Látomásban egy testvérünk a következőt látta: fákat látott, sok fát. Egy részük vakító fényben fürdött, és csodálatos, érett, látványos gyümölcsökkel volt tele. Ezeknek a fáknak látta a gyökerét is, amely a vízbe ért. Messzebb árnyékban levő fákat látott, és rajtuk éretlen, zöld gyümölcsöket. Még távolabb pedig már teljes homályban,
Ma is – ahogy mostanában mindennap – egy órával korábban keltem, hogy imádkozzam, és az orgonámon játszva hangosan dicsérjem az Urat. És csak ezután indultam munkába.
Egy Budapest melletti kisvárosban lakom, távolsági busszal járok be fővárosi munkahelyemre. Ahogy leültem az egyik ülésre, hallottam egy hangot amely azt mondta: „az én népem keveset imádkozik”. Szétnéztem, hogy ki szólt, de senkit nem láttam, aki velem akart volna beszélni. Ekkor behunytam a szemem, mert arra gondoltam, hátha az Úr akar valamit mondani. Így is volt, mert a hang folytatta: „imádkozzatok minden emberért, mert én azért jöttem, hogy életetek legyen. És nem örülök a meghaló halálának, hanem hogy megtérjen és éljen”.
