A Karácsonyi csoda: az Ige testté lett – János evangélium 1. fejezet

 

Ján. 1,1 Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél [az Ige Isten felé fordult; Isten felé irányít(ó volt)], és Isten vala az Ige.

Ján. 1,2 Ő kezdetben az Istennél vala [Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt; Isten felé mutatott].

Ján. 1,3 Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]

Ján. 1,4 Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]

Ján. 1,5 És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]

Ján. 1,6 Vala [föllépett; megjelent] egy Istentől küldött ember [kit Isten maga mellől küldött el], kinek neve János.

Ján. 1,7 Ő [azért] jött tanúbizonyságul [tanúként; tanúságtétel végett], hogy bizonyságot tegyen [tanúskodjék] a világosságról [a fényről], hogy mindenki higgyen Őáltala [rajta keresztül mindenki hihessen].

Ján. 1,8 Nem ő vala a világosság [fény], hanem jött, hogy bizonyságot tegyen [csak tanúságot kellett tennie] a világosságról [a fényről]

Ján. 1,9 [(Az Ige) volt az igazi világosság] Az igazi világosság [fény] eljött [érkezőben] volt már a világba [és fénybe borított, beragyogott minden embert], amely megvilágosít minden [e világra jövő] embert [ő jött el a világba].

Ján. 1,10 A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt.

Ján. 1,11 Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek

Ján. 1.14 És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] (és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét). [mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét)]. aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; [akit kegyelem és igazság tölt be]

Ján. 1,15 János (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván [és azt hirdette]: Ez vala [Ő volt az], akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép; megelőz engem], előttem lett, [nagyobb nálam] mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,16 És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelem fejében] [kegyelmet kegyelemre halmozva].

Ján. 1,17 Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a kegyelem pedig és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett [a Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre,]

Ján. 1,18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében [ölén] van [nyugszik], az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]

Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].

Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda [kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.

Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?

Ján. 1,23 Monda [ezt felelte]: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.

Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem Illés, sem [pedig] a próféta?

Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek.

Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala

Ján. 1,29 Másnap [amikor] látá János Jézust őhozzá menni, és [hogy Jézus feléje tart], monda [így szólt: nézzétek]: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi [hordozza; magára veszi; eltávolítja] a világ bűneit [(hamartia): céltévesztését]!

Ján. 1,30 Ez [Ő] az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő [nyomomba lép] egy férfiú [aki nagyobb nálam], aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

Ján. 1,31 És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem én, aki vízbe meritek be.

Ján. 1,32 És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s rajta is maradt]

Ján. 1,33 És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe

Ján. 1,35 Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;

Ján. 1,36 És ránézvén Jézusra, amint ott jár [sétál; járt-kelt] vala, monda [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt]: Ímé [nézzétek] az Isten Báránya!

Ján. 1,37 És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és [e szavak hallatára] követék Jézust [nyomába szegődtek].

Ján. 1,38 Jézus pedig hátrafordulván és látván [észrevette], hogy

Ján. 1,39 Mit kerestek [mit akartok]? Azok pedig mondának [így feleltek] néki: Rabbi, (ami megmagyarázva azt teszi [jelenti]: Mester) hol lakol [hol van a lakásod; (maradandó szállásod)]?

Ján. 1,40 Monda nékik: Jöjjetek és lássátok [gyertek, nézzétek] meg. Elmenének és megláták [megnézték], hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra [körülbelül délután négy óra volt ekkor].

Ján. 1,41 A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

Ján. 1,42 Találkozék ez [reggel] először a maga testvérével, Simonnal, és monda [elújságolta] néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus [azaz: Felkent];

Ján. 1,43 És vezeté [odavitte] őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén [ráemelte tekintetét], monda [s így szólt hozzá]: Te Simon vagy, a Jóna [jelentése: galamb] fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva [lefordítva]: Kőszikla). (minek fordítása Petrosz, azaz Kő)
Ján. 1,44 A következő napon [másnap] Galileába akart menni [Galilea felé tartott] Jézus; és [ekkor] találkozék Fileppel, és monda néki [felszólította: Gyere]: Kövess engem!

Ján. 1,45 Filep pedig Bethsaidából [jelentése: halászat, vagy halfogás háza], az András és Péter városából való volt [származott].

Ján. 1,46 Találkozék Filep [jelentése: aki a lovakat kedveli //vagyis: a testi erőt//] Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki. Aki felől írt Mózes a törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. és a próféták [vagyis az egész Ószövetség], megtaláltuk a názáreti [Náceret = "ág, hajtás" vagy ”őrködés”] Jézust, Józsefnek fiát.

Ján. 1,47 És monda néki [erre megjegyezte] Nátánael: Názáretből támadhat-e [jöhet-e; lehet-e] valami jó? Monda néki [felelte] Filep: Jer és lásd meg [gyere és győződjél meg róla]!

Ján. 1,48 [Amikor] Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni [amint feléje tartott], és monda ő felőle: Ímé egy igazán [igazi; valóságosan] Izráelita, akiben hamisság [semmi álnokság; csalárdság; kétszínűség; ravaszság] nincsen

Ján. 1,49 Monda néki [megkérdezte tőle] Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál (A fügefa alatt ülni, képes kifejezésnek számít az írástudományban, azt jelenti: „a tóra igéjével foglalkozni.//Jubileumi kommentár//).

Ján. 1,50 Felele [erre felkiáltott] Nátánael és monda néki: Rabbi [azaz: Mester], te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

Ján. 1,51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

Ján. 1,52 [Majd hozzátette] És monda néki: Bizony, bizony [Ámen, Ámen] mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait [hírvivő követeit], amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

Tagged on: ,

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688