Istennek az állatainkra is gondja van
Zsuzsanna olvasónk küldte:
Szomszéd nénink kórházba került, és mi fogadtuk be öreg kutyusát. Eleinte jól érezte magát nálunk, de azután egyre apatikusabb lett, végül már nem evett-ivott, és ki sem jött a kosarából. Aggódtam, hogy talán már meg sem éri, hogy gazdiját viszontlássa. Kézrátétellel imádkoztam érte Szent Szellem által. Az ima után szinte fellelkesült. Azóta is élénk, boldog, naponta viszem sétálni, ilyenkor úgy nekiindul, hogy alig tudom követni. Dicsőség az Úrnak!
Egy régebbi hasonló bizonyságom is van. Volt egy kutyusunk, Buksi, öreg volt, már nem él. Évekig epilepsziára erős gyógyszereket kapott. Ennek ellenére rohamai már naponta többször is jelentkeztek, az állatorvos a betegség súlyosságára és gyógyithatatlanságára való tekintettel elaltatást javasolt, ami másnapra volt megbeszélve. Este kimentem, hogy imádkozzam érte.
Előtte még nem imádkoztam állatért, de nagyon sajnáltam a kutyát, akiről az állatorvos lemondott. Tudtam, hogy az epilepszia démonikus, a démonok pedig rettegnek Jézus Nevétől, és vérétől, ezért imámat erre alapoztam. Másnap a kutya teljesen tünetmentes volt. A következő hét minden estéjén imádkoztam érte. Ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, többé nem jelentkeztek nála a rohamok! Amikor elmondtam az állatorvosnak, hogy a kutyus tökéletesen kigyógyult az epilepsziából, csak annyit mondott:”ilyen nincs!” Azonban Istennél minden lehetséges!
