Karácsony – miért a szeretet ünnepe?

December 24. Egy hónapokig tartó médiakampány befejező nagy durranása, hitelfelvételbe torkolló gigavásárlás és hatalmas evészet, meghitt családi összejövetel vagy szép vallásos ünnep? Esetleg valami egészen más?

 

Az évnek talán egyetlen ünnepét sem előzi meg akkora készülődés, és veszi körül annyi megoldandó probléma, teljesítésre váró igény, mint a Karácsonyt. Az áruházak már novemberben feltöltik készleteiket, a média pedig szorgosan adja a tippeket, hogy mit kívánjunk ajándékba és milyen kiegészítők nélkül nem lehet teljes idén az ünnep.

Az utcákon, munkahelyeken, iskolákban egyre felfokozottabb a hangulat. Mindenki mást szeretne: a munkáltatók ügyeletest az ünnepekre, a munkavállalók szabadságot és egy kis nyugalmat, a kereskedők hatványozott profitot, az idős szülők társaságot, a gyerekek ajándékot, játékot, családi együttlétet.

Az érdekek szinte teljesen összeegyeztethetetlennek tűnnek, és a kapcsolatok egyre jobban telítődnek feszültséggel a nagy nap közeledtével, amelyet a szeretet ünnepének is szoktak nevezni.  Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között megtalálja a módját, hogy valóban boldog legyen és meg tudja örvendeztetni szeretteit is! Ha jót akarunk magunknak és családunknak, decemberben fokozottan ügyelünk arra, hogy a feszültség levezetésére találjunk egy emberbarát módot, ami nem a vitatkozásban merül ki. Az is fontos, hogy felfegyverkezzünk egy jó adag humorérzékkel és egy kis nemtörődömséggel, arra az esetre, ha szépen eltervezett karácsonyi álmaink nem úgy valósulnak meg, ahogy gondoltuk. Erre ugyanis jó esélyünk van.

 

Mit ünneplünk pontosan karácsony napján?

 

Azzal kapcsolatban, hogy mit is ünneplünk ezen a napon, nagyon sokfélék a vélemények. A kereszténység előtti korban december 24, 25 a téli napforduló ünnepe volt, különböző pogány termékenységi rítusok kapcsolódtak hozzá. A hagyomány szerint azért helyezték erre a napra a Jézus születéséről való megemlékezést, hogy ellensúlyozzák, megszelídítsék a pogány szokást, az eredmény azonban legalábbis vegyesre sikerült. Amit mi Karácsonyként ismerünk, az valójában egy keresztény és pogány hagyományok ötvözetéből álló ünnep: nagy hangsúlyt kapnak a vallási események (istentiszteletek, bibliai témájú filmek, játékok, színdarabok), de ugyanígy jelen vannak a kereszténységhez semmilyen formában sem kötődő babonás szokások is, mint a Luca szék faragása vagy különböző népi jóslások.

 

De hogy is zajlott valójában az első Karácsony, hogyan született meg a Megváltó?

 

A leghitelesebb beszámoló a történtekről Máté és Lukács evangéliumának első két fejezetében olvasható. Természetesen semmi nem utal arra, hogy Jézus december 24-én jött volna világra. A közvetett bizonyítékok pont mást mutatnak. Az, hogy a pásztorok a szabad ég alatt éjszakáztak, arról árulkodik, hogy jó idő lehetett, az pedig, hogy Mária és József számára már nem volt szállás a Jeruzsálembe igyekező vidékiek miatt, arról, hogy a zsidók három nagy ünnepének egyike épp erre az időre esett. Ezek közül pedig egyik sincs december végén. A bibliakutatók szerint a legvalószínűbb az, hogy Jézus ősszel, a Sátorok ünnepe alatt született. Erre utalhat a János evangélium első részének megjegyzése is, amely szó szerint azt mondja: az Ige testté lett és „sátrat vert közöttünk”.

Ki ne ismerné a Karácsony elmaradhatatlan szereplőit, a három királyt, Gáspárt, Menyhértet és a szerecsen Boldizsárt? Ez a három közismert úriember a bizonyíték arra, mennyire felszínes is időnként a „keresztény magyar kultúra”. Ugyanis nemcsak hogy Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról nincsen szó a Bibliában, de még csak három királyról sem. A napkeleti bölcsek, akik meglátogatták az újszülött Messiást, nem tudjuk, hányan voltak. Valószínű azonban, hogy háromnál sokkal többen. Komoly karavánnal érkezhettek, a feltűnésük ugyanis rögtön szenzációt és fontos diplomáciai eseményt jelentett egy olyan nagyvárosban, mint Jeruzsálem.

 

A messiásvárás általános volt Izraelben…

 

A zsidók számára oly régen megígért Megváltó megérkezésére egyébként nem csak ők készültek. Mivel Dániel próféta még a babiloni fogság idején nagyon pontosan jelezte ennek az eseménynek az idejét (ez az oka annak, hogy az ortodox zsidók ma már nem fogadják el a Bibliának ezt a könyvét), Jézus korában a messiásvárás általános volt Izraelben.

A hívő és írásokat ismerő zsidók meg voltak győződve, hogy ebben az időben jelenik meg a Messiás (ilyen volt Anna és Simeon, akik találkoztak a csecsemő Jézussal a templomban), csupán azzal nem voltak tisztában, hogy ez az eljövetele nem Isten országának politikai megvalósításáról és Izrael politikai elnyomóinak legyőzéséről szól, hanem arról, hogy Isten békeajánlatát tárja a lázadó emberiség elé, méghozzá úgy, hogy az életét adja mindenkiért: ártatlanul elszenvedi a bűneink büntetését és elérhetővé teszi számunkra a Mennyei Atya szeretetét. Ebben a tekintetben mai emberek sem különbek: nekünk ugyanígy tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez az ünnep nem a rohangálásról, az ajándékokról, a bejgliről és a karácsonyfáról szól, hanem egy valós történelmi személy megszületéséről (még ha nem is ezen a napon), aki személyesen és mindenki másnál jobban szeretett és szeret ma is mindannyiunkat. Az Ő megszületése valóban a szeretet ünnepe.

Kenessei Katalin

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688