Álom
Egy testvérünk életében valami történt, felmerült egy olyan probléma, amin nagyon csodálkozott, sehogy sem értette a történteket, és megkérdezte az Urat, hogy mi ennek az oka?
Néhány napig semmi sem történt, de egy éjszaka álmot látott: mély, sötét kút mélyén találta magát. Ahogy körbenézett, a félhomályban egy lépcsőt látott felfelé. Nagyon megörült, mert úgy gondolta, így könnyen kijuthat az odafent látott nagy fénybe, hiszen itt semmi keresnivalója. Tudta, hogy erősek a lábai, jó fizikai kondícióban van, kétsége sem volt, hogy menni fog a dolog. Megindult a lépcsőn, de kiderült, hogy egyes fokok erősen síkosak, mások töröttek, ezért többször visszacsúszott a kút aljára. Újra megindult és egyre feljebb jutott, már majdnem a kút pereméhez ért, de akkor végleg megakadt, mert néhány fok hiányzott, sőt újra a kút fenekére esett vissza. Rádöbbent, hogy mégsem tud kijutni! Elkeseredésében felkiáltott az Úrhoz.
Akkor egy hang szólt hozzá: „ne a testi erőddel és értelmeddel akarj megtenni dolgokat, ne bízz a saját erődben, sem a saját eszedben, képességeidben. Hívd segítségül az én nevemet, és megszabadítalak.”
Ekkor az Úr Jézust hívta segítségül, a következő pillanatban pedig minden akadály nélkül felfutott egy fehér lépcsőn, és már kint is volt a fényben.
Péld 3:5 Bizodalmad (egyetért, hisz, bizalommal van, alárendelt (-té válik), engedelmeskedik, bízik) legyen az Úrban teljes (minden, teljes, egész) elmédből (szív); a magad (saját) értelmére (bölcsesség) pedig ne támaszkodjál (saját bölcsességedben ne bízz).
Zsolt 50:15: hívj segítségül engem a nyomorúság (kínzás, gyötrődés, terhelt, üldözés, megpróbáltatás, baj) idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
