Csacsi

A csacsi élete legizgalmasabb napjának utóízével ébredt. Soha azelőtt nem érzett még ilyen gyönyörűséget, ilyen büszkeséget. Besétált a városba, és látott egy csoport embert a kútnál állni. "Megmutatom magam nekik" – gondolta.

 

De nem vették észre. Tovább húzták a vizet, és nem is figyeltek rá.

"Dobjátok elém a felsőruhátokat" – mondta mérgesen. "Nem tudjátok, ki vagyok?"

Meglepődve néztek rá. Valaki rácsapott a farára, és arrébb küldte.

 

"Nyomorult pogányok!" – motyogta magában. "Elmegyek a piacra, ott vannak a jó emberek. Ők emlékezni fognak rám."

De ott is ugyanez történt. Senki nem figyelt a csacsira, ahogy az végigbaktatott a főutcán a piac előtt.

 

"A pálmaágak! Hol vannak a pálmaágak?" – kiáltott. "Tegnap pálmaágakat lengettetek!"

Megbántva és összezavarodva ért haza a csacsi az anyjához.

 

"Butácska gyermek" – mondta ő szelíden. "Hát nem veszed észre, hogy Nélküle te csak egy egyszerű szamár vagy?

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688