Csacsi
A csacsi élete legizgalmasabb napjának utóízével ébredt. Soha azelőtt nem érzett még ilyen gyönyörűséget, ilyen büszkeséget. Besétált a városba, és látott egy csoport embert a kútnál állni. "Megmutatom magam nekik" – gondolta.
De nem vették észre. Tovább húzták a vizet, és nem is figyeltek rá.
"Dobjátok elém a felsőruhátokat" – mondta mérgesen. "Nem tudjátok, ki vagyok?"
Meglepődve néztek rá. Valaki rácsapott a farára, és arrébb küldte.
"Nyomorult pogányok!" – motyogta magában. "Elmegyek a piacra, ott vannak a jó emberek. Ők emlékezni fognak rám."
De ott is ugyanez történt. Senki nem figyelt a csacsira, ahogy az végigbaktatott a főutcán a piac előtt.
"A pálmaágak! Hol vannak a pálmaágak?" – kiáltott. "Tegnap pálmaágakat lengettetek!"
Megbántva és összezavarodva ért haza a csacsi az anyjához.
"Butácska gyermek" – mondta ő szelíden. "Hát nem veszed észre, hogy Nélküle te csak egy egyszerű szamár vagy?
