Máté evangélium 18-20. fejezet – Kapcsolódó Igékkel

Máté 18. A gyermekies lelkületről

Mát. 18,1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle]  mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [hatalmasabb; fontosabb] a mennyeknek országában [az egek (Istenének) királyságában]?

Mát. 18,2 És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [eléjük] állítja vala azt,

Mát. 18,3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg nem fordultok] és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [királyságába].

Mát. 18,4 Aki azért [annyira] megalázza magát [annyira kicsivé lesz], mint ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [hatalmasabb; fontosabb; nagyszerűbb] a mennyeknek országában [a mennyek, az Egek Istenének királyságában].

Mát. 18,5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.247

Mát. 18,6 Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [jobban járna], hogy malomkövet [(onikosz) – szamár- (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a forgatásához)] kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [a tenger fenekére süllyesztenék] 248

Mát. 18,7 Jaj a világnak [(koszmosz): a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.) univerzum] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt! Mert szükség [kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány] [Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket amiatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek].249

Mát. 18,8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged [tőrbe ejt, és bűnbe visz, hitszegésre (aposztáziára), elpártolásra, elégedetlenségre csábít, botlásba, kelepcébe csal], vágd le [ekkoptó): hiúsítsd meg, akadályozd meg] azokat és vesd [dobd]  el magadtól; jobb néked az [örök] életre sántán [bénán, nyomorékon] vagy csonkán [ha hiányzik valamelyik testrészed, és úgy] bemenned [bejutni], hogysem két kézzel vagy két lábbal [együtt] vettetned [dobnak] az örök tűzre [tűzbe].

Mát. 18,9 És ha [pedig] a te szemed botránkoztat meg téged [visz bűnbe, botlásba, csal kelepcébe, bűnre csábít], vájd ki azt és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az [örök] életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére [mintha ép szemmel dobnának a pokol tüzébe, a tüzes gyehennára].250

Mát. 18,10 Meglássátok [figyeljetek, és  jól vigyázzatok], hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok [meg ne vessetek; le ne nézzetek; hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok]; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben [az égben] mindenkor [szüntelenül, folyamatosan] látják az én mennyei [égi] Atyám orcáját.251

Mát. 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [üdvözíteni jött, vagyis, hogy: megtartsa, megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa], ami [azt, aki] elveszett vala [(apollümi): elpusztult, tönkrement, megsemmisült].252

Mát. 18,12 Mit gondoltok [mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha  van, és egy azok közül eltévelyedik [eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett; eltévedtet]?

Mát. 18,13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [amelyik nem tévedt el].

Mát. 18,14 Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei [égi] Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül.253

Mát. 18,15 Ha pedig a te atyádfia [testvéred] vétkezik [megbántott; bűnt követ el] ellened, menj el [menj oda hozzá]  és dorgáld [intsd, fedd meg, figyelmeztesd; győzd] meg őt négyszem között [kizárólag csak egyedül; mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]: ha hallgat rád[és megérti], megnyerted  a te atyádfiát; [testvéredet]  [segítettél hogy megmaradjon mint testvéred];

Mát. 18,16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [egy vagy két testvéredet], hogy  két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó [minden vallomás; hogy két vagy három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni].

Mát. 18,17 Ha azokra nem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [jelentsd]  a gyülekezetnek [az eklézsiának a kihívott gyülekezetnek]; ha [pedig] a gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], legyen előtted olyan, mint a pogány [tekintsd olyannak, mint a nemzetekből valót] és a vámszedő [akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel].254

Mát. 18,18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben [az égben] is kötve lészen; és amit megoldotok [(lüó): felold szabaddá tesz, kiszabadít, feloldoz, kötelétől megszabadít eltöröl, érvénytelenít (a bűnöst feloldozza)] a földön [ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben [az égben] is oldva lészen.255

Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek  egy akaraton [(szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak, szövetséget kötnek] lesznek a földön minden [bármely] dolog felől [pragma): Esemény,fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per. Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei [égi] Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól).

Mát. 18,20 Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [(szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük.256

Mát. 18,21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni [(hamartanó): mulasztást elkövetni,  hibázni], és [kell] néki megbocsátanom? még hétszer is?

Mát. 18,22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer [hetvenszer hétszer] is.257

Mát. 18,23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a királyhoz [ahhoz a földi királyhoz], aki számot akar vala vetni [el akarta számoltatni, számadást akart tartani] az ő (rab)szolgáival. [Más fordítás: A mennyek királysága hasonlít ahhoz a királyhoz, aki elhatározta, hogy összegyűjti mindazt a pénzt, amellyel rabszolgái tartoztak neki].

Mát. 18,24 Mikor pedig számot kezde vetni [amikor hozzákezdett, hogy elszámoltassa őket], hoznak eléje egyet, aki tízezer [megszámlálhatatlanul sok] tálentommal [pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg) ezüst] vala adós [Más fordítás: Miután elkezdte összegyűjteni a pénzt, elé vezettek egy rabszolgát, aki tízezer talentummal tartozott neki].

Mát. 18,25 Nem tudván pedig fizetni [mivel nem volt miből], parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. [Más fordítás: De nem volt elég pénze visszafizetni a tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának, a feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van, mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként]

Mát. 18,26 Leborulván azért a (rab)szolga [földre borulva a földet csókolta] előtte, könyörög vala néki [és így esedezett; hódolattal úgy kérte], mondván: Uram, légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [s mindent visszafizetek] néked.

Mát. 18,27 Az úr pedig megszánván azt a (rab)szolgát [könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Mát. 18,28 Kimenvén pedig az a (rab)szolga, találkozék eggyel az ő (rab)szolgatársai közül, aki száz dénárral [(1 dénár: értéke egy munkás napszámának felelt meg) száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.

Mát. 18,29 Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki [és így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [megadok] néked.

Mát. 18,30 De ő nem akará [nem engedett]; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. [Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta őt, amíg minden tartozását vissza nem fizeti]

Mát. 18,31 Látván pedig az ő (rab)szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának [nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.

Mát. 18,32 Akkor előhívatván őt [magához] az ő ura, monda néki: Gonosz [(ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga, minden adósságodat [tartozásodat] elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [kérleltél; rimánkodtál] nékem [segítségemet kérted]:

Mát. 18,33 Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?

Mát. 18,34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak; a poroszlóknak; a börtönőröknek, hogy tartsák fogva], mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [az egész tartozást, minden adósságát].258

Mát. 18,35 Ekképpen cselekszik [így tesz majd] az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből  [bensőtökből] meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának [testvéreteknek], az ő vétkeiket [hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat].259

Máté 19. A házasság felbonthatatlansága


247 Az Úr Jézus hogy felkészítse tanítványait, kijelenti, hogy Őt megfogják ölni: „És elméne (és megérkeztek) Kapernaumba. És odahaza (amikor már otthon volt) megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton (miről vitatkoztatok útközben)? De ők hallgatnak, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton (arról vitatkoztak az úton egymással), ki a (leg)nagyobb? És leülvén, odaszólítá (odahívta) a tizenkettőt, (így szólt hozzájuk) és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között utolsó és mindeneknek (és mindenki) szolgája. És előfogván (kézen fogva) egy (kis)gyermeket, közéjük állatá azt; és ölébe vévén (átölelte majd) azt, monda nékik: Aki az ilyen (kis)gyermekek közül egyet (is) befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott (elküldött)” (Márk. 9,33-35) És így folytatja az Úr: „Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé (átölelte) azokat, és kezét rájuk vetvén (rájuk téve), megáldá őket” (Márk. 10,15-16)

Lukács bizonyságtétele: „Támada pedig bennük az a gondolat, (és vita támadt közöttük arról) hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván (ismerve) az ő szívük gondolatát, egy kis gyermeket megfogván (kézen fogott), maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Luk. 9,46-48) Mert: „Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,17) Még az utolsó vacsorán is, amikor az Úr Jézus kijelenti, hogy a tanítványok egyike elárulja Őt, Ők: „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük (a leg)nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A pogányokon (népeiken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (jótevőknek hívatják magukat.). De ti ne úgy (cselekedjetek): hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-e, aki (az) asztalnál ül, vagy (az) aki szolgál? nemde aki (az) asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál” (Luk. 22,24-27) Az Úr Jézus Nikodémusz kérdésére így válaszol, kijelentve, hogy mit példáz a kisgyermekek példaként állításával: „…  Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é (ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan (és felülről) születnetek” (Ján. 3,3-7) Péter apostol figyelmeztetése a felülről született „csecsemőknek”: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2) Mint akik újonnan születtetek nem romlandó (veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1,23) Dávid ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének:  „Grádicsok éneke (zarándokének); Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra (nem kevély a tekintetem), és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után (nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem); Sőt (csitítottam) lecsendesítem és elnémítom lelkemet. >magamat; legbelső énemet > (mint anya a gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem (legbelső énem)(Zsolt. 131,1-2)

248 És így folytatja az Úr Jézus: „Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások  ne essenek »bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz«; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek (kötnek) a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogysem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson” (Luk. 17,1-2) Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Aki pedig megbotránkoztat »bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz« (csak egyet is) ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik (dobják)” (Márk. 9,42)

249 Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és tanítások)  legyenek, amelyek megosztást, szakadást hoznak a nyájban: „Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hitelesek] nyilvánvalókká (láthatókká) legyenek [megismertessenek; kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19) Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30) Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek), hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (El akart tántorítani) téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (köréből)” (5 Móz. 13,1-6) János apostol is szól a hamis tanítókról: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (jelent meg); ahonnan [ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19) Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek (föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni (romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, (s ezzel) önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (De már rég kimondatott //készen van// az ítélet, s pusztulásukat //kárhozatukat// nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3) És sokan fognak ezekre hallgatni, és ennek eredményéről így szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek (ördögi) tanításaira figyelmezvén (hallgatnak). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

250 A kijelentés fontossága miatt megismétli az Úr, hogy: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd [távolítsd el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára vettessék [a pokolba jusson (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön] (Mát. 5,29-30) A bűnre csábítás eredményéről pedig így szól az Úr Jézus: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te (egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára(Márk. 9,42-43.45.47) A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10) „(És) paráznaság… és akármely (bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (méltó); Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7) Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (tegyétek), amiket akartok (szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24) „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13) „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan) férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]” (1 Kor. 6,9-10) „Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (megtisztítja), tisztességre való (megbecsült) edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának (az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,21) Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24) Ezért: „Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): egy (férfi) prostituált; buja, fajtalan, lányfuttató férfi] ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok (érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük] De nem általában [nem általánosságban írtam, hogy] e világ paráznáival, [kicsapongóival; cédáival] vagy csalóival, [fösvényeivel; nyerészkedőivel; kapzsijaival; haszonlesőivel; telhetetlenjeivel] vagy ragadozóival, [rablóival; harácsolóival; zsarolóival] vagy bálványimádóival; [ne keveredjetek össze] mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. [szöknötök] Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó; céda; (pornosz): parázna, fajtalankodó férfi, szerető]. vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [g. (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük] Mert mi közöm ahhoz, [nem tartozik rám] hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? [bíráskodjam; ítélgessem] avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet [azok fölött, akik a közösséghez tartoznak]? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg [(krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, meghatároz]. Vessétek ki [távolítsátok el, emeljétek (irtsátok) ki] azért a gonoszt [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] magatok közül (1 Kor. 5,9-13) „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2 Thess. 3,14) Figyelmeztettünk már benneteket, hogy: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) Most pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7) Már a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké (és mint a kivágott gaz); tűzben hamvadnak (égnek) el. Halljátok meg távol valók (távol lakók), amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók (ismerjétek meg) az én hatalmamat (iszkhüsz: A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent)! Megrettentek a bűnösök (a törvényen kívüliek, a törvényszegők) Sionban, félelem fogja el a gazokat (reszketés vett erőt az elvetemülteken, az istentelen, Isten nélkül élőkön): ki lakhatik (ki tartózkodhat) közülünk megemésztő tűzzel (perzselő tűz mellett), ki lakhatik közülünk örök hőséggel (örökös izzás mellett)? Aki igazságban jár (megigazulásban él) és egyenesen (nyíltan, őszintén) beszél, aki megveti (miszeó: gyűlöl, utál, undorodik ellenszenvet érez) a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot (nem fogad el megvesztegetést hanem elhárítja a kezével), aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon (hallani sem akar vérontásról), és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson (jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztettet): (Ésa. 33,12-15)

251 És ezek az angyalok: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid. 1,14) Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket (Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt. 34,8) Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta (elküldte) az ő angyalát, és megszabadított (kimentett) engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11) Az Úr Jézushoz kisgyermekeket hoznak „Ekkor kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra (tegye rájuk), és imádkozzék (értük); a tanítványok pedig dorgálják vala azokat (rájuk szóltak). Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik (engedjétek, és ne akadályozzátok), hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Mát. 19,13-14) Jákób így áldja meg József Egyiptomban született fiait, akik előképei a pogányokból (nemzetekből) megtért és újonnan született hívőknek: „Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól (aki megváltóm minden bajban), áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak (legyen sok utódjuk) e földön.” (1 Móz. 48,16)

252 És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (életét), hanem hogy megtartsa (megmentse)….” (Luk. 9,56)Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Luk. 19,10) „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra/ba, hogy kárhoztassa (hogy elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (hogy üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17) A farizeusokhoz pedig így szól: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13)

253 Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek (és örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)

254 Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Őrizzétek meg magatokat (vigyázzatok magatokra): ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt (figyelmeztesd); és ha megtér (és ha megbánja), bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki” (Luk. 17,3-4) Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn (paraptóma: ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban), ti szellemiek (akik szellemi emberek vagytok), igazítsátok útba (igazítsátok helyre) az olyant szelídségnek (praotész: jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével, ügyelvén (de azért vigyázz) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1) „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek (intésünknek), azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok (ne tartsatok kapcsolatot) vele, hogy megszégyenüljön. De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,14-15) Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20) És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted (figyelmezteted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21)

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (honfitársadat) nyilván (bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17) De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

255 Péter apostol kijelentést kap az Úr Jézus személyéről, s az Úr ezt mondja neki, és az egész eklézsiának:  „De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [sziklaszirten; kőszálon] építem fel az én anyaszentegyházamat [kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat], és a pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt] diadalmat [a halál erői sem lesznek képesek legyőzni]. És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben [az egekben] is kötve lészen. és amit meg/feloldasz [(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a földön, a mennyekben [az egekben is] is oldva lészen. >Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>” ( Mát. 16,18-19) A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23) Megkötözni pedig a Gonoszt kell előbb, mert csak azután lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [javait, vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)

256 És így folytatja az úr Jézus: „Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (megkaptátok), és meglészen (meg is adatik) néktek” (Márk. 11,24) Mert: „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3) Pedig: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogysem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból (Más fordítás: Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van). Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak (az egyedülállónak), ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje (mert nem emeli föl senki). Hogyha együtt (egymás mellett) feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedül való (aki egyedül van) pedig mi módon (hogyan) melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél (fonál) nem (egy)hamar szakad el” (Préd. 4,9-12) Egyébként: „Miképpen kergethetne egy ezret, és kettő hogyan űzhetne tízezret, (csak úgy, hogy ha) Kősziklájuk el nem adja (odaadta) őket, és ha az Úr kézbe nem adja (kiszolgáltatta) őket?!” (5 Móz. 32,30) „Sőt (ti üldözitek majd, és) elűzitek ellenségeiteket, és elhullnak előttetek fegyver(eitek) által. És közületek öten százat (üldöznek, és) elűznek, és közületek százan (üldöznek, és) elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyver(eitek) által” (3 Móz. 26,7-8) Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8) Mikor az apostolokat megverték azért mert az Úr Jézus nevében prédikáltak, a gyülekezet. „…  pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat (hangjukat) az Istenhez…” (Csel. 4,24) És az eredmény: „És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének (megteltek) mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják (hirdették) vala” (Csel. 4,31) János apostol is így bátorítja a mindenkori hívőket: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük (tesszük), amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1 Ján. 3,22-23) És az Ő parancsolata így hangzik: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)

257 Lukács bizonyságtétele: „És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki” (Luk. 17,4) „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15) Az Úr Jézus által tanított ima is ezt jelenti ki: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, [engedd el tartozásainkat, adósságainkat]  miképpen [amint]  mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12) A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26) Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32) „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet); Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti is” (Kol. 3,12-13) És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

258 És a kijelentést megerősíti az Úr: „Bizony [ámen; úgy van] mondom néked: ki nem jössz [szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig” (Mát. 5,26) „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak. 2,13) Ezért: „Öltözzetek föl (öltsetek tehát magatokra) azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet); Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek (öltsétek) föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,12-14) És: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen (ahogyan) az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32)

259 Ugyanis: „Aki gyűlöli ((miszeó: utál, undorodik valamitől, ellenszenvet érez; megvet, semmibe sem vesz) az ő atyjafiát (a testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne” (1 Ján. 3,15) Mert aki gyűlöl, az még mindig az ördögöt – a sátánt – szolgálja. Hiszen: „… az ördög, … embergyilkos volt kezdettől fogva…(Ján. 8,44)

Máté 19. A házasság felbonthatatlansága

Mát. 19,1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az Ige szólását] elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba [vidékére] a Jordánon túl;

Mát. 19,2 És követé őt nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá, és kísérte], és [ő pedig] meggyógyítá ott őket.

Mát. 19,3 És [ekkor] hozzá menének a farizeusok [néhány farizeus lépett hozzá], kísértvén [(peiradzó): akik próbára akarták tenni] őt és mondván: Szabad-é [megengedett-e] az embernek az ő feleségét akármi [bármilyen] okért elbocsátani [elküldenie]?

Mát. 19,4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva [az első teremtésben] férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté [alkotta] őket,

Mát. 19,5 És ezt mondá [majd így folytatta]: Annak okáért [ezért] elhagyja a férfiú [az ember] atyját [apját] és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [egyetlen hússá].

Mát. 19,6 Úgy hogy [ők] többé nem kettő, hanem egy test [egyetlen hús]. Amit azért az Isten egybeszerkesztett [egybekötött, egy igába fogott (kötött)], ember el ne válassza [szét ne válassza].

Mát. 19,7 [De azok erősködtek, és] mondának néki: Miért rendelte [parancsolta] tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? [Más fordítás: A farizeusok erre így feleltek: „Miért adott akkor Mózes olyan parancsot, ami megengedi, hogy egy férfi elváljon a feleségétől, ha váló levelet ad neki; Miért parancsolta hát Mózes a váló levéllel történő elbocsátást]

Mát. 19,8 [Ő kijelentette, és] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége [(szklérokardia): keményszívűség, azaz a szellemi érzékelés hiánya (szegényes volta)] miatt engedte volt meg néktek [keményszívűségetekre tekintett; mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni], hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

Mát. 19,9 Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat  vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz]260

Mát. 19,10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga [ha ilyen a férfi (az ember) helyzete (ügye); Ha ilyen felelőssége van a férfinak] az asszonnyal [az asszony iránt], nem jó [nem hasznos dolog, nem célszerű (nem érdemes, és előnyös, nem tanácsos) nem éri meg] megházasodni.

Mát. 19,11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be [Nem mindenki képes elfogadni ezt a tanítást; Nem mindenkiben van helye (ad teret) ennek az igének; Nem mindenki érti meg] ezt a beszédet [ezt a dolgot (logoszt: igét], hanem akinek (meg)adatott [Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek képesség adatott annak befogadására]261

Mát. 19,12 Mert vannak heréltek [olyan férfiak,akik nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra, eunuchok; (eunúkhosz): önmegtartóztató életű, nőtlenül élő férfi], akik anyjuk méhéből születtek így [akik már eleve úgy születtek, hogy nem képesek a házaséletre]; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki [van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, képtelenné]; és vannak heréltek [nemzésre alkalmatlanok], akik maguk herélték ki (ön)magukat [akik maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná] a mennyeknek országáért [az Egek (Istenének) Királysága miatt]. Aki beveheti, vegye be [aki el tudja fogadni, fogadja el; aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet; aki képes ezt felfogni, fogja fel]262

Mát. 19,13 Ekkor [abban az időben] kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják [elutasították, elparancsolták őket; korholták, ellenezték] vala azokat [és rájuk szóltak; megszidták ezeket az embereket].

Mát. 19,14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni], és ne tiltsátok meg nekik [és ne akadályozzátok], hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága, akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek].

Mát. 19,15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét [azzal rájuk tette kezét, és tovább indult]263

Mát. 19,16 És ímé hozzá jövén [Jézus elé járult] egy ember, monda néki: Jó mester [Tanító], mi jót cselekedjem [milyen jó dolgot kell tennem ahhoz; milyen jótettet hajtsak végre], hogy örök életet nyerjek [hogy aioni /(világ)korszakig tartó/ életem legyen]?

Mát. 19,17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy [csak egyedül], az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd [őrizd] meg a parancsolatokat. [Más fordítás: Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem azt, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó. Ezért tartsd meg Isten parancsolatait,utasításait, ha örök életet akarsz kapni]

Mát. 19,18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj [nem fogsz gyilkolni]; ne paráználkodjál [Ne fogsz házasságtörést elkövetni]; ne lopj [nem fogsz lopni]; hamis tanúbizonyságot ne tégy [nem fogsz  hamisan tanúskodni];

Mát. 19,19 Tiszteld atyádat [apádat] és anyádat; és: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: teljesen odaszánni magad] felebarátodat [embertársaidat (aki a legközelebb van hozzád) szomszédodat, a másik embert], mint tenmagadat.

Mát. 19,20 [erre kijelentette, és] Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam [megőriztem] ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem [Mi hiányom van még; Mit kell még tennem]?

Mát. 19,21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz  lenni, eredj, add el vagyonodat [amid van], és oszd ki [az árát] a szegényeknek [és add a koldusszegényeknek; oszd szét a nincstelenek között]; és [ezáltal] kincsed lesz mennyben [az egekben]; és [azután] jer és kövess engem [Más fordítás: Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? (végcélba akarsz jutni), Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, kövess engem].

Mát. 19,22 Az ifjú pedig e beszédet [ezt a szót, ezt az Igét] hallván, elméne [eltávozott] megszomorodva; mert sok jószága vala [nagyon gazdag volt; nagy vagyona, sok szerzeménye volt]264

Mát. 19,23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, kelletlenül]  megy be [nehéz bejutnia] a mennyeknek országába. [a mennyek, az Egek (Istenének királyságába]

Mát. 19,24 Ismét [újra csak azt] mondom pedig néktek: Könnyebb [fáradság mentesebb, egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Mát. 19,25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; igen csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?

Mát. 19,26 Jézus pedig rájuk tekintvén [beléjük nézett, és] monda nékik: Embereknél [emberek szerint ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen [lehetetlenségnek tűnik], de Istennél [Isten mellé állva, Isten szemében] minden [mindez] lehetséges. [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden lehetséges]265

Mát. 19,27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk [velünk mi lesz, mi lesz hát a jutalmunk;]?

Mát. 19,28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [törzsét].

Mát. 19,29 És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen [százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet [százszorosát kapja vissza és aioni/ (világ)korszakra szóló, (világ)korszakig tartó/ életet (létezést) kap osztályrészül.]266

Mát. 19,30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők267



260 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén (elindulva) Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a farizeusok (is) hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége (szklérokardia: keményszívűség, azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes volta) miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test. Annakokáért amit az Isten egybe szerkesztett (egybekötött), ember el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja (bocsátja) el a férjét és mással kel egybe (és máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12) Lukács is bizonyságot tesz a kijelentésről: „Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik (házasságtörő); és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik (szintén házasságtörő)” (Luk. 16,18) A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [elküldi] feleségét [elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és a ki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül; összeházasodik vele], paráználkodik [házasságot tör]” (Mát. 5,31-32) Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja](1 Kor. 7,10-11) „Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3) Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4) „És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől – mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára – mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16) Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19) Mert Isten kezdettől így: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27) „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24)

261 Az apostol megvallása, és egyben kijelentés a nőtlenségről, az önmegtartóztatásról: „Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember [férfi] úgy volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) szellemi ajándék] vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy . Csak amint kinek-kinek adta az Isten, [mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta az ö ajándékát néki] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden [az összes] (kihívott)gyülekezetben [eklézsiában] ekképpen [így] rendelkezem(1 Kor. 7,7.17)

262 Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek (hogy gond ne terheljen titeket). Aki házasság nélkül van (aki nőtlen), arra visel gondot, ami az Úré (az az Úr dolgaival törődik), mi módon kedveskedhessék (hogyan legyen tetszésére) az Úrnak; Aki pedig feleséget vett (megházasodott), a világiakra visel gondot (az a világi dolgokkal törődik), mi módon kedveskedhessék (hogyan legyen tetszésére) a feleségének.

Ezért élete megosztott….” (1 Kor. 7,32-33)

263 Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ekkor (kis)gyermekeket hoznak hozzá, hogy illesse meg (érintse meg) őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat (rájuk szóltak), akik hozzák. Jézus pedig ezt látván (ezt észrevette), haragra gerjed és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a (kis)gyermekeket és ne tiltsátok el (tőlem) őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (kis)gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé (és átölelte) azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket” (Márk. 10,13-16) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse (megérintse) azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat (rájuk szóltak). De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el (és ne akadályozzátok) őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,15-17) Amikor Nikodémusz az Úr Jézushoz megy, az Úr Jézus válasza világítja meg, hogy az előzőekben milyen kisgyermekeket példáz Ő: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja (meg) az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon (és hogyan) születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é (és megszülethetik ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,3-7) És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [g. (potidzó): – itallal ellát, öntöz. Inni ad, megitat, átitat] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok volna el. [nem voltatok még elég erősek; g. (dünamai): képesnek vagy lehetségesnek lenni, hatalmasnak lenni. (Még nem voltak felruházva a Szent Szellem erejével)]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. mert még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, azaz (átvitt értelemben) széthúzás, ami a tétovázó, bizonytalankodó magatartásból fakad, megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3) Péter apostolon keresztül tovább szól az Úr: „Levetvén azért (vessetek el, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodást) (ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd.) Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik) , hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:1-2)

264 Márk bizonyságtétele: „És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem (mit tegyek), hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy (ne tanúskodj hamisan,), kárt ne tégy (ne károsíts meg senkit); tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van (egy valami hiányzik még belőled); eredj el, add el minden vagyonodat (amid van), és add (oszd szét) a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és (azután) jer, kövess engem, felvévén a keresztet (az igazi keresztyén élet önmagunk halálra adása. Ezért a kereszt az önmegtagadás, és mindannak, ami a világban van, és az önfeláldozás jelképe). Az pedig elszomorodván e beszéden (a válasz miatt elborult az ember arca), elméne búsan (és szomorúan távozott); mert sok jószága vala (mert nagy vagyona volt)” (Márk. 10,17-22) Lukács is bizonyságot tesz a történetről: „És megkérdé őt egy főember (egy előkelő ember), mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy (ne tanúskodj hamisan); tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van (minden vagyonodat), és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és (azután) jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala” (Luk. 18,18-23) Az apostolokon keresztül világítja meg a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (testvérét) is. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk” (1 Ján. 4,21-5,2)Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

265 Márk bizonyságtétele: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (megdöbbentek) az ő beszédén (szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni (bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak (megrökönyödtek) vala, mondván magok között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél (az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (az embereknek) lehetetlen, lehetséges az Istennél (az Istennek)” (Luk. 18,24-27) Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek  az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (és romlásba döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek (egyesek) eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10) „Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [félre vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [rajta mennek be]. Mert szoros [szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [rátalálnak,rálelnek arra] (Mát. 7,13-14) Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak). Mikor már (attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25) Csak az Úr Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9) A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (csak a megigazultak): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (megigazultak) mehetnek be rajta(Zsolt. 118,19-20) És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (alétheia: a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2) És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (hitetlenek) és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki aki szereti és szólja (cselekszi) a hazugságot (valótlanságot)” (Jel. 22,14-15) De először: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek (a bizonyságoknak) akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal (kitartással) fussuk meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid 12,1) Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!” (Jer. 17,21) Nehémiás ezt úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján(Nehem. 13,19) [De: Volt egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14) „Mert az Istennél semmi sem [nincs olyan dolog amely]  lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló kijelentés) sem hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37) És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2) Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted (alkottad) a mennyet (eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (kinyújtott) karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted (Neked)!” (Jer. 32,17).

266 Márk is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldöztetésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet” (Márk. 10,28-30) Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda Péter: Ímé mi mindent (mindenünket) elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet (sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a világban), a jövendő világon pedig örök életet” (Luk. 18,28-30) Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben (kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (törzsét)” (Luk. 22,28-30) „Ti azért bátorságosok (erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7) Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem/ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21) És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Hanem (ezért) örüljetek (és vigadjatok) és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő  népét örömmé (örömre)” (Ésa. 65,17-18) János apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Jel. 21,1-2)

267 És: „… lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mát. 20,16) És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott: azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást. Az elhívottak: vonatkozhat a gyülekezet tagjaira, vagy egy tisztségre, szolgálatra), de kevesen a választottak” (Mát. 22,14) Minden ember hivatalos, de akik nem fogadták be az evangéliumot: „Hogy kárhoztattassanak mindazok (hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket; krinó: elítél; végleg elmarasztal; kimondja a végső ítéletet, az egyén kárára, veszteségére. A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, vagyis: az ördögöt illető ítélet alá esik), akik nem hittek az igazságnak (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG = Isten Igéje), hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (a hamisságban). Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében (megszentelő munkája) és az igazság hitében (és az igazságba vetett hit által); Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében)” (2 Thess. 2,12-14) És mindazokhoz akik befogadták az evangéliumot, így szól a Szent Szellem: „Tudván, Istentől szeretett atyámfiai (testvéreink), hogy ti ki vagytok választva (hogy választottak vagytok)” (1 Thess. 1,4) És minden kereszténynek ez az üzenet: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben (mennyei világának minden szellemi áldásával) a Krisztusban, A szerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4) „Aki megtartott minket és (Ő) hívott (el) szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte (még az idők kezdete előtt)” (2 Tim. 1,9) Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14) mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek” (Kol. 3,12)

Mát. 20. Példázat a szőlőmunkásokról

Mát. 20,1 Mert hasonlatos a mennyeknek [az Egek (Istenének)] országa [Királysága] a gazdaemberhez, aki jó [korán] reggel kiméne, hogy munkásokat [napszámosokat] fogadjon [fel]  az ő szőlejébe.

Mát. 20,2 Megszerződvén [megegyezett] pedig a munkásokkal napi tíz pénzben [egy dénárban: (dénarion): – dénár, római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg], elküldé [kiküldte] őket az ő szőlejébe.

Mát. 20,3 És [megint] kimenvén három [kilenc] óra tájban, láta másokat [más munkanélkülieket henyén ácsorogni], akik hivalkodván [tétlenkedve] a piacon álltak vala268

Mát. 20,4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [jogos], megadom néktek [és megfelelő fizetést kaptok tőlem].

Mát. 20,5 Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban [tizenkét óra körül és délután három óra tájban] ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék [és ugyanígy tett].

Mát. 20,6 Tizenegy óra [késő délután öt óra] tájban is kimenvén [a piactérre, még mindig] talála [ácsorogva] másokat [ott álldogálókat], akik hivalkodva [tétlenül] állottak vala, és monda nékik: Miért álltok [mi(ér)t ácsorogtok]  itt egész napon át, hivalkodván [tétlenkedve, henyén; Miért nem csináltok semmit]?

Mát. 20,7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg  [szerződtetett] minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos [méltányos], megkapjátok.

Mát. 20,8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura [gazdája] az ő vincellérjének [tiszttartójának; a munkások vezetőjének, az intézőnek]: Hívd elő a munkásokat, és add ki [fizesd ki] nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig [Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára].

Mát. 20,9 És jövén a tizenegy órásak [azok, akik öt óra tájban álltak munkába], fejenként tíz-tíz pénzt vőnek [és kaptak egy-egy dénárt].

Mát. 20,10 Jövén azután az elsők, azt gondolják [hitték] vala, hogy ők [majd] többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek [de ők is csak egy-egy dénárt kaptak]  fejenként.

Mát. 20,11 Amint pedig fölvevék [átvették], zúgolódnak [és így morgolódtak] vala a házigazda ellen [és panaszkodni kezdtek a gazdának],

Mát. 20,12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak [csak egy órát dolgoztak] és egyenlőkké tetted azokat velünk [te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk; és egyformán kezelted őket velünk; és ugyanúgy bántál velük, mint velünk], akik az [egész] napnak terhét és hőségét [hordoztuk, izzó hevét viseltük és] szenvedtük, [pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon].

Mát. 20,13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem [nem bánok] igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben [egy dénárban] szerződtél-e [egyeztél-e] meg velem?

Mát. 20,14 Vedd [fogd tehát], ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak [ennek az utolsóként érkezett munkásnak] is annyit akarok adni [annyit szánok], mint néked.

Mát. 20,15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval [a javaimmal] azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok [vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]?269

Mát. 20,16 Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]270

Mát. 20,17 És mikor [Jeruzsálem felé tartott,és ] felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, [félrehívta a tizenkét tanítványt, és] monda nékik [Más fordítás: Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik]:

Mát. 20,18 [Jól figyeljetek] Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia [az Emberfia] átadatik [elárultatik, kiszolgáltatják]  a főpapoknak [a papi fejedelmeknek]  és írástudóknak [a törvénytanítóknak, törvénymagyarázóknak], és halálra kárhoztatják [halálra ítélik] őt,

Mát. 20,19 És a pogányok [majd a nemzetbeliek] kezébe adják őt [kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [hogy kigúnyolják] és megostorozzák [megkorbácsolják] és keresztre [kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [életre kel]271

Mát. 20,20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus [jelentése: az Úr ajándéka] fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván [lábához] és kérvén Őtőle valamit.

Mát. 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz [kérdezte őt az Úr; Mit szeretnél]? Monda néki: Mondd [ígérd meg; rendeld el; intézd úgy], hogy ez az én két fiam üljön a te országodban [királyságodban] egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Mát. 20,22 Jézus pedig felelvén, [ezt] monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt amelyet én megiszom [amit nekem ki kell innom] és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Mondának néki: Meg. [Ki tudjátok-e, képesek vagytok-e kiinni a szenvedés poharát; Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom«? Ők így feleltek: „Ki tudjuk; képesek vagyunk].

Mát. 20,23 És monda nékik: Az én poharamat [a szenvedés poharát; kelyhemet]  megisszátok ugyan, és a bemerítéssel, bemerítkeztek, [amelybe én bemeritkezem]; de az én jobb és balkezem felől [jobb és a bal oldalamon] való ülést nem az én dolgom megadni [nem én döntöm el; azt nincs hatalmamban megadni nektek], hanem azoké lesz az [azok fogják megkapni], akiknek az én Atyám elkészítette [akiknek Atyám szánta].

Mát. 20,24 És hallva ezt a [többi]  tíz, megbosszankodék [megharagudott, megnehezteltek] a két testvérre272

Mát. 20,25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok [a népek; nemzetek] fejedelmei uralkodnak azokon [tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják,  zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken], és a nagyok hatalmaskodnak rajtok [és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik hatalmukba kerítik őket, visszaélnek a hatalmukkal].

Mát. 20,26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy  akar lenni, legyen a ti szolgátok;

Mát. 20,27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok273

Mát. 20,28 Valamint [éppen úgy, mint ahogy] az embernek Fia [az Emberfia] nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [váltságdíjul] sokakért [és ezáltal sok embert megmentsen]274

Mát. 20,29 És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [tömeg] követé őt.

Mát. 20,30 És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [(kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,31 A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, rendreutasította] őket [rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [még hangosabban] kiáltanak [(kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mát. 20,33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Mát. 20,34 Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült;  szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], illeté [megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [Jézust; csatlakoztak hozzá]275


268 Az ókorban a nappalt 12 órára osztották. A nappali időszámítás tehát hajnalban indult. Itt a három, hat, kilenc és tizenegy óra, a mi 9, 12, 15 és 17 óránknak felel meg.

269 A szőlő ura a törvény – mégpedig a szeretet törvénye – szerint  cselekedett, amely kimondja: „A te felebarátodat ne zsarold ki (és ne zsákmányold ki), se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad (másnap) reggelig” (3 Móz. 19,13) „A szegény és szűkölködő (nyomorult) napszámoson ne erőszakoskodjál (ne zsákmányold ki), akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden (országodban) a te kapuid között vannak (városaidban laknak). Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap (még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap); mert szegény (nyomorult) ő, és kívánkozik (sóvárog) utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,14-15)

270 És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott: azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást. A gyülekezet tagjai), de kevesen a választottak. (eklektosz: választott egy tisztségre, szolgálatra)(Mát. 22,14) És hogy kik a választottak, arról így szól a Szent Szellem: Amikor Júdás helyett apostolt akartak választani, akkor: „Így imádkoztak, és mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg (Te jelöld ki) a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál (magadnak), Hogy elnyerje (megkapja) az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak…” (Csel. 1,24-25) Összegyűltek az apostolok és vének, hogy eldöntsék, hogy a pogányokból megtértekre milyen törvény vonatkozik „És mikor nagy vetekedés (vita) támadt, felkelvén (felállt) Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét (igéjét), és higgyenek” (Csel. 15,7)

271 Az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [elmagyarázni, jelezni] az ő tanítványainak [és tanítványai előtt arra célozgatni; megkezdte Jézus a tanítványai előkészítését; többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, és rámutatott], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni [sok szenvedést eltűrnie (paszkhó): átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni, és szenvedni] a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól [a törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [életre kelni]” (Mát. 16,21) „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És (ekkor) felettébb megszomorodának” (Mát. 17,22-23) „És kezdé őket tanítani (arra), hogy az ember Fiának (az Emberfiának) sokat kell szenvedni, és megvettetni (és el kell vettetnie) a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Márk. 8,31) És ismét:„És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián (az Emberfián), amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik (kigúnyoltatik), és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének (semmit sem fogtak fel); és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel (és nem értették meg) a mondottakat” (Luk. 18,31-34) És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „… előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25) A tanítványok ezt csak a Szent Szellem kitöltése után értették meg, és hirdették: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket): A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek (akit az Isten igazolt előttetek) erők, csudatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából (elhatározott döntése) és rendeléséből (és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel (és a pogányok keze által) keresztfára (sztaurosz: cölöp, pózna, kínoszlop) felszegeztétek és megöltétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24) És ismét: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárultátok (kiszolgáltattátok), és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, (úgy döntött) hogy elbocsátja. Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok és kívánátok (és azt kértétek), hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek (a kedvetekért),

Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai (tanúi)” (Csel. 3,13-15) Mert csak ekkor értették meg a próféciákat, amelyek alapján az Úr Jézus kijelentette, hogy mi fog történni vele: Így ír erről Ézsaiás: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté (Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért (hamartia: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt (mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség (Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés)?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (bár nem követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt álnokul). És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét (pszükhé: életét) áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz (Más fordítás: Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele). Mert lelke (pszükhé: énje) szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket (hamartia: céltévesztésüket) Ő viseli (Más fordítás: Lelki (pszükhé: énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket)” (Ésa. 53,6-11) Dávid pedig így prófétál: „Tulkok sokasága kerített be engem (hatalmas bikák vettek körül), körülfogtak engem Básán bikái (bekerítettek a básáni bivalyok). Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó (a marcangoló) és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem (szétfolytam); csontjaim mind széthullottak (kificamodtak); szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm (torkom) kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektettél engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott (gonoszok bandája kerített be); átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak

rám” (Zsolt. 22,13-18)

272 Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról tett kijelentését annyira nem értették tanítványai, hogy ilyen kéréssel fordultak Hozzá: „És hozzájárulnak Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnénk, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek (mit tegyek meg nektek)? Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben (dicsőséges uralkodásod idején). Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom; és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem, bemerítkeztek; De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdenek Jakabra és Jánosra” (Márk. 10,35-41) Mert ők csak arra figyeltek, hogy az Úr Jézus megígérte, hogy uralkodni fognak, és ebben kérték az elsőbbséget a többi tanítvánnyal szemben: „… Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [törzsét]” (Mát. 19,28)

273 Az Úr Jézus kijelentéséről Márk is bizonyságot tesz: „Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük (rajtuk), és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti (rab)szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen” (Márk. 10,42-44) Lukács így emlékezik meg az Úr kijelentéséről: „Ő pedig monda nékik: A pogányokon (a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál” (Luk. 22,25-26) És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11) És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenki) szolgája” (Márk. 9,35) Péter apostol így figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit:  „Legeltessétek (pásztorként felügyel, felvigyáz) az Istennek köztetek lévő (rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (szorgalmasan figyel, felügyeletet gyakorol, vigyáz) arra nem kényszerítésből (kényszer[űség]ből), hanem örömest (buzgóságból, önként,) (szabad akaratból, készségesen,); sem nem rút nyerészkedésből (nyereség, haszonlesés), hanem jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel); Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodik, kontrollál, leigáz) a gyülekezeteken (választottak fölött), hanem mint példányképei (minta-, példaképei a nyájnak) (a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3) És Pál apostol AZ Úr Jézus kijelentése szerint szolgál. „Mert én, noha mindenkivel szemben [mindenkitől] szabad [független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19)Avagy vétkeztem-é, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok…?” (2 Kor. 11,7)

274 Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6) Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9) De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9) „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10) És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSE); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)

275 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság (kifelé ment) Jerikóból (és) kimennek vala, a Timeus (Jelentése: nagyra becsült, nagyra értékelt) fia, a vak Bartimeus, ott ül az úton, koldulván. És amikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt (és többen is rászóltak), hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő (hívjátok ide). És előhívják (odahívták) vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén (felugrott), Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? A vak pedig monda néki: Mester, hogy (újra) lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa (és újra látott), és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,46-52) Lukács is bizonyságot tesz a történtekről:  „Lőn (történt) pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódik (kérdezősködött), mi dolog az? Megmondják pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. És kiált, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálják őt, (és rászóltak) hogy hallgasson (el); de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék (vezessék) azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön, (hogy lássak). És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent. Az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek” (Luk. 18,35-43) Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté [megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [történjen] a ti hitetek szerint [ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei… (Mát. 9,27-30) Így teljesült be a prófécia: „Az Úr (JHVH= Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8) „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit (könyvtekercs logoszát: Igéjét), és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után). És nagy örömük lesz a szenvedőknek (újra örömüket lelik az (‘eḇəjôn: szűkölködő elnyomott, szerencsétlen, nyomorult) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak (ujjong, ugrál örömében) Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)


Share

Vélemény, hozzászólás?


UA-6786688