudósok)] megcsúfolták őt [kijátszották; túljártak az eszén]. Szerfölött felháborodék [nagyon feldühödött; haragra lobbant], és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden (fiú)gyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől­.

Mát. 2,17 Ekkor [így] teljesedék be [az ige], amit Jeremiás [(ieremiasz): akit az Úr kijelölt] próféta [(prophétész): aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket] mondott [jövendölt], amidőn így szólt:

Mát. 2,18 Szó [kiáltozás] hallatszott Rámában [domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [anyajuh] siratta az ő fiait [gyermekeit] és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek [többé]30

Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt [bevégezte (befejezte) életét], ímé az Úrnak angyala [egyik hírvivő követe] megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala. [akik a gyermek életére törtek].

Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, magához vevé [fogta] a gyermeket [kisfiút] és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert [félt] vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték [kijelentést (útmutatást) kapott], Galilea vidékeire tére [Galilea tartományba vonult vissza].

Mát. 2,23 És oda jutván [megérkezvén], lakozék [letelepedett] Názáret [(héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás)] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak [a kijelentés], hogy názáretinek [(Nadzóraiosz): Názáreti = ” egy elkülönült”; – egy nazarénus, azaz Názáret lakosa] fog neveztetni [fogják hívni]31

27 És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2) Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11) És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)

28 Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján (küzdelem) és Éfa (sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6) „Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

29 És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt Izráel (Isten erejével győző), megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

30 Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15)

31 A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: „És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete (sarjadék), mert csemete (sarj) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13) Mert:  „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (krinó: //ki//válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel) a gyöngéket (tapeinosz: szerény, alázatos, nyomorult, megalázott), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma: Szellem) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5) És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben…” (Eféz. 4,22-24) A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47) Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24) És a feltámadott Úr kijelentése:  „Én, Jézus …vagyok Dávid gyökere és új hajtása…” (Jel. 22,16)

Máté 3. KERESZTELŐ (BEMERÍTŐ) JÁNOS.

Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent; fellépett; feltűnt] Keresztelő [Bemerítő] János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette; tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]32

Mát. 3,2 És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]33

Mát. 3,3 Mert ez [Ő] az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit34

Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája [öltözete] pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka [csípője] körül, elesége [tápláléka] pedig sáska és erdei (vad)méz35

Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak [jelentése: lejövő, lefolyó] egész környéke.

Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizében [folyóban], vallást tevén az ő bűneikről [(hamartia): céltévesztésükről]

Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [tanított; figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [fussatok]?36

Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [méltó] gyümölcsöket.

Mát. 3,9 És ne gondoljátok [véljétek], hogy így szólhattok [arra hivatkozhattok; így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támaszthat fiakat [van ereje, hatalma, képessége, hogy  gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak37

Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó [nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [tűzbe dobnak (hajítanak)]37

Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket38

Mát. 3,12 Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja] az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát] csűrbe [magtárba] takarítja [gyűjti], a polyvát [pelyvát] pedig megégeti olthatatlan tűzzel39

Mát. 3,13 Akkor eljőve [érkezett] Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, [erősen ellenállt] mondván: Nékem kell [Nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. [így illik teljesítenünk az egész igazságot]. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János]  látá az  Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik]. [kiben én megengeszteltettem]40

33 Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket), és veletek lakozom e helyen (és, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3) „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél) álnokságod (igazságtalanságod, az Ige hiánya) miatt! Vigyetek veletek beszédeket (logion: Ige, kijelentés), és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el (szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3) „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4) „Térjetek az én dorgálásomhoz (elenkhosz: bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé: Életet adó erő), tudtotokra adom néktek (megismertetem veletek) az én beszédemet” ((logosz): igéimet) (Péld. 1,23) Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr:  „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

34 Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Ő előtte fog járni [az Úrnak színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [(dünamisz) Képesség, hatalom; erő-megnyilvánulás]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse; vezesse; észjárására hozza; megfontoltságára az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17) Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos [Magasságbeli; Legmagasztosabb; Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed [előkészítsd]” (Luk. 1,76) Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal (hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6) Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (hang) kiált: A pusztában készítsétek (építsétek) az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (a dombvidék síksággá). És (mert) megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5) Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda: Én kiáltó szó (hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)

35 Márk is bizonyságot tesz Jánosról: „János pedig teveszőrruhát és dereka [csípője] körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei (vad)mézet eszik vala” (Márk. 1,6) Az Úr Jézus így beszél a hitetlen zsidókhoz: „Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne” (Mát. 11,18) Illés is ugyanígy öltözködött, erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Izráel királyának – Akháziának – küldöttei  így válaszolnak a király kérdésére, hogy hogyan nézett ki akivel találkoztak: „És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites (jelentése: a visszajövő) Illés (jelentése: erősségem az Úr) volt” (2 Kir. 1,8) És hogy mivel táplálkozott János – aki törvény alatt élt – ezt így jelenti ki Isten Igéje: „Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát (vándorsáskafajtát) az ő nemével, a szolám-sáskát (kövisáskafajtát) az ő nemével, a khargol-sáskát (szöcskeféléket) az ő nemével és a khagab-sáskát (marokkói sáskafajtát) az ő nemével. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg (rovar) pedig utálatos legyen néktek” (3 Móz. 11,22-23) Az Úr Jézus bizonyságtétele Jánosról: „Hát mit látni (miért) mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek – prófétánál is nagyobbat” (Mát. 11,9) A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy Bemerítő János próféta – mégpedig az utolsó Ószövetségi próféta – volt: „Azon a napon kútfő (forrás) fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen (hogy lemossa a vétket és a szennyet). És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása (látomásuk) miatt az ő prófétálásaik közben (amiről prófétálnak), és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak” (Zak. 13,1.4) Erről a „napról” így prófétál Ézsaiás: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (nem rettegek); mert erősségem (erőm) és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel (örvendezve) merítek vizet a szabadító kútfejéből (forrásából)” (Ésa. 12,2-3)

36 Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz, szintén viperák fajzatának nevezve őket, amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat, holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok (gonosz létetekre)? Mert a szívnek teljességéből szól a száj (mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a szá)” (Mát. 12,34) „Kígyók, mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33) A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (származtok), és a ti atyátok kívánságait (vágyait tudjátok) akarjátok (vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

37 Az Úr Jézusnak ki is mondták a zsidók, mert valóban ezt gondolták: „Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait (cselekedeteit) cselekednétek (tennétek). Ámde (ti) meg akartok engem ölni, olyan embert (valakit), aki (azt) az igazságot beszéltem (hirdettem) néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte (tette volna)” (Ján. 8,39-40)

37 Az Úr Jézus is meghirdeti, hogy: Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik (dobatik)” (Mát. 7,19) És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda (így válaszolt) néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (körülásom) és megtrágyázom: És (hát)ha gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9) Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (dikaio: megigazult) virágzik (virul), mint a pálmafa, (magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)

38 A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele:  „És prédikála, mondván (és ezt hirdette): Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít be titeket” (Márk. 1,7-8) János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítselek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34) És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala (az), akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett (megelőz engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt), azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján. 1,15) Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig (ekkor) Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (és megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4) A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén (amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (távozzanak) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni (nemsokára) nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5) És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (amely betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (valami lángnyelvek, amelyek szétoszlottak) és üle (leszálltak) mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni (beszélni) más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4)

39 Dávid így prófétál a Krisztusban megigazult, és az Isten nélkül élő emberről: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe] Hanem örömét [kedvét] leli [gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel. Olyan [lesz], mint a víz [folyóvizek] partjára  ültetett [plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)]. De nem így [járnak] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [mint a (szálló) por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [jelenléted elől]” (Zsolt. 1,1-4)

40 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [történt] azokban a napokban, eljöve [odament] Jézus a galileai Názáretből, és be(alá)meríttette magát János által a Jordánban^. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]. És szózat lőn az égből [mennyekből pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]^” (Márk. 1,9-11) Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (Történt) pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég.  És leszálla ő reá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (galambhoz hasonló testi (szómatikó = személy alakjában), és szózat lőn (hang hallatszott) mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes (szeretett) Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22) Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2) Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

Mát 4. Jézus megkísértése.

Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől [elvezette] a pusztába [sivatagba, magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék [peiradzó): megpróbálja rávenni, (elcsábítsa) bűnre, vagyis céltévesztésre] az ördögtől [(diabolos: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán]41

Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre  [végül] megéhezék.

Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké42

Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével [(réma). kijelentésével, élőbeszédével], amely Istennek szájából származik43

Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög [(diabolos): sátán; vádló; rágalmazó; félrevezető, ellenség] a szent városba [Jeruzsálembe], és odahelyezé a templom tetejére [párkányára (ormára) állította].

Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek]  téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe44

Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet45

Mát. 4,8 Ismét [végül] vivé Őt az ördög [(diabolosz); vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán] egy igen [rendkívül; nagyon] magas hegyre, és megmutatá néki [felvonultatta szeme előtt] a világ [világ(egyetem), teremtett világ] minden országát [királyságait; birodalom] és azok dicsőségét [gazdagságát]46

Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket [mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom], ha leborulva imádsz engem [mindez a tied lesz].

Mát. 4,10 Ekkor monda néki [elutasította]  Jézus: Eredj el [(hüpagó): távozz tőlem; el innen!; hátam mögé, (vagyis: ne álljon előtte, ne legyen a társaságában)] Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet]47

Mát. 4,11 Ekkor elhagyá [otthagyta]  őt az ördög [(diabolosz):

vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség, sátán;]. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki48

Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe  vettetett [fogságra vitetett; kiszolgáltatták], visszatére [visszavonult; félrevonult] Galileába49

Mát. 4,13 És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett]  a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain [vidékére költözött];

Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:

Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti útja; a  tenger útja], a Jordánon túl [a túlsó parton], a pogányok [nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony, megvetett],

Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben50 ül vala, láta nagy világosságot [fényt], és akik a halálnak földében [országában] és árnyékában ülnek [laknak] vala, azoknak világosság támada. [fény virradt rájuk; (kel fel nekik;) (a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!)]51

Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [királysága az Egek (Istenének) királyi uralma]52

Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett [galileai tó partján] jár [járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [dobtak] vala; mert halászok valának.

Mát. 4,19 És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. [emberek halászává teszlek benneteket]

Mát. 4,20 Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént]  otthagyván a hálókat, követék őt. [csatlakoztak hozzá]

Mát. 4,21 És onnan tovább menve [útját folytatva], láta [megpillantott; észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Mát. 4,22 Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; csatlakoztak Hozzá]53

Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget54 és minden erőtlenséget55 [fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]

Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan]  valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínlődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket.

Mát. 4,25 És nagy sokaság [sereg; tömeg] követé őt [szegődött nyomába; csatlakozott hozzá; Csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]56

42 A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten így szólt: „És ímé [Az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17)

43 Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3) „Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek (életnek és szellemnek), az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid. 4,12) Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29) Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltözzétek föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyver(ze)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

44 A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá (Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak). Nem illet (érhet) téged a veszedelem (baj), és csapás nem közelget (férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12)

45 Az Úr Jézus is Igével válaszol, ezzel utalva a próba következményére is: „Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek (próbára tettétek) Masszában (jelentése: próbatétel, teher, súly)” (5 Móz. 6,16) Itt zúgolódtak Izráel fiai, és Mózes és Áron sem azt tette, amit kellett: „És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának (jelentése: elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (perlekedése miatt), és mert (így) kísértették (tették próbára) az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?” (2 Móz. 17,7) És a következmény: „Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok” (4 Móz. 20,12)

46 A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való)  kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért)?” (Mát. 16,26)

47 Az Úr Jézus most is, – mint a kísértő minden próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk, és ez egyben figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele győzelmünknek: „Féljed az Urat, a te Istenedet, Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5 Móz. 6,13)

48 A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt [kinn maradt] a pusztában [sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [(peiradzó): megkísérel valamit megtenni; megpróbál rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)] a sátántól, és a vadállatokkal [(thérion): – veszélyes állat; (dühös, vad) állat; szörnyeteg, fenevad; bestia] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13) Lukács így ír erről az eseményről: „Jézus Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól, és a Szellem indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. Ezután felvitte az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Jézus így válaszolt neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.” Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre” (Lk. 4,1-11) Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (amartias: céltévesztést). Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16) Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

49 Lukács röviden így számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (csukatta)” (Luk. 3,19-20) Bemerítő János idézte Isten Igéjét, amely kimondja, hogy: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az. Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 18,16; 20,21) Erről így számol be Máté: „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (börtönbe) vetette vala Heródiásért (Heródiás kedvéért), az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert (ugyanis) ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (Heródes szerette volna megöletni) de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya ő előttük (a társaság előtt), és megtetszék Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy amit (bármit) kér, megadja néki. A leány pedig, anyja rábeszélésére (unszolásának engedve), monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét. És megszomorodék (elkomorodott) a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy (teljesítsék kérését és) adják oda. És elküldvén (embereit), fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai, elvivék a (holt)testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték (hírül adták ezt) Jézusnak” (Mát. 14,3-12) Márk is bizonyságot tesz a történtekről, újabb részletekkel kiegészítve azt: „Mert maga Heródes fogatta el és (bilincseltette meg és) vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János (erre) azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked  a testvéred feleségével (együtt) élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, (ezért védelmébe vette) és oltalmazá őt; és (bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, de) ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest (szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap jöttével (végül is eljött a kedvező alkalom), mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát adott. És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az (a leány) pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak (Jánosnak) fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (holt)testét, és sírba tevék (helyezték)” (Márk. 6,17-29) Ezután pedig az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az

evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

50 Sötétség (szkotosz): 1) sötétség, homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság; titokzatosság; gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.

51 És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz (marad) mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (elnyomás) van. Először megalázta Zebulon (A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2) Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Íge vala az Istennél [az Ige Isten felé fordult; Isten felé irányít(ó volt)], és Isten vala az Íge. Ő kezdetben az Istennél vala [Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt; Isten felé mutatott]. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye] És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog;  tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5) Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10) Dávid megvallása Istennek: „Mert nálad van az (örök)életnek forrása; a te világosságod (fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10) „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Mert te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29) Mert:  „Az igazakra (becsületesekre) világosság fénylik (ragyog) a sötétben (is): attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4) És: „Világosság támad fel (és fényözön árad) az igazra, és az egyenes (tiszta) szívűekre öröm” (Zsolt. 97.11

52 A pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15) És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki: „… ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2) A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok (hirdessétek), mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

53 A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi – ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” – (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42) A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11) Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [vízbe] (kör)hálót vetének [kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [Így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt mívelem [cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18) A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19) Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

54 Betegség (noszosz): – betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.

55 Erőtlenség (malakia): – erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.

56 Az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35) „És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezék (tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30) Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (megszállottat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mát. 8,16-17) „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14) Így prófétált erről Ézsaiás: „Utált és (megvetett volt), az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük (eltakartuk arcunkat előle), utált (megvetett) volt; és nem gondoltunk (nem törődtünk) vele. Pedig (a mi) betegséginket ő viselte, és (a mi) fájdalmainkat (gyötrelmeinket) hordozá (cipelte), és mi azt hittük (gondoltuk), hogy ostoroztatik, verettetik (hogy Isten csapása sújtotta) és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért (törvénytelenségünk, törvényszegéseink miatt kapott sebeket), megrontatott (összetörték) a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért), békességünknek büntetése rajta van (Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen), és az ő sebeivel (az ő sebei árán) gyógyulánk meg (tett éppé). Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét (céltévesztését) ő reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért azaz: céltévesztéséért.). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt (mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg!” (Ésa. 53,3-8) Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14) Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [démonokat] űz [kihaj(í)t; kidob] vala” (Márk. 1,39) „És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.Ő pedig erősen fenyegeti vala őket (Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12) „És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba (településekre), a betegeket letevék a piacokon (tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (érinthessék). És valahányan csak illeték (megérintették meg is), gyógyulának” (Márk. 6,55-56) „Jézus pedig elméne (elvonult) tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8) Kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (benne), és: Az ördögök fejedelme által (segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22) Lukács is erről az Evangéliumról tesz bizonyságot: „Sokakból (sok emberből) pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván (rájuk parancsolt), nem engedé őket szólani (beszélni), mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41) „És alámenvén ővelük (a tanítványaival), megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulának. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (megérinteni): mert erő származék (áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19) Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38) És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)

Mát 5. A hegyi beszéd

Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének [köréje gyűltek] az Ő tanítványai.

Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt, és így], tanítja vala őket, mondván:

Mát. 5,3 Boldogok57 a szellemben [a Szellem által a] szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]58

Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak; keseregnek, gyászolnak]: mert ők megvigasztaltatnak [mert meg fogják bátorítani őket]59

Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [(prausz): Jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül bírják [mert ők bir(tokol)ják, birtokba veszik, osztályrészül kapják] a földet. [mert övék lesz a föld]60

Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [megigazulást, igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [mert majd eltelnek vele.]61

Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak; rajtuk is könyörülni fognak]62

Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen;  a szívükben (szívükre nézve) tiszták; tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik]63

Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [békeszerzők; akik békét teremtenek; békességet készítők]: mert ők az Isten fiainak mondatnak64

Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [igazságosságért; a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]65

Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek;  törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]66

Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]67

Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója68 ha pedig a só megízetlenül [az eredeti szövegben szó szerint: ha a só megbolondul /ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét)], mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét/erejét visszaadni]? Nem jó azután semmire [Semmi ereje nincs többé, nem győz, hanem másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [széttiporják] az emberek69

Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.

Mát. 5,15 Gyertyát [lámpást; mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá [véka (modiosz): űrmérték gabona mérésére (kb. 8 és ¾ liter). Gyakran nádból készült, ami gyúlékony], hanem hogy a gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon, fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak.

Mát. 5,16 Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]70

Mát. 5,17 Ne gondoljátok [véljétek], hogy jöttem a törvénynek [(nomosz): Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [megszüntetésére; fölbontására; visszavonására, eltörölésére: vagy érvénytelenné tenni / hatályon kívül helyezni / semmissé tenni]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam, eltöröljem: vagy érvénytelenné tegyem / hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem;(tartalmat adni) jöttem]71

Mát. 5,18 Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske (egyetlen írásjel) sem vész el (nem veszíti érvényét)], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik (meg nem lesz)]72

Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában [királyságában] a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [királyságában] nagy lészen.

Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [igazságosságotok, megigazulásotok] nem több [nem múlja felül; nem lesz tökéletesebb] az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál [igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [juttok] be a mennyeknek országába [királyságába]73

Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek eredetieknek]: Ne ölj [nem fogsz ölni]74 mert aki öl [aki ölni fog], méltó az  ítéletre75 [vádolható]76

Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül [alaptalanul], méltó az ítéletre [vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [felebarátjának]: Ráka [hitvány; oktalan; ostoba; buta; Te szemét], méltó a főtörvényszékre [főtanács ítéletére; állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond [ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú; (móré, héberül: nábál: bolond = istentelen)], méltó [jusson] a gyehenna tüzére. [megfogta már a tüzes gyehenna]

Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati] ajándékodat [adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról [eszedbe jut], hogy a te atyádfiának [embertársadnak; testvérednek; felebarátodnak] valami panasza [kifogása] van ellened:

Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati) oltár előtt a te ajándékodat [az adományt], és menj el, elébb békélj meg [békülj ki] a te atyádfiával [embertársaddal; testvéreddel; felebarátoddal], és azután eljövén [aztán térj vissza], vidd fel [és ajánld fel] a te [áldozati] ajándékodat77

Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel ; (peres feleddel) szemben légy békülékeny (jóindulatú; siess megegyezni vele) idejében], amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj]

Mát. 5,26 Bizony [ámen; úgy van] mondom néked: ki nem jősz [szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig78

Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. [Ne kövess el házasságtörést)]!

Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. [hogy aki bűnös vággyal (kívánsággal) asszonyra néz (aki azért néz egy nőt, mert megkívánta), szívében már házasságtörést követett el vele]79

Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd [távolítsd el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék.

Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára vettessék [jusson; a pokolba (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön]80

Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [elküldi] feleségét [elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet.

Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el [feleségül; összeházasodik vele], paráználkodik [házasságot tör]81

Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd [tartsd meg] az Úrnak tett esküidet. [add meg az Úrnak, amire esküdtél]

Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre, mert az, az Istennek királyi széke [trónja];

Mát. 5,35 Se a földre, mert az, az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy [hatalmas] Királynak városa;

Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra sem vagy képes, nem áll hatalmadban, hogy] egyetlen hajszála(da)t sem tehetsz fehérré vagy feketévé;

Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]: Úgy, úgy [az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van (ered)]82

Mát. 5,38 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szemet szemért és fogat fogért83

Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak (a gonosz dolognak, gonoszságnak) [ne szálljatok szembe (ne harcoljatok ellene; ne helyezkedjetek szembe vele)], hanem aki arcul üt téged jobb felől [megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [annak tartsd oda] a másik orcádat is84

Mát. 5,40 És aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat], engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is. [Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]85

Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [ezer lépésnyi szolgálatra] kényszerít, menj el vele kettőre.

Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól [ne tagadd meg; vissza ne utasítsd]86

Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szeresd [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(a közeledben lévő) embertársadat a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegent] és gyűlöld [miszeó: utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz] ellenségedet. („a ti ellenségetek pedig az ördög” (1 Pét. 5,8)87

Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek  (agapaó) ellenségeiteket, áldjátok [eulogeó: kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni] azokat, akik titeket átkoznak [(kataraomai): rosszat kíván; átkozódik]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak; zaklatnak, fenyegetnek; ártanak; sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak] és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal; zaklatnak] titeket88

Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]89

Mát. 5,46 Mert ha [csupán] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek (agapaó), micsoda jutalmát veszitek [miféle fizetséget kaptok]? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é [teszik]?

Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [testvéreiteket] köszöntitek [üdvözlitek], mit cselekesztek másoknál többet [mi különöset, rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [pogányok; nemzetekből valók] is nem azonképpen cselekesznek-é [tesznek]?

Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]90

58 A Lukács írása szerinti Evangéliumban az Úr Jézus az Ő tanítványainak mondja, hiszen még nem kapták meg a Szent Szellemet: „Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa [királysága; királyi uralma]” (Luk. 6,20) És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így szól a magasságos (a magasztos) és felséges, aki örökké (örök hajlékában) lakozik, és akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal (megtörttel) és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem (felüdítsem) az alázatosok lelkét (életét), és megelevenítsem (felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15) Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)

59 Mert az Úr Jézusban beteljesedett a prófécia: „Az Úr Isten Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt mondjak (örömhírt vigyek). Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely) gyászolóira, adjak nékik ékességet (fejdíszt) a hamu helyett, örömnek kenetét (illatos olajat) a gyász (gyászfátyol) helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt lélek (a csüggedés) helyett. Hogy igazság (megigazulás) fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3) „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira (az élet vizének forrásaihoz) viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17) És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással (ujjongva) aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova  vigadozással jő elő, kévéit emelve. (Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6) Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok (vagytok) ti, kik most éheztek: mert (majd) megelégíttettek. Boldogok (vagytok) ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21) „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést (Istenhez való visszafordulást) szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10) A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét  mutatja be az Ige Dávidon keresztül:  „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette (elengedte) a te bűnödet (céltévesztésedet), nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13)

60 Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz (hamartólosz: bűnös, azaz egy céltévesztett ember sem); nézed a helyét és nincsen ott (körülnézel, de nyomát sem találod). A szelídek (jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek) pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben (és teljes békességet élveznek //vagyis: azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás//)” (Zsolt. 37,10-11) Mert: „… aki bennem bízik (hozzám folyamodik), örökségül bírja a földet, és örökli (részt kap) szent hegyemet” (Ésa. 57,13) És a Felkenthez: „Így szól (és ezt mondja) az Úr: Jókedvem (a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak (megőrizlek) és nép szövetségévé teszlek (megajándékozom általad szövetségemmel népemet), hogy megépítsd (hogy te állítsd helyre) a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8) „És az ő szolgáinak maradékai (utódai) öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37) „És nagy örömük lesz a szenvedőknek (újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19)

61 Ez vonatkozik a tanítványaira is: „Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek…” (Luk. 6,21) Dávidon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy ki után kell vágyakozni: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem (az énem, minden érzésem; egész személyem) hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem (az énem, minden érzésem; egész személyem) Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3) Isten hívása: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szmbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2) „Mert vizet öntök (árasztok) a szomjúhozóra, és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén)” (Ésa. 44,3-4) Az Úr Jézus pedig kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35) Péter apostolbuzdítása: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten Igéje) után (epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1 Pét. 2,2)

62 Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (felett). Mi a haszna (mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, (de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak (testvérek), férfiak vagy nők, mezítelenek (nincs ruhájuk), és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük). És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek (szómato = egész valójának); mi annak a haszna (mit használ az)? Azonképpen (ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában (halott önmagában)” (Jak. 2,13-17) Aki pedig gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet), az: „Boldog, aki a nyomorultra (nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem (ha bajba kerül, a csapás) napján megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést – jobbulást – ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4) Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság (a részvét, szánalom, könyörületesség) és igazság (hűség és hit) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3) „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)

63 Az apostol buzdítása, bátorítása: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak amilyen valójában). És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta” (1 Ján. 3,2-3) Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és (Ő) közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8) A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24) „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19) Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12) Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5) Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhatik (tartózkodhat) szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2) „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11) „És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4) A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)”

(Ezék. 36,26-27) És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40) És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „…Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

64 Így biztat az Úr: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget (törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre), amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14) Mert: „… eljött (Jézus), és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek” (Eféz. 2,17) Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ]  minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18) És: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19) Mert: „Az igazság (a megigazulás) gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (akik békességet teremtenek)” (Jak. 3,18) „Álljatok hát elő (álljatok meg tehát), körül övezvén (felövezve) derekatokat igazlelkűséggel (igazságszeretettel,az //(alétheia): Ige szeretetével//), és felöltözvén  az igazságnak  mellvasába (és magatokra öltve a megigazulás páncélját), És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma (hirdetésének) készségével” (Eféz. 6,14-15) Már a prófétákon keresztül így szól az Úr:  „És lesz az igazság (megigazulás) műve békesség, és az igazság (megigazulás) gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké, (az igazság //megigazulás//) békét teremt, és az igazság (a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké). Népem békesség hajlékában lakozik (békés hajlékban lakik majd), biztonság sátraiban (biztonságos lakóhelyeken), gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18) Ímé: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai (mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába), aki békességet hirdet, jót mond (örömhírt hoz), szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7) „Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai (jön már az örömhírt hozó)! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat (teljesítsd fogadalmaidat); mert nem vonul (gázol) át rajtad többé a semmirekellő (a pusztító); mindenestől kiirtatott (teljesen megsemmisült)” (Náh. 1,15)

65 És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14) Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2) Tehát: „… ha szenvedtek (szenvednetek kellene;  kínlódtok) is az igazság(osság)ért (megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak) vagytok (lesztek). Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14) Mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, megmentett) nép vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9)

66 És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz nevet), az embernek Fiáért (az Emberfiáért). Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23) És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (kegyelem az), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20) A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután), megparancsolák (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (távoztak) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek (gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42) És az apostol így folytatja:  „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29) És az Úr Jézus így tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll (kitart), az megtartatik (az üdvözül)” (Mát. 10,21-22) „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik (üdvözül)” (Márk. 13,12-13) A próféta pedig így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (anyósára); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6) És ami még következik: „Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen; és lesznek éh(in)ségek és döghalálok, és földindulások (földrengések) mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak (a vajúdás kínjainak) kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. De a ki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül (megmenekül)” (Mát. 24,7-9.13) „És mindenfelé nagy földindulások (földrengések) lesznek, és éh(in)ségek és döghalálok (járványok); és rettegtetések (rettenetes dolgok történnek) és nagy (hatalmas) jelek lesznek  az égből (tűnnek fel az égen). De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek) és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűréstek (állhatatosságotok) által nyeritek meg lelketeket (az életeteket)” (Luk. 21,11-12.17-19) Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21) De Isten így bátorít: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (tekintsetek le) a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak (szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol (rendül). Hallgassatok rám, kik tudjátok (ismeritek) az igazságot, te nép, kinek szívében van (szívébe zárta) törvényemet (tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (szitkozódásuktól ne rendüljetek meg)! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket (mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly), és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket (mint a gyapjú, melyet megrág a féreg), és (de az én) igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre (nemzedékről nemzedékre)!” (Ésa. 51,6-8) De: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36)

67 Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10) Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja (végérvényesen)” (1 Thess. 2,14-16) István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52)

68 Só (halasz): „ha a só elveszti ízét”: az eredetiben szó szerint: ha a só megbolondul / ostobává válik / erőtlenné válik. A héber nyelvben ugyanis a bolond (návál) szó egyúttal erőtlent is jelent. (návél: elgyengül, elveszti erejét) és ezen a helyen a görög is átveszi ezt a hebraizmust – aminek minden bizonnyal üzenete van. Azt is tudnunk kell, hogy a sót tartósításra is használják, nemcsak ízesítésre, és így még inkább az  erejéről, s nem az ízéről van szó – így a példázat értelme is újabb dimenzióval gazdagodik, ha a tartósítás szempontjából is értelmezzük. (Szent Pál Akadémia jegyzet)

69 A kijelentést megismétli Lukács is, újabb részlettel kiegészítve: „Jó a só: de ha a só megízetlenül (elveszti az ízét ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét), mivel sózzák meg (hogyan tudják azt visszaadni)? Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: (tehát) kivetik (kidobják) azt. A kinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 14,34-35) Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk:  „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat (áldozati ajándék) sóval sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti (ízetlenné válik; ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét), mivel adtok ízt néki (hogyan adjátok vissza az ízét)? Legyen bennetek só, és legyetek (éljetek) békében egymással” (Márk. 9,49-50) Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek (vagy a nyers tojásnak)? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér (és mint a romlott étel)!” (Jób. 6,6-7) A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj (Minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3 Móz. 2,13) És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol,: „… emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16) Ez érvényes az új templomra is, amelyet Ezékielnek mutatott meg az Úr, hogy az Úr elé vitt „áldozati ajándékok” tűzzel legyenek tele, és égjenek az Úrért: „Mikor elvégezed az oltár megtisztítását, vígy áldozatul egy ép (hibátlan), fiatal bikát és egy ép (hibátlan) kost a nyájból. És áldozzál velük az Úr előtt (vidd oda azokat az ÚR színe elé), és a papok hintsenek (szórjanak) sót reájuk, és vigyék azokat égőáldozatul az Úrnak” (Ezék. 43,23-24) Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók (kívül állók) irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel). A ti beszédetek mindenkor kellemetes (kedves) legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek (és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol. 4,5-6) „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1 Pét. 3,15) Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só – hogy  a Szent Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén (és amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. (és) vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)

70 Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus szavairól: „Senki pedig, ha gyertyát (lámpást) gyújt, be nem fedi (nem takarja le) azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba (lámpatartóra) teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot” (Luk. 8,16-17) És újra: „Senki pedig, ha gyertyát (lámpást) gyújt, nem teszi rejtekbe (rejtett helyre), sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba (lámpatartóra), hogy akik bemennek (a belépők), lássák a világosságot. A testnek (szóma: egész lényednek) lámpása a szem (a tekintet): ha azért a te szemed őszinte (tiszta), a te egész tested (szóma: egész lényed) is világos (fénylő, ragyogó) lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested (szóma: egész lényed) is sötét. Meglásd azért (vigyázz tehát), hogy a világosság, mely te benned van, sötétség(gé) ne legyen. Annakokáért ha (tehát) a te egész tested (szóma: egész lényed) világos, és semmi részében sincs homályosság (és nincsen benne egyetlen sötét rész sem), olyan világos lesz egészen (az egész), mint mikor a lámpás megvilágosít (megvilágít) téged az ő világosságával (fényével)” (Luk. 11,33-36) Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „És monda nékik (a tanítványainak): Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát (a lámpást), hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba (lámpatartóba) tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog (és semmi titok), ami meg ne jelentetnék (ami ki ne derülne); és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson (ami napfényre ne jutna). Ha valakinek van füle a hallásra, hallja” (Márk. 4,21-23) A János írása szerinti Evangélium így  tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (saját világába) jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,9-11) És hogy kit nem fogadtak be, arról így hangzik a kijelentés: „Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12) „Míg e világon (a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5) Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének:  „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet), pogányoknak világosságává (világosságommal a nemzeteket). Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7) Pál apostol bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „(Azért küldelek el), hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18) „Mert az Isten (ugyanis), aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon (fel), ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6) „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébök (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16) „Mert valátok régen (egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok (éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9) És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12) „Jó lelkiismeretetek (együttészlelés, azaz erkölcsi tudat, lelkiismeret, szellemi-önismeret) lévén. Hogy amiben rágalmaznak (hamisan vádolnak, sértegetnek) titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket (életvitel, életvezetés, magatartás, magaviseletet)” (1Pét 3:16) „A ti szelídlelkűségetek (szelídségetek) ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel” (Fil. 4,5) „Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai (Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,9) „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]. A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17) Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21) Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15) És ismét hangzik a figyelmeztetés: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván (dicséretet, jól beszéljetek róluk; a kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok = Isten kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást  örököljetek (áldás legyen az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9) „Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15) Ezért: „Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz = sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [igazságszolgáltatás. – megvédelmezés] én megfizetek [igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr” (Róm. 12,19) Hiszen: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,20) És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18)

71 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]” (Róm. 3,31) „Mert a törvény  vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4) Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27) „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a törvény által vagyon. Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]” (Róm. 3,20-22) „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (céltévesztést]. Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4) „Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6) „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (a követelésével minket terhelő adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket vádolt), és azt eltette (eltávolította azt) az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,14) Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3) Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27) Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6) „… mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10) „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

72 Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy pontocskának elesni. (De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17) Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33) Dávid így prófétál Arról, aki:  „Régente fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (alkotása). Azok elvesznek (elpusztulnak), de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy (és maradsz), és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28) Idézi a próféciát az apostol is, az Úr Jézusról téve vallást: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet (Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben) és a te kezeidnek művei (alkotásai) az egek; Azok elvesznek (elpusztulnak), de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod (összegöngyölíted) azokat és elváltoznak (mint a ruha), te pedig ugyanaz vagy (és maradsz) és a te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12) „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89) Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó,csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8) Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25) Az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek mint a füst elfogynak (szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6) „És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,17) Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18) Hiszen: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim (logosz= Igéim) semmiképpen el nem múlnak” (Mát. 24,35) „Mert mint leszáll (lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém is), amely számból kimegy, nem tér (vissza) hozzám üresen, hanem megcselekszi (véghezviszi), amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. (eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

73 Így folytatja Jakab apostol: „Mert ha valaki az egész (valamennyi) törvényt megtartja is, de vét //elbotlik, hibázik, elvét, téved, megbukik, kudarcot vall// (akár csak) egy ellen (is), az egésznek megrontásában bűnös //vádolható// (az valamennyi ellen vétkezett)” (Jak. 2,10) A farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a törvényt betű szerint: „Monda pedig az Úr (Jézus) néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva (telve) ragadománnyal (rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,39) „Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem  ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (rendelik) alá magukat]” (Róm. 10,3) Pál apostol – aki megtérése előtt buzgó farizeus volt – így vallja meg, hogy miért lett Ő megigazult: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és páratlan nagyságáért): akiért (Őérte) mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből (a törvény alapján), hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,7-9) „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21)

74 Isten a Hóreben 10 igét (logoszt= Ige, amely tartalmazza a kimondott dolgot, vagy tárgyat is) szólt, amelynek 6. Igéje így hangzott: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13) Ne ölj… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!

75 És hogy miért így fogalmazott az Úr, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat [mint saját magadat]” (Róm. 13,9) Mert: „A parancsolatnak vége (célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet” (1 Tim. 1,5) Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mát. 7,12)

76 Vagy másképp: Nem kerül az ördög hatalma alá, hiszen az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató.

77 Az apostoli figyelmezetés így hangzik: „Ám haragudjatok (ha haragusztok is), de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek (diabolosz: vádló, rágalmazó) ne adjatok helyet” (Eféz. 4,26-27) „Azért (tanuljátok meg tehát), szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20) Hát: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra (ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (hitetlenek, vagyis Isten nélkül élők) kebelében nyugszik (ostobák szívében tanyázik)” (Préd. 7,9) És aki tartogatja haragját, a harag gyűlöletet szül. Tehát: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát (testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne” (1 Ján. 3,15) Mert az ilyenekben az ördög természete van, aki emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva :„Ti az ördög atyától valók vagytok (származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44) Az imáink meghallgatásának is a harag kivetése bensőnkből a feltétele: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Márk. 11,24-26) „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mát. 6,14-15)

78 A Lukács írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig a te ellenségeddel (ellenfeleddel) a fejedelem (az elöljáró) elé mégy, igyekezzél (még) az úton megmenekedni (megszabadulni) tőle, hogy téged ne vonjon (hurcoljon) a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak (börtönőrnek) és a poroszló (börtönőr) a tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz (amíg meg nem adod) mind az utolsó fillérig” (Luk. 12,58-59) Mert: „Mint aki árvizet szabadít el, olyan a háborúság (a viszály, vita) kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést //vitatkozást// (azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör)” (Péld. 17,14) Ugyanis: „Tisztesség (dicsőség) az embernek elmaradni a versengéstől (perpatvartól); valaki pedig bolond, patvarkodik (belekeveredik)” (Péld. 20,3) Hát: „Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod (Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít). A te ügyedet végezd el felebarátoddal (a magad perét pereld ellenfeleddel); de másnak titkát meg ne jelentsd (ne fedd föl); Hogy ne gyalázzon téged, aki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék (mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza)” (Péld. 25,8-10) Ezért így int az apostol: „Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok [(adikosz): igaztalan, hamis, istentelen hitetlenek] előtt törvénykezni, [keresni igazát; pereskedni] és nem a szentek előtt? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot [a görög koszmosz szó jelentése: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, arra talán méltatlanok [alkalmatlanok] vagytok, hogy a legkisebb [legjelentéktelenebb] dolgokban [legkisebb mindennapi ügyekben; egészen mellékes dolgokban] való ítéletekre. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? [angyalok fölött is ítélkezünk majd. Akkor mennyivel inkább (a világi ügyeket) a mindennapi (megélhetésre tartozó) élet ügyeiben. (dolgok fölött)] Azért ha életszükségre való dolgok felől [a mindennapi (evilági) élet (a megélhetés) dolgai (ügyei) felől] van törvénykezéstek, [kell ítélkezni] akik a gyülekezetben [eklézsiában] legalábbvalók, [akiket a legkevesebbre becsültök (akik jelentéktelenek); akik semmit sem számítanak a kihívott gyülekezet, eklézsia) előtt] azokat ültessétek le. [olyanokat tegyetek meg (rendeljetek) bírónak]. Megszégyenítéstekre mondom: [azért mondom ezt, (azért szólok) hogy szégyenkezzetek] Hát [úgy állunk, hogy] nincs [nem akad] ti köztetek egy bölcs [értelmes] ember sem, aki ítéletet tehetne [aki igazságot tudna mondani] az ő atyjafiai [testvérei] között? [aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne]. Hanem atyafi [testvér] atyafival [testvérével] törvénykezik, [pereskedik] még pedig [ráadásul] hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]. Sőt ti okoztok [követtek el] bántalmazást [igazságtalanságot; sérelmet; méltatlanságot] és [okoztok] kárt, [fosztotok ki mást; sőt ti követtek el csalást] még pedig [éppen] atyátokfiainak. [testvéreiteknek]” (1 Kor. 6,1-8)

79 Így szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” (nem törsz házasságot) (2Móz. 20,14) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek (hogy megszentelődjetek), hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét (és tisztaságban tudjon élni feleségével). Nem kívánság gerjedelmével (szenvedélyével), mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3) Jób megvallása: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem (szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre)” (Jób. 31,1) Mert ismerte a következményeket: „Ha az én szívem asszony után bomlott (bolondult), és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján(ál): Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn. Mert (olyan) tűz volna ez, a mely pokolig (a pusztulás helyéig) emésztene, és minden jövedelmemet tövestől (gyökerestül) kiirtaná” (Jób. 31,9-12) Salamon megvallása: „Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a tudomány (a tanítás) világosság, és életnek úta a tanító-feddések (a figyelmeztető intés). Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek (Ez őriz meg a rossz nőtől), az idegen asszony (nő) nyelvének hízelkedésétől. Ne kívánd az ő szépségét szívedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel (szempilláival). Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász. (Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik)! Vehet-e valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének (meg ne gyulladnának)? Vagy járhat-e valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? (Pedig így jár) így van, valaki bemegy felebarátjának (embertársának) feleségéhez, (senki) nem marad büntetlen, valaki illeti (megérinti) azt!” (Péld. 6,23-29) Mert ahogy: „A te szemeid nézik az idegen asszonyt (szemed zavaros dolgokat lát), és a te elméd gondol gonoszságot (te magad pedig össze-vissza beszélsz). És olyan leszel, mint aki fekszik a tenger közepében, és (mint) aki fekszik az árbócfának tetején (az árbockosárban)” (Péld. 23,33-34)

80 És így folytatja az Úr Jézus: „Jaj a világnak a botránkozások (tőrbe csalások, azaz elgáncsolások, hitszegésre, aposztáziára csábítások) miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek (történjenek); de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás (tőrbe csalás, azaz elgáncsolás, hitszegés, aposztáziára csábítás) esik (történik). Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat (bűnre, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábít) téged, vágd le (hiúsítsd meg, akadályozd meg) azokat és vesd (dobd) el magadtól. Jobb néked az életre (dzóé=az örök //természetfeletti// életre) sántán vagy csonkán (rokkant, vagy nyomorékként) bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök (aióniosz: világkorszak, vagy létkor) tűzre (pür: általában izzás, szellemi értelemben is). És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd (dobd) el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére (a pokolba: (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota)” (Mát. 18,7-9) A bűnre csábítás eredményéről így szól az Úr: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te (egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára” (Márk. 9,42-43.45.47) A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10) „(És) paráznaság… és akármely (bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (méltó); Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7) Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (tegyétek), amiket akartok (szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24) „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13) „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan) férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]” (1 Kor. 6,9-10) „Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (megtisztítja), tisztességre való (megbecsült) edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának (az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,21) Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24)

81 Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12) Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6) Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11) Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4) „Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3) „És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől – mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára – mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16) Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19)

82 Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai (testvéreim), se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel (se más egyébre). Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás alá (ítélet) ne essetek” (Jak. 5,12) Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd (ne mondd ki hiába); mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi (hiába mondja ki)” (2 Móz. 20,7) És kétszeresen is hangzik a parancs: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd (ne mondd ki hiába); mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi (ha valaki hiába mondja ki a nevét)” (5 Móz. 5,11) „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted (meggyalázzátok) a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12) Az Úr Jézus így beszél a farizeusokhoz, és a törvény magyarázóihoz: „Jaj néktek vak vezérek (vezetők), akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az (azt köti az eskü). Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a templom, amely szentté teszi (megszenteli) az aranyat? És (ezt is mondjátok): Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az (azt köti az eskü). Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-e vagy az oltár, amely szentté teszi (megszenteli) az ajándékot? Aki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, amik azon vannak. És aki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, aki abban lakozik. És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra (is), ki abban (azon) ül” (Mát. 23,16-22) Mert: Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem (a menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, amelyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye (és milyen helyen kellene tartózkodnom)?” (Ésa. 66,1) Az apostolon keresztül megerősíti az Úr  a kijelentést: „De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban (nem emberkéz alkotásaiban) lakik, mint a próféta mondja: A menny nékem ülőszékem (a menny az én királyi trónusom), a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda (miféle) házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr, vagy melyik (hol van) az én nyugodalmamnak helye? Nem az én kezem csinálta-e (alkotta-e) mindezeket?” (Csel. 7,48-50) Bizony:  „Nagy az Úr és igen dicséretes (méltó, hogy dicsérjék) a mi Istenünknek városában, az ő szentséges (szent) hegyén. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé (az északi oldalon), a nagy királynak városa. Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. (úgy ismerik Istent, mint erős várat)” (Zsolt. 48,2-4)

83 Az Úr törvénye a testi ember számára: „… ha valaki sérelmet ejt (testi sértést követ el) a felebarátján (honfitársán), amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek (azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett): Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett (testi sértést követett el) máson, olyan ejtessék (olyat kövessenek el) rajta is” (3 Móz. 24,19-20) „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; Égetést égetésért, sebet sebért, kéket (kék foltot) kékért (kék foltért)” (2 Móz. 21,24-25) Vagyis: „Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával (azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával). Így tisztítsd (takarítsd) ki közüled (a magad köréből) a gonoszt; Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek (ne kövessenek el) te közötted ilyen gonosz dolgot. Ne nézz reá szánalommal (ne szánakozz rajta); lelket (életet) lélekért, (életért) szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5 Móz. 19,19-21) „Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik” (Róm. 13,3-4)

84 Isten népe számára ez Isten szava: Ha Isten népéből valaki megbánt: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18) Az Úr Jézus kérdése az Őt bántalmazó szolgához, amikor a főpap kérdésére így válaszolt: „Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.  Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók (szolgák) közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam (ha rosszat mondtam), tégy bizonyságot a gonoszságról (bizonyítsd be, hogy rossz volt); ha pedig jól (ha pedig jót mondtam), miért versz (ütsz) engem” (Ján. 18,21-23) Az Úr Jézus kijelentése arról a „másik” arcról, amit oda kell fordítani a bántalmazó felé: „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (bántalmaznak). Aki egyik arcodat megüti, fordítsd (tartsd oda) néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se” (Luk. 6,28-29) „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17) És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22) Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9) „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15) És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14) Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2) Tehát: „… ha szenvedtek (szenvednetek kellene;  kínlódtok) is az igazság(osság)ért (megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak) vagytok (lesztek). Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14) Mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, megmentett) nép vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (dicsőségét és nagy tetteit). Aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9). „Mert az kedves dolog (értékes), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenhez tartozása tudatában) tűr (elvisel, kitart, kibír) keserűségeket (visel bánatot, bántalmat), méltatlanul (igazságtalanul) szenvedvén” (1Pét 2:19). „Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [igazságosságért; a megigazulás, az igazzá válás miatt]. Mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]” (Mát. 5,10)

85 Az apostol így inti a hívőket: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]” (1 Kor. 6,7)

86 Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd (ne követeld) vissza. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza (hogy visszakapják azt, ami jár nekik)” (Luk. 6,30.34) Az Úr áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz (vagyis elszegényedik) valaki a te atyádfiai (testvéreid) közül valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (abban az országban), amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú) a te szegény atyádfia előtt (szegény testvéreddel szemben). Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére (amennyire szüksége van), ami nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul az, hogy adsz); mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (légy bőkezű) a te szűkölködő (nyomorult) és szegény atyádfiának (testvéredhez) a te földeden (országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11) És „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25) „Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől (légy istenfélő és engedd), hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38) Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37.21)

87 Dávid kérdése az „ellenség”-gel kapcsolatban: „Ne gyűlöljem-e, Uram, a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (támadóidat) ne utáljam-e? Teljes (határtalan) gyűlölettel gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,21-32) Az Isten népével kapcsolatosan pedig így szól az Úr: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat [a közeledben lévő honfitársadat], mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18) De: „Ha előtalálod (ráakadsz) a veled ellenségeskedő viszonyban lévő eltévedt ökrét (marháját) vagy szamarát: hajtsd vissza néki (hozzá). Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik (mert összeroskad terhe alatt), vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele együtt (ne hagyd magára, hanem segíts rajta)” (2 Móz. 23,4-5)

88 Egy írástudó kérdezi az Urat: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat)” (Mát. 22,36-40) Mert: „A [felebaráti] szeretet [(agapé): Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm. 13,10) „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14) És az Igére figyelőkhöz így szól az Úr: „De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (és bántalmaznak). És amint akarjátok (szeretnétek), hogy az emberek veletek cselekedjenek (bánjanak), ti is akképpen cselekedjetek azokkal (úgy bánjatok velük). Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van („milyen jóindulatban van részetek?”; „milyen kegyelemben lesz részetek?”; „milyen hálát vártok ezért)? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik (teszik)” (Luk. 6,27-28.31-33) De ti: „Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]” (Róm. 12,14) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértés, rágalmazás, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást (dicsér, jól beszél valamiről, valakiről; kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni; áld = Isten kegyelmébe ajánl) örököljetek. (áldás legyen az örökrészetek)” (1Pét 3:9) Erre az Úr Jézus maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34) És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)

89 Tehát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1) És: „… szeressétek ellenségeiteket, és jól (jót) tegyetek… és a ti jutalmatok sok (és nagy) lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő (jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36) Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod (gondoskodsz a földről, megöntözöd); nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója (és patakja) tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (gabonával látod el az embereket), mert úgy rendelted azt (így gondoskodsz a földről). Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel meglágyítod (porhanyítod) azt, termését (növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (javaiddal), és a te nyomdokaidon kövérség (bőség) fakad; Csepegnek a puszta legelői (és legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal (nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek (ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14) És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben (az előző nemzedékek során) hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni (megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon): Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)

90 És így folytatódik a kijelentés: „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól (jót) tegyetek,… és a ti jutalmatok sok (nagy) lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,32-33.35-36) Mert Ő: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd (nem hitszegő); igaz és egyenes ő!” (5 Móz. 32,4) És:  „Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta (színigaz); Pajzsa ő mindeneknek (mindazoknak), akik őbenne bíznak (akik hozzá menekülnek)” (2 Sám. 22,31) Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) Hát te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13)

• ← Ne félj – Hágár és gyermeke története
• Máté evangélium 11-17. fejezet – Kapcsolódó Igékkel →