Győzni a bensődben – Dennis Burke prédikáció
Zsid 11,13- Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek. Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, hit által igazságosan uralkodtak, hit által megkapták Isten ígéreteit, hit által bezárták az oroszlánok száját, hit által eloltották a dühöngő tüzet, hit által megmenekültek a kard általi haláltól, hit által felerősödtek a gyengeségből, hit által hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket. Asszonyok hit által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mégis visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük. (A zsidókhoz írt levél 11:32-35 EFO)
Isten képes bárkit használni, aki használja a hitét. Téged már kiválasztott Isten, azon a napon, mikor a bensődbe költözött, s ezzel együtt mindent a bensődbe helyezett: adott hitet, Szent Szellemét, Igéjét – a háborúhoz szükséges minden fegyvert megkaptad, hogy használd is ezeket, és nehogy kizárd magad Isten munkájából. A kudarc legfőbb oka, hogy magukat zárják ki az emberek Isten munkájából, mert nem hisznek abban az Istenben, aki a bensejükben lakozik.
Higgy benne, s bármit is kell tenned, képes vagy rá! Bármilyen helyzetben használhatod az Istentől kapott fegyvereket, hogy győztesen gyere ki a harcból. A legnagyobb gondod nem az ördög, hanem az, hogyan gondolkozol magadról. A bensődből élő vizek folyamainak kell ömleniük.
Zsid11: hit által győzték le a világot. Ez arra utal, mint egy birkózó, aki szemtől szemben áll az ellenséggel, nem háborúról, vagy egyéni akcióról van szó. Illés a kimondott szó, és nem katonai manőver, hatalmas hadsereg által győzött. Volt Istentől kijelentése, ezzel győzött le egy nemzetet.
Dávid Isten szíve szerint való ember volt. Nehézségben kezdte, és dicsőségesen fejezte be. Hadsereggel is győzött, de igazából hogyan is aratott diadalt? Először a belsejében aratott győzelmet, s csak ezután kívül. Kenet jött az életére. Sámuel próféta megkapta a kijelentést Istentől, s az olajjal felkente Dávidot Saul helyett. Az apja biztos volt benne, hogy legkisebb fia alkalmatlan. A bátyjai is így gondolták. De Sámuel másképp látta. Amikor Dávid a Góliáttal való küzdelembe bele akart folyni, a bátyjai nem hittek benne, és senki, aki közel volt hozzá. Ha Dávid a környezetére hallgatott volna, nem lett volna király.
Lehet, hogy a családod nem túl lelkes azzal kapcsolatban, amit Isten tesz az életedben. Van, ahol az újjászületett hívőkre azt mondják, vallásos bolond. Akik testben vannak, azok számára te irritáló személy vagy. Dávidot soha senki nem erősítette meg a családjából. Ha a családod, apád jóváhagyására vársz, akkor várhatsz, lehet, életed végéig. Sokan maradnak benne életük káoszában, mert a családjuk nem támogatja őket. Szolgálók is sokan bizonytalanságban vannak emiatt. Pedig Isten kenetére, Igéjére kellene támaszkodni. Dávid is így kerekedett felül ezen a dilemmán.
Zsolt.27,10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. (Zsoltárok 27:10 KAR)
Szellemben Dávid világossá tette, és te is így tegyél: még ha el is hagynának, az Úr akkor is közel lesz hozzád, magához vesz. Ha mégis hiányozna az elfogadás, gondold meg, Isten elfogadott téged, jóváhagyta a változást, mégpedig hit által. Isten hitből hagyott téged jóvá!
Ha nem tudsz győzni ezen a területen, akkor életednek ez a területe fog téged legyőzni.
Amikor Dávid Góliát ellen ment, mindenki azt gondolta, ő fog meghalni. Isten viszont úgy gondolta, a felkészületlen, tapasztalatlan kamasz fiú fogja legyőzni a hatalmas, harcban edzett, behemót Góliátot. Amikor küzdelembe ment vele, nem a megfelelő harci eszközei voltak. Saul mondta is neki: "az én fegyvereimmel, módszeremmel menj". Dávid megpróbálta, de úgy döntött, ezek nem a legmegfelelőbbek számára, ehelyett felvett öt kis kavicsot – elképesztő, nem? Ahogy kiment a csatába, már előtte legyőzte Góliátot. Már amikor legyőzte az oroszlánt és medvét, készült erre az igazi harcra. Azt mondta: "levágom a fejedet, és odaadom a testedet az égi madaraknak eledelül. S az egész világ meg fogja tudni, hogy van Izraelnek Istene." Meglátott valamit Isten szívéből, amit más nem látott. S Dávid győzelme nem csak akkor, hanem minden csatában, mindenkor igaz. Meg fogjuk látni, hogy Isten élő Isten, ez tart minket életben. A célunk nem az, hogy még több ember megtérjen, és még nagyobb gyülekezetünk legyen, hanem hogy meglássa a világ, hogy jó Istenünk van, aki körbevesz minket, meggyógyít, megszabadít, helyreállít.
És Dávid megölte Góliátot ezzel az öt kaviccsal. Csak akkor tudsz győzni, ha először már a bensődben győzelmet aratsz.
Mindenki Dávidot éltette – kivéve Sault – hiszen szabadulást szerzett egész Izraelnek. Amikor később Dávid meglátogatta Sault, az le akarta döfni a dárdájával. Dávid soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzettel kerül szembe. Saul volt a vezetője, a Király, s Dávid szerette Sault, mindent megtett volna érte. Dávid már legyőzte ezt a királyságot, a bensejében. De még nem fejezte be. Te mit tennél, ha a vezetőd, akiben megbíztál, kudarcot vallana? Ha a vezetőd elvetne téged?
Ha a bensődben megnyerted a csatát, ez a külső körülményekben is meg fog jelenni. Sátán le akar győzni téged is, és a körülötted lévőket is, hogy bukott szolgáló legyél, és így magaddal ránts sokakat. Dávid csodálatos dolgot tett, bár csak az életét akarta megmenteni. Számtalanszor feladhatta volna a csatát. Nagyon idegőrlő volt a folyamatos üldözés. Egy esetben Sault könnyedén megölhette volna, az emberei biztatták is erre. De Dávid nem akart bosszút állni, s a pozícióját sem akarta elvenni. Azt akarta, hogy Isten nyilvánuljon meg. Dávid azt akarta, hogy Isten akarata valósuljon meg, s míg Saul életben volt, ő is Isten akaratának része volt Dávid számára. Saul fejetlenül, össze-vissza döntött, és cselekedett. Nem tudta, merre megy az életében. Dávid viszont úgy döntött, tiszteli a Saulon levő kenetet, bárhogy is cselekedik Saul.
Számtalan okod lehet neked is, hogy panaszkodj, a szolgálatokra, szolgálókra is. Sátán megpróbálja a fejedet tele rakni információkkal, hogy panaszkodni tudj. De tisztelned kell a kenetet, amivel Isten felkente őket. Nem az az én dolgom, hogy ítéletet mondjak felettük, legfeljebb magam fölött van jogom erre. Nem fogom őket szurkálni. Dávidnak többször is módja lett volna, hogy Sault megölje. Saulnak még bizonyítékot is adott erről, hogy térjen már meg az ellenségeskedésből. A lényeg, amit Dávid megértett: van egy királyság, amibe Isten behozta őt, és Dávidnak e szerint kellett cselekednie, ha nem akarta elszalasztani az egészet.
Velünk is így van, ha most abbahagynánk, minden, amit eddig felépítettünk, nem érne semmit. Sátán szeretné, ha abbahagynánk, ha a kenet, mely most érted dolgozik, ellened dolgozna. Saját magadban kell diadalt aratni ezek felett, ha hatékony akarsz lenni, és győzni akarsz kívül. Dávid legyőzte magában a Saul csalódottságát, nem hagyta hogy meghiúsítsa Isten tervét.
Volt azonban más is, ami miatt meghiúsulhatott volna Isten akarata Dávid életében. Voltak magánéleti kudarcai, mint a Betsabé eset, amikor a csata helyett otthon lustálkodott, és házasság törést követett el, majd ráadásul megölette a férjet. Isten prófétája rögtön megjelent, hogy Isten szavát közvetítse. Te is engedd be, ha jönne hozzád, amikor az életed nincs rendben – de előtte hozd rendbe a dolgot Istennel, még mielőtt beengednéd…
Akkor még nem volt bűnbocsánat, az lett volna csak a megoldás, hogy Dávidot megkövezik. Nem volt még áldozat, ami eltörölte volna a bűnét. Ilyen szempontból mindegy volt, hogy ő Király. Dávid azonban tett valami csodálatosat. Ismerte Istent, s valamit megértett Isten szívéből, amit mások nem tudtak: hogy Isten szíve kész a bűnbocsánatra, meglátta Istent újszövetségi szemmel. És kihúzta Isten szívéből ezt az Újszövetségi bocsánatot az Ószövetségben! Akkor, amikor nem volt út a bűnbocsánathoz. Lehet, hogy ez meglep, de Dávid legyőzte a vallást és a bűnt. Betsabéval mindent összezavart, mégsem veszített el mindent – hála istennek, van élet Betsabé után.
Volt még egy családi ügy, amit nem oldott meg, pedig meg kellett volna. Az egyik fia szemet vetett testvérére, Támárra, és meg is erőszakolta. Absolon megtudta ezt és bosszút akart állni. De Támár lebeszélte, s ő engedett, gondolván, majd Dávid megoldja ezt a dolgot. De Dávid semmit sem csinált. Absolonnak ekkor a bensejében valami történt, ami foglyul ejtette egész életében, s rossz döntésre vitte, amikor el akarta Dávidot tüntetni a királyi trónról. Absolon úgy gondolta, nála van az igazság jogara, és Dávid nem méltó arra, hogy Izrael vezetője legyen. Izraelt a maga oldalára akarta állítani cseles úton, azt mondván: "nekem van időm, hogy a gondjaiddal foglalkozzam, Dávid túl elfoglalt."
Volt egy másik játékos is ebben a történetben, Akitófel, Dávidnak jó barátja és tanácsadója, akivel Absolon szövetséget kötött.
Zsolt.55. Dávid zsoltára: Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Dávid ekkor élete legnagyobb krízishelyzetében volt. A legnagyobb veszélyt ekkor élte át, a győzelem elvesztése ekkor volt hozzá a legközelebb. Tudta, hogy Isten sok rossz döntését megbocsátotta már neki. Most viszont a fia és a tanácsadója összefogtak ellene. A Zsoltárban tanácsosoknak, barátnak hívta őket, ami szövetséges társat jelölt. Dávid félt, érzékelte a nagy veszélyt. Máshol szeretett volna lenni. Akitófel Betsabé nagyapja volt, s még abból az időből, mikor elcsábította és megrontotta az unokáját, valami történt Akitófel bensejében, és dolgozott benne hosszú ideig, amiről Dávid nem is tudott. A 13. versben barátnak írta le őt Dávid. Azt gondolta, a régi gondokat már rég megoldották. De ekkor rájött, hogy nem így van. "A szádban késszúrás volt" – írja.
16: gonoszság van bensejükben, takarítsd el őket az útból.
Te nem imádkoztál még így, ugye? Dávid érzelmi állapota nem volt stabil, látjuk. Egyszer Istenhez fordul hogy bocsásson meg nekik, majd azért, hogy pokolba kerüljenek. Ezután próbál kompenzálni Isten szeretetével. Dávid nagyon őszinte Istenhez, annyira, hogy le is írja mindezt. Gondoljunk csak bele: később ezt énekelték!
17: de én Istenhez kiáltok, és ő megment engem. 19: Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. (Nem engedi hogy az igazságosság megszűnjön az életedben.) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. (Zsoltárok 55:18-24 KAR)
A szolgálatban is előfordul, hogy ellened támadnak. Szolgálók, vagy gyermeked, barátod, akihez hűséges voltál, egyszer csak ellenséged lesz. S rájössz, hogy a szeretetet sugárzó szavak mind hamis szavak. Jézus nem erre hívott el minket, de sokszor bizony így mennek a dolgok az egyházban. Dávid azt tanácsolja, hogy vesd az Úrra a terheidet. Ő Saul gondját, Góliát gondját, Betsabé, Támár és nagyon sok minden, még a gyerekeivel kapcsolatos gondokat is az Úrra vetette. Tégy te is így.
Dávidnak végül menekülnie kellett. Absolonnak ez már elég lett volna, de Akitófel annyira keserű volt, annyira gyűlölte Dávidot, hogy csak azzal elégedett volna meg, ha holtan látja. Ha valaki neked kárt okoz, te is viselkedhetsz úgy, mint Akitófel. De jobb, ha szabadon engeded a károkozót. Vagy úgy végzed, mint Akitófel, megeszik a bensődet a gonosz szavak, és elkezdesz ott legbelül haldokolni. Minden abba az irányba visz, hogy meg legyél mérgezve, amikor már nem tudsz Istenre hallgatni.
Akitófel azt tanácsolta, hogy azonnal Dávidra törjenek, de Husai aki szerette Dávidot, ellen tanácsot mondott, szót, amit Istentől kapott, s megadályozta ezt. Akitófel, aki tudta, hogy Dávidot Isten minden helyzetből megszabaditja, úgy gondolta, most is meg fogja tenni. Ezt meglátta, s azt is, hogy rossz oldalra került – és megölte magát. Hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe? Úgy, hogy a sötétség tartotta fogságban.
Mikor Absolon később mégis elkezdte üldözni Dávidot, és bajba került, egy öszvérre pattant, elveszítve józanságát (lehet hogy futva gyorsabb lett volna), de fennakadt egy fán a hajánál fogva, és Dávid egyik vezére megölte. (Milyen ostoba módja ez a halálnak!) Dávid királysága pedig helyreállt. Dávid legyőzte magában a gyengeséget, a csalódottságot, Góliátot, saját testének kudarca miatti vereségeket, saját kompromisszumait, az árulás miatti fájdalmat is.
A te bensődben is több mint elégséges van, hogy felkelj, és legyőzz egy ellenséget, egy másik, ellenséges királyságot.
1Móz 4,7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. (1 Mózes 4:7 KAR)
Másképp: Isten elfogad téged, ha helyesen döntesz egy szituációban, de ha nem jól döntesz, a bűn vár, és kész a támadásra, hogy megsemmisítsen. Tehát neked le kell győznöd azt.
Ez az év a jőzanság, a túlcsordulás éve. Nemcsak rád áradnak az áldások, hanem élő vizek folyamai fognak ömleni a szívedből. Tehát le kell győznöd amik nem oda valók, Istennel kell összhangban lenned, és egyenesen járni az utaidon. Őrizd meg a bensődet, a szívedet, hogy amit megnyertél Istentől, nehogy elveszítsd. S hit által tudsz győzni. Hitre van szükség, hogy ellene állj a saját testednek, más emberek gonosz cselekedeteinek, hogy odakötözd magad Istenhez. Hitre, hogy benne maradj ebben a játszmában, és győzni tudj. Győzzél!
Fordította: Orbán Tibor
