A szilveszterről találtuk a weben

 

Új év Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

 

Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is – hasonlóan, mint régen  – ünneplések és rendezvények jellemzik. Ezen az éjszakán eltemetik az ó esztendőt és különböző varázslásokkal, praktikákkal igyekeznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Ilyenek pl. az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak, vagy a gombócfőzés, amikor a jövendőbeli nevét jövendölik meg. A szilveszteri szokások közös célja, hogy a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak. Még ma is él az alábbi mondás: Úgy tartják, amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is, ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások; ezekkel az ártó, rontó erők háztól való távoltartása a cél. Ez a nagy fogadalmak ideje is.  


A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy nem keresztény, bibliai ünnepről van szó – ezen a napon az okkult praktikák kiemelt szerepet játszanak. Ez azonban ne vegye kedvünket, hogy ilyenkor – még inkább – az Úr elé álljunk, és Tőle kérjük el az életünk következő évre szóló tervét, s tegyük azt, ami kedves az Ő szemeiben. Összegyűlve – de akár egyedül is – imádkozzunk, és Igét tanulmányozzunk, vagy gyülekezetben ünnepeljük a mi élő Istenünket akár éjfélkor is! 

Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688