Álom
Egyik éjjel álmomban egy hídon kellett átmennem, s a távolban kimondhatatlanul gyönyörű táj várt. Tudtam a bensőmben, hogy valami szép és nagyon jó vár a híd túloldalán. Ez egy ívelt híd volt, és alatta nagy szakadék tátongott, s benne valószinűleg tűz égett, de csak a fénye látszott. A szakadékból furcsa, félelmetes hangok hallatszottak. Sokan mentünk a hídon, és sokan nem mertünk lenézni, hanem csak előre, felfelé nézve haladtunk, tekintetünkkel megcélozva a túloldalt. Viszont jónéhányan voltak, akik lenéztek. Ezek közül többségük azonnal megállt, és nem tudták folytatni útjukat. Mások, ahogy lenéztek, elestek, fetrengtek a földön, és fekve is maradtak – nem tudtak tovább menni.
A híd közepén jártam, amikor felébredtem.
L. Kati
(Számomra a szimbólum egyértelmű: Isten gyermekeként mindnyájan úton vagyunk a menny felé, és ha e világ dolgaira vagy a problémákra, nehézségekre, körülményekre (azaz a láthatókra) nézünk, lefelé, azok elvonják a figyelmünket az örökkévaló célról, s abban a pillanatban megállunk, vagy el is esünk. Tehát ne nézzünk lefelé! Végig csak az Úr Jézus Krisztusra függesszük a tekintetünket, mert kizárólag így juthatunk előre az úton, és érkezhetünk be a célba.
4Móz 21:9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Ján 3:14 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. – Kegészítést írta Orbánné K. Anikó)
