Farsang – mulatságok ideje?
A farsangi ünnepek a tél temetését, a tavasz közeledtét jelzik, s számtalan hagyomány kötődik ehhez az időszakhoz. Farsang, bár ma már ezt kevesen tudják, eredetileg pogány ünnep volt. Őshazája Olaszország, ahol a kereszténység megjelenésével igyekeztek kiirtani ezt a vidám ünnepet. Az egyház leginkább a hangos mulatságokat, az illetlen vicceket, s az ehhez kapcsolódó mértéktelenséget ítélte el, mivel azonban minden igyekezetük ellenére az ünnepet nem sikerült betiltani, felruházták a kereszténység elemeivel.
Farsang ünnepe vízkereszt után (január 6.) veszi kezdetét, s egészen hamvazó szerdáig tart. Vízkereszt ünnepén a Három király alázatát ünnepelték, házról házra jártak a királyoknak utat mutató csillaggal- ez a népszokás azonban már csak a múlt emléke. Ma már számtalan hagyomány és népszokás keveredéséből áll egy-egy ünnep, minden régióban másként ünneplik a tél elmúltát, s a termékeny tavaszi időszak kezdetét. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.
Farsang a királyok idejében
Mátyás király idejében is nagy mulatság volt a farsangi ünnep, s Itáliában is évszázadokkal ezelőtt ünneppé nyilvánították húshagyó keddet. Az olasz művészek szebbnél szebb maszkokat és báli ruhákat készítettek, melyek a mai napig elengedhetetlen kellékei a nagy felvonulásoknak, báloknak.
De nem csak a királyi udvarokban volt vigasság farsang idején. Az egyszerű emberek is különböző játékokkal, ártalmatlan harci játékokkal és persze ivással ütötték el az időt.
Farsangi babonák
Farsang időszakához számtalan babona kötődik. Egyes népek különleges barázdákkal szántották földjeiket, hogy az új évben bő termésben, s gazdag gyermekáldásban legyen részük. Sok helyen e hagyomány új típusát alakították ki: a hajadon lányokkal tuskót húzattak.
Dél-Amerikában hagyományos – és kegyetlen – szokás volt a kakasütés, melyet később a németek is átvettek, így lassan hazánkban is megjelent. Ma már csak finomabb formája található meg az ünnepi játékok között, bekötött szemmel kell eltalálni egy fellógatott lufit, vagy zsákot, amíg az ki nem durran, vagy le nem esik.
A farsangi hagyományok közé tartozik a busójárás is, ilyenkor hamut szórnak szét a házak udvarán, hogy távol tartsák az ártó szellemeket. Egyes bálokon koporsót temetnek, máshol az udvaron szalmabábut égetnek, ezzel elüldözve a telet, hogy helyet adjon a tavasznak, a csángók pedig fűzfa síppal keltik életre a tavaszt.
Farsang mindenütt a bálok, az önfeledt mulatságok ideje. A bálozók elbúcsúztatják a telet, s babonákkal, népszokásokkal ötvözve elűzik a telet.
Maszkos alakoskodások
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: "Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust."
A carneval szó eredete
A carneval szó a carne = hús szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte. A "carne vale" jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csirke) fogyott. A carneval szó eredete más nézetek szerint a "carrus navalis"-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent. Ezt a Dionüszosz ünnepekkel hozták kapcsolatba, hiszen az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység, s bőség szimbólumát. Ez az eredetmagyarázat valószínűleg téves, ugyanis a "carrus"=kocsi szó az olasz nyelvben minden esetben megőrizte a két "r"-es alakot, a carneval szót pedig egyik későbbi változatában sem írják két r-rel.
Dionüszosz ünnepek az ókori Görögországban
A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása nem teljesen alaptalan, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Ez az ún. kis Dionüszia, a falvakban december-januárban ünnepelték. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások kísérték. Ezekből alakult ki később az athéni vígjáték. Ezeket az ünnepeket főleg a falvakban tartották. /Az ún. nagy Dionüszosz ünnepek tavaszra estek, ilyenkor, március-áprilisban az újbort, a szőlő új virágzását ünnepelték elsősorban a városokban. Ezen ünnepeken drámai versenyeket is rendeztek, s a folyamatos fejlődés során kialakult az athéni tragédia./
A farsang szó eredete
A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom -akárcsak a karnevál- a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=Böjtölés; Nacht=Éjjel). Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált.
A velencei karnevál
Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. A farsangot a városközpontban, szabad ég alatt rendezték. Velencében a Szent Márk téren. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Tulajdonképpen nem volt éles határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A velencei karneváli maszkok egyébként nagyon népszerűek voltak Európa többi országában is. Magyarországra Mátyás király korában Olaszországból hozatták az álarcokat, és ruhákat. A velencei karnevál mára idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát.
A bazeli karnevál
Bázel híres volt karneváljáról, de protestáns város lévén még ez a féktelen ünnep is sokkal puritánabb keretek között zajlott, mint máshol. A konzervatív svájciak elítélték a közönségességet és a paráznaságot, gúnyt inkább a politikából, és a bázeli furcsa tájszólásból űztek ezeken a nagy városi ünnepeken. visszafogott magatartás ellenére is előfordult olyan eset, amikor az indulatok elszabadultak. 1376-ban a bázeli karneválkor tört ki az uralkodó osztrákok elleni felkelés. Álarcosok hatoltak be a bázeli székesegyházba és a városi tanács csarnokaiba, arra kényszerítve a kormányt, hogy törvényeit tovább demokratizálja. A bázeli karneválokon a farsangi időszakra jellemző játékok egészen modern formáját alakították ki. Egy bizottság (zsűri) előtt kellett bemutatkozniuk az egymással vetélkedő csoportoknak (cliqueknek), akik teljesítményüktől függően pénzjutalomban részesülhettek.
Forrás: internet
Még egy érdekes beszélgetést találhatsz a busójárásról, farsangról.
