Békés-Dallos Újszövetség

Békés Dallos fordítás

 

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint

 

1. fejezet.

1. Jézus Krisztus nemzetségtáblája. Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának Dávidnak volt a fia.

2. Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei.

3. Júda fiai Fáresz és Zára Támártól, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám.

4. Árám fia Amináráb, Amináráb fia Naasszon, Naasszon fia Szálmon.

5. Szálmon fia Booz Ráhábtól, Booz fia Obed Ruttól,

6. Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király.

7. Dávid király fia Salamon volt Uriás feleségétől.

8. Salamon fia Roboám, Roboám fia Ábia, Ábia fia Áza,

9. Áza fia Jozafát, Jozafát fia Jorám, Jorám fia Oziás, Oziás fia Joátám, Joátám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás,

10. Ezekiás fia Manasszes, Manasszes fia Ámon, Ámon fia Joziás,

11. Joziás fiai pedig Jekoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején.

12. A babiloni fogság után Jekoniás fia Szálátiel volt, Szálátiel fia Zorobábel,

13. Zorobábel fia Ábiud, Ábiud fia Eliákim, Eliákim fia Ázor,

14. Ázor fia Szádok, Szádok fia Ákim, Ákim fia Eliud,

15. Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mátán, Mátán fia

16. Jákob, Jákob fia pedig József, Mária férje, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.

17. E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék.

18. Jézus születése. Jézus Krisztusnak ez az eredete: Anyja Mária József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől.

19. Férje, József, igaz ember volt és, mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el.

20. Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban

21. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

22. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:

23. "Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, És Emmanuelnek fogják hívni." Ez azt jelenti: Velünk az Isten

24. József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala.

25. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett.

 

2. fejezet

1. A napkeleti bölcsek. Amikor Jézus a judeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek:

2. „Hol van a zsidók Újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.”

3. Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem.

4. Összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.

5. Azok azt válaszolták: „A judeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta:

6. Te Betlehem Júda földje, Éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között,

Mert belőled származik majd a vezér, Aki népemet, Izraelt kormányozza.”

7. Erre Heródes titkon hivatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét.

8. Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

9. Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. S lám a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

10. Amint meglátták a csillagot, igen megörültek.

11. A házba lépve megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirrhát.

12. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

13. Menekülés Egyiptomba. Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg

nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.”

14. Ő felkelt, s még az éjjel fogta a gyermeket és az anyját, és elköltözött Egyiptomba.

15. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat”.

16. A betlehemi gyermekgyilkosság. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.

17. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

18. Kiáltás hangzik Rámában, Hangos sírás és jajgatás: „Rákel siratja fiait És vigasztalódni nem akar, Mert nincsenek többé.”

19. A Szentcsalád hazatérése. Miután Heródes meghalt, az Úr angyala Egyiptomban megjelent Józsefnek álmában és így szólt:

20. „Kelj föl, fogd a gyermeket és annak anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”

21. Ő fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.

22. De amikor meghallotta, hogy Judeában Árkeusz uralkodik atyja, Heródes után, félt odamenni. Miután újabb intést kapott álmában, Galilea vidékére költözött.

23. Odaérve Názáret városában telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek: Názáretinek fogják hívni.

 

3. fejezet.

1. Keresztelő Szent János bűnbánatot hirdet. Abban az időben föllépett Keresztelő János és Judea pusztájában ezt hirdette:

2. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa”.

3. Ő az , akit Izaiás próféta említ, amikor így szól: „A pusztába kiáltónak ez a szava:

Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

4. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt.

5. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és az egész Jordán környéke.

6. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban.

7. Amikor látta, hogy számos farizeus és szadduceus jön, hogy megkeresztelkedjék, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető bosszú elől?

8. Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét!

9. Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám a mi atyánk! —Mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.

10. A fejsze már a fák gyökeréhez ért: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem.

11. Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.

12. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti a búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.”

13. Jézus megkeresztelkedése. Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

14. János azonban igyekezett visszatartani őt: „Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?”

15. Jézus így felelt: „Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos.” Erre odaengedte.

16. Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, mire megnyílt neki az ég és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és rászáll.

17. Akkor a mennyből ez a szózat hangzott: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

 

4. fejezet

1. Jézus böjtje és megkísértése. Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög.

2. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett.

3. Ekkor odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak.”

4. Erre azt felelte: „Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.”

5. Az ördög ezután a Szentvárosba, a templomépület párkányára állította.

6. „Ha Isten fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled.

Tenyerükön fognak hordozni téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat.”

7. Jézus így felelt: „Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

8. Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát.

9. „Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem.”

10. Jézus elutasította: „Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

11. Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

12. Jézus működésének színtere. Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

13. Elhagyta Názáret városát és a tómelléki Kafarnaumba, Zabulon és Neftalim vidékére költözött.

14. Így beteljesedett Izaiás próféta szava:

15. „Zabulon földje és Neftalim földje, A tenger menti út a Jordánon túl, A pogányok Galileája,

16. A nép, amely sötétségben ült, Nagy világosságot pillantott meg, És világosság támadt azoknak, Akik a halál árnyékában és országában laknak.”

17. Az első tanítványok. Ettől fogva Jézus tanítani kezdett. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”

18. Mikor a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe.

19. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.”

20. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

21. Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost.  Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. Hívta őket is.

22. Mindjárt otthagyták atyjukat a bárkával és nyomába szegődtek.

23. Jézus tanít és gyógyít. Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított a nép között minden betegséget és minden bajt.

24. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden, különféle betegségekben és fájdalmas bajokban szenvedőt, még ördögtől megszállottat, holdkórost meg bénát is, és meggyógyította őket.

25. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Judeából és a Jordánon túlról.

 

5. fejezet

1. A hegyi beszéd. A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre.

2. Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

3. „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

4. Boldogok a szomorkodók; majd megvigasztalják őket.

5. Boldogok a szelídek: övék lesz a föld.

6. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd kielégítik őket.

7. Boldogok az irgalmasok: majd nekik is irgalmaznak.

8. Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent.

9. Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.

10. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.

11. A tanítványok feladata. Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok.

12. Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz a jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

13. Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember.

14. Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

15. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának.

16. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.

17. Jézus és az ószövetségi törvény. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem.

18. Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész.

19. Aki tehát csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja, és tanítja azokat, az nagy lesz, a mennyek országában.

20. Ezért mondom nektek: Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

21. Az ötödik parancs. Hallottátok a régieknek szóló parancsot: Ne ölj! Aki öl állítsák törvényszék elé.

22. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére.

23. Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened,

24. hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán jöjj vissza és ajánld fel ajándékodat.

25. Békülj ki még idejében, még útközben ellenfeleddel, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró a poroszlónak és tömlöcbe ne vessenek.

26. Bizony mondom neked: Ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért le nem fizetted.

27. A kilencedik parancs. Hallottátok (a régieknek szóló) parancsot: Házasságot ne törj!

28. Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele.

29. Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól.  Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára kerüljön.

30. Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára jusson.

31. Parancs volt az is: Ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.

32. Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.

33. A második parancs. Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: Hamisan ne esküdjél, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.

34. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábainak zsámolya,

35. sem Jeruzsálemre, mert az a nagy királyok városa.

36. Még fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.

37. Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem.  Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.

38. A rossz visszafizetése. Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért!

39. Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.

40. S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.

 41. S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.

42. Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.

43. Ellenségszeretet. Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!

44. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért).

45. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igaznak és bűnösnek.

46. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?

47. És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?

48. Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.

 

6. fejezet

1. Alamizsnálkodás. Ügyeljetek, hogy ne az emberek szemeláttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál.

2. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket.

3. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon.

4. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

5. A helyes imádság. Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szemeláttára a zsinagógában és az utcasarkon állva, hogy lássák őket az emberek.

6. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót és imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

7. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást.

8. Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek.

9. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

10. Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is.

11. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

12. bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

13. És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. (Ámen).

14. Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát.

15. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

16. Az Istennek tetsző böjt. Mikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserű képet vágnak ugyanis, hogy lássék rajtuk a böjtölés. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.

17. Te, amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet,

18. hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

19. A földi javak és a mennyei kincs. Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak.

20. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be, és nem lopnak.

21. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

22. A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz.

23. De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?

24. Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

25. Bizalom a gondviselésben. Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál?

26. Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál?

27. Ugyan melyiktek nyújthatja meg életkorát csak egy rőfnyivel is, ha aggodalmaskodik?

28. És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, s nem fonnak.

29. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

30. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

31. Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: Mit eszünk? vagy: Mit iszunk? vagy: Mibe öltözünk?

32. Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van.

33. Ti keressétek elsősorban Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind hozzá kapjátok.

34. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

 

7. fejezet

1. Vakmerő itélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!

2. Amilyen ítélettel itéltek, olyannal fognak megitélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

3. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát?

4. Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van?

5. Képmutató! Vesd előbb a gerendát ki szemedből, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből.

6. Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán

7. Kérő imádság. Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

8. Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik.

9. Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?

10. Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?

11. Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek!

12. Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

13. A szűk kapu. A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz — bizony sokan mennek be rajta.

14. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, – bizony kevesen találják meg azt.

15. A hamis próféták. Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok.

16. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét?

17. Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.

18. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

19. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.

20. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket.

21. Nem mindaz, ki azt mondja nekem: Uram, Uram! — jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti.

22. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?

23. Én akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem ti gonosztevők!

24. A sziklára épített ház. Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.

25. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták.

26. Mindaz pedig, aki tanításomat hallgatja, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette.

27. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

28. A beszéd hatása. Ezzel Jézus befejezte beszédét.

29. A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

 

8. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy leprást. Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

2. Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: ”Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

3. Jézus kinyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától.

4. Akkor Jézus azt mondta neki: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

5. A kafarnaumi százados. Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta:

6. „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.”

7. Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.”

8. A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul.

9. Jómagam bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: Menj! – elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – megteszi.”

10. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél nem találtam Izraelben!

11. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,

12. az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

13. A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga már abban az órában meggyógyult.

14. Péter házában. Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.

15. Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Felkelt és szolgált neki.

16. Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonoszlelkeket és minden beteget meggyógyított.

17. Így beteljesedett Izaiás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

18. Jézus követésének előfeltételei. Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra.

19. Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette:

20. „A rókának, odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.”

21. Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.”

22. Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

23. A vihar lecsillapítása. Bárkába szállt és tanítványai követték.

24. Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.

25. Tanítványai felkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”

26. Jézus rájuk szólt: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy nyugalom keletkezett.

27. Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

28. A gádárai megszállottak. Mikor a túlsó partra ért, a gádáraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert, azon az úton járni.

29. Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”

30. Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett.

31. Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.”

32. „Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett.

33. A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is.

34. Akkor az egész város kiment Jézus elé és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

 

9. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy bénát. Erre ismét bárkába szállt, átkelt a tavon és lakóvárosába érkezett.

2. Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid.”

3. Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.”

4. Jézus gondolataikba látva így szólt: „Miért gondoltok rosszat magatokban?

5. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyernek bűneid?  – vagy ha azt: kelj föl és járj?

6. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!”

7. Az fölkelt és hazament.

8. Ennek láttára félelem fogta el a népet, és magasztalni kezdték Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott.

9. Máté meghívása. Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg. Az, fölkelt és követte.

10. Mikor későb annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedtek Jézus és tanítványai közé.

11. Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: „Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?”

12. Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

13. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

14. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: ”Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?”

15. Jézus így felelt: „Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.

16. Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad.

17. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az újbor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad.”

18. Jairus leánya. Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: „(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel.”

19. Erre Jézus fölkelt és tanítványaival együtt elment vele.

20. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét.

21. Azt gondolta magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.”

22. Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.

23. Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget,

24. rájuk szólt: „Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik.” Azok kinevették.

25. Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt.

26. Híre járt ennek az egész vidéken.

27. Két vak visszanyeri látását. Amikor Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

28. Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?” „Igenis, Uram!” – felelték azok.

29. Akkor megérintette szemüket és így szólt: „Legyen hitetek szerint!”

30. Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja.”

31. Ám azok elmentek és hírét vitték az egész vidéken.

32. Egy ördögtől megszállott meggyógyul. Alighogy azok elmentek, egy ördögtől megszállott némát hoztak eléje.

33. Mihelyt az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma. A nép erre csodálkozva mondta: „Soha sem láttak még ilyent Izraelben!”

34. A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

35. A nagy aratás. Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

36. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.

37. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.

38. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.”

 

10. fejezet

1. Az apostolok kiválasztása. Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

2. A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János,

3. Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé,

4. a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt.

5. Az apostolok szétküldése. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek.

6. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.

7. Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa.

8. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

9. Ne szerezzetek se arany, se ezüst, se rézpénzt övetekbe.

10. Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását.

11. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok.

12. Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!)

13. Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok.

14. Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról.

15. Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

16. Az üldözések megjövendölése. Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok.

17. Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket.

18. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

19. Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok.

20. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok lelke szól belőletek.

21. Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket.

22. Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

23. Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

24. Bátorság üldözés idején. Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.

25. Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább a házanépét?

26. Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki nem tudódnék.

27. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőről.

28. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja.

29. Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik a földre.

30. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva.

31. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.

32. Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt.

33. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

34. Jézussal vagy Jézus ellen. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot.

35. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával.

36. Saját házanépe lesz az ember ellensége.

37. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

38. Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám.

39. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

40. Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

41. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül.

42. Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.”

 

11. fejezet

1. Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

2. Keresztelő János követsége. Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel:

3. „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

4. Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok:

5. vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

6. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

7. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

8. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.

9. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

10. Ez az, akiről az Írás mondja: „Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.”

11. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.

12. Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt.

13. A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.

14. Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.

15. Akinek füle van, hallja meg.

16. A nép konoksága. Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak:

17. Furulyáztunk, de nem táncoltatok, Siránkoztunk, de nem zokogtatok.

18. Eljött János, nem eszik, és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van.

19. Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták.”

20. A megátalkodott városok. Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg.

21. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

22. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

23. Te meg Kafarnaum! Vajjon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna.

24. Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

25. Jézus hálaadása. Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.

26. Igen Atyám, így tetszett neked.

27. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

28. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.

29. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek.

30. Az én igám édes, az én terhem könnyű.”

 

12. fejezet

1. Kalászszedés szombaton. Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.

2. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni.”

3. Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?

4. Hogyan ment be Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem kíséretének nem volt szabad megennie, csak a papoknak.

5. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétenének?

6. Mondom nektek: a templomnál nagyobb van itt.

7. Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat.

8. Az Emberfia ura a szombatnak is.”

9. Gyógyítás szombaton. Onnan továbbhaladva betért zsinagógájukba.

10. Talált egy félkezére béna embert. Megkérdezték tőle: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádaskodhassanak ellene.

11. Ő így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, nem követ el mindent, hogy kihúzza?

12. Pedig mennyivel többet ér az ember a birkánál! Tehát szabad szombaton jót cselekedni.”

13. Azzal az emberhez fordult: „Nyújtsd ki kezedet!” Az kinyújtotta és béna keze éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

14. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek hogyan okozhatnák vesztét.

15. Jézus kerüli a nyilvánosságot. Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit.

16. De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák.

17. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

18. „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.

Rálehelem lelkemet, és hirdetni fogja az igazságot a népeknek.

19. Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.

20. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.

21. Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

22. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Akkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá, és meggyógyította úgy, hogy az beszélni és látni kezdett.

23. Erre az egész nép elámulva mondta: „Csak nem ő a Dávid fia?”

24. A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: „Ő csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt.”

25. Jézus, átlátva gondolataikon, így szólt hozzájuk: „Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fönn.

26. Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor meghasonlott önmagában: tehát hogyan állhat fönn az országa?

27. Ha én Belzebubbal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik?  Ezért ők lesznek a ti bíráitok.

28. De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.

29. Hogyan törhet be valaki az erős ember házába és rabolhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát.

30. Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

31. Bűnök a Szentlélek ellen. Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot.

32. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben.

33. Ha jónak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is jónak, de ha rossznak mondjátok a fát, tartsátok a gyümölcsét is rossznak, hiszen gyümölcséről ismerhető föl a fa.

34. Viperák fajzata! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.

35. A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő.

36. Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján.

37. Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.”

38. Jónás jele. Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.”

39. Ő így felelt: „A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét.

40. Amint ugyanis Jónás próféta három nappal és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.

41. A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

42. Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt!

43. Visszaesés a bűnbe. Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál.

44. Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is.

45. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is.”

46. Ki tartozik igazán Jézushoz? Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint és beszélni akartak vele.

47. Valaki figyelmeztette: „Anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.”

48. De ő megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

49. Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!

50. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

13. fejezet

1. Példabeszéd a megvetőről. Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján.

2. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt.

3. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni.

4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették.

5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.

6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt.

7. Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották.

8. A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.

9. Akinek füle van, hallja meg!”

10. Mire valók a példabeszédek. Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?”

11. Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem.

12. Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

13. Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem hallanak és nem értenek.

14. Beteljesedik rajtuk Izaiás próféta jövendölése: Hallani fogtok, de nem érettek, Nézni fogtok, de nem láttok.

15. Megkérgesedett e népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behúnyják szemüket,

Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket.

16. Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall.

17. Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

18. A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata. Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet.

19. Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett.

20. A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja,

21. de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik.

22. A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét, és meddő marad.

23. Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: Egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

24. Példabeszéd a konkolyról. Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.

25. Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.

26. Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is.

27. Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly?

28. Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk?

29. Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is.

30. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

31. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról. Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet.

32. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél.  Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak, és ágai közt fészket raknak.”

33. Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik.”

34. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

35. Így beteljesedett a próféta jövendölése: „Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

36. A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata. Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.”

37. Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia.

38. A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.

39. Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

40. Mint ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is.

41. Az emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt,

42. és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

43. Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg.

44. Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet.

45. Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres.

46. Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt.

47. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít.

48. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.

49. Így lesz a világ végén is: mennek az angyalok, kiválasztják a gonoszakat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket.

50. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

51. Megértettétek mindezt?” „Igenis”, felelték.

52. Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

53. Jézus Názáretben. Mikor Jézus e példebeszédeket befejezte, eltávozott onnan.

54. Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógában. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje?

55. Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

56. És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?”

57. – és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.”

58. Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

 

14. fejezet

1. Keresztelő Szent János lefejezése. Abban az időben Heródes, a negyedes Fejedelem, hallotta Jézus hírét.

2. ”Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.”

3. Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette.

4. János ugyanis figyelmeztette: ”Nem lehet a tiéd.”

5. Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.

6. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncol a vendégek előtt.

7. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki.

8. Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon keresztelő János fejét.”

9. A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.

10. Lefejeztette tehát Jánost a börtönben.

11. Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának.

12. Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

13. Az első kenyérszaporítás. Jézus a hír hallatára elhajózott onnan egy magányos helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból.

14. Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.

15. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.”

16. Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.”

17. „Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték.

18. „Hozzátok ide”, mondta.

19. Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek.

20. Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze.

21. Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

22. Jézus a vízen jár. Ezután, nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet.

23. Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék.  Késő estig maradt ott egymagában.

24. A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.

25. Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vizen járva feléjük közeledett.

26. Amint meglátták a tanítványok, hogy a vizen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!„

-és félelmükben össze-vissza kiabáltak.

27. De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

28. Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vizen.” „Jöjj!” – mondta ő.

29. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vizen.

30. De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!”

31. Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

32. Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte.

33. „Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

34. Genezár földjén. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.

35. Mihelyt fölismerték őt a helybéliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék.

36. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

 

15. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték:

2. „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától?  Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.”

3. Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt?

4. Isten mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját vagy anyját átkozta, halállal lakoljon!

5. Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjához vagy anyjához így szól: Legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie.

6. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát.

7. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izaiás:

8. Ez a nép ajkával tisztel engem, De szíve távol marad tőlem.

9. Hamisan tisztelnek engem, Tanításuk csak emberi parancs.”

10. Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg:

11. Nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.”

12. Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?”

13. Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.

14. Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.”

15. Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.”

16. „Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte.

17. „Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre?

18. De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert.

19. A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert.

20. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

21. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.

22. Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta.

23. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Küldd haza, mert kiabál utánunk.

24. Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

25. De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”

26. Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét, s a kutyáknak dobják.”

27. Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.”

28. Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

29. A második kenyérszaporítás. Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült.

30. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit.

31. Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét.

32. Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.”

33. A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”

34. Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk", felelték.

35. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.

36. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.

37. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

38. Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett.

39. Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

 

 

 

 

16. fejezet

1. Az idők jele. Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik.

2. De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: Jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég.

3. Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek?

4. A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás (prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

5. A farizeusok kovásza. A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal.

6. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

7. Azok így tanakodtak egymásközt: „Nem hoztunk kenyeret.„

8. Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymásközt, hogy nincs kenyeretek?

9. Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele?

10. Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl?

11. Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek : Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?”

12. Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

13. Az Egyház sziklaalapja. Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

14. Azok így válaszoltak: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”

15. Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?”

16. Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.”

17. Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

18. Mondom tehát neked: Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

19. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.”

20. Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

21. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad.

22. Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!”

23. De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, Sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

24. Jézus követése. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

25. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

26. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?

27. Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten.

28. Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

 

17. fejezet

1. Urunk színelváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre.

2. Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény.

3. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele.

4. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, hogy itt vagyunk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

5. Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”

6. Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.

7. De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!”

8. Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.”

10. A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?”

11. Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.

12. Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele.  Így szenved majd az Emberfia is tőlük.”

13. Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt.

14. A holdkóros fiú. Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte:

15. „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.

16. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”

17. Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?  Meddig tűrjelek titeket?  Hozzátok ide!”

18. Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett.

19. Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?

20. Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek”: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.

21. De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

22. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik: „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.

23. Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

24. A templomadó. Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?”

25. „De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?

26. „Az idegenektől”, felelte Péter.  Erre Jézus így szólt: „a fiak tehát mentesek.

27. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

18. fejezet

1. A tanítványok versengése. Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

2. Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt:

3. „Bizony mondom nektek: Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.

4. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

5. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.

6. A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hivő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák.

7. Jaj a világnak a botrányok miatt! Szükséges ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz.

8. Ha kezed vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd.

9. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb félszemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.

10. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

11. Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

12. Az eltévedt bárány. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet?

13. Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.

14. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.

15. Testvéri feddés. Ha vétkezik ellened testvéred, menj fedd meg őt négyszemközt.  Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.

16. De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet.

17. Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyházközségnek. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.

18. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz.

19. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól.

20. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

21. A szívtelen szolga. Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?”

22. Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”

23. „Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival.

24. Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott.

25. Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen.

26. De a szolga leborulva kérlelte: „Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.”

27. Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte.

28. Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: Add meg, amivel tartozol.

29. Szolgatársa leborulva kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.

30. De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását.

31. Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt.

32. Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat.

33. Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?

34. Erre az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását.

35. Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.”

 

19. fejezet

1. A házasság fölbonthatatlansága. Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra.

2. Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket.

3. Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: „Szabad-e a férfinak bármi okból elbocsátania feleségét?”

4. Ő így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket.

5. és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz?

6. Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

7. De azok erősködtek: „Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?”

8. Ő kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt.

9. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – kivéve ha törvénytelen élettársa – és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

10. Önkéntes szüzesség. Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.”

11. Ő így válaszolt: „Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja.

12. Van, aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van, akit az emberek tettek képtelenné rá, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!”

13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket.

14. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.”

15. Azzal rájuk tette kezét, és tovább indult.

16. A gazdag ifjú. Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”

17. „Mit kérdesz engem a jóról? – válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.”

18. Ő tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus fölsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál,

19. atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

20. Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?”

21. Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!”

22. Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

23. A gazdagság veszélyei. Jézus pedig tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek: a gazdag nehezen jut be a mennyek országába.

24. Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.”

25. Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

26. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

27. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?”

28. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

29. S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.

30. Példabeszéd a szőlőhegy munkásairól. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

 

20. fejezet

1. Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.

2. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe.

3. Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon.

4. Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.

5. Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett.

6. Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?

7. Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is szőlőmbe mondta nekik.

8. Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.

9. Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak.

10. Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak.

11. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen:

12. ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.

13. Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?

14. Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.

15. Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?

16. Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.)

17. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát)

18. s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát.

19. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

20. Zebedeus fiai. Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte.

21. Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.”

22. Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték.

23. Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.”

24. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre.

25. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

26. Köztetek azonban ne így legyen,

27. hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek.

28. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

29. A jerikói vakok. Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte.

30. Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

31. A nép csitította őket, hogy hallgassanak.

32. De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

33. Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?”

34. „Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyönyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

 

21. fejezet

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt

2. ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide.

3. Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.”

4. Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:

5. „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.”

6. A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta.

7. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült.

8. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták.

9. Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

10. Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték.

11. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

12. A templom megtisztítása. Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta.

13. „Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

14. A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket.

15. Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?”

16. Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?”

17. Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

18. A terméketlen fügefa. Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett.

19. Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt.

20. Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?”

21. „Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe!  – úgy lesz.

22. Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

23. Honnan van Jézus hatalma. Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit.

24. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.

25. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

26. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”

27. Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

28. Példabeszéd az engedetlen testvérekről. „Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe.

29. Megyek uram, felelte, de nem ment ki.

30. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment.

31. Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában.

32. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

33. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).

34. Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést.

35. Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

36. Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.

37. Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

38. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.

39. Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték.

40. Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?”

41. „A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”

42. Jézus így szólt hozzájuk: „Sohasem olvastátok az Írásban: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.

43. Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát, és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.

44. Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

45. E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó.

46. Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

 

22. fejezet

1. Példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk:

2. "Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.

3. Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni.

4. Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!

5. De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után.

6. Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket.

7. Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette.

8. Aztán így szólt szolgáihoz: „a menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá.

9. Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.”

10. A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

11. Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában.

12. Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott.

13. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

14. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

15. Szabad-e adót fizetni a császárnak?” A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni.

16. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet.

17. Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

18. Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?

19. Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt.

20. „Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. „A császáré” – felelték.

21. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.”

22. Ennek hallatára, annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

23. A föltámadás kérdése. Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást.

24. A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

25. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta.

26. Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig.

27. Végül meghalt az asszony is.

28. A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.”

29. Jézus így válaszolt: „Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát.

30. A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.

31. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.

32. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.

33. Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

34. A főparancs. Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek.

35. Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá:

36. „Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?”

37. Jézus így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. Ez a legfőbb: az első parancs.

39. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

40. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”

41. Dávid fia. Mivel a farizeusok együtt voltak,

42. Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: „Mit tartotok ti a Messiásról?  Kinek a fia?” „Dávidé" – felelték.

43. Ő tovább kérdezte: „Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja:

44. Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

45. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?”

46. Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.

 

23. fejezet

1. Jaj nektek, farizeusok! Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:

2. „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek.

3. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.

4. Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.

5. Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait.

6. Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban,

7. és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek.

8. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

9. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.

10. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus.

11. A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok.

12. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.

13. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni.

14. (Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.)

15. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

16. Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi.

17. Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat?

18. Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.

19. Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot?

20. Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van.

21. Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra.

22. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre.

23. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.

24. Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.

25. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele.

26. Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz.

27. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele.

28. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

29. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek

30. és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.

31. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok.

32. Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét.

33. Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet?

34. Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök.

35. Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.

36. Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre.

37. Jaj neked, Jeruzsálem! Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket!  Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit – de ti nem akartátok.

38. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.

39. Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

 

24. fejezet

1. Jövendölés a világ végéről. Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit.

2. Ő azonban megjegyezte: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.”

3. Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?”

4. Jézus így válaszolt:

5. „Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.

6. Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég.

7. Akkor a nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.

8. Éhség, dögvész és földrengés lesz igg is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete.

9. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog mindent a nemzet.

10. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást.

11. Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek.

12. A gondoszág elhatalmasodásával sok szívben kihül a szeretet,

13. de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

14. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.

15. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! -, akkor,

16. aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.

17. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját házából,

18. és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét.

19. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

20. Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen.

21. Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz.

22. Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

23. Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek.

24. Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna.

25. Látjátok, előre megmondtam nektek.

26. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

27. Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.

28. Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

29. Krisztus második eljövetele. Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek.

30. Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

31. Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig.

32. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

33. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.

34. Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

35. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

36. Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.

37. Virrasszatok! Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt.

38. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába,

39. és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit.

40. Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

41. Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

42. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok.

43. Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, s nem engedné betörni a házba.

44. Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondljátok.

45. A hűséges intéző. Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik?

46. Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja.

47. Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt.

48. De ha az a szolga gonosz és – ezzel a gondolattal:

49. késlekedik a gazdám – verni kezdi szolgatársait, és korhelyekkel eszik-iszik,

50. megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti.

51. Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

 

25. fejezet

1. Példabeszéd a tíz szűzről. Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

2. A balgák elvitték ugyan lámpásaikat,

3. de olajat nem vittek magukkal.

4. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban.

5. Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt.

6. Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe!

7. Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.

8. A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak.

9. Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

10. Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a mennyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.

11. Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt:

12. bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

13. Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

14. Példabeszéd a talentumokról. Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát.

15. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott.

16. Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta.

17. Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.

18. Aki pedig egyet kapott, elment gödröt ásott és elrejtette urának pénzét.

19. Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük.

20. Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.

21. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

22. Jött az is aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.

23. Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésbé hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

24. Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.

25. Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd.

26. Te haszontalan lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?

27. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét.

28. Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

29. Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.

30. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

31. Az utolsó ítélet. Mikor eljön a dicsőségben az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.

32. Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.

33. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

34. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birokba a világ kezdetétől nektek készített országot,

35. mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok,

36. mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek.

37. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna?

38. Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna?

39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna?

40. A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.  Azután így szól a balján állókhoz:

41. Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült,

42. mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok,

43. vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.

44. Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk téged?

45. Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek.

46. Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.”

 

26. fejezet

1. A főtanács határozata. Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:

2. „Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.”

3. Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.

4. Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.

5. Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

6. Jézus Betániában. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony.

7. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte.

8. Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás?” – mondták.

9. „Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.”

10. Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

12. Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.

13. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

14. Júdás eladja Mesterét. Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:

15. „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki.

16. Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

17. A húsvéti vacsora. A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

18. Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.

19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.

20. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).

21. Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.”

22. Erre igen elszomorodtak, és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?”

23. Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.

24. Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

26. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”

27. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:

28. „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.

29. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

30. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

31. Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai.

32. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

33. Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.”

34. Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

35. „Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

36. Jézus halálfélelme. Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.

37. „Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.

38. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.”

39. Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”

40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?

41. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

42. Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.”

43. Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.

44. Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45. Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.

46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

47. Jézust elfogják. Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

48. Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.”

49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta.

50. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették.

51. Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta a fülét.

52. Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

53. Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?

54. De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

55. A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

57. Jézus a főtanács előtt. Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.

58. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.

59. A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.

60. De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:

61. „Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.”

62. A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott.

63. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?”

64. „Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját:

65. „Káromkodott!” – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?

66. Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!”

67. Erre arcul köpdösték, és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták:

68. „Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

69. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

70. De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”

71. Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ott lévőknek:

72. „Ez is a Názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: "”Nem ismerem azt az embert.”

73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták:  „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.”

74. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

75. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

 

27. fejezet

1. Jézust Pilátushoz viszik. Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsára ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust.

2. Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

3. Júdás öngyilkossága. Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek:

4. „Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.”

5. Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát.

6. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

7. Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül.

8. Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek.

9. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: "Fogták a harminc ezüstpénzt,

a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire,

10. és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr."

11. Jézus Pilátus előtt. Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus.

12. A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.

13. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt.

14. Ez igen meglepte a helytartót.

15. Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint.

16. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

17. Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

18. Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.

19. Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.”

20. A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el.

21. A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották.

22. Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte.

23. Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!”

24. Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.”

25. Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!”

26. Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

27. Jézust tövissel megkoronázzák. Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot.

28. Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá.

29. Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták:

30. „Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

31. Jézust keresztre feszítik. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

32. Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

33. Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.

34. Ott epével kevert bort adtak neki inni.

35. De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették, és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”)

36. Aztán leheveredtek és őrizték őt.

37. Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

38. Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

39. Az arra járók káromolták őt, és fejüket csóválva mondogatták:

40. „Te, aki lerontod, és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”

41. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:

42. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.

43. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.”

44. Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

45. Jézus halála. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön.

46. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni?” –  Vagyis: – „én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?”

47. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

48. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki.

49. A többiek pedig hozzáfűzték „hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.”

50. Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét.

51. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

52. a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt.

53. Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.

54. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek hallatára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták.

55. Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték.

56. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

57. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.

58. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet).

59. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta

60. és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment.

61. Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

62. A sír őrsége. Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál

63. és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok.

64. Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

65. „Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.”

66. Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

 

28. fejezet

1. Az asszonyok a sírnál. Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt.

2. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.

3. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó.

4. Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek.

5. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta.

6. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak:

7. föltámadt halottaiból, és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.”

8. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

9. Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt:

10. „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.”

11. Az őrök megvesztegetése. Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt.

12. Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik:

13. „Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták.

14. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket.”

15. Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

16. Az apostolok küldetése. A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket.

17. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt:

18. „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.

19. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében,

20. és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok a világ végéig.”

 

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint

 

1. fejezet

1. Keresztelő János bűnbánatot hirdet. Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma.

2. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat.

3. A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”

4. János a pusztában keresztelt és bűnbocsánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára.

5. Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála, a Jordán folyóban.

6. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt.

7. Ezt hirdette: „utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam saruszíját.

8. Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.”

9. Jézus megkeresztelése. Abban az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.

10. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb képében rászáll (és rajta marad).

11. A mennyből pedig ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

12. Jézus megkísértése. Ezután a Lélek kivitte őt a pusztába.

13. Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki.

14. Az első tanítványok. János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát.

15. Ezt hangoztatta: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében.”

16. Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe.

17. Jézus felszólította őket: „Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket.”

18. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

19. Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is.

20. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt és nyomába szegődtek.

21. Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított.

22. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.

23. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott:

24. „El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?

25. Tudom ki vagy: Isten szentje.” De Jézus ráparancsolt: „Hallgass és takarodj ki belőle.”

26. A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belőle.

27. Mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. „Mi ez? –kérdezték egymástól. Akkora erejű új tanítás, hogy még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, s engedelmeskednek neki!”

28. Híre hamarosan elterjedt mindenfelé Galilea egész vidékén.

29. Péter házában. A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.

30. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is neki az érdekében, ő odament hozzá és kézen fogva felemelte.

31. Erre elmúlt a láza és szolgálni kezdett neki.

32. Napnyugta után, amikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek hozzá.

33. Az egész város ott tolongott az ajtó előtt.

34. Sok, mindenféle betegségben szenvedőt gyógyított meg és számos ördögöt űzött ki, de nem hagyta szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.

35. Kafarnaum környékén. Hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék.

36. Simon és társai utána mentek.

37. Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”

38. De ő megjegyezte: „Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen azért jöttem.”

39. S bejárta egész Galileát, hirdette az igét a zsinagógákban és ördögöket űzött.

40. Jézus meggyógyít egy leprást. Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és kérlelte: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

41. Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”

42. Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult.

43. De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el:

44. „Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes

rendelt bizonyságul nekik.”

45. Ő azonban alighogy kiment, nagy hangon híresztelni és terjeszteni kezdte a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenfelől tódultak hozzá.

 

2. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy bénát. Néhány nap mulva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van,

2. olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtó előtti téren sem fértek el.

3. Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték.

4. A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetőt s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt.

5. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.”

6. Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában:

7. „Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

8. Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: „Mit tűnődtök ezen?

9. Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl fogd az ágyadat és járj?

10. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult:

11. „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!”

12. Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsőíteni kezdték Istent, aztán hozzáfűzték: „Ilyent még sohasem láttunk.”

13. Lévi meghívása. Később megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, ő pedig tanította őket.

14. Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia.  „Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt, és követte.

15. Mikor később Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, és tanítványaival együtt sok vámos és bűnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis őt.

16. Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik-iszik (mesteretek) vámosokkal és bűnösökkel?”

17. Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

18. Jézus tanitványai, és a böjt. János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?”

19. Jézus így felelt: „Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.

20. Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.

21. Senki sem varr ócska ruhára nyers szövetből foltot, különben az új a réginek ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad.

22. Senki sem tölt új bort, régi tömlőkbe, különben a bor kiszakítja a tömlőket, és így a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor, új tömlőbe való.”

23. Kalászszedés szombaton. Egyik szombaton vetések között járt (az Úr). Útközben tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat.

24. A farizeusok erre megkérdezték tőle: „Miért tesznek ezek szombaton olyant, ami tilos?”

25. Mire ő így felelt: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt nélkülözött és éhezett?

26. Hogyan ment be Abjatár főpap idejében az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amiket csak a papoknak volt szabad megenniük? S hogyan adott társainak is belőle?”

27. Aztán hozzáfűzte: „A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért.

28. Az Emberfia ura a szombatnak is.”

 

3. fejezet

1. Gyógyítás szombaton. Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember.

2. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene.

3. Ő felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!”

4. Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Azok hallgattak.

5. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét.

7. A nép Jézushoz fordul segítségért. Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából.

8. De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett.

9. Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt.

10. Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse.

11. A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

12. Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda.

13. Az apostolok kiválasztása. Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá.

14. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hogy igehirdetésre küldje őket.

15. Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre.

16. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17. Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott,

18. továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont

19. és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

20. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük.

21. Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét.

22. Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt.”

23. Ekkor összehívta őket, és ezt a hasonlatot mondta nekik: „Hogyan űzheti ki sátán a sátánt?

24. Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn.

25. Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg.

26. Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul.

27. Senki sem törhet be, az erős ember házába, és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat.

28. Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer.

29. De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.”

30. Ezt állították ugyanis róla: „Tisztátalan lélek szállta meg.”

31. Ki tartozik igazán Jézushoz. Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt.

32. A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: „Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.”

33. Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

34. Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim,

35. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

4. fejezet

1. Példabeszéd a magvetőről. Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján.

2. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket.

3. "Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni.

4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett.  Odaszálltak a madarak és fölcsipegették.

5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.

6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt.  Némely pedig tövisek közé hullott.

7. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést.

8. A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.

9. Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.

10. A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme.

11. Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól:

12.  Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.”

13. Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni?

14. A magvető az Igét veti.

15. Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az Ige, amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből

16. Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az Igét, és örömmel be is fogadják,

17. de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak.

18. Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét,

19. de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy, hogy az, meddő marad.

20. Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

21. A példabeszédek célja. Azután így szólt: „Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék?

22. Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék.

23. Akinek füle van, hallja meg!”

24. Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok.

25. Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

26. Példabeszéd a vetés növekedéséről. Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe.

27. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja hogyan.

28. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban.

29. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

30. Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?

31. Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe kisebb minden más vetőmagnál.

32. De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.”

33. Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni.

34. Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

35. A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.”

36. Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket.

37. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt.

38. De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?”

39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett.

40. Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?”

41. Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

 

5. fejezet

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére.

2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje.

3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani.

4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.

5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.

6. Amint messziről meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát előtte,

7. és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

8. Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.”

9. Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”,

10. és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban.

12. „Küldj minket a sertésekbe”- kérték tőle.

13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.

14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt.

15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek.

16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.

17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból.

18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.

19. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.”

20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján.

22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:

23. „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.”

24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.

25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.

26. Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.

27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.

28. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

29. Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.

30. Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?”

31. Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?”

32. De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

33. Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.

34. „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.”

35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?”

36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: "Ne félj, csak higgy!"

37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.

39. Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”

40. Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!”

42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.

43. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

 

6. fejezet

1. Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték.

2. A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt?” – kérdezték. „Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa?

3. Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne.

4. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.”

5. Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.

6. Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.

7. Az apostolok szétküldése. Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket.

8. Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

9. Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk.

10. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan.

11. De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.”

12. Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki

13. és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

14. Keresztelő János lefejezése. Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta.

15. Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem.

16. Az támadt föl (halottaiból).”

17. Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.

18. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.”

19. Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.

20. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette.  Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.

21. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek.

22. Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.”

23. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.”

24. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte.

25. Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

26. A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni.

27. Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet.

28. Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.

29. Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét, és egy sírboltba temették.

30. Az apostolok visszatérése. Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

31. Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük.

32. Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek.

33. De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.

34. Az első kenyérszaporítás. Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani.

35. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt.

36. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.”

37. Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?”

38. Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van?  Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.”

39. Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre.

40. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.

41. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt.

42. Mindnyájan ettek és jól is laktak.

43. A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele.

44. A kenyérből ötezer férfi evett.

45. Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

46. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.

47. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton.

48. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.

49. Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek.

50. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”

51. Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,

52. mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.

53. Genezáret földjén. Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek.

54. Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek.

55. Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott.

56. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

 

7. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje.

2. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik.

3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket.

4. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. –

5. Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

6. Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem.

7. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.

8. Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.”

9. Aztán így folytatta: „Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat.

10. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék.

11. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged,

12. annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse.

13. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

14. Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:

15. nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik.

16. Akinek füle van, hallja meg.”

17. Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét.

18. Ő így felelt: „Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert,

19. mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.

20. „Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert.

21. A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,

22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság.

23. Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.”

24. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni.

25. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult.

26. Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt.

27. De ő elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.”

28. Az viszont csak erősítgette: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

29. Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.”

30. Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

31. Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére.

32. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét.

33. Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét,

34. aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.”

35. Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt.

36. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették,

37. s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”

 

8. fejezet

1. A második kenyérszaporítás. Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk:

2. „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük.

3. Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.”

4. Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?”

5. Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték.

6. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek.

7. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta.

8. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

9. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket

10. és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.

11. Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.

12. Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: „Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”

13. Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra.

14. A farizeusok kovásza. A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában.

15. Jézus lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.”

16. Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret.

17. Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek?

18. Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra,

19. hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt”, válaszolták.

20. „És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Hetet”, válaszolták.

21. Erre hozzáfűzte: „Hát még mindig nem értitek?”

22. A betszaidai vak meggyógyítása. Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg.

23. Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: „Látsz valamit?”

24. Az fölnézett és így szólt: „Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.”

25. Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent.

26. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: „Ne beszélj róla a faluban.”

27. Péter vallomása. Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"

28. Azok így válaszoltak: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának.”

29. Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.”

30. Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

31. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.

32. Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki.

33. De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

34. Jézus követése. Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

35. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt.

36. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved?

37. Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?

38. Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent Angyalokkal.”

 

9. fejezet

1. Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”

2. Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.

3. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.

4. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.

5. Péter erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.”

6. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve.

7. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

8. Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust, egymagát.

9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.

10. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad.

11. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

12. Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie?

13. Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”

14. A néma lélektől megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és hogy írástudók vitatkoznak velük.

15. Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék.

16. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

17. Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik.

18. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

19. „Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!”

20. Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.

21. Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta.

22. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”

23. Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.”

24. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!”

25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle, és soha vissza ne térj belé.”

26. Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt.”

27. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt.

28. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

29. Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

30. Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni.

31. Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.”

32. Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.

33. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?”

34. Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük.

35. Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.”

36. Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk:

37. „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.”

38. Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.”

39. Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.

40. Aki nincs ellenünk, velünk van.

41. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.

42. A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.

43. Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre

44. (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

45. Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd

46. (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

47. Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd,

48. ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz, ki nem alszik.

49. Mindenkit tűzzel sóznak majd be.

50. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”

 

10. fejezet

1. A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.

2. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.

3. Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?”

4. „Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták.

5. Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt.

6. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket.

7. Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.

8. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test.

9. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

10. Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől.

11. Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.

12. Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”

13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket.

14. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.”

16. Azután ölébe vette őket, és rájuk téve kezét megáldotta őket.

17. A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

18. „Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus.  Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

19. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.”

20. Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

21. Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj,

és a keresztet magadra véve kövess engem.”

22. E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

23. A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!”

24. A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába.

25. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.”

26. Azok még jobban megrökönyödtek, és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”

28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.”

29. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért,

30. hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet.

31. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

32. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment.  Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték.  Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:

33. „Most fölmegyünk Jeruzsálembe.  Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják.

34. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”

35. Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.”

36. „Mit akartok tőlem?” – kérdezte.

37. Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.”

38. Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem?”

39. „Készek vagyunk” – felelték.  Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni,

40. de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.”

41. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra.

42. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

43. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok,

44. és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.

45. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és váltságul odaadja életét sokakért.”

46. A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt.

47. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

48. Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

49. Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.”

50. Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz.

51. Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.”

52. Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

 

11. fejezet

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt

2. ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.

3. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.”

4. Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve.

5. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el ezt a szamarat?”

6. Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket.

7. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust.

8. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat.

9. Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak:

10. „Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!”

11. Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.

12. A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett.

13. Látott messziről egy zöldellő fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje.

14. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt.

15. A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta

16. és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén.

17. Aztán megmagyarázta: „Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza?  Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

18. Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért.

19. Mikor beesteledett, elhagyták a várost.

20. Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt.

21. Péter ekkor föleszmélt: „Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.”

22. Jézus így válaszolt: „Legyen hitetek Istenben.

23. Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz.

24. Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz.

25. Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.

26. (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)”

27. Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók

28. meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?”

29. Jézus ezt válaszolta: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így.

30. A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok.”

31. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

32. Azt mondjuk talán: az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta.

33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

 

12. fejezet

1. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.

2. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.

3. Azok nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették.

4. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.

5. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek.

6. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt.  Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

7. A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége.

8. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből.

9. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.

10. Nem olvastátok az Írást: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett.

11. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.”

12. Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.

13. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják.

14. Azok odamentek hozzá és így szóltak: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven

tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

15. Átlátva kétszínűségükön, így szólt: „Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.”

16. Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: „Kinek a képe és fölirata ez?” „A császáré” – felelték.

17. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

18. A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá:

19. „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

20. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

21. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is,

22. sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

23. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.”

24. Jézus így válaszolt: „Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?

25. A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.

26. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?

27. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok.”

28. A főparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?”

29. Jézus azt felelte: „Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr.

30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.)

31. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

32. Az írástudó erre így válaszolt: „Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.

33. Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égő és más áldozatnál.”

34. Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: „Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.

35. Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia?

36. Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom Valamennyi ellenségedet.

37. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.

38. Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította Őket: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket,

39. szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.

40. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

41. A szegény asszony két fillérje. Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

42. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér.

43. Odahívta tanítványait és így szólt: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek.

44. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”

 

13. fejezet

1. Jövendölés a világ végéről. Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: „Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!”

2. Jézus így válaszolt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

3. Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: „Mondd csak, mikor lesz mindez?

4. S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?”

5. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket.

6. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek.

7. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.

8. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.

9. Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük.

10. Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot.

11. Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek.

12. Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket.

13. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

14. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad – aki olvassa értse meg! -, akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.

15. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön a házba és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról,

16. és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét.

17. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

18. Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék.

19. Olyan keserves idők jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek.

20. Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidülnek azok a napok.

21. Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek.

22. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna.

23. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.

24. Krisztus második eljövetele. A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot,

25. a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők, megrendülnek.

26. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal, és dicsőséggel.

27. Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig.

28. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

29. A történtek láttára tudjátok meg ti is, közel van már, az ajtóban.

30. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

31. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

32. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.

33. Virrasszatok. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő.

34. Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülő ember elhagyja házát és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon.

35. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel.

36. Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket.

37. Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!”

 

14. fejezet

1. A főtanács határozata. Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel.

2. „Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

3. Jézus Betániában. Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte.

4. Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel?

5. Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni, és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá.

6. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem.

7. Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek.

8. Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

9. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

10. Júdás eladja Mesterét. Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt.

11. Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

12. A húsvéti vacsora. Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

13. Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel.

14. Menjetek utána, és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

15. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.”

16. A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

17. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel.

18. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.”

19. Erre elszomorodtak, és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?”

20. De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl.

21. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

22. Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.”

23. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle.

24. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.

25. Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

26. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

27. Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

28. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

29. Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.”

30. Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

31. De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

32. Jézus halálfélelme. Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak.

33. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett.

34. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.”

35. Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra.

36. „Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”

37. Akkor visszament, de alva találta őket.  Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?

38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

39. Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

40. Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki.

41. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: „Aludjatok csak és nyugodjatok!

42. Elég volt! Itt az óra!  Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

43. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

44. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel”.

45. Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta.

46. Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették.

47. A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét.

48. Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.

49. Naphosszat együtt voltam ve!etek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.”

50. Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak.

51. Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél.

52. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

53. Jézus a főtanács előtt. Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók.

54. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett.

55. A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

56. Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg.

57. Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene:

58. „Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt, másikat építek, amely nem emberi kéz műve.”

59. De ebben sem egyezett meg tanúságuk.

60. Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”

61. Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?”

62. „Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”

63. A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra?  – kérdezte.

64. Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra.

65. Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: ”Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

66. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya.

67. Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg.

68. Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas.

69. A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: "Ez is közéjük tartozik.” ő megint tagadta.

70. Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”

71. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.”

72. Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

 

15. fejezet

1. Jézus Pilátus előtt. Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács, döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak.

2. Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte.

3. A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene.

4. Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.”

5. De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust.

6. Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek.

7. Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.

8. A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni.

9. Pilátus megkérdezte tőlük: „akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?”

10. Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki.

11. A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.

12. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”

13. Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!”

14. „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!”

15. Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

16. Jézust tövissel megkoronázzák. A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot.

17. Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére.

18. Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!”

19. Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.

20. Jézust keresztre feszítik. Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék.

21. Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.

22. Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve.

23. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.

24. Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson.

25. A harmadik óra volt, amikor megfeszítették.

26. Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.”

27. Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára.

28. Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.”

29. A járókelők káromolták Őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát,

30. szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!”

31. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani.

32. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.

33. Jézus halála. A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.

34. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni?  vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

35. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.”

36. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta.

37. Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét.

38. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig.

39. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”

40. Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé,

41. akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

42. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt -,

43. jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

44. Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már.

45. Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek.

46. Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé.

47. Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

 

16. fejezet

1. Asszonyok a sírnál. Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust).

2. Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt.

3. Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?”

4. De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.

5. Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek.

6. De az bátorította őket: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették.

7. Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak, és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek.”

8. Azok kijöttek a sírból és futásnak, eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket.  Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról.

9. Jézus megjelenik övéinek. Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.

10. Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak.

11. Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki.

12. Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek.

13. Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek.

14. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mertazoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek.

15. Az apostolok küldetése. Azután így szólt hozzájuk „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

16. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

17. A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,

18. kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.”

19. Jézus mennybemenetele. Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet.

20. Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.

 

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

 

1. fejezet 

1. Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy,

2. amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.

3. Jónak láttam magam is, hogy -miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam-

4. sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

5. János születésének hírül adása. Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.

6. Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai szerint.

7. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.

8. Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt,

9. rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot.

10. A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott.

11. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.

12. Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

13. Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra tatlált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.

14. Örömödre és vigazságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.

15. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik szentlélekkel.

16. Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz.

17. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt kézségessé tegye a népet.”

18. Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.”

19. Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked az örömhírt.

20. De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”

21. A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban.

22. Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.

23. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

24. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta.

25. „Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

26. Jézus születésének hírül adása. Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.

27. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.

28. Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)”

29. E szavak hallatán zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén.

30. Az angyal így folytatta:

31. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz.

32. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

33. Uralkodni fog Jákob házában midörökké, és királyságának nem lesz vége.”

34. Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”

35. Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent Isten Fia lesz.

36. Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek.

37. Istennél semmi sem lehetetlen.”

38. Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

39. Mária látogatása Erzsébnél. Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett.

40. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.

41. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek.

42. Hangos szóval felkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!

43. Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?

44. Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben.

45. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

46. Erre Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat,

47. és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

48. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet, minden nemzedék.

49. Mily nagy dolgokat művelt velem ő, a hatalmas és szent!

50. Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre.

51. Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.

52. Uralkodókat taszít le a trónjukról, de felemeli az alázatosokat.

53. Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

54. Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megigérte atyáinknak,

55. Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

56. Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

57. János születése. Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült.

58. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki.

59. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni.

60. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.”

61. Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.”

62. Érdeklődkek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni.

63. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek.

64. Neki pedig megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent.

65. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek.

66. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele,”

67. Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

68. „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.

69. Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának Dávidnak házában.

70. Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával ősidőktől fogva:

71. megszabadított ellenségeinktől s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,

72. irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségéről,

73. s az esküről, ami Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk,

74. hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt,

75. szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.

76. Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája eszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,

77. s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnösök bocsánatában van,

78. Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő,

79. hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse.”

80. A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

 

2. fejezet

1. Jézus születése. Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget.

2. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt.

3. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.

4. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe,

5. hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.

6. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja.

7. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

8. Pásztorok a jászolnál. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat.

9. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.

10. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek:

11. Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.

12. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve."

13. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:

14. "Dicsőség a magasságban Istennek, És békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

15. Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

16. Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.

17. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.

18. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

19. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.

20. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

21. Jézus bemutatása a templomban. Nyolc nap multán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.

22. Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak.

23. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is:

24. „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

25. Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne.

26. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

27. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele,

28. karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

29. „Bocsásd el most szolgádat, Uram, Szavaid szerint békességben,

30. Hiszen már látták szemeim az üdvösséget,

31. Melyet minden nép számára rendeltél:

32. Világosságul a pogányok megvilágítására És dicsőségére népednek, Izraelnek.”

33. Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.

34. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek –

35. s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.”

36. Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből.  Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.

37. Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.

38. Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

39. Jézus Názáretben. Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

40. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

41. A tizenkét éves Jézus a templomban. Szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42. Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint.

43. Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül hogy szülei észrevették volna.

44. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.

45. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték.

46. Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.

47. Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.”

48. „Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?”

49. De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.

50. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat.

51. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

 

3. fejezet

1. Keresztelő szent János föllépése. Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Judea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itureának

és Trakonitisz tartománynak, Lizániász pedig Abilinának volt negyedes fejedelme.

2. Annás és Kaifás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

3. Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, amint Izaiás beszédeinek könyvében olvassuk:

4. „A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!

Töltsenek föl minden völgyet,

5. Minden hegyet és halmot hordjanak le, Ami egyenetlen, legyen egyenessé,

Ami göröngyös, legyen sima úttá, S meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét.”

6. A Keresztelő bűnbánatot hirdet. Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől?

7. Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Abrahám a mi atyánk! – mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Abrahámnak.

8. A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.”

9. A nép megkérdezte: „Mit tegyünk tehát?” Mire ő így felelt: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképen.”

10. Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. „Mester, mi mit tegyünk?” – kérdezték.

11. „Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos”, válaszolta.

12. Katonák is fordultak hozzá: „Hát mi mit tegyünk?” „Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal.”

13. A Keresztelő tanusága Jézusról. A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás.

14. (János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saru szíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.

15. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csűrbe gyüjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.”

16. Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget.

17. Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért.

18. Heródes azonban mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.

19. Jézus megkeresztelkedése. Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott,

20. megnyílt az ég és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

21. Jézus nemzetségtáblája. Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Héli,

22. Mátát, Lévi, Melki, Janne, József,

23. Matatiás, Ámosz, Heszli, Nagge,

24. Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda,

25. Joanna, Résza, Zorobábel, Szalátiel, Néri,

26. Melki, Addi, Kószán, Elmádám, Hér,

27. Jézus, Eliezer, Jórim, Mátát, Lévi,

28. Simeon, Júda, József, Jóna, Eliákim,

29. Melea, Menna, Matáta, Nátán, Dávid,

30. Jessze, Obed, Booz, Szálmon, Náásszon,

31. Aminádáb, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda,

32. Jákob, Izsák, Ábrahám, Táre, Nákor,

33. Szárug, Ragau, Fáleg, Héber, Szálé,

34. Kainán, Árfáxád, Szem, Noé, Lámek,

35. Matuszále, Hénok, Járed, Malaléel, Kainán,

36. Hénosz, Szet és Ádám, aki Istentől származik.

 

4. fejezet

1. Jézus megkísértése. Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól.

2. A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett.

3. Az ördög akkor így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!”

4. Jézus azt felelte: „Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével).”

5. Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát.

6. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.

7. Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz.”

8. Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

9. Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: „Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat!

10. Írva van: Angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak.

11. Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.”

12. De Jézus így válaszolt: „Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet.”

13. Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.

14. A názáreti zsinagógában. Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.

15. Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla.

16. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett.

17. Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva:

18. „Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat,

19. hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját).”

20. Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.

21. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

22. Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. „Nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól.

23. Ő azonban így folytatta: "Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél.

24. Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában.

25. Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.

26. Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába.

27. Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán.”

28. Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában.

29. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

30. Ő azonban áthaladt közöttük és elment.

31. Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított.

32. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.

33. Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: „El innen!

34. Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?  Tudom, ki vagy: az Isten szentje.”

35. Jézus ráparancsolt: „Hallgass és takarodj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt, és kiment belőle, anélkül hogy ártott volna neki.

36. Csodálkozás fogta el mindnyájukat. „Mi ez?  – kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?”

37. Híre egyszerre elterjedt az egész környéken.

38. Péter házában. Elhagyva a zsinagógát Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében.

39. Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik.

40. Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket.

41. Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: „Te vagy az Isten Fia.” Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.

42. Kafarnaum környékén. Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.

43. De ő így felelt nekik: „a többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem.”

44. Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

 

5. fejezet

1. A csodálatos halfogás. Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa.

2. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel.  A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.

3. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.

4. Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.”

5. „Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk.  A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

6. Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.

7. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek, s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.

8. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”

9. A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,

10. köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl, emberhalász leszel.”

11. Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

12. Jézus meggyógyít egy leprást. Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

13. Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra.

14. Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.”

15. Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen.

16. Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

17. Jézus meggyógyít egy bénát. Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek.  Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson.

18. Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.

19. Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.

20. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”

21. Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

22. De Jézus gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?

23. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid?  – vagy, ha azt: kelj föl és járj?

24. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.”

25. Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.

26. Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma!”

27. Lévi meghívása. Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg.

28. Az, fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá.

29. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele.

30. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. „Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól.

31. Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”

33. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor szemére vetették: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.”

34. Jézus így felelt: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény?

35. Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.”

36. Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt.

37. Senki sem tölti, az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek.

38. Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad).

39. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”

 

6. fejezet

1. Kalászszedés szombaton. Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették.

2. Néhány farizeus erre szemükre vetette: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”

3. Jézus felelt meg nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett?

4. Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, pedig azokból csak a papok ehettek?”

5. Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

6. Gyógyítás szombaton. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember.

7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra.

8. Ő azonban ismerte gondolataikat. Felszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj föl és állj ide a középre!” Az fölkelt és odaállt.

9. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?”

10. Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Megtette, és egészséges lett a keze.

11. Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

12. A tizenkettő kiválasztása. Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

13. Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett:

14. Simont, akit Pétemek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15. Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont,

16. Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

17. A hegyi beszéd. Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről.

18. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.

19. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

20. Akkor tekintetét tanítványaira emelte és így szólt:  „Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.

21. Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul.

22. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért!

23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.

24. De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztokat.

25. Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.

26. Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.

27. Ellenségszeretet. Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal,

28. áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért.

 29. Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is.

30. Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik, ami a tiéd, ne követeld vissza.

31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.

32. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33. És ha csak jótevőitekkel tesztek jót, micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik.

34. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35. Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

36. Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.

37. Vakmerő ítélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el.  Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak.

38. Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is.”

39. Hasonlatot is mondott nekik: „Vezethet-e vak, világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe?

40. Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere.

41. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?

42. Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből.

43. Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna.

44. Minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.

45. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj.

46. A sziklára épített ház. Mit mondjátok nekem: Uram, Uram!  – és nem teszitek, amit mondok.

47. Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja.

48. Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült.

49. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált.”

 

7. fejezet

1. A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.

2. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.

3. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.

4. Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki,

5. mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.”

6. Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj.

7. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek.  Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.

8. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.”

9. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!”

10. A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.

11. A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.

12. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.

13. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

14. Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”

15. Erre a halott felült és beszélni kezdett.  Jézus visszaadta őt anyjának.

16. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!”

17. Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

18. Keresztelő János követsége. Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát

19. és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

20. A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

21. Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.

22. Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

23. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

24. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

25. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik.

26. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

27. Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.

28. Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.”

29. Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.

30. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

31. A nép vezetőinek konoksága. (Az Úr így folytatta:) „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?

32. Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:

Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok.

33. Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.

34. Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!

35. A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.”

36. A bűnös asszony. Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.

37. Élt abban a városban egy bűnös asszony.  Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,

38. sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.

39. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony."

40. Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester” – felelte az.

41. „Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

42. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?”

43. „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, Válaszolta.

44. Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.

45. Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja nlábamat.

46. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.

47. Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.”

48. Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”

49. Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

50. Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”

 

8. fejezet

1. Asszonyok Jézus kíséretében. Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát.

2. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,

3. Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

4. Példabeszéd a magvetőről. Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:

5. „Kiment a magvető magot vetni.  Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták, és az égi madarak fölcsipegették.

6. Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

7. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat.

8. A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”

9. A példabeszéd magyarázata. Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme.

10. Így válaszolt: „Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.

11. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.

12. Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek.

13. A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

14. A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak.

15. A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.

16. A példabeszéd célja. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát.

17. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék, és nyilvánvalóvá ne lenne.

18. Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”

19. Ki tartozik igazán Jézushoz? Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá.

20. Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.”

21. Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”

22. A vihar lecsendesítése. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak.

23. Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak.

24. Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott.

25. Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”

26. A gerázai megszállott. Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik.

27. Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe.  Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban.

28. Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”

29. Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta.

30. Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva.

31. Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba.

32. Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek.

33. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.

34. A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra.

35. Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket.

36. A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt.

37. Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.

38. A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta.

39. „Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

40. Jairus leánya. Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.

41. Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába,

42. mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt.  Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.

43. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett.  Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani.

44. Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése.

45. „Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)”

46. De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.”

47. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban.

48. „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.”

49. Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!”

50. Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.”

51. Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.

52. Sírt és jajgatott ott mindenki.  „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.”

53. Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54. De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt.

55. Meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól.  De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

 

9. fejezet

1. Az apostolok szétküldése. Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.

2. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.

3. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.

4. Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok.

5. De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.”

6. Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

7. Heródes nyugtalansága. Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.”

8. Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „a régi próféták közül támadt föl valamelyik.”

9. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

10. A csodálatos kenyérszaporítás. Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek.

11. De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

12. A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak, és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.”

13. Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.”

14. Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.”

15. Úgy is tettek.  Letelepedtek mindnyájan.

16. Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

17. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

18. Péter vallomása. Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”

19. Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?”

20. (Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”

21. Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.

22. Jézus megjövendöli szenvedését. Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

23. Jézus követése. Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.

24. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.

25. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.

26. Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében.

27. Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”

28. Urunk színeváltozása. E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni.

29. Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.

30. Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

31. Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.

32. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit.

33. Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk, három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

34. Nem tudta ugyanis mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak.

35. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.

36. Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

37. Az ördögtől megszállt fiú. Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük.

38. Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

39. Időnként gonosz lélek szállja meg, és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája.

40. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta.

41. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.”

42. Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

43. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz:

44. „Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.”

45. De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

46. A tanítványok versengése. Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük.

47. Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta

48. és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

49. János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”

50. Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

51. A barátságtalan szamaritánusok. Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

52. Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53. De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé.

54. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?”

55. De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek.

56. Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.

57. Jézus követésének feltételei. Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.”

58. Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.”

59. Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.”

60. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.”

61. Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.”

62. Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”

 

10. fejezet

1. A hetvenkét tanítvány szétküldése. Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült.

2. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

3. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.

5. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak!

6. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.

7. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.

8. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

9. Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa.

10. Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok:

11. még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa.

12. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.

13. A megátalkodott városok. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

14. Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.

15. És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel?  A pokolba süllyedsz.

16. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

17. A tanítványok visszatérése. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.”

18. Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből.

19. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek.

20. Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”

21. Jézus hálaadása. Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,

és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.

22. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

23. Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok.

24. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

25. Az irgalmas szamaritánus. Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”

26. Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?”

27. Az így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.”

28. „Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz.”

29. Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”

30. Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták.

31. Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

32. Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette.

33. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.

34. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte.

35. Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

36. Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?”

37. „Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”

38. Mária és Márta. Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt.

39. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait.

40. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.”

41. Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít.

42. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”

 

11. fejezet

1. Az Úr imádsága. Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.”

2. Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

3. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

4. Bocsásd meg vétkeinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”

5. Az állhatatos imádság. Aztán így folytatta: „Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek.

6. De az kiszól: ne zavarj!

7. Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked.

8. (De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.”

9. Az imádság meghallgatása. „Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

10. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik.

11. Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett?

12. Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?

13. Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

14. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott.

15. De néhányan megjegyezték: „Belzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

16. Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle.

17. Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik.

18. Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa?

19. Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik?

20. Ezért ők lesznek a ti bíráitok.  De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.

21. Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona.

22. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja.

23. Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.”

24. Visszaesés a bűnbe. „Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.

25. Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja.

26. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat.  Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.”

27. Mária dicsérete. Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: „Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál.”

28. Ő azonban hozzáfűzte: „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.”

29. Jónás jele. Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét.

30. Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.

31. Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt.

32. A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

33. A belső világosság. Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét.

34. Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz.

35. Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!

36. Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg.”

37. Jaj nektek, farizeusok! Alighogy befejezte beszédét. egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült.

38. Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött.

39. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal.

40. Esztelenek! Nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is alkotta?

41. Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van. Akkor tiszták lesztek egészen.

42. De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, az nem szabad elhagyni.

43. Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken.

44. Jaj nektek!  Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.”

45. Jaj nektek, törvénytudók! Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.”

46. De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet.

47. Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket.

48. Ezzel magatok is megvalljátok hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket ti pedig emléket állítotok nekik.

49. Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak.

50. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről melyet a világ kezdetétől,

51. Ábel vérétől az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék.

52. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok.”

53. Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni.

54. Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit, (amivel vádolhassák).

 

12. fejezet

1. Ne féljetek az üldözéstől! Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De Ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

2. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék.

3. Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről.

4. Mondom nektek, barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni.

5. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: Tőle féljetek!

6. Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük.

7. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát!  Sokkal többet értek ti a verebeknél.”

8. Mondom nektek: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.

9. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.

10. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot.

11. Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok.

12. A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok.”

13. Őrizkedjetek a kapzsiságtól! Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”

14. De ő elutasította: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?

15. Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

16. Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.

17. Így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést.

18. Tudom már, mit teszek: Lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat,

19. aztán elégedetten mondom: Ember, van elég vagyonod, sok évre eltart.  Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet.

20. De Isten így szól hozzá: Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?

21. Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”

22. Bízzatok a gondviselésben! Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek.

23. Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál.

24. Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!

25. Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik?

26. Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt?

27. Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

28. Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek.

29. Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok!

30. Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van.

31. Keressétek (először) inkább az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

32. Gyűjtsetek mennyei kincset! Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

33. Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rágja.

34. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

35. Az éber szolgák. Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben.

36. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

37. Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket.

38. Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket.

39. Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana) és nem engedné betörni házába.

40. Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.”

41. Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?”

42. Az Úr így felelt: „Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben?

43. Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja.

44. Igazán mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.

45. De ha az a szolga ezzel a gondolattal: Késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik,

46. megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát

47. és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap.

48. Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap.  Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

49. Jézussal vagy Jézus ellen. Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!

50. Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék!

51. Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem azt, hanem ellenkezést.

52. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.

53. Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával.”

54. Az idők jele. Aztán így szólt a néphez: „Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: Zápor jön, s úgy is lesz.

55. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: Hőség lesz, s megjön az is.

56. Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?

57. Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság?

58. Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen.

59. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted.”

 

 

13. fejezet

1. Intés a bűnbánatra. Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus.

2. Ô ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak?

3. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.

4. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élő embernél?

5. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.”

6. A terméketlen fügefa. Azután példabeszédet mondott nekik: „Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

7. Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy ide járok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is foglalja el a földet?

8. Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt.

9. Ha nem, jövőre kivághatod.”

10. Egy nyomorék asszony meggyógyítása. Szombatonként az egyik zsinagógában tanított.

11. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni.

12. Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette kezét,

13. az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.

14. Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: „Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.”

15. „Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?

16. Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?”

17. E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

18. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról. Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam?

19. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.”

20. Majd tovább folytatta: ”Mihez hasonlítsam az Isten országát?

21. Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik.”

22. A szűk kapu. Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment.

23. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így felelt:

24. „Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

25. Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: Nem tudom, honnan vagytok.

26. Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál!”

27. De ő megismétli: „Nemtudom honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!

28. Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan.

29. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.

30. Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek és elsők, akik utolsók lesznek.”

31. Jézus és Heródes. Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: "Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.”

32. De ő így felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen.

33. De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

34. Jaj neked, Jeruzsálem! Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.

35. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

 

14. fejezet

1. Egy vízkóros meggyógyítása. (Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották.

2. Volt ott egy vízkóros ember.

3. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani vagy nem szabad?”

4. Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta.

5. Aztán e szavakkal fordult hozzájuk: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza ki szombaton is?”

6. Azok nem tudtak mit felelni.

7. Példabeszéd a főhelyekről. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket.

8. „Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is.

9. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: Adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod.

10. Ha meghívnak, menj inkább, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.

11. Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

12. Az igazi vendégbarátság. Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben meghívnak és ők is visszaadják neked.

13. Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat.

14. Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

15. Példabeszéd az ünnepi lakomáról. Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”

16. Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott.

17. Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját és azt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van már készítve.

18. De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki.

19. Egy másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki.

20. Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek.

21. A szolga hazatért s jelentette mindezt urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat.

22. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.

23. Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam.

24. Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

25. Jézus követése kereszthordozás. Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt:

26. „Aki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom.

27. Aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet tanítványom.

28. Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse?

29. Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja:

30. Ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni.

31. Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen, és le nem ül előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni?

32. Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér.

33. Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.

34. A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel fűszerezik?

35. Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

 

15. fejezet

1. Az elveszett bárány. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák.

2. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, mondták.

3. Erre a következő példabeszédet mondta nekik:

4. „Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?

5. Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:

6. Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.

7. Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérô bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

8. Az elveszett drahma. Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?

9. Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat.

10. Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérô bűnösnek.”

11. A tékozló fiú. Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt.

12. A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.

13. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.

14. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.

15. Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.

16. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle.

17. Akkor magába szállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!

18. Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened!

19. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.

20. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.

21. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

22. De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.

23. Vezessétek elő a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,

24. hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

25. Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.

26. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt.

27. Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert egészségben visszakerült.

28. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte.

29. De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.

30. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút.

31. Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.

32. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

 

16. fejezet

1. A hűtlen intéző. Aztán tanítványaihoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.

2. Magához hivatta tehát, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm.

3. Az intéző így gondolkodott: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

4. Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből.

5. Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az.

6. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet.

7. Aztán egy másiktól kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki és írj nyolcvanat.

8. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.

9. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy ami-kor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is;

10. aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen.

11. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?

12. S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek?

13. Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

14. A farizeusok képmutatása.. Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták.

15. Ô azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos.

16. A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül.

17. Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből.

18. Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

19. A dúsgazdag és a koldus Lázár. Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap.

20. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele.

21. Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.

22. Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték.  Meghalt a gazdag is és eltemették.

23. Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és az ölében Lázárt.

24. Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.

25. Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ô tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl.

26. Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az aki odaát van, ide át ne jöhessen.

27. Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba.

28. Van még öt testvérem, világosítsa fel őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére.

29. Ábrahám megjegyezte: Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk.

30. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.

31. Ô azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”

 

17. fejezet

1. Intelmek a tanítványokhoz. Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak!

2. Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.

3. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki.

4. Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád, és azt mondja: Sajnálom, – bocsáss meg neki.”

5. Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”

6. Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

7. Hasonlat a szolgáról. Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: Gyere ide tüstént, és ülj le!

8. Nem azt mondja-e inkább: Készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is.

9. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám).

10. Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

11. A tíz leprás. Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén.

12. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje.

13. Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.”

14. Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”

15. Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult.

16. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt.

17. Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc?

18. Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?”

19. Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

20. Isten országának eljövetele. A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

21. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.”

22. Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

23. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek, és ne kövessétek.

24. Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon.

25. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől.

26. Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:

27. Ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit.

28. Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek.

29. De azon a napon, mikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.

30. Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik.

31. Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza.

32. Gondoljatok Lót feleségére!

33. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre.

34. Mondom nektek: Azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

35. Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

36. Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”

37. „Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a sasok.”

 

18. fejezet

1. Példabeszéd az igazságtalan bíróról. Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

2. „Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott.

3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4. Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertől nem tartok,

5. mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jőjjön és meg ne verjen.”

6. Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró.

7. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?

8. Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

9. A farizeus és a vámos. Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:

10. „Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.

11. A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.

12. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.

13. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.

14. Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

15. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket.

16. Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa.

17. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

18. A gazdag ifjú. Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

19. „Miért mondasz engem jónak?” – mondta Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20. Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld”.

21. Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

22. Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.”

23. E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24. A gazdagság veszélyei. Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!

25. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”

26. Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?”

27. Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.”

29. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

30. a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

31. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe, s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.

32. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik.

33. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.”

34. Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

35. A jerikói vak. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen.

36. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.

37. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

39. Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!”

40. Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte:

41. „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.”

42. Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.”

43. Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

 

19. fejezet

1. Zakeus, a vámos. Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak.

2. Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje.

3. Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt.

4. Előre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie.

5. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”

6. Ő sietve leszállt és boldogan fogadta.

7. Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg.

8. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.”

9. Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia.

10. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

11. Példabeszéd a mínákról. Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak.

12. „Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen.

13. Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz mínát: Kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek.

14. Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk.

15. Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

16. Előlépett az első és így szólt: Uram, mínád tíz mínát hozott.

17. Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád.

18. Jött a második, és így szólt: Uram, mínád öt mínát hozott.

19. Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál.

20. Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a mínád. Elrejtettem zsebkendőmbe.

21. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél.

22. Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem.

23. Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

24. Aztán a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinek tíz mínája van.

25. Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz mínája van.

26. Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. –

27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

28. E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.

29. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízással:

30. „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.

31. Ha valaki megkérezi: Miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.”

32. A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta.

33. Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”

34. „Az Úrnak szüksége van rá”, felelték.

35. Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és fölültették Jézust.

36. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra.

37. Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt.

38. Nagy szóval kiáltották: „Áldott legyen a király, Ki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, Dicsőség a magasságban!”

39. A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.”

40. „Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

41. Jaj neked, Jeruzsálem! Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt.

42. Aztán így szólt: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől!

43. Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.

44. Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.”

45. A templom megtisztítása. Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek.

46. „Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

47. Ott tanított minden nap a templomban.

48. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.

 

20. fejezet

1. Honnan van Jézus hatalma? Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei

2. és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?”

3. „Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta.

4. Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?”

5. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

6. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.”

7. Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt.

8. Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”

9. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott.

10. Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.

11. Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették.

12. Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták.

13. Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

14. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége.

15. Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura?

16. Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!”

17. Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett?

18. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

19. Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

20. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Szemmel tartották ezért, és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák, és aztán kiszolgáltassák a helytartónak.

21. „Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod.

22. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

23. Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt.

24. Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték.

25. Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”

26. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

27. A föltámadás kérdése. Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás.

28. A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

29. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

30. (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg),

31. aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét.  Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra.

32. Utolsónak meghalt az asszony is.

33. A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

34. Jézus így válaszolt: „a világ fiai nősülnek és férjhez mennek,

35. de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez.

36. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.

37. A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

38. Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

39. Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.”

40. Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

41. Dávid fia. Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia?

42. Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: így szól az Úr az én Uramhoz:

jobbom felől foglalj helyet

43. míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

44. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”

45. Óvakodjatok az írástudóktól. Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:

46. „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és

a főhelyeket a lakomákon.

47. Föleszik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

 

21. fejezet

1. A szegény asszony két fillérje. Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe.

2. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be.

3. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül.

4. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

5. Jövendölés a világ végéről. Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt:

6. „Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának.”

7. Azok megkérdezték: „Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?”

8. Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk!

9. Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.”

10. Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.

11. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen.

12. De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam.

13. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek.

14. Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek.

15. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.

16. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek.

17. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket.

18. De egy hajszál sem vész el fejetekről.

19. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

20. Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása.

21. Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki és aki vidéken van, vissza ne térjen.

22. A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond.

23. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen.

24. Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.

25. Krisztus második eljövetele. Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt.

26. Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik.

27. A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal, és dicsőséggel.

28. Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok.”

29. Hasonlat a fügefáról. Hasonlatot is mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat.

30. Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

31. E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van Isten országa.

32. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

33. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

34. Virrasszatok! Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap.

35. Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak.

36. Virrasszatok tehát szüntelenül, és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia előtt.”

37. Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott.

38. Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

 

22. fejezet

1. A főtanács határozata. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét.

2. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.

3. Júdás eladja Mesterét. Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül.

4. Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik.

5. Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

6. Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

7. A húsvéti vacsora. Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt.

8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.”

9. „Hol készítsük el?” – kérdezték.

10. „Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép,

11. és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

12. Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, Ott készítsétek el."

13. Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

14. Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával.

15. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.

16. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.”

17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt.

18. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

19. Az eukarisztia alapítása. Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.”

20. Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amit értetek ontok.

21. De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon.

22. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”

23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

24. A tanítványok vetélkedése. Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.

25. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat.

26. Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.

27. Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga.

28. Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban.

29. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta,

30. hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

31. Imádság Péterért. (Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

32. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.”

33. „Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.”

34. Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.”

35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték.

36. „Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot.

37. Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”

38. "Uram, kiáltották, nézd, itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”

39. Jézus halálfélelme. Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.

40. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

41. Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott:

42. „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.”

43. Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette.

44. Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45. Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket.

46. „Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

47. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta.

48. Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

49. Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?”

50. Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.

51. „Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus.  Aztán megérintette a fülét és meggyógyította.

52. Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal!

53. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”

54. Péter tagadása. Akkor elfogták, és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte.

55. Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült.

56. Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.”

57. De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt”

58. Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.”

59. Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.”

60. „Ember, tagadta Péter újra, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas.

61. Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.”

62. Kiment és keserves sírásra fakadt.

63. Jézus a főtanács előtt. Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.

64. Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?”

65. Aztán mindenféle szidalommal illették.

66. Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk”.

67. Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el.

68. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon).

69. Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.”

70. Erre egyhangúan közbevágtak: „tehát te vagy az Isten fia?”

71. „Jól mondjátok: én vagyok” – felelte.  „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”

 

23. fejezet

1. Jézus Pilátus előtt. Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt.

2. Ott vádolni kezdték.  „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és Messiás-királynak mondja magát.”

3. Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő.

4. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.”

5. De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.”

6. Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.

7. Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

8. Jézus Heródes előtt. Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára.

9. Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta.

10. Odajöttek a főpapok és az írástudók is, és szüntelenül vádolták.

11. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.

12. Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

13. Jézus és Barabás. Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet,

14. és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek.

15. Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne.

16. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”

17. Az ünnep napján, szabadon kellett bocsátania egy (foglyot).

18. Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.”

19. Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.

20. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

21. De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!”

22. Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”

23. De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött.

24. Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek.

25. Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

26. A keresztút. Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

27. Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta.

28. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.

29. Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek, és nem szoptattak!

30. Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el!

31. Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?”

32. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.

33. Jézust keresztre feszítik. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették.  Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

34. Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.

35. A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.”

36. A katonák is elébe állva gúnyolták, és ecettel kínálták.

37. „Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.”

38. Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.”

39. Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.”

40. A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded?

41. Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.”

42. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.”

43. Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

44. Jézus halála. A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.

45. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt.

46. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.

47. A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”

48. Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza.

49. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

50. Jézust sírba helyezik. Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát.

51. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal.

52. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

53. Aztán levette a keresztről lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek.

54. Készület napja volt és már égtek a szombati fények.

55. Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.

56. Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

 

24. fejezet

1. Az asszonyok a sírnál. A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

2. A követ a sírtól elhengerítve találták.

3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

4. Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük.

5. Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt?

6. Nincs itt, föltámadt.  Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:

7. az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.”

8. Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.

9. Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek.

10. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.

11. De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.

12. Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

13. Az emmauszi tanítványok. Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől, hatvan stádiumnyira fekszik.

14. Közben beszélgettek mindarról, ami történt.

15. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.

16. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.

17. Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton?" Erre szomorúan megálltak.

18. Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”

19. „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete,” – felelték – „aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.

20. Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték, és keresztre feszítették.

21. Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.

22. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.

23. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.

24. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt, magát azonban nem látták.”

25. Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!

26. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

27. Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.

28. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.

29. De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik, és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.

30. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.

31. Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.

32. „Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”

33. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.

34. Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.”

35. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

36. Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

37. Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak.

38. De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?

39. Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!  A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.”

40. E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.

41. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?”

42. Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet).

43. Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).

44. Búcsúbeszéd. Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.”

45. Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

46. Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.

47. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.

48. Ti tanúi vagytok ezeknek.

49. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

50. Jézus mennybemenetele. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket.

51. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

52. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

53. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)

 

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint

 

1. fejezet

1. Az isteni Ige Kezdetben volt az Ige, És az Ige Istennél volt,

2. És Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.

3. Minden Ő általa lett, És nélküle semmi sem lett, Ami lett.

4. Benne élet volt, És az élet volt az emberek világossága.

5. A világosság a sötétségben világít, De a sötétség nem fogta föl.

6. A világ világossága Megjelent egy ember, Akit Isten Küldött. János volt a neve.

7. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, Tanúságot a világosságról, Hogy mindenki higgyen általa.

8. Nem ő volt a világosság, Csak tanúságot kellett tennie a világosságról.

9. Az igazi világosság, Mely minden embert megvilágosít, a világba jött.

10. A világban volt, a világ ő általa lett, Mégsem ismerte őt fel a világ.

11. Tulajdonába jött, De övéi nem fogadták be.

12. Mindannak azonban, aki befogadta, Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, Annak, aki hisz őbenne.

13. Aki nem vérből, Sem a test ösztönéből, Sem a férfi akaratából, Hanem istentől született.

14. Az Ige megtestesülése Az Ige testté lett, És közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, Az Atya egyszülöttének dicsőségét, Akit kegyelem és igazság tölt be.

15. János tanúságot tesz róla és nyiltan megvallja: „Őróla mondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, Mert előbb volt, mint én.”

16. Mindnyájan az ő teljességéből merítünk, Kegyelmet kegyelemre halmozva.

17. A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem ,és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg.

18. Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki.

19. Keresztelő szent János első tanúsága. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: „Ki vagy te?”

20. Tagadás nélkül nyiltan megvallotta: „Én nem vagyok a messiás.”

21. „Hát akkor? Talán Illés vagy?” – kérdezték. „Nem vagyok”, felelt. „A Próféta vagy?” „Nem.”, felelte ismét.

22. Erre tovább faggatták: „Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?”

23. Így felelt: „Én a pusztába kiáltónak a szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izaiás próféta mondta.”

24. Mivel a küldötte a farizeusok közül valók voltak, tovább kérdezték:

25. „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a messiás, sem Illés, sem a Próféta?”

26. János megint felelt nekik: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,

27. Aki utánam jön (és nagyobb nálam). Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam.”

28. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

29. Keresztelő szent János második tanúsága. Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje.  Megszólalt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét.

30. Ő az, akiről mondtam: utánam jön egy férfiú, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.

31. Én nem ismertem. De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.”

32. János aztán így folytatta tanúságát: „Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt.

33. Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az aki Szentlélekkel keresztel.

34. Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.”

35. János és András meghívása. Másnap megint ott állt János két tanítványával.

36. Mikor látta, hogy Jézus közeledik így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!”

37. Mihelyt a két tanítvány a szavakat hallotta, követte Jézust.

38. Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket:

39. „Mit akartok?” Azok így feleltek: „Rabbi — vagyis Mester — hol lakol?” „Jöjjetek, nézzétek meg,” válaszolta. Erre azok elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt.

40. Péter meghívása. A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére.

41. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.

42. Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Péter – vagyis Szikla – lesz a neved.”

43. Fülöp és Nátánel meghívása. Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. „Kövess engem”, mondta neki Jézus.

44. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából.

45. Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát.”

46. „Jöhet valami jó Názáretből?”- kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg,” felelte Fülöp.

47. Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!”

48. „Honnan ismersz engem?” kérdezte Nátánáel. Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.”

49. Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten fia! Te vagy Izrael királya!”

50. Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, nagyobb dolgokat fogsz látni ennél.”

51. Aztán tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai, föl-alá szállnak az Emberfia előtt.”

 

2. fejezet

1. A kánai menyegző. Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett.

2. Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.

3. Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”

4. Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”

5. Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”

6. Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik, két, vagy három mérős volt.

7. Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.

8. Akkor azt mondta nekik: „Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak.” Vittek neki.

9. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.

10. A násznagy hivatta a vőlegényt, és a szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”

11. Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.

12. Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.

13. A templom megtisztítása. Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe.

14. A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le.

15. Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta.

16. A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!”

17. Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”

18. Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”

19. Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.”

20. A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?”

21. Ő azonban a saját testének a templomára gondolt.

22. Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.

23. Húsvét ünnepén, amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.

24. De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat.

25. Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberről, mert tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

 

3. fejezet

1. Jézus és Nikodémusz. Volt a farizeusok közt egy Nikodémusz nevű zsidó tanácsos.

2. Éjjnek idején felkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.”

3. Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.”

4. „Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg.” – Vágott szavába Nikodémusz. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?”

5. Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: Aki nem születik vízből és (Szent) lélekből, nem mehet be Isten országába.

6. Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek.

7. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek.

8. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélektől született.”

9. „Hogyan lehetséges ez?”— kérdezte Nikodémusz.

10. Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted?

11. Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk,

12. arról tanuskodunk, amit láttunk, de tanuságunkat nem fogadjátok el.

13. Ha földieket mondok, és nem hisztek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha mennyeiekről szólok?  Senki sem emelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van).

14. Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is,

15. Hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.

16. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

17. Isten nem azért küldte fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

18. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött fiában.

19. Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszt cselekedtek.

20. Mindaz, aki gonoszt cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak cselekedetei.

21. De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: cselekedeteit Istenben művelte.”

22. Jézus és Keresztelő szent János. Jézus ezután tanítványaival Judea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt.

23. János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

24. János akkor még nem volt börtönben.

25. Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek.

26. „Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanuságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.”

27. János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta.

28. Ti magatok vagytok tanuim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja.

29. Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott álla vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes.

30. Nekinövekednie kell, nekem kissebbednem.

31. Aki felülről jön, mindenkit felülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, felülmúl mindenkit.

32. Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki nem fogadja el.

33. De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó.

34. Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűken a Lelket.

35. Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, az örökké él.

36. De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg életét, hanem Isten haragja száll rá.”

 

4. fejezet

1. Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János.

2. Valójában Jézusmaga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai.

3. Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismét Galileába tartott.

4. Keresztül kellett mennie Szamarián.

5. Útközben Szamaria egyik városába, Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyet Jákob fiának, Józsefnek adott.

6. Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

7. Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézusmegkérte: „Adj innom.”

8. Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.

10. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.”

11. „Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?

12. Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”

13. Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.

14. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.”

15. „Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen idejárnom meríteni.”

16. „Menj, szólt Jézus, Hívd el férjedet és jöjj ide.”

17. „Nincs férjem”, felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: Nincs férjem.

18. Öt férjed volt, s akid most van, az se ma férjed. Ezt helyesen mondtad.”

19. „Uram,” – ismerte be az asszony, – „látom, próféta vagy.”

20. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt.”

21. Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem asszony, eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.

22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.

23. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.

24. Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni.”

25. Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás —vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”

26. Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

27. A tanítványok visszatérése. Közben visszatértek tanítványai.  Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Most akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”

28. Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:

29. „Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”

30. Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.

31. Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”

32. De ő visszautasította: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”

33. A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”

34. Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

35. Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.

36. Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.

37. Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.

38. Én aratni küldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.

39. Jézus és a szamariaiak. Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”

40. A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

41. Tanítására még többen hittek benne.

42. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világüdvözítője.”

43. Jézus Galileában. Két nap múlva folytatta útját Galileába.

44. Jézus ugyan maga volt rá tanu, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában,

45. Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ők is ott voltak.

46. Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia.

47. Mikor meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, felkereste őt és kérte, hogy jöjjön, gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt.

48. Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

49. „Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő, Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.”

50. „Menj csak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézusszavainak és hazament.

51. Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.

52. Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban. „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz”, válaszolták.

53. Az apa rájött, hogy éppen abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre egészházával együtt hívő lett.

54. Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Judeából Galileába ment.

 

5. fejezet

1. Gyógyítás a beteszda fürdőnél. Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe.

2. Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdő, Melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette.

3. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt.

4. Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és felkavarta a vizet. Aki ezután elsőnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

5. Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg.

6. Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?”

7. „Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor felkavarodik a víz. Mire odaérek már más lép be előttem.”

8. Jézus erre így szólt: „Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett.

9. Aznap éppen szombat volt.

10. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, tilos vinned az ágyat.”

11. De az mentegetőzött: „Aki meggyógyított engem, az mondta: Fogd az ágyadat és járj!”

12. Azok megkérdezték: „Ki az, aki azt mondta neked: Fogd az ágyadat és járj?”

13. A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, Mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott.

14. Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: „Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.”

15. Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

16. Jézus egylényegű az Atyával. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte.

17. Jézus megmagyarázta nekik: "Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom."

18. A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel.

19. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi.

20. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

21. Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar.

22. Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,

23. Hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte.

24. Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van, és nem kerül ítéletre, hanem már árment a halálból az életre.

25. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak.

26. Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában,

27. és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia.

28. Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát.

29. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt cselekedtek, az ítélet feltámadására.

30. Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.

31. Az Atya tanúsága Jézusról. Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes,

32. Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz.

33. Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról.

34. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.

35. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni.

36. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem.

37. Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, se színét nem láttátok,

38. És igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött.

39. Vizsgáljátok az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam.

40. Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

41. A hitetlenség gyökere. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.

42. Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete.

43. Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok.

44. Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget?

45. Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek.

46. Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

47. Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”

 

6. fejezet

1. Csodálatos kenyérszaporítás. Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván.

2. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat.

3. Jézus felment egy hegyre, s ott leült tanítványaival.

4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5. Mikor Jézus körültekintett és látta a nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

6. Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni.

7. Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.”

8. Egyik tanítványa, András Simon Péter testvére közbeszólt:

9. „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi az ennyinek?”

10. „Telepítsétek le az embereket!”—szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.

11. Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak.

12. Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.”

13. Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezők után maradt.

14. Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie.”

15. Mikor Jézus észrevette, hogy jönni készülnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult a hegyre egészen egyedül.

16. Jézus a vizen jár. Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.

17. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük.

18. Erős szél fújt és a tó háborgott.

19. Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vizen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek.

20. De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.”

21. Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.

22. Az eukarisztikus beszéd. Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, Tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

23. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

24. Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba eveztek, hogy megkeressék Jézust.

25. Mikor megtalálták a tó túlsó partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?”

26. Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.

27. Ne fáradozzatok veszendő eledelért, Hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek: mellette tanúskodik az Atyaisten.”

28. Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

29. „Istennek tetsző dolog az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.”

30. De ők tovább kérdezték: „hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel?

31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Kenyeret adott enni nekik.”

32. Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.

33. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak.”

34. „Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

35. Jézus az élet kenyere. Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

36. Megmondtam nektek: Láttok engem, és mégsem hisztek.

37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki.

38. Nem azért szálltam le a mennyből, Hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

39. Annak, aki küldött engem ,az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon.”

41. Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.”

42. Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?”

43. Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok!

44. Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.

45. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

46. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát.

47. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van.

48. Jézus az élet kenyere az Eukarisztiában. Én vagyok az élet kenyere.

49. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak.

50. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.

51. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.  A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.

52. Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”—mondták.

53. Jézus megerősítette: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Ember fia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.

54. Aki eszi az én testem és issza az én vérem, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.

55. Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital.

56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.

57. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.

58. Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”

59. Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.

60. Az Eukarisztia és a hitetlenkedők. Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?”

61. Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: „Ez megbotránkoztat titeket?

62. Hát, ha majd látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?

63. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.”

64. – Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.

65. – „Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.”

66. Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele.

67. Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?”

68. Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.

69. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

70. Jézus erre megjegyezte: „Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög.”

71. Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára. Ő árulta el ugyanis, egy a tizenkettő közül.

 

7. fejezet

1. Jézus a sátoros ünnepre készül. Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Judeába menni, mert a zsidók életére törtek.

2. Közel volt a zsidók sátoros ünnepe.

3. Testvérei biztatták: „Menj csak el innen Judeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet.

4. Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé.”

5. —Testvérei sem hittek ugyanis benne.

6. — Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő.

7. Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak.

8. Menjetek csak fel az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be.”

9. Így szólt és Galileában maradt.

10. Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban.

11. A zsidók keresték az ünnepen.

12. „Hol van ő?” —kérdezgették, s a nép között állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: „Jó ember.” Mások: „Ellenkezőleg, félrevezeti a népet.”

13. De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.

14. Jézus a sátoros ünnepen. Az ünnep javarészén már túl voltak, amikor Jézus felment a templomba és tanítani kezdett.

15. A zsidók meglepődve kérdezték: „Hogyan érthet ez az írásokhoz, hiszen nem is tanult?”

16. Jézus megfelelt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.

17. Aki kész megtenni az ő akaratát, felismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek.

18. Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi. De aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság.

19. Úgy Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. Miért törtök életemre?”

20. „Ördögöd van! — kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?”

21. Jézus folytatta: „Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta.

22. A körülmetélést Mózes rendelte el, — nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól — és ti szombaton is körülmetéltek.

23. Ha tehát valaki szombaton is körülmetélkedhetik, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton?

24. Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!”

25. Néhány jeruzsálemi megjegyezte: „Nem ez az, akinek életére törnek?

26. Nézzétek, nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg az elöljárók, hogy ő a Messiás?

27. De hiszen erről tudjuk, honnan jött. A Messiásról azonban, ha majd eljön, senki sem fogja tudni honnan való.”

28. Erre tanítás közben a templomban Jézus így kiáltott: „Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, Hanem az igaz küldött engem.

29. Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött.”

30. Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

31. A nép közül sokan hittek benne. „Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát művelni ennél?”— mondták.

32. A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A főpapok és farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják őt.

33. Jézus így szólt: „Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött.

34. Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.”

35. A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a pogányok közt élő, telepesek közé megy, hogy tanítsa őket?

36. Mit jelent, amit mond: Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

37. Az ünnep utolsó napján. Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette:

38. „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élő víz forrásai fakadnak.”

39. Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.

40. E szavak hallatára néhányan a nép közül felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta!” Mások meg: „Ez a Messiás!”

41. De voltak, akik megjegyezték: „Hát Galileából jön a Messiás?

42. Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából, és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?”

43. Erre szakadás támadt miatta a nép között.

44. Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá.

45. A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem hoztátok el Őt?”

46. A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!”

47. „Talán titeket is félrevezetett? — kérdezték a farizeusok.

48. Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül?

49. Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből!”

50. Egy közülük, Nikodémusz, aki egy alkalommal (éjjnek idején) felkereste, így szólt:

51. „Elítél-e törvényünk valakit, anélkül, hogy kihallgatták volna, és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?”

52. De az ok leintették: „Talán csak nem vagy te is galileai? Nézd meg (az Írásban) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.”

53. Ezután mindannyiuk hazatért.

 

8. fejezet

1. A házasságtörő asszony. Jézus kiment az Olajfák hegyére.

2. Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket.

3. Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, és elébe állították.

4. „Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen.

5. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?”

6. Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön.

7. További faggatásukra felegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!”

8. Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön.

9. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgy hogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal.

10. Jézus akkor felegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”

11. „Senki, Uram!” – felelte az. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

12. Jézus a világ világossága. Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

13. Erre a Farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.”

14. Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek.

15. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

16. Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya.

17. Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes.

18. Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.”

19. Erre megkérdezték tőle: „Hol a te atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

20. Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21. A hitetlenség büntetése. Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben.

22. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”

23. De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból.

24. Azért mondtam nektek: Meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

25. Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Minek is beszélek egyáltalán nektek?” — válaszolta Jézus.

26. „Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”

27. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

28. Jézus tovább folytatta: „Amikor majd felmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok, és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított.

29. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, Mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.”

30. E szavaira sokan hittek benne.

31. Ábrahám fiai. Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok,

32. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

33. Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek.  Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?”

34. Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik szolgája a bűnnek.

35. A szolga nem marad mindig a házban, de a Fiú mindig ott marad.

36. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek.

37. Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok.

38. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyáitoktól hallottatok.”

39. Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett.

40. De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.”

41. De azok így gőgösködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy atyánk van: Isten.”

42.  Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem.

43. Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat.

44. A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő, és a hazugság atyja.

45. Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnről engem?

46. Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem?

47. Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”

48. Jézus előbb volt, mint Ábrahám. Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy, szamaritánus vagy és ördögöd van.”

49. Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem.

50. De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ítéletet mond.

51. Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.”

52. A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.

53. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?”

54. Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne.  Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt.

55. Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom.

56. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat.

57. Látta és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

58. Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

59. Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.

 

9. fejezet

1. A vakon szülött meggyógyítása. Egyszer útközben látott egy vakon szülött embert.

2. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?”

3. „Sem ez nem vétkezett,” – felelte Jézus, – „sem a szülei, hanem, hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta.

4. Nekünk addig kell véghezvinnünk annak műveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.

5. Amíg ebben a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

6. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és így szólt hozzá:

7. „Menj, mosakodjál meg Siloe tavában.” Ennek jelentése: „Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza.

8. A szomszédok, és akik azelőtt koldulni látták, kérdezgették egymást: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek állították: „Ez az.”

9. Mások azonban tagadták: „Nem az, hanem csak hasonló hozzá.”

10. De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?”

11. Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, bekente vele szememet és azt mondta: Menj Siloe tavához és mosakodjál meg. Én elmentem, megmosdottam és most látok.”

12. Azok megkérdezték: „Hol van ő?” „Nem tudom,” felelte.

13. A csoda kivizsgálása. Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot.

14. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt.

15. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok.”

16. Egyik-másik farizeus megjegyezte: „Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot. „Mások viszont ellene vetették: „hogyan tud bűnös ember ilyen csodákat művelni?” És szakadás támadt köztük.

17. Ismét faggatni kezdték a vakot: „Te mit mondasz róla, mivel visszaadta a szemed világát?” „Hogy próféta,” felelte az.

18. A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Oda hívták tehát, a vak szüleit és azokat kezdték faggatni:

19. „A ti fiatok ez? Erről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?”

20. Szülei így feleltek: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.

21. De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szeme világát. Őt, magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen ő magáról.”

22. Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából.

23. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.”

24. Még egyszer hívták tehát, a vakon született embert és figyelmeztették: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

25. Az így felelt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: Vak voltam, most pedig látok.”

26. Erre megint faggatni kezdték: „mit csinált veled? Hogy adta vissza látásodat?”

27. „Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattak rá. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?”

28. Erre megátkozták, és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa.

29. Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.”

30. Az ember azonban megjegyezte: „Éppen az a különös, hogy nem tudjátok, honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát.

31. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja.

32. Mióta a világ fennáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon szülött látását.

33. Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit.”

34. Azok elhallgattatták: „Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták.

35. A vakon szülött hitvallása. Jézus meghallotta, hogy kidobták. Mikor találkozott vele, megszólította: „Hiszel az Emberfiában?”

36. „Ki az, Uram? – kérdezte. Hinni akarok benne.”

37. „Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél.”

38. „Hiszek, Uram!” – kiáltotta és leborult előtte.

39. Jézus megjegyezte: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak.”

40. Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?”

41. Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

 

10. fejezet

1. Jézus a jó pásztor. „Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj, és rabló.

2. Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

3. Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket.

4. Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját.

5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

6. Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani.

7. Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: A juhok számára én vagyok az ajtó.

8. Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

9. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár, és legelőre talál.

10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, otthagyja a juhokat és elfut, mikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket.

13. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

14. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,

15. mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.

16. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra: egy akol lesz és egy pásztor.

17. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem.

18. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól.

19. E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között.

20. Sokan közülük azt mondták: „Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?”

21. Mások viszont megjegyezték: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?”

22. Negyedszer Jeruzsálemben

23. A templomszentelés ünnepén. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben.

24. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában.

25. Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyiltan,”

26. Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam.

27. De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók.

28. Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem.

29. Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.

30. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből.

31. Én és az Atya egy vagyunk.”

32. A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.

33. Jézus szemükre vetette: „Sok jótettet cselekedtem nektek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?”

34. A zsidók visszavágtak: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”

35. Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

36. Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét,

37. Hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

38. Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem.

39. De ha azokat cselekszem, és nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”

40. Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.

41. Jézus Pereában. Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

42. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott igaz volt.”

43. És sokan hittek benne.

 

11. fejezet

1. Lázár halála. Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevű beteg.

2. Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával.

3. Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: ”Uram, akit szeretsz, beteg.”

4. Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.”

5. Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt.

6. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz:

7. „Menjünk ismét Judeába.”

8. „Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét oda mégy?”

9. Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát.

10. De aki éjjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”

11. Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából.”

12. „Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.”

13. Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél.

14. Erre Jézus nyiltan megmondta nekik:

15. „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.”

16. Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

17. Jézus Máriánál és Mártánál. Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

18. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

19. Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vígasztalják őket testvérük miatt.

20. Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt.

21. „Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem,

22. De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”

23. Jézus megnyugtatta: „Testvéred fel fog támadni.”

24. Márta megjegyezte: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

25. Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.

26. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?”

27. „Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.”

28. E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a mester, hív téged.”

29. Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett.

30. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

31. Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon.

32. Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

33. Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült.

34. „Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.”

35. Jézus könnyekre fakadt.

36. „Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.”

37. Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?”

38. Lázár feltámasztása. Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt.

39. „Vegyétek el a követ”, szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

40. Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”

41. Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

42. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.”

43. E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

44. A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon.”

45. A főtanács határozata Jézus ellen. Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne.

46. Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett.

47. A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel.

48. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.”

49. Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt:

50. „Ti nem értetek semmit.  Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.”

51. Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért.

52. De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse.

53. Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.

54. Jézus Efraimban. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt.

55. Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat.

56. Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?”

57. A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse fel, hogy elfoghassák.

 

12. fejezet

1. A betániai vacsora. Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott holtából.

2. Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt ült vele az asztalnál.

3. Mária pedig vett egy valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával.

4. Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta. Méltatlankodott ezért:

5. „Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért; miért nem osztották ki a szegények közt?”

6. Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt.

7. Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.

8. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

9. Határozat Lázár ellen. A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott holtából.

10. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

11. Mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

12. Bevonulás Jeruzsálembe. Másnap nagy tömeg vonult fel az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje.

13. Így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön, Izrael királya!”

14. Akadt ott egy szamár, Jézus ráült. Erről mondja az Írás:

15. „Ne félj, Sion leánya! Nézd csak, királyod jön Szamárcsikó hátán.”

16. Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy amint végbement.

17. A nép, amely ott volt, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta holtából, tanúságot tett róla.

18. Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

19. A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Az egész világ utána fut!”

20. Jézus és a pogányok. Azok közt, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is.

21. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

22. Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak.

23. Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia.

24. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.

25. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.

26. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

27. Szózat az égből. Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám?

28. De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet. „Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.”

29. Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban azt mondták: „Angyal beszélt vele.”

30. Jézus felvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek.

31. Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.

32. Én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”

33. E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.

34. A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát fel kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?”

35. Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság.  Járjatok a világosságban, amig a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy.

36. Amig veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

37. A zsidók hitetlensége. Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne.

38. Így teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat, És az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?”

39. Nem tudtak hinni, Izaiás ugyanis ezt is megjövendölte:

40. „Szemüket elvakította És megkérgesítette szívüket, Hogy szemükkel ne lássanak, Szívükben értelem ne legyen, és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket.”

41. Így szólt Izaiás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla.

42. A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.

43. Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

44. Jézus isteni küldetése. Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.

45. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

46. Én világosságul jöttem erre a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.

47. Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem e világot, hanem hogy megmentsem a világot.

48. Van bírája annak, aki megvet engem, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.

49. Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak, és mit hirdessek.

50. És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, Úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”

 

13. fejezet

1. A lábmosás. Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket szeretett és a világban

hagyott, szeretetének legnagyobb jelét.

2. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el őt.

3. Jézus tudta, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy,

4. Mégis felkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte.

5. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.

6. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”

7. Jézus így felelt: ”Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

8. De Péter még jobban tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.”

9. „Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.”

10. Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”

11. Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

12. A lábmosás tanulsága. Miután megmosta lábukat, felvette felsőruháját és újra leült.

13. Aztán így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek: az vagyok.

14. Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát.

15. Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.

17. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek.

18. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem, Sarkát emelte ellenem.”

19. Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy rólam van szó.

20. Bizony, bizony mondon nektek: Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

21. Az áruló távozik. E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: Közületek egy elárul engem.”

22. A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja.

23. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén

24. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?”

25. Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?”

26. Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom. „Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta.

27. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!”

28. Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki.

29. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek.

30. Miután átvette a falatot, azonnal kiment.  Éjszaka volt.

31. Az új parancsolat. Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten.

32. Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.

33. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.  Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.

34. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.

35. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

36. Péter tagadásának megjövendölése. Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” „Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz.”

37. Péter fogadkozott: „Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted.”

38. Jézus így válaszolt: „Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

 

14. fejezet

1. Jézus megígéri a mennyei hazát. "Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.

2. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek.

3. Ha aztán elmentem és helyet készítettem már, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

4. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek."

5. "Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mész, hogyan ismerhetnénk az utat?"

6. Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.

7. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt."

8. "Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk."

9. Jézus így válaszolt: "Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?

10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket

is Atyám cselekszi, aki bennem van.

11. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek.

12. Jézus megigéri a Szentlelket. Bizony, bizony mondom nektek: Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek.

13. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.

14. Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni.

15. Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.

16. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad.

17. A világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek marad.

18. Egyesülés Jézussal. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok.

19. Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.

20. Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek.

21. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.  Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki."

22. Júdás, nem a karióti, it közbeszólt: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?"

23. Jézus tovább folytatta: " aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.

24. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki kűldött engem.

25. Krisztus békéje. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam.

26. A Vígasztaló pedig, akit az Atya nevemben kűld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

27. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon!

28. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de megint visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

29. Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek.

30. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme:

31. Rajtam ugyan nincs hatalma, csak hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az

Atya. — Keljetek fel, menjünk innét!"

 

15. fejezet

1. Jézus az igazi szőlőtő. "Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.

2. A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek.

3. Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására.

4. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

5. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek.

6. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

7. Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok.

8. Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek.

9. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

10. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok.

11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen.

12. A szeretet parancsa. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.

13. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért.

14. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

15. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.

16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.  Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.

17. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!

18. A világ gyűlölete. Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt nálatok.

19. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok ebből a világból valók, — Hiszen kiválasztottalak titeket a világból — gyűlöl titeket a világ.

20. Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.

21. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

22. Ha nem jöttem volna, és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre.

23. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.

24. Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amiket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is.

25. De teljesednie kell a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: Ok nélkül gyűlöltek engem.

26. Mikor eljön a Vígasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanuságot tesz rólam.

27. Ti is tegyetek tanuságot rólam, hiszen kezdettől velem vagytok.

 

16. fejezet

1. Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.

2. Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.

3. Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát sem engem.

4. Azért mondtam ezeket, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.

5. A vígasztaló Szentlélek. Most elmegyek ahhoz, aki kűldött engem. De senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy?

6. Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket.

7. De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vígasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok.

8. Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bűnt, az igazságot és az itéletet.

9. A bűnt: mert nem hittek bennem.

10. Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem.

11. Az itéletet: mert a világ fejedelmét már elitélték.

12. Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá.

13. De amikor eljön ő az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

14. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

15. Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

16. A viszontlátás vígasztaló reménye. Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek)."

17. A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?"

18. Megjegyezték tehát: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő? Nem értjük, mit beszél."

19. Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: " Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem.

20. Bizony, bizony mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.

21. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.

22. Ti is, most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek.

23. Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.

24. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben.  Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

25. A búcsúbeszéd befejezése. Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyiltan beszélek az Atyáról.

26. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek.

27. Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.

28. Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek."

29. A tanítványok erre megjegyezték: "Most nyiltan beszélsz, és nyoma sincs a képletes beszédnek.

30. Most elismerjük, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél."

31. Jézus Így felelt: "Most hisztek?

32. Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, kiki a maga útján és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33. Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldüzést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot."

 

 

17. fejezet

1. Jézus önmagáért imádkozik. E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.

2. Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.

3. Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.

4. Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rámbíztad, véghezvittem.

5. Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

6. Imádkozik az apostolokért. Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket.

7. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál tőled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik.

8. Ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

9. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál.

10. Tieid ők, — hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, — és én megdicsőültem bennük.

11. Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.

12. Amig velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.

13. Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat.

14. A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból.

15. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.

16. Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból.

17. Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság.

18. Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket.

19. Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

20. Imádkozik az Egyházért. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem.

21. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

22. Én átadtam nekik a dicsőséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk:

23. én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is.  Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél.

24. Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése előtt.

25. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem.

26. Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük."

 

18. fejezet

1. Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra.  Volt ott egy kert.

2. Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.

3. Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve.

4. Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?"

5. "A názáreti Jézust", mondták azok. "Én vagyok", felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.

6. Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek.

7. Ő újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok.

8. "Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket."

9. Így teljesedett be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."

10. Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásujtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.

11. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat!  Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?"

12. Jézus Annas és Kaifás előtt. A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte.

13. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben.

14. Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért."

15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.

16. Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.

17. Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?"

18. "Nem vagyok", felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett.

19. A föpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust.

20. Jézus így felelt: "Én nyiltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?

21. Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam."

22. E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" — förmedt rá.

23. Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?"

24. Annás akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

25. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?"

26. "Nem vagyok", tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben."

27. De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.

28. Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek,

hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.

29. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek az ember ellen?"

30. Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked."

31. Pilátus szabatkozott: "Tartsátok meg és itélkezzetek róla törvényetek szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."

32. Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte.

33. Jézus első kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és megkérdezte tőle:

34. "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?"

35. "Hát zsidó vagyok én? — tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?"

36. Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való."

37. Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?"  Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanuságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra."

38. Pilátus vállat vont: "Mi az igazság?" E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket nem találok benne.

39. Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?"

40. De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

 

19. fejezet

1. Jézus megostorozása. Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust.

2. A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá.

3. Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték.

4. Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne."

5. Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: "Íme az ember!"

6. Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vegyétek át és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne."

7. De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát."

8. E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.

9. Jézus második kihallgatása. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt.

10. Pilátus erre figyelmeztette: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?"

11. Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne."

12. Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a császárnak."

13. Az itélet. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek.

14. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek itt a királyotok."

15. Azok tovább kiáltoztak: " El vele, el vele!  Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk."

16. Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.

17. Jézust keresztre feszítik. Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre, melynek héber neve Golgota.

18. Ott keresztre feszítették őt és vele két másikat kétfelől, középen pedig Jézust.

19. Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erősíttette.

20. Az volt ráírva: "Názáreti Jézus a zsidók királya." Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva.

21. Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."

22. Pilátus elutasította őket: "Amit írtam, megírtam."

23. Elosztják Jézus ruháit. Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét.  Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve.

24. Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen." Így teljesedett be az írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött." A katonák így is tettek.

25. Jézus végső rendelkezése. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna.

26. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!"

27. Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, ő a te anyád." Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

28. Jézus halála. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék, így szólt: "Szomjazom!"

29. Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot, és szájához emelték.

30. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.

31. Jézus oldalát megnyitják. Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.

32. Jöttek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg.

33. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát,

34. hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt ki.

35. Aki ezt látta, tanuja lett, és tanusága igaz. Ő tudja hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

36. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne."

37. És más helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak."

38. Jézust sírba helyezik. Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte.

39. Mire az elment és levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott mintegy száz font mirrha- és áloékeveréket.

40. Fogták Jézus testét és a főszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.

41. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek.

42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

20. fejezet

1. Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.

2. Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették."

3. Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő.

4. A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.

5. Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be.

6. Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba,

7. és ő is látta a gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen.

8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.

9. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából.

10. A tanítványok aztán hazamentek.

11. Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszercsak lehajolt és betekintett a sírba.

12. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál.

13. Azok megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették."

14. Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az.

15. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem."

16. Jézus erre nevén szólította: "Mária!" Az megfordult és csak ennyit mondott: "Rabboni" — vagyis Mester.

17. Jézus így szólt: "Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."

18. Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat és ezt mondta nekem."

19. Jézus megjelenik az apostoloknak. Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!"

20. E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat.

21. "Békesség nektek!" — ismételte. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."

22. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: "Vegyétek a Szentlelket.

23. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad."

24. Jézus megjelenik Tamásnak. Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus.

25. A tanítványok azonban megmondták neki: "Láttuk az Urat."  De ő kételkedett: "Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem."

26. Nyolc nap mulva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: "Békesség nektek!"

27. Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyujtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő."

28. Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!"

29. Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz."

30. Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben.

31. Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

 

21. fejezet

1. Jézus Tibériás tavánál. Ezután ismét megjelent Jézus tanítványainak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt:

2. Együtt volt Simon Péter, Tamás, a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két tanítvány.

3. Simon Péter így szólt: "Megyek halászni." "Mi is megyünk veled", mondták azok.  Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán semmit sem fogtak.

4. Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.

5. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincsen", felelték.

6. Ekkor azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették és alig bírták behúzni a nagy tömeg hal miatt.

7. Erre a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"  Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette köntösét — mert neki volt vetkőzve — és a tóba vetette magát.

8. A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.

9. Mikor partra szálltak, parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret.

10. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a most fogott halakból." Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót.  Százötvenhárom nagy hal töltötte meg.

11. Noha ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

12. Jézus hívta őket: "Jöjjetek ide, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" — hiszen tudták, hogy az Úr az.

13. Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanúgy halat is.

14. Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus holtából való feltámadása után megjelent a tanítványoknak.

15. A főhatalom átadása Péternek. Étkezés után Jézus megkérdezte Pétert: "Simon, János fia, jobban szeretsz, mint ezek?" "Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat."

16. Aztán ismét megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat."

17. Majd harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? és csak annyit mondott: "Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ismét azt mondta:

"Legeltesd juhaimat."

18. Jövendölés Péterről és Jánosról. "Bizony, bizony mondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, és oda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, aztán oda visz, ahova nem akarod."

19. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: "Kövess engem!"

20. Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, aki a vacsorán keblére borult és meg kérdezte: "Uram ki az , aki  téged elárul?"

21. Láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?"

22. Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te kövess engem!"

23. Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: "Nem hal meg", hanem: Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?"

24. Befejezés. Ez az a tanítvány, aki tanuságot tesz minderről és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanusága.

25. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

 

Az Apostolok Cselekedetei

 

1. fejezet

1. Előző könyvemben kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és

tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig,

2. amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak.

3. Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik.

4. Jézus mennybemenetele. Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya igéretére.

5. "Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztekedtek meg."

6. Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, tehát mostanaban állítod helyre Izrael országát?"

7. Ő azonban így válaszolt: "Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete.

8. De amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig."

9. E szavak után szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől.

10. Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük.

11. "Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek felment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt."

12. Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe.

13. Amint megérkeztek, felmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére.

14. Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.

15. Mátyás apostollá választása. Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett.

16. "Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt.

17. Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt.

18. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött.

19. Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el.

20. Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag,

ne lakja senki sátrukat. Továbbá: Tisztségét kapja meg más.

21. Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt –János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig-

22. velünk együtt tanúskodjék az ő feltámadásáról."

23. Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.

24. Azután így imádkoztak: "Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod,

25. hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt mehillető helyre jutott."

26. Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.

 

2. fejezet

1. A Szentlélek eljövetele. Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.

2. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek.

3. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre.

4. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.

5. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.

6. Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.

7. "Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók?

8. Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét?

9. Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia,

10. Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok,

11. zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit."

12. Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: "Ugyan mi lehet ez?"

13. Mások meg gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral!"

14. Péter pünkösdi beszéde. Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat!

15. Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk,

16. hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:

17. Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: szétárasztom minden emberre Lelkemet,  fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak,

s álmokat álmodnak a vének.

18. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban,

hogy prófétái szót hallassanak.

19. Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket lenn a földön: vért és tüzet és gomolygó füstöt.

20. A nap árnyékba, a hold vérbe borul mielőtt az Úr napja elérkezik, az a nagy és nyilvánvaló.

21. És mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr nevét.

22. Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek.

23. Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.

24. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt.  Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

25. hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban: Szemem előtt az Úr mindenkoron,

nem inghatok meg: ő áll jobbomon.

26. Hát szívem örvend, nyelvem énekel, és testem is békében nyugszik el.

27. Pokolnak lelkem, mert nem engeded, nem hagyod, rothadásra szentedet.

28. Az élet útját mutatod meg nékem, és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.

29. Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk.

30. Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára.

31. Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás.

32. Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

33. Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok.

34. Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet,

35. míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

36. Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."

37. Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. "Mit tegyünk hát, testvérek?"  – fordultak Péterhez és a többi apostolhoz.

38. "Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.

39. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk."

40. Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: "Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül."

41. Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

42. A jeruzsálemi hívek élete. Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

43. Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott).

44. A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt.

45. Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten.

46. Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket.

47. Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.

 

3. fejezet

1. A béna koldus csodás gyógyulása. Péter és János egyszer a kilencórai imádság idején a templom felé tartott.

2. Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. Őt mindennap odavitték a templomnak úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.

3. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük.

4. Péter, Jánossal együtt, rátekintett és így szólt: "Nézz ránk!"

5. Erre az feléjük fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit.

6. Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében (kelj föl és) járj!"

7. Ezzel jobb kezével megragadta és fölsegítette, mire annak tüstént erő szállt lábába és ízületeibe, úgyhogy fölugrott és járni kezdett.

8. Velük együtt bement a templomba, s ide-oda járkálva és ugrándozva dicsérte az Istent.

9. Az egész nép látta, hogy jár és Istent magasztalja.

10. Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes-kapujánál, nem tudták hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt.

11. Péter templomi beszéde. Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az úgynevezett Salamon-tornácba.

12. Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez: "Izraelita férfiak! Ugyan miért csodálkoztok ezen, vagy miért bámultok úgy ránk, mintha saját hatalmunkkal vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ez az ember járni tudjon?

13. Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha az szabadon akarta bocsátani.

14. Megtagadtátok a szentet és igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek,

15. az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban föltámasztotta őt holtából: ennek mi tanúi vagyunk.

16. S mivel mi hiszünk benne, azért adott az ő segítségül hívása erőt ennek az embernek, akit láttok és ismertek; a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.

17. De tudom testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amint elöljáróitok is.

18. Isten azonban ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már előre hirdetett, tudniillik, hogy Fölkentje szenvedni fog.

19. Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket,

20. elérkezzék az Úrtól a megenyhülés ideje és elküldje Jézust, a számotokra előre rendelt Messiást.

21. Őt a mennynek kell befogadnia egészen a nagy megújulás koráig, melyről Isten már réges-rég beszélt szent prófétái által.

22. Mózes megmondta ugyanis: Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindabban, amit majd mond nektek.

23. Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből.

24. Az összes próféta Sámueltől kezdve, és aki csak őutána szólt, szintén ezeket a napokat hirdette.

25. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: a te utódaid által részesül áldásban a föld minden nemzetsége.

26. Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte el őt, hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából."

 

4. fejezet

1. Péter és János a főtanács előtt. Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk.

2. Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik.

3. Letartóztatták tehát, s mivel már esteledett, másnapig őrizetbem vették őket.

4. A beszéd hallgatóságából pedig sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívek száma elérte az ötezret.

5. Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, vénei és írástudói,

6. meg Annás főpap is, valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott.

7. Előállították és faggatni kezdték őket: "Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"

8. Ekkor Péter a Szentlélekkel telve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének (halljátok)!

9. Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg,

10. hát tudjátok meg mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten föltámasztott holtából.

11. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett.

12. Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk."

13. Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak.

14. Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek.

15. Kiküldték hát őket a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak:

16. "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk.

17. De hogy még inkább el ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről."

18. Ezután behívatták őket s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

19. Erre Péter és János így válaszolt: "Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre?

20. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!"

21. Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt,

22. hiszen több, mint negyvenéves volt az az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt.

23. A hívek hálaadása és áldozatos élete. Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.

24. Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: "Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van.

25. Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak? Hívságokon a népek miért agyarkodnak?

26. Fölkelnek a földnek királyai, az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen a fejedelmek összetanakodnak.

27. Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével,

28. hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta.

29. Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésünkre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet.

30. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által."

31. Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét.

32. A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.

33. Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban.

34. Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették.

35. Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten.

36. József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta – ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia –

37. eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette.

 

5. fejezet

1. Ananiás és Szafíra bűnhődése.  Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát.

2. Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé.

3. Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából?

4. Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!"

5. E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.

6. A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették.

7. Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről.

8. "Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, ennyiért" – felelte az.

9. Péter ekkor rászólt: "Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek."

10. Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették.

11. Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről.

12. Az egyház növekedése. Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában.

13. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket.

14. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett.

15. Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktől).

16. Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

17. Az apostolokat újabb üldözés éri. De a főpapot és környezetét – vagyis a szadduceusok pártját – féltékenység fogta el.

18. Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket.

19. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk:

20. "Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!"

21. Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek.  Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot – vagyis a zsidó nép összes véneit – és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.

22. De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket.  Visszatértek tehát és jelentették:

23. "A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."

24. A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.

25. Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: "Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet."

26. Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük.

27. Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket:

28. "Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."

29. De Péter és a többi apostol így válaszolt: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!

30. Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok.

31. Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit.

32. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki."

33. A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket.

34. Gamáliel tanácsa. Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó.  Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez:

35. "Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.

36. Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették.

37. Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott.

38. Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik,

39. de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok."

40. Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket.

41. Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek.

42. Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.

 

6. fejezet

1. Hét diákonus választása. Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsnaosztogatásnál.

2. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. "Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.

3. Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába.

4. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat."

5. Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont,

Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.

6. Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket.

7. Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

8. István ellen vádat emelnek. Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.

9. Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából,

10. és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.

11. Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: "Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen."

12. Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé.

13. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: "Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél.

14. Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat."

15. Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.

 

7. fejezet

1. Szent István beszéde. Ő erre így kezdett beszélni: "Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Abrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá:

2. Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked.

3. Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok.

4. Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megigérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia.

5. Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül.

6. De én itéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni.

7. Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így született neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka.

8. A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba.

9. Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette.  Kegyeltté tette és bölcseséget adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává.

10. Akkoriban éhinség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak.

11. Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona.

12. Elküldte hát atyáinkat első ízben.  Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása.

13. Majd József magáhozhivatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt.

14. Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is.

15. Szikembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Abrahám ezüstpénzen vett meg a szikemi Hémor fiaitól.

16. Amikor már közel volt az Istentől Abrahámnak tett igéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban,

17. amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.

18. Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sujtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.

19. Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt.

20. Három hónapig az apai házban táplálták, és amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette.

21. Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcseségére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.

22. Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.

23. Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt.  Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit.

24. Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg.

25. Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást?

26. De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged előljárónkká vagy bírónkká?

27. Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?

28. E szavak hallatára Mózes elmenekült és Mádián földjére vándorolt, ahol két fia született.

29. Negyven esztendő telt el, mikor Sina hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában.

30. Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott:

31. Én vagyok atyáid Istene, Abrahám, Izsák és Jákob Istene.

32. Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: Oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.

33. Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldlek téged.

34. Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged előljárónkká vagy bírónkká?

35. Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül.

36. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok.

37. A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sina hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat.

38. Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba.

39. Ezért szólították föl Áront is: Készítess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.

40. Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.

41. Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében:

42. Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat Negyven esztendőn keresztül a pusztában? Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek, Remfám csillagát hordoztátok magatokkal. Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket.

43. A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózesset, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie.

44. Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig.

45. Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének.

46. A templomot azonban Salamon építette föl.

47. Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:

48. Az én trónom az ég, És a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?

49. Hát nem az én kezem alkotott mindent?

50. Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülüek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!

51. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki,

52. ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok."

53. Szent István vértanusága. Az első egyházüldözés. Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje.

54. Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust,

55. amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: "Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!"

56. Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket.

57. Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték.  A tanuk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

58. Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"

59. Mikor pedig térdrerogyott, fönnhangon kiáltotta: "Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!"

 

8. fejezet

1. Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.

2. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Judea és Szamaria tájékára.

3. Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.

4. Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

5. Fülöp térítőmunkája Szamariában. A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét.

6. Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni.

7. A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait.

8. A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult.

9. E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban.

10. Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi.  Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát.

11. Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: "Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!"

12. Ragaszkodtak hozzá, mert már jóideje félrevezette őket varázslataival.

13. De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.

14. Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött.  A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

15. Péter és János szamariai útja. Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.

16. Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek.

17. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve.

18. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket.

19. Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal:

20. "Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket."

21. Péter azonban rászólt: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni.

22. Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt.

23. Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát.

24. Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke."

25. "Könyörögjetek értem az úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek."

26. Azok pedig miután tanuságot tettek és az úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.

27. Az etióp udvarnok megtérése. Az úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra."

28. Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magasrangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni.

29. Visszatértében kocsiján ülve Izaiás prófétát olvasgatta.

30. A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: "Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!"

31. Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: "Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?"

32. "Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?"  Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

33. Az Irásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta:

34. "Akár csak a juhot, úgy vitték Ieölésre, S miként a bárány elnémul nyírója előtt,

ő sem nyitotta szólásra ajkát. Gyalázatos módon itéltek fölötte. Utódairól ki adhat számot? Hisz élete elenyészik a földröl."

35. Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?"

36. Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

37. Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: "Nézd csak itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?"

38. (Fülöp így válaszolt: "Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges." Ő erre kijelentette: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.")

39. S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt.

40. Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját.

41. Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cezáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

 

9. fejezet

1. Saul megtérése. Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte,

2. adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik.

3. Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül.

4. A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"

5. Erre megkérdezte: "Ki vagy te, Uram?"  "Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod." Erre remegve és álmélkodva így szólt: "Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Az úr ezt válaszolta:)

6. "Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned."

7. Utitársai lenyügözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak.

8. Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.

9. Három napig nem látott és étlen-szomjan maradt.

10. Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány.

11. Ezt az Úr látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok Uram", felelte.

12. Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: "Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes-utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik."

13. – Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. –

14. "Uram, felelte Ananiás, több felől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek.

15. Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül."

16. Az Úr azonban így szólt hozzá: "Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt,

17. Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie."

18. Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: "Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az idevezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel."

19. Tüstént valami hályog féle vált le a szeméről és visszanyerte szemevilágát.

20. Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.

21. Saul első föllépése. Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott.

22. Hamarosan hírdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

23. Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: "Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?"

24. Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás.

25. Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt.

26. Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni.

27. Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le.

28. Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy is tanítvánnyá lett.

29. Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyiltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett.

30. Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyiltan megvallotta az Urat.

31. A görögnyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek.

32. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekisérték Cezáreába és Tarzusba küldték.

33. Péter liddai és joppei tartózkodása. Az Egyház ekkor egész Judeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt.  Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el.

34. Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is.

35. Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.

36. "Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged.  Kelj föl és vesd be ágyadat."

37. Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz.

38. Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella.  Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát.

39. Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben.

40. Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: "Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!"

41. Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra.

42. Péter mindenkit kiküldött, azután térdreborulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva kiáltotta: "Tabita, kelj föl!" Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült.

43. Ő odanyujtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet.

44. Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak.  Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

 

10. fejezet

1. Kornéliusz látomása. Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itálianak nevezett zászlóalj századosa.

2. Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez.

3. Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!"

4. Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: "Mi az, uram?" Az így szólt: "Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk.

5. Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hivasd ide Simont, akit másnéven Péternek hívnak.

6. Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparon fekvő házában vendégeskedik.  (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)"

7. A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát.

8. Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.

9. Péter joppei látomása. Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni.

10. Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett.

11. Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre.

12. Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne.  "Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!"

13. "Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant."

14. De a hang újból, másodszor is rászólt: "Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!"

15. Ez háromszor megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe.

16. Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek. Péter még azon tünődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt.

17. Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson.

18. Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: "Nézd, három ember keres téged.

19. Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én küldtem őket."

20. Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: "Én vagyok, akit kerestek.  Mi járatban vagytok?"

21. Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanusága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa meg beszédedet."

22. Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.

23. Péter meglátogatja Kornéliuszt. Másnap velük együtt útnak indult.

24. Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cezáreába.  Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta.

25. Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódott előtte.

26. Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: "Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok."

27. Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyülteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk:

28. "Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek nvagy tisztátalannak.

29. Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?"

30. "Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban.

31. Egyszer csak egy ragyogóruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:

32. Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról.

33. Küldj ezért Joppéba és hivasd Simont, akit másnéven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik.

34. Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbizatást adott."

35. Ekkor Péter így kezdett beszélni: "Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe.

36. Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura.

37. Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Judeában a János által hirdetett keresztség után,

38. s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerővel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten.

39. Mi tanui vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett.  Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték,

40. de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta,

41. ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanuknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk-ittunk halottaiból való föltámadása után.

42. Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten elevenek és holtak bírájául rendelt.

43. Valamennyi próféta tanuságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát."

44. Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták.

45. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

46. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent.

47. "Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?"

48. Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében.  Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

 

11. fejezet

1. Péter Jeruzsálemben igazolja eljárását. Az apostolok és a judeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.

2. Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidó-keresztények szemére vetették:

3. "Te kürülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!"

4. Péter azonban szép sorjában hozzáfogott az események elbeszéléséhez:

5. "Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam.

6. Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért.

7. Mikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és császómászókat meg égi madarakat pillantottam meg.

8. Egyúttal egy hangot hallottam, amely fölszólított: Rajta Péter, öld meg és egyél.

9. De én szabadkoztam: Szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba.

10. Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt:

11. Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez háromszor megismétlődött s végül az egész megint fölemelkedett az égbe.

12. Akkor nyomban három állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cezáreából küldték őket hozzám.

13. A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába.

14. Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: Üzenj Joppéba és hivasd Simont, másnéven Pétert.

15. Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házadnépe,

16. Azután alighogy beszélni kezdtem leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször.

17. Ekkor eszembejutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vizzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.

18. Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?"

19. Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: "Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot."

20. Az antióhiai egyház alapítása. Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föniciáig Ciprusig és Antióhiáig, de nem hirdették az igét senki másnak csak zsidóknak.

21. Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi. Ezek Antióhiába érve a görögökkel is szóbaálltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát.

22. Velük is volt az Úr segítsége, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz.

23. Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba s ezért elküldték Barnabást Antióhiába.

24. Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz.

25. Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.

26. Barnabás erre elutazott Tarzusba,

27. hogy fölkeresse Sault, s mikor megtaIálta, elvitte Antióhiába. Egy álló esztendőn keresztül résztvettek az összejöveteleken, és nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antióhiában nevezték keresztényeknek.

28. Ezidőtájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióhiába.

29. Egyikük, névszerint Agábusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhinség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.

30. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten a Judeában lakó testvérek megsegítésére.

31. Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz.

 

12. fejezet

1. Jakab vértanusága, Péter csodálatos szabadulása. Ugyanebben az időben Heródes király lefogatta az Egyház néhány tagját és bántalmazta őket.

2. Így például Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette.

3. Mivel látta, hogy ez megnyeri a zsidók tetszését, ezt azzal tetézte, hogy Pétert is letartóztatta a kovásztalan kenyér ünnepének idején.

4. Lefogatása után börtönbe vetette és négytagú katonai őrség gondjára bízta.  Az volt a szandéka, hogy húsvét elmultával a nép elé vezetteti.

5. Míg Pétert a börtönben fogva tartották, az Egyház szüntelen könyörgött érte Istenhez.

6. Mikor pedig Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg a kapu előtt tartották szemmel a börtönt.

7. Ekkor hirtelen az Úr angyala jelent meg mellette, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Megütötte Péter oldalát és ezekkel a szavakkal ébresztette föl: "Kelj föl gyorsan!"

8. Erre a bilincsek lehullottak a kezéről. "Vedd föl övedet és sarudat", parancsolta az angyal. Mikor ezt megtette, az ismét megszólalt: "Vesd magadra köpenyedet, s kövess engem!"

9. Követte őt kifelé, de azt sem tudta, valóság-e az, amit az angyal művel.  Úgy tünt föl ugyanis neki, mintha látomást Iátna.

10. Áthaladva az első, majd a második őrségen, a város felé nyíló vaskapuhoz jutottak. Ez magától kinyílott előttük. Kint még végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltünt mellőle.

11. Péter pedig magához térve fölkiáltott: "Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett Heródes kezéból, meg mindabból, amire a zsidó nép számított!"

12. Mihelyt kiismerte magát, Máriának, János, másnéven Márk anyjának házához sietett. Ide sokan egybegyültek imádkozni.

13. Mikor zörgetett a bejárat ajtaján, egy Ródé nevű szolgáló jött, hogy megtudja ki az.

14. Amint ráismert Péter hangjára, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt és elhíresztelte, hogy Péter áll a kapu előtt.

15. "Elment az eszed!" – mondták neki. De az erősítgette, hogy úgy van. Erre megjegyezték: "Talán az angyala lehet."

16. Péter meg váltig zörgetett. Mikor végre ajtót nyitottak, csodálkozva bámultak rá.

17. Ő kezével intett, hogy hallgassanak, s aztán elbeszélte, mikép vezette ki az Úr a börtönből. Végül azt mondta: "Jelentsétek ezt Jakabnak és a testvéreknek." Aztán útra kelt és más helyre távozott.

18. Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák közt, hogy mi lett Péterrel.

19. Heródes meg kerestette, s mikor nem találta, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vettette őket. Azután Judeából Cezáreába távozott és ott tartózkodott.

20. Heródes Agrippa halála. A király igen neheztelt Tírusz és Szidon lakóira.  Ezek azonban közös megállapodással hozzájárultak, és Blasztusznak, a király kamarásának megnyerése után békét kértek, mivel vidékük a királyi tartományból szerezte az élelmet.

21. A kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözve itélőszékébe ült és beszédet intézett hozzájuk.

22. A nép pedig így kiáltozott: "Ez már egy isten szava, nem emberé!"

23. Isten angyala azonban azonmód lesujtott rá, mert nem hárította Istenre ezt a hódolatot. Férgek emésztették meg, úgy adta ki lelkét.

24. Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt.

25. Barnabás és Saul föladatuk végeztével visszatértek Jeruzsálembe. A Márknak nevezett Jánost is magukkal vitték.

 

13. fejezet

1. Barnabást és Sault útra küldik. Az antióhiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.

2. Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket."

3. Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket.

4. Pál és Barnabás Ciprus szigetén. Ők tehát a Szentlélektól küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba.

5. Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét.

6. János is segítséqükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.

7. Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kiséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét.

8. De Elimász, vagyis a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti – akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel.

9. Saul, másnéven Pál azonban SzentIélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott:

10. "Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen?

11. Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki.

12. A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyügözte az Úr tanítása.

13. Az apostolok a piszidiai Antióhiában. Pál Es utitársai Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak.

14. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak.

15. A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"

16. Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett:

17. "Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek!

18. Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket.

19. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában.

20. Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette.

21. Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.

22. Ettől fogva királyt kivántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből.

23. Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti.

24. Igéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözőtőjét Jézust,

25. akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.

26. János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.

27. Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők!  Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól.

28. Igaz, Jeruzsálem lakói és előljárói nem ismerték el őt, itéletükkel azonban csak beteljesítették a prófóták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak;

29. mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték.

30. Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették.

31. Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból,

32. és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanuságot tesznek róla a nép előtt.

33. Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett igéretét nekünk,

34. az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust.  Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, Én ma szültelek.

35. Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg:

36. Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent igéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod hogy rothadás érje szentedet,

37. Dávid ugyanis bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt; eltemették atyái mellé és bizony elrothadt.

38. De azt, akit Isten (halottaiból) föltámasztott, nem érte rothadás.

39. Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy ő általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást,

40. Ő általa megigazul mindenki, aki hisz.

41. Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása:

42. Ide nézzetek, ti önteltek, Csodálkozzatok és semmisüljetek meg! Olyan művet hajtok végre napjaitokban, Hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek."

43. Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról.

44. Sőt mikor a zsinagóga szétoszlott a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében.

45. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét:

46. Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait.

47. Pál és Barnabás azonban nyilt bátorsággal kijelentették: "Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.

48. Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvésségük légy egészen a föld végső határáig."

49. A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve.

50. Az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt.

51. A zsidók azonban fölbujtatták az előkelő istenfélő asszonyokat és a város előljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről.

52. Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek.

53. A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.

 

14. fejezet

1. Ikónium, Lisztra és Derbé. Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet.

2. A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben.

3. Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az arról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.

4. A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.

5. Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.

6. Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe, s ezek környékére.

7. Ott hidették az evangéliumot.

8. Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.

9. Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rá tekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.

10. Hangosan rákiáltott tehát: "Állj egyenesen a lábadra!"  Az talpra ugrott és járni kezdett.

11. Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: "Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!"

12. Barnabást Jupiternek nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Merkúrnak.

13. Sőt a város előtt álló Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.

14. Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak.

15. "Emberek, mit csináltok? – kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.

16. Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék.

17. Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt."

18. Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.

19. Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióhiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.

20. De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útrakelt Derbébe.

21. Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak.

22. Az első missziós körút betejezése. Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniúmba és Antióhiába.

23. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába."

24. Minden egyház élére preszbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.

25. Piszidián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,

26. majd pergei igehirdetésük után lementek Attáliába.

27. Innét aztán Antióhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.

28. Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját.

29. Ezután jóideig a tanítványok körében tartózkodtak.

 

15. fejezet

1. Az apostoli zsinat Néhányan, akik judeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."

2. Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a preszbiterekhez e vitás kérdés ügyében.

3. Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönicián és Szamarián való átutazásuk alkalmával elbeszélték a pogányok megtérését és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.

4. Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a preszbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten.

5. Erre azonban fölállt néhány a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."

6. Erre az apostolok és preszbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására.

7. A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: "Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek.

8. A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk,

9. és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította.

10. Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem birtunk elviselni?

11. Ellenkezőleg a mi hitünk az hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelmeáltal üdvözülünk, és éppen így ők is."

12. Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között.

13. Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: "Testvéreim, hallgassatok meg engem!

14. Simon elbeszélte, hogyan mutatta meg ezelőtt Isten, hogy a pogányok közül akar magának népet választani.

15. Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás:

16. Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát, Omladékait újjáépítem és helyreállítom, Hogy a többi ember is keresse az Urat, Valamint minden nép, melyet rólam neveznek el.

17. Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez.

18. Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől.

19. Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában."

20. A jeruzsálvmi határozat. Ekkor az apostolok és a preszbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióhiába küldik őket: mégpedig Júdást, másnéven Barzabást, és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt.

21. Ezt az írást küldték velük: "Az apostolok és preszbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióhiában, Sziriában és Ciliciában élő, pogányok közül származó testvéreknek.

22. Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbizatásunk nélkül tanítva megzavar titeket és földúlta lelketeket.

23. Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással,

24. akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat.

25. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. A szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok.

26. Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól: Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!"

27. A határozat kihirdetése. Azok tehát útrabocsátásuk után lementek Antióhiába. Itt egybegyüjtötték a közösséget és átadták a levelet.

28. Azok örömmel olvasták a vígasztaló sorokat. Júdás és Szilás, akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.

29. Hosszabb ottartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz.

30. (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz ha ottmarad. Így aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)

31. Pál és Barnabás viszont Antióhiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.

32. Antióhiától Troászig. Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét."

33. Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is.

34. Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfiliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába.

35. Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól.

36. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott,

37. Pál viszont Szilást válassztotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult.

38. Bejárta Szíriát és Ciliciát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és preszbiterek rendelkezéseit.)

 

16. fejezet

1. Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívó zsidó anyának, de pogány apának fiával.

2. A lisztrai és ikóniumi testvérek dícsérőleg nyilatkoztak róla.

3. Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá utitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette.

4. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi preszbiterek által hozott végzéseket.

5. Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról-napra gyarapodott.

6. Mivel a SzentIélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frigián és a galaták földjén utaztak keresztül.

7. Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.

8. Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba.

9. Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy macedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: "Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!"

10. E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Macedóia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.

11. A filippi események. Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk,

12. másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Macedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk.

13. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.

14. A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait.

15. Házanépével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodolt: "Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást." S erővel rá is vett minket erre.

16. Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak.

17. Pált és minket követve így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek."

18. Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: "Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle."  Ki is szállott belőle azonnal.

19. Amikor gazdái észrevették, hogy odavan a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az előljárókhoz.

20. A bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek az emberek zavart keltenek városunkban.

21. Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk."

22. A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket.

23. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk.

24. Az a kapott parancs értelmében börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta.

25. Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.

26. Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek.

27. Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.

28. Pál azonban harsány hangon rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!"

29. Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához,

30. majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"

31. "Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házadnépével együtt üdvözülsz."

32. Ezután hirdették neki és egész házanépének Isten igéjét. Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt.

33. Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját.

34. Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Bocsásd el azokat az embereket."

35. A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: "A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében."

36. Pál azonban így válaszolt: "Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nnem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket."

37. A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó.

38. Odasiettek tehát s bocsánatkérések közöt kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost.

39. A börtönból való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.

 

17. fejezet

1. Tesszalonikában. Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.

2. Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük.

3. Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: "A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia halottaiból" , továbbá: "Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek."

4. Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jóegypáran.

5. A zsidók ekkor féltékenységükben meguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé.

6. De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az előljárók elé.

7. "Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus."

8. Meg is tévesztették a népet és az előljárókat, akik hallgattak rájuk.

9. Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadonbocsátották őket.

10. Béreában. A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.

11. Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap-nap után kutatták az Írást, vajjon a dolgok valóban úgy állnak-e.

12. Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan.

13. De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget.

14. A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt.

15. Pált kisérői Aténig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

16. Az areopáguszi beszéd. Amíg Pál Aténban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára.

17. A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ottlévőkkel.

18. Egykét epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: "Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?" Mások pedig: "Új istenek hirdetőjének látszik." Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik.

19. Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?

20. Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó. "

21. Az összes aténiek tudniillik, meg az ott időző idegenek nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával.

22. Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: "Aténi férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok.

23. Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: Az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.

24. A világot és minden bennelévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura.

25. Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, lehelletet, mindent.

26. Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát.

27. S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem.

28. Benne élünk, mozgunk és vagyunk amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: Az ő fiai vagyunk.

29. Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.

30. Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol, mindenkinek meg kell térnie.

31. Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos itéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyujtott azzal, hogy föltámasztotta őt halottaiból."

32. A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: "Erről majd még máskor is meghallgatunk téged."

33. Pál erre eltávozott közülük.

34. Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

 

18. fejezet

1. Szent Pál korintusi tartózkodása. Ezek után Pál Aténbôl Korintusba távozott.

2. Itt találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidóknak el kell hagyniuk Rómát.

3. Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte – sátorkészítôk voltak ugyanis – náluk maradt és velük dolgozott.

4. Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyôzni a zsidókat és pogányokat.

5. Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás.

6. Gyalázkodó ellenmondásukra igy kiáltott föl: "A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok."

7. Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélô ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült.

8. Kriszpusz, a zsinagóga elôljárója egész családjával hitt az Úrban, és ok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták ôt.

9. Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: "Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!

10. Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugaynis ebben a városban."

11. Ottmaradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította.

12. Gallió ahájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták.

13. "Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket."

14. Pál már éppen szólásra nyította ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: "Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségrôl vagy gonosztettrôl volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint.

15. De ha valami tanításról, személyekrôl vagy saját törvényetekrôl vetôdik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok biró lenni."

16. Ezzel elkergette ôket az ítélôszék elôl. Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét,

17. és ott az ítélôszék elôtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel semmit sem törôdött.

18. Hazatérés Antióhiába. Pál még jóideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektôl. Priszcilla és Aquila társaságában elhajózott Sziria felé.  Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tôlük.

19. Ô maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók elôtt.

20. Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá,búcsúzkodás közben azonban megigérte:

21. "Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok." Efezusban tengerre szállva lement Cezáreába.

22. Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióhiába.

23. Apolló efezusi és működése. Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frigiát, lelket öntve valamennyi tanítványba.

24. E közben egy Apolló nevű, alexandriai zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt.

25. Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségérôl tudott.

26. Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Aquila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását.

27. Mikor pedig Ahájába akart menni, a testvérek bíztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják ôt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek.

28. A nyilvánosság elôtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.

 

19. fejezet

1. Szent Pál Efezusba érkezik. Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a fölsô tartományokon áthaladva Efezusba érkezett.

2. Itt néhány tanítványra talált. "Megkaptátok a Szentlelket megtéréstek után?" – kérdezte tôlük. "Még csak azt sem hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek."

3. Erre megkérdezte: "Mivel keresztelkedtetek meg akkor?" "János keresztségével", válaszolták.

4. "János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki ô utána jön, vagyis Jézsuban."

5. Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.

6. Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.

7. Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.

8. Az efezusi apostolkodás. Azután a zsinagógába bejárógatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyôzô beszédeket mondott az Isten országáról.

9. Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sôt gyalázták a tanítást a nyilvánosság elôtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tôlük és egy bizonyos Tirannus iskolájában mindennap beszélt hozzájuk.

10. Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsiidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét.

11. Isten rendkivüli csodákat is művelt Pál útján.

12. Még kendôit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belôlük.

13. Némely csatangoló zsidó ördögűzô szintén megkisérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektôl megszállottakra. Ezt mondták: "Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet."

14. Egy zsidó fôpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel.

15. A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"

16. S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát.  Kettôjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektôl borítve menekültek ki abból a házból.

17. Errôl azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének.

18. Sok hívô elôállott és nyiltan feltárta tetteit.

19. Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szemeláttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhetô.

20. Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott.

21. Az események után Pál lelkében az a terv érlelôdôtt meg, hogy átmegy Macedóniába és Ahájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. "Ottlétem utá, mondta, még Rómát is látnom kell."

22. Segítôtársai közül kettôt, Timóteust és Erasztust Macedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.

23. Az ezüstművesek zavargása. Ebben az idôben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban.

24. Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat.

25. Egybegyüjtötte ôket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: "Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.

26. Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyôzött és más fölfogásra birt.  Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk.

27. Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hogy semmibe veszik a nagy istennô, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sôt az egész világ tiszteli."

28. Mikor ezt hallották, elöntötte ôket a düh és felkiáltottak: "Nagy az efezusiak Artemisze!"

29. Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedóniai Gájuszt és Arisztarhuszt, Pál társait.

30. Erre Pál a nép közé akart menni, de tanítványai nem engedték.

31. Néhányan az ázsiai fôtisztviselôk közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba.

32. Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyülésben, hogy többnyire még azt sem tudták, mért gyűltek össze.

33. Végül kihúzták a tömeg közül Sándort, mivel a zsidók elôtuszkolták.  Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart.

34. De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: "Nagy az efezusiak Artemisze!"

35. Végre a jegyzô lecsöndesítette a tömeget. "Efezusi férfiak, szólította meg ôket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égbô alászállott szobrának imádója?

36. Minthogy e felôl senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek.

37. Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörôk s nem is káromolták a mi istennônket.

38. Ha tehát Demeternek és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt.

39. Ha meg más valami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyülésen lehet elintézni.

40. Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni errôl a csôdületrôl." Beszéde végeztével pedig föloszlatta a gyűlést.

 

20. fejezet

1. Pál útnak indul. A fölfordulás megszüntével Pál magához hivatta a tanítványokat. Buzdította ôket, majd elbúcsúzott és Macedóniába utazott.

2. Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz.  Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül.

3. Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szôttek ellene.  Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.

4. Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópáter, Pirrusz fia, s tesszalonikiak közül pedig Arisztarhusz és Szekundusz, továbbá a derbei Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tihikusz és Trofimusz.

5. Ezek elôrementek és Troászban vártak ránk.

6. Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibôl és öt nap múlva utolértük ôket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk.

7. A hét elsô napján egybegyültünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyujtotta beszédét.

8. A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bôvében.

9. Egy Eutihusz nevô ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletrôl.

10. Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva ôt így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van."

11. Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt.

12. Az ifjút pedig élve vezették oda, és ez nem kis vigasztalásukra szolgált.

13. Pál Milétuszban búcsút vesz az efezusiaktól. Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ô rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat.

14. Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük ôt és úgy értünk Mitilénébe.

15. Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következô nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következôn pedig megérkeztünk Milétuszba.

16. Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában idôt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

17. Milétuszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház preszbitereit.

18. Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsô hapjától fogva hogyan éltem közöttetek.

19. Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem.

20. Semmit sem vontam meg tôletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak benneteket.

21. Most pedig belsô kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek.

22. Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.

23. De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni npályafutásomat és az Úr Jézustól rámruházott föladatomat: az Isten kegyelmérôl szóló evangélium hirdetését.

24. És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé.

25. Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam.

26. Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam  elôttetek.

27. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg.

28. Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak.

29. Sôt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat.

30. Örködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket.

31. Most pedig Istennek és az ô kegyelmébe ajánlak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget.

32. Nem kivántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.

33. Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környeztemnek szüksége volt.

34. Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."

35. Ezeket mondta, aztán térdrehullott és mindnyájukkal közösen imádkozott.

36. Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták ôt.

37. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni.  Végül elkisérték ôt a hajóhoz.

 

21. fejezet

1. Úton Jeruzsálem felé. Miután elváltunk tôlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.

2. Itt egy Föniciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifuttotunk a nyilt tengerre.

3. Föltünt elôttünk Ciprus, ezt balkéz felôl elhagytuk és Szíriába hajóztunk.  Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát.

4. Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

5. Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyerekestül kikísértek minket a városon kivül.

6. A tengerparton térdreborulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ôk meg hazatértek.

7. Hajóutunk befejezéséül Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk.

8. Másnap aztán tovább haladva Cezáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangelista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg.

9. Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott leánya volt.

10. Néhánynapi otttartózkodásunk tartama alatt egy Agábusz nevű próféta érkezett oda Júdeából.

11. Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kiséretében: "Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg  Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak."

12. Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük ôt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

13. Pál azonban így felelt: "Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet?  Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem."

14. S mivel nem tudtuk ôt meggyôzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata."

15. E napok elmúltával tehát nekikészülôdtünk és fölmentünk Jeruzsálembe.

16. Néhány Cezáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást.

17. Szent Jakab apostol tanácsa. Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket.

18. Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a preszbiterek is mind megjelentek.

19. Köszöntötte ôket, aztán apróra elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ô szolgálata által.

20. Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: "Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt.

21. Felôled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a pogányok közt élô zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint.

22. Mi a teendô ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csôdüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ideérkeztél.

23. Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra.

24. Vedd ôket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebbôl mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felôled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és szerinte élsz.

25. Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértôl, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstôl."

26. Erre Pál másnap az illetô férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végzôdik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

27. Az Apostolt elfogják. A hét nap már letelôben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették ôt a templomban.

28. Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek: "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki elôtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sôt még pogányokat is behozott a templomba és megfertôzte ezt a helyet."

29. Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumuszt és azt hitték, hogy a templomba is bevezette.

30. Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsôdült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.

31. Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyôrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki.

32. Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk.  Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését.

33. Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettôs bilincsbe verette. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett.

34. A tömegbôl azonban össze-vissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba.

35. A lépcsôhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük ôt a nép erôszakoskodása miatt.

36. A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: "Halált reá!"

37. Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül?" – kérdezte az.

38. "Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?"

39. "Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres ciliciai város polgára.  Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez."

40. Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsôre állva kezével intett a népnek.  Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg ôket:s

 

22. fejezet

1. Pál védekezô beszéde. "Testvérek és atyák!  Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek."

2. Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, méginkább elcsöndesedtek.

3. Ô meg így folytatta: "Zsidó ember vagyok, a ciciliai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ôsi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian.

4. Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe.

5. Maga a fôpap és a tanács a tanum erre. Levelet is kaptam tôlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruszálembe húrcoljam megbüntetés végett.

6. Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül.

7. A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem?

8. Erre én megkérdeztem: Ki vagy Te, Uram?  Ô pedig így válaszolt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.

9. Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallottták.

10. Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem akkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majdd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.

11. Mivel azonban a tündöklô fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kisérôim kezemnél fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba.

12. Itt egy bizonyos törvénytisztelô férfi, akirôl az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak,

13. fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból!

14. S én abban a pillanatban megláttam ôt. Ô meg így folytatta: Atyáink Istene elôre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad.

15. Ezért minden ember elôtt tanuskodnod kell arról, amit láttál és hallottál.

16. Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ô nevét.

17. Késôbb, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem.

18. Ôt láttam, amint így szól hozzám: Siess, gyorsan távozz el Jeruzsálembôl, mert nem fogadják el rólam szóló tanuságtételeet.

19. Uram, feleltem ekkor, ôk tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívôket fogságba vetettem, és a zsinagógákban megostoroztattam.

20. S mikor Istvánnak, a te vértanudnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját ôriztem.

21. Ô azonban azt mondta nekem: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged."

22. Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: "Pusztítsd el a föld színérôl az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!"

23. Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegôbe.

24. Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene.

25. Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: "Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül mrgostoroznotok?"

26. A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: "Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár."

27. Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tôle: "Mondd csak, római vagy?"  "Igen." – felelte ô.

28. "Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz", mondta ekkor az ezredes.  "Én viszont abban születtem", válaszolta Pál.

29. Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.

30. Az Apostol a fôtanács elôtt. Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a fôpapokat és az egész fôtanácsot, aztán elôvezettette Pált és eléjük állította.

 

23. fejezet

1. Pál tekintetét a fôtanácsra vetve beszélni kezdett: "Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint."

2. Ananiás fôpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék ôt szájon.

3. Pál azonban így vágott vissza neki: "Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg."

4. A körülállók azonban figyelmeztették: "Az Isten fôpapját szidod?"

5. "Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ô a fôpap.  Hiszen az Írás azt mondja: Ne átkozd néped fejedelmét."

6. Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a fôtanács elôtt: "Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság elôtt."

7. Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt.

8. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják.

9. Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben.  Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?"

10. A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba.

11. A következô éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: "Légy állhatatos. Ahogy tanuságot tettél rólam Jeruzsálemben, ôgy kell tanuságot tenned Rómában is."

12. A zsidók merényletet terveznek. Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy se ételt se italt nem vesznek addig magukhoz, amig Pált meg nem ölik.

13. Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek.

14. Ezek a következô szavakkal állítottak be a fôpapokhoz és a vénekhez: "Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük.

15. Most tehát a fôtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa ôt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet.  Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk ôt."

16. Pál nôvérének a fia azonban értesült a cselvetésrôl. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak.

17. Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: "Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára."

18. Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: "A fogoly Pál magához hivatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra."

19. Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Mirôl akarsz engem értesíteni?"

20. "A zsidók megállapodtak abban, felelte ô, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a fôtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét.

21. De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tôrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik ôt. Már készen állnak és várják, hogy igéretedet add neki."

22. Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: "Egy szóval se említsd senkinek sem, hogy ezeket tudtomra adtad."

23. Pált Cezáreába viszik. Azután két századost hivatott magához és ezt az utasítást adta nekik: "Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cezáreába menjenek, s ezenkivül hetven lovast és kétszáz dárdást.

24. Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz."

25. Levelet is írt, mely a következôket tartalmazta:

26. "Klaudiusz Liziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak.

27. A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár.

28. Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem ôt a fôtanácsukba,

29. Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádoják, de semmi bűne nincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.

30. Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!"

31. A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált és elvitték az éj folyamán Antipatriszba.

32. Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ôk meg visszatértek a várba.

33. Azok pedig Cezáreába érve átadták a levelet a helytartónak s Pált is eléje állíttották.

34. Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy ciliciai, kijelentette:

35. "Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek."  Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák ôrizetben.

 

24. fejezet

1. A zsidók vádat emelnek az Apostol ellen. Öt nap mulva Ananiás fôpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kiséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó elôtt, hogy vádat emeljen Pál ellen.

2. Ennek elôvezetése után hozzálátott a vád elôadásához: "A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében.

3. Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix.

4. De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyôzödtünk arról, hogy ez hitvány ember:

5. Az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ô áll az élén.

6. Sôt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk.

7. (Törvényünk szerint akartunk fölötte itélkezni, de Liziász ezredes karhatalommal kiragadta ôt kezünkbôl, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak.)

8. Hallgasd ki, tôle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban."

9. A zsidók is erôsítgették, hogy minden így van.

10. A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. "Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ô beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elô védekezésemet.

11. Meggyôzôdhetsz arról, hogy nincs tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni.

12. Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de meg a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csôdületet idéztem volna elô.

13. Az ellenem emelt vádakat sem tudják elôtted bizonyítani.

14. Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ôk eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.

15. Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ôk maguk is várják.

16. Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek elôtt.

17. Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.)

18. Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve.

19. Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie elôtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem,

20. vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a fôtanács elôtt álltam?

21. Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: A holtak föltámadásának ügyében állok ma itélôszéketek elôtt?"

22. Félix ekkor elutasította ôket, mert sok mindent tudott a tanításról.  "Majd ha Liziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni."

23. A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa ôrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerôsei közül, ha szolgálatára akar lenni.

24. A pör elnyújtása. Néhány nap mulva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hivatta Pált és meghallgatt ôt a Jézus Krisztusban való hitrôl.

25. Mikor azonban az igazsagosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendô életrôl kezdett el magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: "Most csak menj, megfelelô idôben majd hivatni foglak."

26. E mellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hivatta és elbeszélgetett vele.

27. Két év mulva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta.

 

25. fejezet

1. Pál a császárhoz föllebez. Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett, föllátogatott Jeruzsálembe.

2. A fôpapok és az elôkelô zsidók eléje járultak és elôadták panaszukat Pál ellen.

3. Azt a kegyet kérték tôle, hogy hozassa föl ôt Jeruzsálembe. Így akarták ugyanis tôrbecsalni és eltenni láb alól.

4. Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában ôrizteti, maga pedig hamarosan elutazik.

5. "Jöjjenek le velem azok, mondta, akik illetékesek a dologban, s emeljenek vádat ellene, ha valóban bűntényt követett el."

6. Legföljebb nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, azután lement Cezáreába.  Másnap elfoglalta helyét a bírói emelvényen és elôvezettette Pált.

7. Miután megjelent, a Jeruzsálembôl lejött zsidók körülállták és sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták.

8. Pál viszont így védekezett: "Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit."

9. Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: "Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak itéletet fölötted az én jelenlétemben?"

10. Pál azonban így válaszolt: "Császári bíróság elôtt állok, itt kell itélni fölöttem. A zsidókon semmi jogtalanságot nem követtem el, amint ezt magad is igen jól tudod.

11. Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlô dolgot, készen állok a halálra.  Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik. A császárhoz föllebezek."

12. Fesztusz néhány szót váltott tanácsosaival, majd kijelentette: "A császárhoz föllebeztél, a császár elé fogsz járulni."

13. Agrippa király látogatása Fesztusznál. Néhány nap mulva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett Fesztusz üdvözlésére.

14. Több napja ott idôztek már, amikor Fesztusz a király elôtt szóvá tette Pál ügyét: "Félix itthagyott egy foglyot.

15. Mikor Jeruzsálemben voltam, a zsidó fôpapok és vének hozzám fordultak ügyében és elitélését követelték.

16. Azt feleltem nekik, hogy a rómaiak senkit sem szoktak kiszolgáltatni, amíg a vádlottat nem szembesítik vádlóival s alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen.

17. Mikor aztán többen idejöttek, másnap késedelem nélkül az itélôszékbe ültem és elôvezettettem ezt a férfit.

18. A vádlók elôálltak, de nem hozakodtak elô ellene olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetôen, akirôl Pál azt erôsítgette, hogy él.

19. Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott itélkezzenek fölötte ebben az ügyben.

20. Pál azonban föllebezett, hogy ügyét tartsák fönn a császár döntése számára.  Ezért addig, amíg el nem tudom küldeni a császárhoz, ôrizetben tartom."

21. "Magam is szeretném hallani ezt az embert", mondta ekkor Agrippa Fesztusznak.  "Holnap meghallgathatod", válaszolta ô.

22. Az Apostol Agrippa király elôtt. Másnap Agrippa és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város elôkelô polgáraival együtt, s aztán Fesztusz parancsára elôvezették Pált.

23. "Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, szólalt föl ekkor Fesztusz, ô az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akirôl azt kiabálták, hogy nem szabadd életben maradnia.

24. Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmi olyant, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Fölséghez föllebezett, hogy elküldöm hozzá.

25. Viszont nem tudok pontos adatokat róla írni az uralkodónak. Ezért vezettettem elétek, és kiváltkép te eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom.

26. Észszerűtlennek tartom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el."

 

26. fejezet

1. Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: "Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében."  Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekezô beszédébe.

2. "Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább,

3. mivel te ismered a zsidóknál honos összes szokásokat és vitás kérdéseket.  Kérlek tehát, hallgass meg türelmesen.

4. Életem kezdettôl fogva népem környezetében, Jeruzsálemben folyt, és ifjúkoromtól kezdve ismeretes az összes zsidók elôtt.

5. Régtôl fogva ismernek, s ha akarják, ôk is megerôsíthetik, hogy vallásuk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

6. Most meg azért állok itt és várom itéletemet, mert reméltem Isten atyáinknak tett igéretében,

7. pedig tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy elnyeri ezt, ha éjjel-nappal állandóan teljesíti szolgálatát. E miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.

8. Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten halottakat támaszt föl?

9. Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm,

10. s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A fôpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem és kivégzésük mellett szavaztam.

11. Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam ôket s így akartam ôket káromlásra kényszeríteni. Sôt mindinkább elfogott a dűh velük szemben, úgy hogy még idegen városokban is üldöztem ôket.

12. Egy alkalommal a fôpapok fölhatalmazásával és engedélyével Damaszkusz felé tartottam.

13. Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, király, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk.

14. Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!

15. Én erre megkérdeztem: Ki vagy Te Uram?  Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl.

16. De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg elôtted, hogy terjesztôje és tanúja légy annak, amit láttál és amit még ezután mutatok nekedd.

17. Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben.

18. Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségbôl a világosságba, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.

19. Ezért hát, Agrippa király, nem voltam hirtelen a mennyei látomás iránt,

20. hanem hirdettem elôször a damaszkusziaknak, jeruzsálemieknek és egész Judea lakósainak, majd a pogányoknak is, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg Istenhez a bűnbánat méltó tettei által.

21. Ezek miatt fogtak el a zsidók a templomban és voltak azon, hogy megöljenek.

22. Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanuságo tettem kicsinyek és nagyok elôtt.  Semmi mást nem mondtam azon kivül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek:

23. vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsônek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak."

24. Mikor védekezô beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltottt: "Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet."

25. "nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek.

26. A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat.  Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna elôtte ezek közül, hiszen mindez nem zúgban történt.

27. Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!"

28. Erre Agrippa azt mondja Pálnak: "Kevés híja, hogy keresztény nem leszek."

29. Pál erre így felelt: "Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével."

30. Ekkor a király, a helytartó, Berniké és a köröttük ülôk fölemelkedtek helyükrôl.

31. Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: "Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne."

32. Agrippa pedig így nyilatkozott Fesztusz elôtt: "Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebezett volna a császárhoz."

 

27. fejezet

1. A hajóút elsô szakasza. Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevű századosának.

2. Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötôk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is.

3. Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék.

4. Innen továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus tulsó partja mellett hajóztunk el,

5. majd a ciliciai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mirába érkeztünk.

6. A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket.

7. Hajónk több napon át lassan haladt elôre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidusz elé.  Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk.

8. Üggyel-bajjal haladtunk a partok mellett s végül egy Jókikötônek nevezett helyhez értünk.  Ennek közelében fekszik Lászája városa.

9. Az idó igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már.  Ezért Pál figyelmeztette ôket:

10. "Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és, nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is, veszélyessé válni."

11. A százados azonban inkább bizott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban.

12. A kikötô sem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Fônixbe tartanak és ott telelnek.  Ez egy krétai kikötô, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati

széllel szemben.

13. Tengeri vihar. Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tduják hajtani.  Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén.

14. Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk.

15. Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni.  Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket.

16. Mikor elfutottunk egy Klauda nevű kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot.

17. Miután mégis fölhúzták, védôintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszre vetôdnek, lebocsátották a lassítót és így haladtak tovább.

18. A rettenetes vihar hányt-vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták.

19. Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést.

20. Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tüntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye.

21. Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: "Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba.

22. De most arra biztatlak titeket, ne vesszétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre.

23. Az éjjel ugyanis megjelent elôttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem:

24. Ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár elôtt, ezért Isten a kedvedért megkiméli mindazokat, akik veled utaznak.

25. Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem.

26. Valami szigetre kell kivetôdnünk."

27. Hajótörés. Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk.

28. Erre lebocsátották a mélységmérôt és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek.

29. Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást.

30. A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgyony kivetni, arra készültek, hogy a csónakot tengerre bocsássák.

31. Pál azonban figyelmeztette a százados és a katonákat: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg."

32. Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket s hagyták hogy kiessék.

33. Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. "Ma már a tizennegyedik napja, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz.

34. Ezért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, az javatokra szolgál.  Egyikteknek sem vész el még a hajaszála sem a fejérôl."

35. Ezeket mondva kezébe vette a kenyeret, mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek, majd megtörte és enni kezdett.

36. Erre mindnyájan megnyugodtak s szintén vettek magukhoz eledelt.

37. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.

38. Majd mikor jóllaktunk az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe hányták.

39. Mikor aztán megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, hogy ha lehetséges, erre futtatják föl a hajót.

40. A horgonyokat eloldották és hagyták a tengerbe veszni, egyben meglazították a kormányrúdak köteleit is.  A vezérvitorlát fölhúzták a szél fúvásának irányában, és így igyekeztek a part felé.

41. Egy földnyelv elé érkezve ráhajtották a hajót. A hajó orra ugyan megakadt és mozdulatlan maradt, a tatja azonban kezdett szétmállani az erôs hullámverés következtében.

42. A katonák akkor elhatározták, hogy megölik a foglyokat, hogy valamelyik ki ne ússzék és meg ne szökjék.

43. A százados azonban meg akarta menteni Pált, s ezért megtiltotta tervük megvalósítását.  Megparancsolta tehát, hogy elôször azok szálljanak ki, akik tudnak úszni, és igyekezzenek kijutni a szárazra.

44. A többieket pedig úgy vitték ki: némelyeket deszkákon, másokat a hajó roncsain.  Így aztán mindenki épségben kijutott a partra.

 

28. fejezet

1. A máltai tartózkodás. Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.

2. A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránkszakadt esô és hideg elôl.

3. Pál összeszedett egy csomó rôzsét, de mikor a tűzre rakta, a hôség elôl egy vipera kúszott elô és a kezére vetette magát.

4. Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngô állatot, ezt mondogatták egymásnak: "Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerbôl, de az Igazság nem hagyja életben."

5. Ô azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt.

6. Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Várták is jóideig, de mikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten.

7. Azon a vidéken volt a vidék elsô tisztviselôjének, Publiusznak a birtoka.  Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket.

8. Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította

9. Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és  meggyógyultak.

10. Nagy tiszteletben is tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak.

11. A hajóút utolsó szakasza. Három hónap mulva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt és a Dioszkúrok jelvényét viselte.

12. Szirakúzába érve három napig ott vesztegeltünk.

13. Innen a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. Egy nappal késôbb déli szél támadt, s így a következô napon Puteoliba érkezhetünk.

14. Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk és azután indultunk tovább Róma felé.

15. A testvérek, amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen Forum Appii és Tres Tabernae tájékáig. Pál láttukra hálát adott Istennek és bizalomra gerjedt.

16. Rómába érkezésünk után Pál engedélyt kapott, hogy magánlakásban maradhasson egy katona ôrízete mellett.

17. Szent Pál Rómában hirdeti Krisztust. Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ôsi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálembôl a rómaiak kezébe.

18. Ezek megvizsgálták az ügyemet s aztán szabadon akartak bocsátani, mert semmi fôbenjáró vétséget nem követtem el.

19. Azonban a zsidók tiltakozása következtében kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.

20. Ez az oka annak, hogy látni kivántalak titeket és néhány szót akartam szólni hozzátok. Ezt a bilincset ugyanis Izrael reménysége miatt verték rám."

21. Azok erre kijelentették neki: "Nem kaptunk levelet felôled Júdeából, és az ideérkezô testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott valami rosszat.

22. Szeretnénk tôled hallani, milyen fölfogást vallasz. Azt tudjuk ugyanis errôl a felekezetrôl, hogy mindenütt ellenzésre talál."

23. Megállapodtak vele egy napban, és ekkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyôzô erôvel magyarázott nekik Isten országáról, és reggeltôl estig igyekezett megnyerni ôket Jézusnak a Mózes törvényébôl és a prófétákból merített érvekkel.

24. Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak.

25. Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: "Helyesen szólt a Szentlélek, mikor nIzaiás próféta által ezt mondta atyáitoknak:

26. Menj el ehhez a néphez és így beszélj: Hallani fogtok, de nem érttek, Nézni fogtok, de nem láttok.

27. Megkérgesedett ennek a népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behunyják szemüket, Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen És meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam ôket.

28. Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítô szándéka a pogányoknak szól majd, s azok hallgatni fognak rá."

29. Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tôle.

30. Két álló esztendeig maradt bérbevett szállásán.

31. Mindenki fogadott, aki betért hozzá, és nagy bizalommal akadálytalanul tanította az Úr Jézus Krisztusról szóló igazságokat.

 

Pál apostol levele a rómaiakhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki,

2. melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról

3. -aki test szerint Dávid nemzettségéből született,

4. de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt-, Jézus Krisztusról, a mi urunkról.

5. Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre.

6. Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai.

7. Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

8. Hálaadás. Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak.

9. tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben

10. mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak.

11. Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek,

12. vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk.

13. Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran feltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogánu nép között.

14. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak.

15. Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.

16. Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére.

17. Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: "Az igaz a hitből él."

18. A pogányok bűnössége. Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják.

19. Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra.

20. Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhető.

21. Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha felismerték az Istent, nem dicsőitették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult.

22. Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak.

23. Felcserélték a hallhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.

24. Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket.

25. Hiszen Isten igazságát felcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Amen.

26. Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel.

27. Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét.

28. Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan.

29. Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel.

30. Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek,

 kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek,

31. oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek.

32. Felismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a hlálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.

 

2. fejezet

1. A zsidók bűnössége Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz.  Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te ítélkező.

2. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek.

3. Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól?

4. Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szívleled meg, hogy Isten kegyessége bűnbánatra indít?

5. Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.

6. Ő megfizet kinek-kinek tettei szerint:

7. örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik;

8. haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.

9. Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, azután a pogánynak.

10. Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak.

11. Isten ugyanis nem személyválogató.

12. A törvény megtartása és megszegése Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre,

13. mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg.

14. Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye.

15. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti –

16. azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött.

17. De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol;

18. te aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott;

19. te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, oktalanok tanítójának,

20. éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és igazság szabályához, –

21. hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: Ne lopj, magad lopsz?

22. Aki azt mondod: Házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el?

23. Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent?

24. Meg is van írva: "Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok."

25. A körülmetélés értéke A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.

26. Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít?

27. Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betűje és a körülmetélés ellenére is törvényszegő vagy.

28. Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsőleg a testen látható,

29. hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertől, hanem Istentől kapja az elismerést.

 

3. fejezet

1. A zsidók kiváltságai. Mi előnye van tehát a zsidónak? S mi haszna a körülmetéltnek?

2. Minden tekintetben sok. Először is az, hogy Isten rájuk bízta kinyilatkoztatását.

3. De hogyan? Ha némelyek hitetlenek voltak, vajon hitetlenségük megszünteti Isten hűségét?

4. Egyáltalán nem. Ellenkezőleg: Isten igaz, mégha minden ember hazug is. Így mondja az Írás: "Ám te Uram, igaz vagy igéidben És diadalmas ítéleteidben."

5. De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunkból lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága?  Hát, emberileg szólva, nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt?

6. Semmiképp sem. Különben hogyan ítélkezhetnék Isten a világ fölött?

7. De hogyha Isten igazsága hazugságom révén csak nőttön nő az ő dicsőségére, miért marasztal el engem bűnösnek?

8. S miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amint némelyek rágalmaznak minket és azt állítják, hogy mi ilyesmit mondunk. Ezek elmarasztalása jogos.

9. A zsidók és pogányok egyformán bűnösök. Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Hiszen az előbb bizonyítottuk be, hogy a zsidó is, a pogány is mind alá van vetve a bűnnek.

10. Meg van írva: "Nincs igaz egy sem;

11. Nincs aki értene, Nincs, aki Istennel törődne.

12. Mind tévelyegnek, Romlásra váltak valamennyien, Egyetlen egy sincs, aki jót tegyen.

13. Tátongó sír a torkuk És nyelvükkel csalárdul szólanak, Áspisok mérge ajkaik alatt.

14. Szájukat lepi keserűség, átok,

15. A vérontásra, arra gyors a lábuk.

16. Romlás és balság jár útjukon,

17. A béke útja idegen nekik,

18. Az Isten félelmét nem ismerik."

19. Mi pedig tudjuk, hogy bármit mond a törvény, a törvény alatt élőnek mondja, hogy némuljon el minden száj s az egész világ bűnösnek vallja magát Isten előtt.

20. A törvény tettei által ugyanis senki meg nem igazul előtte, sőt a bűn megismerése is a törvény által történik.

21. Hit Jézus Krisztusban. Most azonban az Istenben való megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá.

22. Erről tanúskodnak a törvény és a próféták: az Isten előtt történő megigazulásról a Jézus Krisztusban való hit által, melyben minden hívő részesül. Ebben nincs különbség.

23. Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

24. Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztus megváltása által.

25. Őt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, hogy kimutassa igazságosságát.

26. Isteni türelmében ugyanis büntetlenül hagyta a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időben. Így bizonyul igazságosnak ő maga és teszi megigazulttá a Jézus (Krisztusban) hívőt.

27. Hol van hát dicsekvésed? Semmivé lett. Miféle törvény által? A tettek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.

28. Mi ugyanis azt valljuk, hogy az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg.

29. Talán csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

30. Hiszen ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hívő körülmetéltet és hite által a körülmetéletlent.

31. Érvénytelenítjük talán a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: megszilárdítjuk a törvényt.

 

4. fejezet

1. Ábrahám példája. Kérdezzük csak, mire jutott testi ősatyánk Ábrahám?

2. Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De Isten előtt nincs neki mivel.

3. Mit is mond az Írás? "Ábrahám hitt Istennek és ez megigazulására szolgált."

4. Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bér nem kegyelemből, hanem fizetség címén jár.

5. Aki viszont nem tetteket visz véghez, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak hite szolgál megigazulására (Isten kegyelmének rendelése szerint).

6. Ezért már Dávid is boldognak hirdeti az embert, akit Isten tettek nélkül tesz megigazulttá:

7. "Boldog, akinek bűne megbocsátva S befödve gonoszsága,

8. Boldog férfiú, akinek az Úr Vétkeit föl nem rója."

9. Vajon ez a boldogság csak a körülmetéltet illeti meg, vagy a körülmetéletlent is? Hiszen azt mondják: Ábrahámnak hite szolgált megigazulására.

10. Nos hát hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában?  Bizony nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.

11. Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek s így részesüljenek ők is a megigazulásban,

12. és hogy atyja legyen a körülmetélteknek. Nemcsak azoknak tehát, akiket körülmetéltek, hanem azoknak is, akik a még körül nem metélt atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

13. Isten ígérete és a hit. Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.

14. Ha ugyanis a törvény alatt élők az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig mit sem ér.

15. Dehiszen a törvény büntetést eredményez! Ahol azonban nincs törvény, ott törvényszegés sincs.

16. Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemből tett ígéret minden utód számára biztos legyen, nemcsak azok számára, akik a törvény alatt élnek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók.

17. Az Írás e szava szerint: "Sok nép atyjává rendeltelek" – ő mindnyájunk atyja Isten előtt, mert abban hitt, aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket.

18. Ábrahám hite Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret szerint: "Éppúgy lesz utódod."

19. Nem gyengült meg hitében, s holott már majdnem száz esztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sárának elapadt méhére.

20. Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenül, hanem erős maradt hitében és megadta az Istennek járó tiszteletet.

21. Meg volt győződve, hogy van hatalma ígéretének beváltására.

22. Ez szolgált megigazulására.

23. De nem csak miatta van megírva: "(Megigazulására) szolgált" – hanem miattunk is.

24. Nekünk is arra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta halottaiból Urunkat (Jézus Krisztust),

25. aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért föltámadt.

 

5. fejezet

1. Békessség Istennel. Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által.

2. Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fia) dicsőségének reménységével.

3. De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad,

4. a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből pedig remény.

5. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.

6. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért.

7. Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember.

8. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk,

9. Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől.

10. Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kibékültünk vele, annak élete által.

11. De nemcsak, hogy kibékültünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

12. Ádám és Krisztus. Ezért, amint a bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan bűnbeestek…

13. Bűn volt ugyan a világon a törvényadás előtt is. A bűn azonban nem számítódik be, amikor nincs törvény.

14. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az Eljövendőnek előképe.

15. De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra.

16. A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatti büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet.

17. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt, egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik bőséges kegyelem és a megigazulás ajándékát kapják.

18. Amint tehát egynek bűnbeeséséből büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt.

19. Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt.

20. Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,

21. hogy amint halálthozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örökéletre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

6. fejezet

1. Fölszabadulás a bűn rabságából. Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem?

2. Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne?

3. Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára kereztelkedtünk meg?

4. A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk.

5. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk.

6. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgájlunk többé a bűnnek.

7. Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől.

8. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk.

9. Hiszen tudjuk, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.

10. Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él.

11. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban).

12. Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak.

13. Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek.

14. A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek.

15. Az igaz élet szolgálatában. Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk?

16. Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz?

17. De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak.

18. A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek.

19. Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre.

20. Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.

21. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.

22. Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek.

23. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet nKrisztus Jézusban, a mi Urunkban.

 

7. fejezet

1. Fölszabadulás a mózesi törvény alól. Nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt – hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?

2. A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól.

3. Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.

4. Éppígy, testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halottaiból föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek.

5. Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték.

6. Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért új lélekben, s nem az elavult betű szerint szolgálunk.

7. A törvény és a bűn. Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná:

8. Ne kívánd meg! Ám a tilalom alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn.

9. Valamikor törvény nélkül éltem.

10. De mihelyt jött a törvény parancsa, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált.

11. A parancs ugyanis alkalmat adott a bűnnek, hogy félrevezessen és megöljön.

12. A törvény tehát szent: parancsa is szent, igaz és jó.

13. Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn-mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a parancs által bizonyítja szerfölött bűnös voltát.

14. Az ember belső meghasonlottsága. Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, a bűnnek rabja.

15. Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat).

16. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,

17. s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

18. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes.

19. Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok.

20. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

21. Így tehát erre törvényt találok: Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész.

22. A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében,

23. de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van.

24. Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálra szán testtől?

25. Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.

 

8. fejezet

1. A Krisztusban újjászületett ember boldogsága. Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztusban élnek, (s nem a test szerint).

2. Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól.

3. Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten hajtotta végre. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt,

4. s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény.

5. Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik.

6. A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.

7. Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt.

8. Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá.

9. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében.

10. Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, ő, aki Krisztus (Jézust) halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

11. Az istenfiúság. Ezért hát testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk.

12. Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

13. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

14. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: "Abba, Atya!"

15. Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk.

16. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

17. A mennyei dicsőség. Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk.

18. A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja.

19. Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem a miatt, aki alávetette.

20. De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

21. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig.

22. De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

23. Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény.

24. Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel.

25. Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.

26. Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

27. Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott.

28. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között.

29. Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

30. Isten kegyelmének magasztalása. Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

31. Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

32. Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket?

33. Velük Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk.

34. Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?

35. Hiszen meg van írva: "Minket mindenkor teérted irtanak, S vágóbirkák módjára tartanak."

36. De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket.

37. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők,

38. sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

 

9. fejezet

1. Az apostol együtt érez népével. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom.  Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel:

2. Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma.

3. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért.

4. Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

5. Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

6. A zsidó nép és Isten ígéretei. Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik.

7. És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: "Izsák utódait hívják ivadékoknak."

8. Másszóval: Nem a testnek gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.

9. Az ígéret ugyanis így hangzik: "Az időben eljövök és Sárának fia lesz."

10. De nemcsak nála volt így, hanem Rebekkánál is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.

11. Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna, – hogy érvényesüljön Isten szabad választása,

12. mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ – Rebekka ezt a kijelentést kapta: "Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak."

13. Írva van ugyanis: "Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem."

14. Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről?

15. Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: "Azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik."

16. Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.

17. Az Írás ugyanis azt mondja a Fáraónak: "Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte."

18. Így hát azon könyörül, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.

19. Erre ezt az ellenvetést teszed: "Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?"

20. Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek?

21. Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti?

22. Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát?

23. Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?

24. Ilyeneknek hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

25. Isten új népe. Ozeásnál így szól: "Népemnek hívom azt, amely nem-népem,

S kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).

26. A helyett hogy azt mondanák nekik: Nem vagytok az én népem, Az élő Isten fiainak hívják majd őket."

27. Izaiás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül."

28. Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr.

29. Azt is előre megmondta Izaiás: "Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, Olyanok lettünk volna, mint Szodoma, És Gomorrához hasonlóan jártunk volna."

30. A zsidó nép bűnössége. Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg.

31. A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére.

32. Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel törekedett rá. Megbotlottak a botlás kövében,

33. amint írva van: "A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, S szégyent nem vall, aki hisz benne."

 

10. fejezet

1. Testvérek! Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek.

2. Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés.

3. Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak.

4. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hívő megigazul.

5. Hit nélkül nincs megigazulás. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról: "Csak az ember fog élni általa, aki teljesíti."

6. A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: "Ne kérdezd magadban: Ki megy föl a mennybe?" – tudniillik, hogy Krisztust lehozza.

7. Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" – tudniillik, hogy Krisztust fölhozza a holtak országából.

8. Mit mond is hát? "Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van" – tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk.

9. Ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz.

10. A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál.

11. Az Írás is azt mondja: "Senki szégyent nem vall, aki hisz benne."

12. Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják.

13. "Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül."

14. A zsidó nép maga okozta hitetlenségét. De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül?

15. S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: "Mily kedves a lépte annak, (aki békét hirdet,) aki jó hírt hoz."

16. De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izaiás is: "Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?"

17. A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből.

18. De kérdem: Vajon nem hallották? Hiszen "Végig a földön szárnyal szavuk,

Világ végéig elhat szózatuk."

19. Tovább kérdem: Éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem-népem, Haragra indítlak az értelmetlen nép ellen.

20. Izaiás meg nyíltan megmondja: Ki nem keresett, rám talált, Fölismert, ki utánam nem járt.

21. Izraelhez azonban így szól: "Naphosszat kitárom karomat a hitetlen, ellenszegülő nép felé."

 

11. fejezet

1. A zsidó nép kiválasztott maradéka. Azt kérdem tehát: Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjámin törzséből.

2. Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt:

3. "Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek."

4. S mit felelt rá az isteni szózat? "Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Báál előtt."

5. Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki.

6. De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

7. A A pogányok megtérésének hatása a zsidó népre. Hogy is állunk tehát?

8. Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva:

9. "Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig. "

10. És Dávid azt mondja: "Asztaluk legyen csapdává és tőrré Megtorlásukra, meg botránykővé.

11. Homályosodjék el szemük ne lássanak, És nyomorítsd görbére hátukat."

12. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse őket.

13. Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk.

14. Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom.

15. Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni.

16. Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?

17. Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is.

18. Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására.

19. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

20. Mondhatnád ugyanis: Letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz.

21. A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj.

22. Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez.

23. Értsd meg hát Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek.

24. De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket.

25. Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók.

26. A zsidók jövendő megtérése. Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek.

27. Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: "Sionból jön a szabadító, Ki eltörli Jákob gonoszságát:

28. Ez lesz szövetségem velük, Amikor megbocsátom bűnüket."

29. Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt.

30. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

31. Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok,

32. Úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.

33. Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön.

34. Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai, Mily kifürkészhetetlenek útjai!

35. Vajon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki?

36. Ki kölcsönzött neki, Hogy visszakövetelhetné tőle?

37. Minden belőle, általa és érte van, Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

 

12. fejezet

1. Istennek tetsző élet. Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.

2. Ez legyen észszerű hódolatotok. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes.

3. A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyiteknek: Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.

4. Amint ugyanis egy testben több tagunk van, de nem ugyanaz a föladata mindegyik tagnak,

5. éppúgy sokan egy testet alkotunk Krisztusban, egyenkint viszont egymásnak tagjai vagyunk.

6. A nekünk adott kegyelemnek megfelelően azonban különböző ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint;

7. aki tisztséget kapott, gyakorolja tisztségét; aki tanító, oktasson;

8. aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson; aki alamizsnát oszt, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, legyen gondos; aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen.

9. Felebaráti szeretet. Szeressetek tettetés nélkül. gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz.

10. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek.

11. Igyekvéstekben ne lankadjatok, legyetek buzgó lelkűek: az Úr az, akinek szolgáltok!

12. Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban.

13. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, s gyakoroljátok a vendégszeretetet.

14. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok!

15. Örvendezzetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben.

16. Ne legyetek fönnhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne képzeljétek magatokat önmagatoktól okosaknak.

17. Ellenségszeretet. Rosszért rosszal senkinek se fizessetek.  Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az emberek előtt is.

18. Amennyiben rajtatok múlik, lehetőleg éljetek minden emberrel békességben.

19. Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek", mondja az Úr.

20. Sőt "ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére."

21. Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat.

 

13. fejezet

1. Engedelmesség a fölöttes hatalom iránt. Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte.

2. Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.

3. A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettől, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kellejen a hatalomtól tartanod?

4. Tedd a jót, és megdicsér. Isten eszköze ugyanis a te javadra. De ha rosszat teszel, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn.

5. Alá kell rendelnetek magatokat, nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is.

6. Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik behajtják.

7. Adjátok meg tehát mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, vámot, akinek hódolat, hódolatot, akinek tisztelet, tiszteletet.

8. A törvény tökéletes teljesítése. Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.

9. Ezeket a parancsolatokat: "Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, (hamisan ne tanúskodjál,) másét ne kívánd", s a többit mind ez az egy foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

10. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.

11. Így tegyetek, hiszen ismeritek a mai időket. Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívők lettünk.

12. Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit.

13. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben.

14. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen.

 

14. fejezet

1. Óvás a szeretetlenségtől. Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, a nélkül hogy fölfogását elítélnétek.

2. Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehetik, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik.

3. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti őt.

4. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik.  De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa.

5. Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart.  kövesse mindenki a maga meggyőződését.

6. Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és ő is hálát ad Istennek.

7. Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának.

8. Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk.

9. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.

10. Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt.

11. Így mondja az Írás: "Megesküdtem önmagamra, szól az Úr: Előttem hajlik meg minden térd, S Minden nyelv Istent magasztalja."

12. Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.

13. Óvás a megbotránkoztatástól. Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást.

14. Tudom, s meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy magában véve semmi sem tisztátalan, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.

15. De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, már nem a szeretet szellemében jársz el. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt.

16. Ne hagyjátok, hogy ócsárolják szabadságtokat.

17. Hiszen Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben.

18. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, s rokonszenves az embereknek.

19. Ezért törekedjünk arra, ami békességet s egymás épülését szolgálja.

20. Az étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak, aki botrányt okozva eszik.

21. Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, s egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, (megbotránkozik vagy meginog).

22. Saját meggyőződésedet tartsd meg Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart.

23. Akinek azonban kétsége támad s mégis eszik, el van ítélve, mert nem meggyőződése szerint tett. Mindaz, ami nem meggyőződésből történik, bűn.

 

15. fejezet

1. Megértés az aggályosokkal szemben. Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük.

2. Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.

3. Írva van ugyanis róla: "Gyalázóid szidalma engem ér."

4. Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.

5. Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek.

6. Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.

7. Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.

8. Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.

9. A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják az Istent, amint írva van:

"Azért áldalak a népek közepett, És énekelem, Uram, a nevedet."

10. Aztán meg így szól: "Örvendjetek népével együtt, ti pogányok."

11. Majd ismét: "Dicsérjétek az Urat minden népe, Minden nemzetek dicsérjétek."

12. Izaiás meg azt mondja: "Sarja támad Jesszének, Ki a népek uralkodójává emelkedik, Benne bíznak a pogány nemzetek."

13. Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben.

14. A levél megokolása. Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást.

15. Itt-ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén.

16. Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.

17. Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt.

18. Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.

19. Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket és hirdettem Krisztus evangéliumát.

20. De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van:

21. "Akiknek nem hirdették, majd meglátják, S megértik majd, kik hírét sem hallották."

22. Az Apostol útitervei. Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek.

23. Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem,

24. hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek.

25. Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.

26. Macedónia és Ahája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára.

27. Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni.

28. Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom.

29. Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem.

30. Kérlek titeket, testvéreim, ami Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél,

31. hogy megszabaduljak a judeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.

32. Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Amen.

 

16. fejezet

1. Ajánlás és üdvözlések. Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.

2. Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is.

3. Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem.

4. Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházközség.

5. Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget. Köszöntsétek kedves Epenetuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban.

6. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek.

7. Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek keresztényekké.

8. Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat.

9. Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat.

10. Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért.

11. Köszöntsétek Arisztobulosz házanépét. Köszöntsétek rokonomat Heródiont.  Köszöntsétek Nárcisszusz házanépét, akik hívők az Úrban.

12. Köszöntsétek Trifénát és Trifószát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradt az Úrért.

13. Köszöntsétek az Úr választottját Rúfuszt és anyját, aki nekem is az.

14. Köszöntsétek Aszinkrinuszt, Flegont, Hermeszt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket.

15. Köszöntsétek Filologuszt és Júliát, Nereuszt és nővérét, meg Olimpiászt és a velük lévő összes szenteket.

16. Köszöntsétek szent csókkal egymást. Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

17. Óvás a hamis tanítóktól. Testvérek, figyelmeztetlek titeket, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben azzal a tanítással, amit tanultatok, egyenetlenséget és botrányt

okoznak. Kerüljétek őket!

18. Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, s nyájas szavakkal és hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét.

19. Engedelmességtek híre mindenüvé eljutott: örömöm is telik bennetek. De azt szeretném, hogy járatosak legyetek a jóban, a rosszban viszont járatlanok.

20. A békesség Istene hamarosan összetiporja a sátánt lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

21. Üdvözletek Korintusból. Üdvözöl titeket munkatársam Timóteus és rokonaim Lúciusz, Jázon meg Szoszipáter.

22. Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.

23. Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek is házigazdája.  Üdvözöl titeket Erásztusz, a város vagyonkezelője és Quártusz testvér.

24. (A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Amen.)

25. Isten dicsérete. Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, abban a kinyilatkoztatott titokban, amelyre örök idők óta csönd borult,

26. de most az örök Isten parancsára a próféták írásai nyilvánvalóvá és minden nemzet előtt ismeretessé tették, hogy a hit elfogadására jussanak:

27. Neki, az egyedül bölcs Istennek, (Tisztelet és) dicsőség, Jézus Krisztus által,

Örökön-örökké. Amen.

 

Pál apostol első levele a korintusiakhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,

2. Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.

3. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

4. Hálaadás. Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, melynek Krisztus Jézusban részesei lettetek.

5. Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben.

6. A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek.

7. Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,

8. aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.

9. Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

10. A pártoskodás oktalansága. Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon felfogásban!

11. Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok.

12. Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal."

13. Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek?  Vagy Pál nevében kereszteltek meg?

14. Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt.

15. Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve.

16. Még Sztefanász csaladját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna.

17. Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

18. A kereszt hirdetése. A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten erje.

19. Hiszen írva van: "Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom."

20. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmuttata Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége?

21. Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.

22. A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességeket keresnek.

23. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak ugyan botrány,

a pogányoknak meg oktalanság,

24. de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.

25. Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége" pedig erősebb az embereknél.

26. Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő,

27. de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket,

28. s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse.

29. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

30. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.

31. Így teljesült az Írás szava: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."

 

2. fejezet

1. Az Apostol igehirdetése. Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek Isten tanuságtételét.

2. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

3. Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok.

4. Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából,

5. hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.

6. A keresztény bölcseség. Bölcseséget hirdetünk mi is, de csak a tökéleteseknek. Nem ennek a világnak bölcseségét, sem e világ pusztulásra itélt fejedelmeiét,

7. hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcseségét hirdetjük, melyet az Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre.

8. Ezt senki sem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.

9. Itt inkább az Irás szava érvényes: "Szem nem látta, fül nem hallotta, Emberi szív föl nem fogta, Amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt."

10. Nekünk azonban Lelke által kinyilatkoztatta Isten, mert a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is.

11. Ki ismeri az ember bensőjét, ha nem az ember lelke, mely benne van?  Éppúgy Isten bensőjét sem ismeri senki más, csak Isten Lelke.

12. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.

13. Erről is beszélünk, nem az emberi bölcseség tudós szavaival, hanem ahogy a Lélek tanítja, lelki embereknek lelkieket nyujtva.

14. Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten lelkéből ered. Oktalanságnak tünik föl neki, s nem képes megérteni, hogy lelkileg kell azt elbírálni.

15. A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt senki sem bírálja el.

16. "Vajon ki látta át az Úr gondolatait, hogy kioktathatná őt?" Mi viszont Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.

 

3. fejezet

1. A pártoskodás elvetése. Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban.

2. Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok.

3. Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyonis emberi módon?

4. Amikor ugyanis egyik azt mondja: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", nem vagytok túlságosan emgeriek?

5. Mi az Apolló? Mi a Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy amint nekik az Úr megadta.

6. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.

7. Ezért, nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.

8. Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten.

9. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

10. Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá.

11. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat.

12. Azt pedig, hogy erre az alpra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít,

13. kinek-kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis myilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája.

14. Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül.

15. De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

16. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?

17. Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az.

18. Óvás a világ bölcseségétől. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen.

19. E világ bölcsesége ugyanis oktalanság Isten előtt. Igy mondja az Irás: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket."

20. Továbbá: "Az ember gondolatja előtte tárva van: Mint egy lehellet, neki mind olyan."

21. Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek:

22. akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek.

23. Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

 

4. fejezet

1. Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait.

2. A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen.

3. Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem itéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem itélkezem.

4. Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem itéletet.

5. Ne itéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől.

6. Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására.

7. Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

8. Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.

9. Az apostolok példája. Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is.

10. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban, Mi gyöngék vagyunk, ti erősek, Ti megbecsültek, mi megvetettek.

11. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, Nincs ruhánk és verést szenvedünk,

12. Hajléktalanok vagyunk és kezünk munkájával fáradunk. Átkoznak minket, de mi áldást mondunk. Üldöznek minket, de mi elviseljük.

13. Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak,

Mindenkinek söpredéke mostanáig.

14. Az Apostol a korintusi közösség atyja. Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek.

15. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek.

16. Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok).

17. Azért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus (Jézusban), amit mindenütt, minden egyházban hirdetek.

18. Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok.

19. Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak, nem szavairól, hanem erejéről.

20. Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll.

21. Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

 

5. fejezet

1. Egy botrányos eset. Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él.

2. S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz?

3. Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az itéletet a fölött, aki így viselkedett:

4. A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,

5. és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján.

6. Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?

7. El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték.

8. Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és igazság kovásztalan kenyerével.

9. Megírtam nektek levelemben: Ne barátkozzatok parázna emberekkel!

10. Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból.

11. Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.

12. Minek itélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött itélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak?

13. A kinnlévők fölött majd Isten itélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

 

6. fejezet

1. Pörösködés pogány bíró előtt. Ha valamelyiktek pörösködik, hogy meri hitetleneknél keresni igazát, s nem a szenteknél?

2. Nem tudjátok, hogy a szentek itélkeznek majd a világ fölött? S ha a világ fölött itélkeztek, nem vagytok jogosultak arra, hogy csekély dolgokban is itélkezzetek?

3. Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk itélkezni? Mennyivel inkább a mindennapi ügyekben?

4. Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben.

5. Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntőbíró lenne?

6. E helyett testvér testvérrel pörösködik, méghozzá hitetlenek előtt!

7. Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?

8. E helyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek.

9. Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan,

10. sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.

11. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok.

12. A test Isten temploma. Minden szabad nekem, de nem minden használ.  Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.

13. Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.

14. Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával.

15. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam talán Krisztus tagját és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen!

16. Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen így olvassuk az Írásban: "A kettő testben egy lesz."

17. Aki viszont az Úrral egyesül, egy lélek vele.

18. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amit az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban tulajdon teste ellen vét.

19. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

20. Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

 

7. fejezet

1. A keresztény házasság. Leveletekre azt válaszolom:

2. Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.

3. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben.

4. Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége.

5. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezésselm egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat. Aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a sátán meg ne kísértsen, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni.

6. Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként.

7. Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, másik amolyant.

8. A nem házasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom:

9. Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni.

10. A házasság fölbonthatatlansága. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség férjét el ne hagyja.

11. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

12. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez szívesen megmarad vele, ne bocsássa el.

13. Ha pedig valamely (hívő) assznynak hitetlen férje van, s az szívesen megmarad vele, ne hagyja el a férjét.

14. A hitetlen férfit ugyanis megszenteli a felesége, a hitetlen asszonyt pedig megszenteli a férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek.

15. De ha a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Ebben az esetben a testvér vagy a nővér nincs lekötve, hiszen békességre hívott titeket az Isten.

16. Honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted feleségedet?

17. A keresztények társadalmi helyzete. Éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, s ahogy az Isten elhívta. ’gy rendelkezem minden egyházban.

18. Ha körülmetélt kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, ha viszont körülmetéletlen, nem metéltesse körül magát.

19. A körülmetéletlenség mit se ér, de a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem Isten parancsainka megtartasa.

20. Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott.

21. Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódj miatta. Még ha szabad is lehetnél, maradj meg benne.

22. Aki ugyanis mint rabszolga kapta hivatását az Úrban, az Úrnak szabadosa.  Hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, Krisztus rabszolgája.

23. Váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek emberek rabszolgáivá!

24. Testvérek, maradjon meg tehát Isten előtt mindegyiktek abban, amire hivatást kapott.

25. A szüzesség eszménye. Ami a szűzeket illeti, arra nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki az Úr irgalmából elértem azt, hogy hitelt érdemeljek.

26. A közeli nehéz idők miatt azt tartom, hogy ez ajánlatos és jó, ha így marad az ember.

27. Ha asszonyhoz vagy kötve, nekeresd az elválást. ha nem kötötted magadat asszonyhoz, ne keress feleséget.

28. Ha azonban megnősülsz, nem vétkezel, s ha szűz férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság fogja gyötörni. Én pedi meg akarlak kímélni titeket.

29. Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna;

30. aki örven, mintha nem örvendene; aki vásárol, mintha megsem tartaná;

31. s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ.

32. Szeretném, ha gond nélkül lennétek. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében.

33. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, és megosztott.

34. A nem házas asszon és szűz arra gondol, ami az Úré: hogy testben-lélekben szent legyen, a férjes nőnek azonban világi dolgokra van gondja: hogyan járjon a férje kedvében.

35. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek, hanemm hogy fedhetetlen életrre és az Úrhoz való állhatatos ragaszkodásra segítselek titeket.

36. Ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon lánya miatt, mert eljárt fölötte az idő, s ha úgy van rendjén, tegye ahogy jónak látja.  Nem vétkezik. Kössenek csak házasságot.

37. De aki erősen elhatározata a szívében, s mi sem kényszeríti, hanem ura saját akaratának és úgy döntött, hogy megőrizi saját hajadon leányát, jól teszi.

38. Tehát, aki férjhez adja hajadon leányát, jól teszi; aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi.

39. A második házasság. Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, fölszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.

40. Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelke vezet.

 

8. fejezet

1. Elvi állásfoglalás. Ami a bálványoknak áldozott húst illtei, bizonyos, hogy mindnyájunknak van tudása. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.

2. Aki sokat ad a tudásra, még nem ismert föl, hogyan kell tudnia.

3. De aki szereti Istent, azt magáénak tudja.

4. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön, – tudniilik sok istenük és sok uruk van

6. – nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

7. Megértés az aggályosokkal szemben. De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s tével lelki ismeretünk beszennyeződik.

8. Az étel ugyan nem lesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk.

9. Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokkat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok!

10. Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék?

11. Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus.

12. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel.

13. Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvlremet meg ne botránkoztassam.

 

9. fejezet

1. Az Apostol példája. Vajjon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban?

2. Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.

3. Ez önvédelem a számonkérőkkel szemben.

4. Vajjon nincs jogunk az evéshez-iváshoz?

5. Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi?

6. Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni?

7. Ki katonáskodik saját költségét? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét?

8. Talán csak emberi ésszel mondom ezeket?

9. Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: "Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörre van gondja Istennek,

10. s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk meg van írva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből.

11. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk?

12. Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.

13. Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek?

14. Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.

15. Az Apostol igénytelensége. Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, sem hogy valaki jóhíremet lerontsa.

16. Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

17. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok.

18. Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat.

19. Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek.

20. A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alárendeltek közt, mint a törvény alárendeltje, – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve – csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket.

21. A törvényen kivülállók közt, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje – csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat.

22. A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.

23. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.

24. Saját üdvösségének gondja. Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

25. A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant.

26. Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom

27. és rabságba vetem testemet, hogy még másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.

 

10. fejezet

1. Intő példa. Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren,

2. s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.

3. Mind ugyan azt a lelki ételt ették, s mind ugyan azt a lelki italt itták.

4. Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt.

5. De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El si hulltak a pusztában.

6. Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat mint ahogy ők megkívánták.

7. Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: "Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni."

8. Ne is paraználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda.

9. Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el.

10. Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek.

11. Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.

12. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.

13. Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulas lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

14. Az áldozati lakoma és az Eukarisztia. Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól!

15. Értelmes emberekkel beszélek: itéljétek meg magatok, amit mondok.

16. Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedésű?

17. Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk.

18. Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajjon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról?

19. Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?

20. Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem az ördögnek áldozzák. Igazán nem ohajtom, ogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel.

21. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét, meg az ördög kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztalában, meg az ördög asztalában is.

22. Vagy föl akarjuk ingerelni az Urat? talán erősebbek vagyunk nála?

23. Gyakorlati tanácsok. Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes.

24. Senkise keresse ami a magáé, hanem ami a másé.

25. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lekiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok.

26. "Az Úré a föld és minden gazdagsága."

27. Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok.

28. De ha valaki azt mondja: "Ez áldozati hús", ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lekiismeret miatt.

29. Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret itélatének?

30. Ha hálaadaással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?

31. Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.

32. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok.

33. Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.

 

11. fejezet

1. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

2. Az asszonyok fátyolviselete. Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam.

3. Szeretném azonban tudomastokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a ferfi, Krisztus feje pedig az Isten.

4. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.

5. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére.

6. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.

7. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze.

8. Nem a férfi lett ugyanis az asszonnyból, hanem az asszony a férfiből.

9. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

10. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel.

11. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül,

12. mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van.

13. Itéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez?

14. Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik.

15. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.

16. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

17. Az utolsó vacsora ünneplése. A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.

18. Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem.

19. Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek.

20. Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,

21. mert étkezés közben kiki a saját vacsoráját veszi elő, s az egyik éhen marad, a másik pedig megrészegül.

22. Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és zavarba hozzátok a szegénysorsúakat? Mit mondjak nektek?  Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek.

23. Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,

24. hálát adott, megtörte és így szólt: "(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

25. Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az uj szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."

26. Valhányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön.

27. Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.

28. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből,

29. mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon itéletét eszi és issza.

30. Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak.

31. Ha azonban (helyesen) itélnők meg magunkat, nem lenne részünk az itéletben.

32. Ha viszont az Úr itél meg minket, javulásunkra teszi, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk.

33. Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok egymásra.

34. Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne itéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

 

12. fejezet

1. A szentlélek rendkívüli ajándékai. Ami a lelki adományokat illeti, nem akarom testvérek, hogy tudatlanok maradjatok.

2. Emlékeztek, hogy mikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak ellenállhatatlanul a néma bálványok elé.

3. Ezért tudtotokra adom, hogy aki Isten lelke által szól, az egy sem mondja: "Atkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", hacsak a Szentlélek által nem.

4. A lelki adományok különfélék, de a lélek ugyanaz.

5. A megbizatások is különfélék, de az Úr ugyanaz.

6. Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghez viszi, ugyanaz.

7. A Lélek ajándékait pedig kiki azért kapja, hogy használjon vele.

8. Egyik ugyanis a Lélektol a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektol,

9. a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben;

10. ez csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését.

11. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

12. Az egyház Krisztus teste. A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Igy Krisztus is.

13. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidó, akár pogány, akár rabszolga, akár szabad. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.

14. A test sem egy tagból áll ugyanis, hanem sokból.

15. Még ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik.

16. Ha pedig a fül mondaná: "Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik.

17. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás?

18. Isten határozta meg mindenegyes tag föladatát a testben, tetszése szerint.

19. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?

20. Am sok a tag, de a test csak egy.

21. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem."

22. Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek.

23. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek,

24. a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért szerkesztette meg a testet és azért részesítette az alacsonyabbrendű tagot nagyobb tisztességben,

25. hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.

26. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi.

27. Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai.

28. Az egyházban pedig Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett. Adott továbbá csodatévő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (és beszédek magyarázatát).

29. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók?

30. Valamennyien csodatévő hatalommal és gyógyító erővel rendelkeznek? Mindannyian nyelveket beszélnek? Mindannyian beszédeket magyaráznak?

31. Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

 

 

 

13. fejezet

1. A szeretet himnusza. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

2. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek.

3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem.

4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gőgösködik,

5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

6. Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal.

7. Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel.

8. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, A nyelvek elhallgatnak, A tudomány elenyészik.

9. Tudásunk csak töredékes, Töredékes a prófétálásunk is.

10. Mikor azonban eljön a beteljesedés, Ami töredékes, véget ér.

11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek. De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, Akkor majd színről-színre. Most csak töredékes a tudásom, Akkor majd úgy ismerek, Ahogy én is ismert vagyok.

13. Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük a legnagyobb a szeretet.

 

14. fejezet

1. A nyelvek adománya és a prófétálás. Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.

2. Aki ugyanis nyelveken szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez.  Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond

titokzatos dolgokat.

3. Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vígasztalására beszél.

4. Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére.

5. Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki nyelveket beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta.

6. Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és nyelveken szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok?

7. Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta?

8. S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni?

9. Ögy nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallottok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek.

10. Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.

11. Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem.

12. Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház bővülésére bőven részesedjetek bennük.

13. Aki tehát nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.

14. Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de eszem meddő marad.

15. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is.

16. Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az Ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz?

17. Te ugyan szép hálaadást mondhatsz, de a másik nem épül rajta.

18. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken,

19. de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót nyelveken.

20. Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek.

21. A törvény azt mondja: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr."

22. A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.

23. Ha tehát egybegyűl az egész egyház és mindnyájan nyelveken szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek?

24. De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől itéletét hallja,

25. s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcraborulva imádja Istent és megvallja: Valóban köztetek Isten!

26. Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebből, testvérek? Mikor egybegyűltök, legyen mindegyikteknek dicsérő éneke, vagy tanítása, vagy

kinyilatkoztatása, vagy nyelvadománya, vagy magyarázata. Szolgáljon minden épüléstekre.

27. Nyelveken csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg.

28. Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel.

29. A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.

30. Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el.

31. Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak.

32. A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak.

33. Isten ugyanis nem a zűrzavar lelke, hanem a békességé.

34. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken.  Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja.

35. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken.

36. Vajjon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?

37. Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az Úr akarata.

38. Ha tudomásul nem veszi, őt sem veszik tudomásul.

39. Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást.

 

15. fejezet

1. Krisztus feltámadása. Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne.

2. Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké.

3. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja.

4. Eltemették és harmadnapon feltámadt. Ez is az írás szerint.

5. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek.

6. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb ma is él, néhány pedig már meghalt.

7. Aztán jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak.

8. Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent.

9. Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát.

10. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem.

11. Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.

12. Ha Krisztus fel nem támadt volna. Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs feltámadás?

13. Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel.

14. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.

15. Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust feltámasztotta, noha nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.

16. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.

17. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.

18. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek.

19. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.

20. Krisztus a holtak elsőszülöttje. Ám Krisztus feltámadt holtából, mint a holtak zsengéje.

21. Egy ember által jött halál, egy ember által jön a holtak feltámadása is.

22. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek.

23. Mindenki amikor sorr akerül: az első Krisztus, amjd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön.

24. Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, amiután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.

25. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti.

26. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert "lába alá vetett mindent".

27. Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.

28. Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát aannak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.

29. A tagadás értelmetlensége. Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

30. Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen?

31. Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban.

32. Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak "együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!"

33. Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.

34. Legyetek józanok, amint illik és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.

35. A feltámadt test tulajdonságai. De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő?

36. Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal.

37. Amit vets, nem növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb.

38. Isten pedig tested ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet.

39. Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.

40. S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi.

41. Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól.

42. Ilyen a holtak feltámadása is.  Romlásra vetik el – romlatlannak támad fel.

43. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el – erőben támad fel.

44. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.

45. Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

46. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi.

47. Az első ember a földből való, főldi; a második a mennyből való, (mennyei).

48. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.

49. Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.

50. A jövendő átalakulás és a végső győzelem. Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.

51. nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk,

52. hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak fel, mi pedig eltávozunk.

53. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

54. Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava:

55. "A győzelem elnyelte a halált: halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?"

56. A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

57. De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által.

58. Legyetek tehát álhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.

 

16. fejezet

1. Gyüjtés a jeruzsálemi hívők számára. Ami pedig a szentek javára való gyüjtés illeti, ti is úgy tegyetek, amint Galácia egyházainak meghagytam.

2. A hét első napján mindegyiktek tegyen félre és gyüjtsön össze, amennyi csak tetszik, hogy ne akkor történjék a gyüjtés, amikor megérkezem.

3. Amikor tehát odaérek, azokat, akiket alkalmasoknak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék.

4. Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek.

5. Utitervek. Hozzátok akkor megyek, amikor Macedóniát már bejártam – tudniillik Macedónián utazom keresztül.

6. Nálatok esetleg megállapodom, talán a telet is ott töltöm, aztán kíséretet adhattok a továbbutazáshoz.

7. Nem csak átmenőben szeretnélek látni titeket, s azért remélem, ha az Úr megengedi, hogy egy ideig nálatok tartózkodjam.

8. Pünkösdig Efezusban maradok.

9. Itt széles és sokat igérő kapu tárult föl előttem, de az ellenfelem is sok.

10. Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én.

11. Senki le ne nézze, hanem kísérjétek el békével, hogy hozzám jusson. Várok rá a testvérekkel együtt.

12. Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem, hogy induljon hozzátok a testvérekkel, de semmiképen sem akart most elmenni. Mihelyt ideje lesz, útra kel.

13. Befejező intelmek. Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek!

14. Minden dolgotokat, szeretetben intézzétek.

15. Még egy figyelmeztetés, testvérek: Ismeritek Sztefánász házanépét. Ő Ahája zsengéje, aki a szentek szolgálatára adta magát.

16. Álljatok rendelkezésére az ilyennek és mindannak, aki vele munkálkodik és fárad.

17. Örülök, hogy Sztefánász, Fortunátusz és Ahaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótoltak titeket,

18. s az én lelkemet is, meg a tieteket is felüdítették. Becsüljétek meg az ilyeneket.

19. Üdvözletek. Ázsia egyházai köszöntenek titeket. Sokszor üdvözöl az Úrban Aquila és Priszka, akik vendégül látnak, meg a házukban lévő közösség.

20. Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal.

21. Itt a sajátkezű üdvözletem: Pál.

22. Aki az Úr (Jézus Krisztust) nem szereti, legyen átkozott. Maran Atha.

23. Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek.

24. Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. (Amen.)

 

Pál apostol második levele a korintusiakhoz

 

1. fejezet 

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.

2. Kegyelem és békesség nektek, Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3. Hálaadás a vigasztaló Istennek. Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.

4. Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket.

5. Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is.

6. Ha szenvedünk, a ti vigasztalástokra és üdvösségtekre szolgál, ha vigasztalódunk, az is a ti vigasztalástokra van. Ez azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére ad erőt, amiket mi is elszenvedünk.

7. Ezért erős a veletek kapcsolatos reményünk, mert tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vagytok társaink, hanem a vigasztalásban is.

8. Nem szeretném testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért, és mód felett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk.

9. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat.

10. Ő mentett ki a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük reményünket, hogy ezentúl is megment,

11. különösen ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imádságtokkal. Akkor a nekünk jutott kegyelemért sokan adnak majd hálát értünk.

12. Lelkiismeretének tisztasága. A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban, kiváltképpen köztetek.

13. Nem írunk ugyanis egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek.

14. Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok.

15. Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is részesüljek a kegyelemben.

16. Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.

17. Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek, csupa szeszélyből tervezem s nálam az igen és a nem mindegy?

18. Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem.

19. Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi -én, Szilvánusz meg Timóteus- hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne.

20. Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa az ajkunkon az amen Isten dicsőségére.

21. Aki pedig minket veletek együtt megerősít és felken Krisztusban: Isten az.

22. Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és mint foglalót szívünkbe árasztotta a Lelket.

23. Szerető kímélete. Istent hívom tanúságul magam mellett: csak irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.

24. Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben szilárdan álltok.

 

2. fejezet

1. Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok,

2. mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg?

3. Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme.

4. Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok, mennyire szeretlek különösen titeket.

5. Megbocsátó szeretete. Ha valaki megszomorított, nem annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.

6. Elég az ilyennek az a büntetés, amellyel a többség sújtotta.

7. Inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól kétségbe ne essék.

8. Ezért arra kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.

9. Azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben?

10. Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom.

11. Nem akarjuk ugyanis, hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem ismeretlenek.

12. Apostoli szelleme. Mikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt előttem az Úrban,

13. lelkemnek mégsem volt nyugta, mert nem találkoztam Titusz testvéremmel. Búcsút vettem tehát tőlük és átkeltem Makedóniába.

14. De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban) mindenkor győzelemre segít minket és ismeretének illatát mindenütt elterjeszti általunk.

15. Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt is, akik elkárhoznak.

16. Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata.

17. Ki a rátermett erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.

 

3. fejezet

1. A küldetés nagysága. Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre?

2. Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember,

3. mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.

4. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.

5. Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik.

6. Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.

7. Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt,

8. hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

9. Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata?

10. Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges.

11. Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!

12. Az apostoli bátorság. Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk,

13. nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét.

14. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el.

15. Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre,

16. de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.

17. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

18. Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.

 

4. fejezet

1. Az igazság hirdetése. Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat.

2. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt.

3. Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek.

4. Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága.

5. Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat.

6. Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségből támadjon fény", világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.

7. Isten ereje az emberi gyöngeségben. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. 

8. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk,

9. üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk,

10. testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

11. Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

12. Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet.

13. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: "Hittem, azért szólaltam meg", mi is hiszünk, s azért beszélünk.

14. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít.

15. Mindez értetek történik.  Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére.

16. Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.

17. Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra.

18. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök.

 

5. fejezet

1. Mennyei honvágy. Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített.

2. Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni.

3. Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk.

4. Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet.

5. Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk.

6. Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól.

7. A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben.

8. Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz.

9. Ezért is törekszünk arra, hogy kedvében járjunk, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle.

10. Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.

11. Krisztus szeretete. Mivel az Úr félelmének tudatában élünk, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen Isten előtt ismertek vagyunk, s remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk.

12. Ezzel ismét nem magunkat akarjuk ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában.

13. Ha ugyanis magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk; ha észnél vagyunk, értetek vagyunk.

14. Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak.

15. Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.

16. A nagy kiengesztelés hirdetője. Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük.

17. Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény.  A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg.

18. Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát.

19. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot s nnem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét.

20. Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel!

21. Ő "bűnné" tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben.

 

6. fejezet

1. Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.

2. Azt mondja ugyanis: "Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad."

3. Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja!

3. Az apostol áldozatos élete. Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat,

4. hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben,

5. verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben,

6. tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben,

7. igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében,

8. dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók,

9. mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálraszántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak,

10. mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók,

mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.

11. Óvás a pogány bűnöktöl. Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek, korintusiak!

12. Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket.

13. Mint gyermekeimhez szólok: viszonozzátok hasonlóan és tárjátok ki ti is szíveteket!

14. Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel?

15. Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal?  Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez?

16. Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: "Közöttük lakom és közöttük járok, Istenük leszek, ők meg az én népem.

17. Ezért távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek.

18. Akkor fölkarollak titeket, s atyátok leszek, ti meg fiaim és leányaim lesztek,

mondja az Úr, a Mindenható."

 

7. fejezet

1. Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.

2. Bensőséges kapcsolat a korintusi egyházzal. Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk.

3. Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy életre-halálra szívünkben vagytok.

4. Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.

5. Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem.

6. Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.

7. De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem.

8. Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is – mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket -,

9. most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.

10. Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz.

11. Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése.  Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok.

12. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten előtt.

13. Ezért vigasztalódtunk meg.  De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek.

14. Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult.

15. Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok.

16. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

 

8. fejezet

1. Gyűjtés Makedóniában. Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait.

2. A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.

3. Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.

4. Kérve kérték tűlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.

5. Minden reményünket fölülmúlva, előbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk.

6. A korintusi gyűjtés. Ezért arra kértük Tituszt, hogy, amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.

7. Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is.

8. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetetek őszinteségét.

9. Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

10. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet.

11. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg.

12. Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs.

13. Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint.

14. Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség.

15. Az Írás is azt mondja: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött."

16. Titusznak és társainak ajánlása. Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok,

17. mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok.

18. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek.

19. De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk.

20. El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva.

21. Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.

22. Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb.

23. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.

24. Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.

 

9. fejezet

1. A jótékonyság áldásai. A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom.

2. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a sokakat föllelkesített.

3. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok.

4. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.

5. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.

6. Annyi bizonyos: "Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat."

7. Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.

8. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre.

9. Hiszen ezt olvassuk az Írásban: "Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökre megmarad."

10. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését,

11. hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt.

12. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít.

13. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget.

14. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok.

15. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.

 

10. fejezet

1. Az apostol fegyverei. Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki köztetek szemtől szemben szerény vagyok, de távollétemben szigorú.

2. Arra kérlek titeket, hogy jelenlétemkor ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, gondolom, fölléphetek azokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk.

3. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk,

4. mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek és erődítmények lerontására képesek.

5. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra.

6. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik.

7. Az apostol tekintélye. Ügyeljetek csak arra, ami szembetűnő. Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondoljon arra is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is.

8. Ha ugyanis valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épüléstekre, s nem romlástokra adott, nem maradnék szégyenben.

9. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel csak ijesztgetlek titeket.

10. "A levelek – mondják – súlyosak és kemények, de fellépésében nincs erő és beszéde gyatra."

11. Gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek a távolban vagyunk írott szóval, olyanok leszünk, amikor megjelenünk tettel is.

12. Ellenfeleinek gőgje. Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. Azok oktalanságukban csak önmagukhoz mérik és hasonlítják magukat.

13. Mi viszont nem dicsekszünk mértéken túl, hanem hatáskörünk mértéke szerint, amelyet Isten mért ki számunkra, s amely hozzátok is elér.

14. Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk.

15. Nem dicsekszünk mértéken túl mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek.

16. Akkor határaitokon túl is hirdetni tudjuk majd az evangéliumot, anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el.

17. "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."

18. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.

 

11. fejezet

1. Az apostol dicsekvésének alapja. Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! De hiszen el is tűrtök engem.

2. Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz.

3. Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól.

4. Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint, akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek.

5. Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a "fő-fő apostoloknál".

6. Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek.

7. Önzetlensége. Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek?

8. Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.

9. Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére.  Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek.

10. Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba!

11. Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

12. De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi.

13. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak.

14. Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.

15. Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez.

16. Oktalan öndicsérete. Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé.

17. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem.

18. Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.

19. Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok.

20. Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver.

21. Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk.  De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom -, merek én is. 

22. Zsidók ők? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is.

23. Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben.

24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,

25. háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést.

Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam.

26. Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között.

27. Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam.

28. Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik.

29. Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

30. Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem.

31. Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.

32. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,

33. de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.

 

12. fejezet

1. Rendkívüli kegyelmei. Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira.

2. Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig.

3. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója –

4. elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat.

5. Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.

6. Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall.

7. De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat.

8. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte:

9. "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen." Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.

10. Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

11. Áldozatkészsége a korintusiakért. Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a "fő-fő apostolok" mögött, bár semmi sem vagyok.

12. Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erőmegnyilvánulásokkal.

13. Mi az, amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az "igazságtalanságot"!

14. Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

15. Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért.  Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok?

16. Ám legyen: "Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be."

17. Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket?

18. Legutóbb Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon?

19. Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim.

20. Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás,

árulkodás, gőgösködés, pártoskodás,

21. hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeztek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.

 

13. fejezet

1. Az apostol szigorú eljárása. Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. "Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet."

2. Már második ottlétemkor megmondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben is előre megmondom: ha ismét odamegyek, nem kegyelmezek.

3. Bizonyítékot akartok a belőlem szóló Krisztustól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek.

4. Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de Isten erejéből élünk vele együtt értetek.

5. Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.

6. De remélem elismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.

7. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk föl, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hadd lássunk ki nem próbáltnak.

8. Semmit sem tehetünk ugyanis az igazság ellen, hanem csak az igazságért.

9. Hiszen örülünk annak, hogy gyöngék vagyunk, ti meg erősek. Ezért is imádkozunk tökéletesedéstekért.

10. Azért írom mindezt távollétemben, hogy odaérve ne járjak el keményen azzal a hatalommal, amit az Úr építésre adott, s nem rombolásra.

11. Üdvözlés és áldás. Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.

12. Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az összes szentek köszöntenek titeket.

13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

 

Pál apostol levele a galatákhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, aki nem embertől vagy ember által, hanem Jézus Krisztus s az őt holtából feltámasztó Atyaisten rendeléséből apostol,

2. meg valamennyi velem lévő testvér, Galácia egyházainak.

3. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől. és az Úr Jézus Krisztustól,

4. aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen világ gonoszságából Istenünk és Atyánk rendelése szerint.

5. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Amen.

6. A levél írójának indítóoka. Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelmére meghívott titeket, ily gyorsan átpártoltatok egy más evangéliumhoz,

7. holott nincsen más. Csak néhány ember akad, aki titeket megzavar és el akarja ferdíteni Krisztus evangéliumát.

8. De ha akár mi, akár egy mennybéli angyal más evangéliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen!

9. Amint korábban már megmondtuk, most megismétlem: ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk kaptatok, átkozott legyen.

10. Vajon az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

11. Apostoli meghívása. Tudtotokra adom, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől ered.

12. Hiszen nem emberektől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

13. Hallottátok ugye, hogyan viselkedtem egykor a zsidó vallásban: könyörtelenül üldöztem Isten egyházát és pusztulására törtem.

14. A zsidó vallásosságban felülmúltam számos fajtámbéli kortársamat, mert szerfelett buzgólkodtam atyáim hagyománya érdekében.

15. Ám úgy tetszett annak, aki már születésemtől kiválasztott s kegyelmével meghívott,

16. hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kell a pogányoknak. Attól fogva nem hallgattam testre és vérre,

17. Jeruzsálembe sem mentem fel apostolelődeimhez, hanem Arábiába távoztam, majd ismét Damaszkuszba tértem vissza.

18. Három év múlva aztán felmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

19. A többi apostolt nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

20. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.

21. Aztán Szíria és Kilíkia tartományba mentem.

22. Júdea Krisztusban hívő egyházaiban személyesen ismeretlen voltam.

23. Csak annyit hallottak felőlem: aki egykor üldözött minket, most hirdeti a hitet, amelynek előbb romlására tört.

24. És magasztalták miattam az Istent.

 

2. fejezet

1. Tanításának jóváhagyása. Tizennégy év mulva Barnabás kiséretében ismét felmentem Jeruzsálembe, s magammal vittem tituszt is.

2. Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, hogy hiába ne fáradozzam vagy fáradtam volna.

3. Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették a körülmetélésre, pedig pogány volt.

4. Sőt a hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és tolakodtak be, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadségunkat és szolgaságba taszítsanak.

5. Ezeknek egyetlen pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazságát megőrizzük számotokra.

6. A tekintélyesek pedig -hogy azelőtt milyenek voltak-, nem tartozik rám, az Isten nem személyválogató-, a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg.

7. Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetélteknél.

8. Aki ugyanis Péterrel munkálkodott a körülmetéltek közt végzett apostolkodásban, velem is munkálkodott a pogányok közt.

9. Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, felismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt.

10. Csak gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem.

11. Péter is jóváhagyja tanítását. Mikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert rászolgált.

12. Mielőtt ugyanis némelyek megérkeztek volna Jakabtól, együtt érkezett a pogányokkal, de mikor megjöttek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől.

13. Kétszínűségéhez a többi zsidó is csatlakozott, úgy hogy még Barnabást is belesodorták kétszínűségükbe.

14. Mikor tehát láttam, hogy nem viselkednek az ebangélium igazságához híven, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: "Ha te zsidó létedre pogány módon s nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?"

15. Fölszabadulás a törvény alól. Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, s nem bűnös pogányok.

16. Tudjuk azonban, hogy az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanem Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezért mi is elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hit által, s ne a törvény cselekedetei alapján igazuljunk meg, mert a törvény tettei által senki meg nem igazul.

17. Ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, mégis bűnösök maradunk, vajon nem a bűn szolgája Krisztus?

18. Semmi esetre sem! Ha ugyanis újra felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé.

19. Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal keresztre vagyok feszítve.

20. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, s önmagát adta értem.

21. Isten kegyelmét nem vetem el. Ha ugyanis a törvény által történik a megigazulás, Krisztus hiába halt meg.

 

3. fejezet

1. A megigazulás a hitből ered. Ti oktalan galaták! Ki igézett meg titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek a szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?

2. Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény tettei által kaptátok a Lelket, vagy a hit elfogadása által?

3. Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?

4. Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába!

5. Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat művel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által?

6. Ábrahám példája. Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámnál: "Hitt Istennek s ez megigazulására szolgált."

7. Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia.

8. Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazultakká a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: "Benned részesül áldásban minden nemzet."

9. Eszerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.

10. Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak. Meg van ugyanis írva: "Átkozott mindaz, aki hüségesen meg nem tartja, ami a törvény könyvében áll."

11. Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten előtt, mert: "Az igaz a hitből él."

12. A törvény azonban nem a hitből van, hanem: "Aki teljesíti, élni fog általa."

13. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: "Átkozott mindaz, aki a fán függ."

14. Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét.

15. Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtahat rajta.

16. Nos, az ígéret Ábrahámnak és utódjának szólt. Nem így olvassuk: "utódainak", többes számban, hanem egyes számban: "utódodnak", aki Krisztus.

17. Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék.

18. Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten.

19. A törvény rendeltetése. Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvényvbe, közvetítő útján.

20. A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy.

21. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna életerő a törvényben.

22. De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívők.

23. Mielőtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és őrzött minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt.

24. Így a törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg.

25. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.

26. Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusbe vetett hit által.

27. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra.

28. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.

29. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.

 

4. fejezet

1. Krisztus eljövetelével megszűnik a törvény. Azt gondolom: amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura.

2. Gyámok és gondviselők alá van rendelve atyjától meghatározott ideig.

3. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.

4. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett.

5. Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

6. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abba, Atya!"

7. Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is.

8. Óvás a visszaeséstől. Annak idején még nem ismertétek Istent, s olyan isteneknek szolgáltatok, akik természetük szerint nem azok.

9. Most azonban, amikor Istent megismertétek, sőt Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és nyomorúságos elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok?

10. Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan.

11. Aggódom miattatok, hogy talán hiába is fáradtam értetek.

12. Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem.

13. Hiszen tudjátok, hogy először a test erőtlenségében hirdettem nektek az evangéliumot,

14. s mekkora próbát kellett kiállnotok testi állapotom miatt. De ti mégsem vetettetek meg s nem utasítottátok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.

15. Hova tűnt a lelkesedéstek? Állítom, hogy ha módotokban lettm volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem.

16. Hát azzal lettem ellenségetekké, hogy igazat mondok nektek?

17. Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, hanem el akarnak fordítani tőlem, hogy valük tartsatok.

18. Jó, hogyha mindig lelkesedtek a jóért, s enmcsak akkor, mikor nálatok vagyok.

19. Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek ójra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek!

20. Szeretnék most nálatok lenni és hangomon változtatni, mert aggódom miattatok.

21. A szolgaság és a szabadság fiai. Mondjátok csak, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem értitek a törvényt?

22. Az Írásban ugyanis úgy olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabad asszonytól.

23. Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján.

24. Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyéről való és szolgaságra szül: ez Hágár.

25. Hágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él.

26. A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti" ez a mi anyánk.

27. Hiszen meg van írva: "Örvendj te magtalan, ki nem szülsz, ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz, mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van."

28. Ti pedig, testvéreim, mint Izsák, az ígéret fiai vagytok.

29. De mint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.

30. Mit is mond az írás? "Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával."

31. Így tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.

 

5. fejezet

1. Ragaszkodjatok a szabadsághoz! A szabadságra Krisztus vezetett minket. Álljatok tehát szilárdan és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába hajtani.

2. Én, Pál mondom nektek: ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.

3. Ismét kijelentem minden körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

4. Ha a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, s kegyelmét elvesztettétek.

5. Mi a hit erejével várjuk a Lélekben a megigazulásból fakadó reményt.

6. Krisztus Jézusban ugyanis sem az nem számít, hogy körülmetélt valaki, sem az, hogy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretet által tevékeny.

7. Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?

8. Ez a szellem nem attól ered, aki titeket meghívott.

9. Egy kevés kovász megerjeszti az egész tésztát.

10. Azzal a bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy nem vélekedtek majd másképp. Aki pedig zavart kelt köztetek, megbűnhődik, akárki legyen is.

11. Testvérek, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöznek továbbra is? Akkor már megszűnt a kereszt botránya.

12. Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek.

13. Lélek szerint éljetek! testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.

14. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

15. Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok!

16. Ezért azt mondom: lálekben éljetek! Akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait.

17. A test ugyanis a lálek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen, s ellentétben állnak egymással. Így nem azt teszitek, amit szeretnétek.

18. Ha a lélek vezet, nem vagytok a törvény alá rendelve.

19. A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság (szemérmetlenség),

20. fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, igigykedés,

21. gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, s ezekhez hasonlók. Amint azelőtt mondtam, most megismétlem: akik ilyesmit tesznek, nem lesznek Isten országának örökösei.

22. A lélek gyümölcsei viszont: öröm, békesség, türelem, kedvesség,

23. jóság, hűség, szelídség (szerénység), önmegtartóztatás (tisztaság).

24. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.

25. Ha lélek éltet, éljetek is a lélekben.

26. Ne törtessünk kihívóan, s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után.

 

6. fejezet

1. Az igazi felebaráti szeretet. testvérek, ha botláson érnek valakit, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél.

2. Viseljétek el egy,ás gyengéit, így teljesítitek Krisztus törvényét.

3. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.

4. Vizsgálja meg mindenki tulajdon tetteit, s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy msok elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.

6. Akit a tanításra oktatnak, osztozzék tanítójával minden jóban.

7. Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni!

8. Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki tehát testébe vet, testéből is arat majd romlást; aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet.

9. Ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annak idején aratni is fogunk.

10. Rajta hát! Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképp pedig hittestvéreinkkel.

11. Befejező intelmek. Nézzétek csak, mekkora betűkkel írok nektek saját kezemmel.

12. Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélésre könyszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért üldözést ne szenvedjenek.

13. Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért kívánják, hogy titeket körülmetéljenek, hogy testetekkel dicsekedhessenek.

14. Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára.

15. (Krisztus Jézusban) ugyanis sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem számít, hanem az új teremtmény.

16. Béke és irgalom mindazoknak, akik e szabályt követik, és Isten Izraelének.

17. Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert és (az Úr) Jézus jegyeit viselem testemen.

18. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek!  Amen.

 

 

 

Pál apostol levele az efezusiakhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek,

2. Krisztus Jézus híveinek. Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.

3. Isten kegyelmének magasztalása. Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, leli áldással megáldott minket!

4. Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.

5. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy -akaratának tetszése szerint- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk,

6. s magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában felkarol minket.

7. Benne van vére által szerzett megváltásunk, bűneink bocsánata, kegyelme bőségének arányában,

8. amelyet minden bölcsességgel és okossággal, gazdagon árasztott ránk.

9. Tudtunkra adta ugyanis jóságos tetszése szerint akaratának titkát, amellyel elhatározta,

10. hogy az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van.

11. Benne vagyunk hivatva az örökségre, amelyre annak végzése szerint lettünk rendelve, aki minden akaratának szabad elhatározása szerint cselekszik.

12. Ezzel magasztaljuk dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltönk Krisztusban.

13. Benne kaptátok ti is a megigért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségteket hirdető evangéliumot, és hittetek benne.

14. Ő örökségünk foglalója, amíg Isten dicsőségének magasztalásáara meg nem váltja tuljdonába vett népét.

15. Hálaadás és könyörgés a hívekért. Miutáan értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről és az összes szentek iránt tanúsított szeretetetekről,

16. szüntelenül hálát adok értetek és megemlékezem rólatok imádságomban:

17. Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt.

18. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek fenséges öröksége,

19. és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hívőkké lettünk. Nagyszerű erejének hatésát Krisztuson mutatta meg,

20. amikor holtából feltámaszotta, s a mennyben jobbjára ültette,

21. minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezendő méltóság fölé, nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is.

22. Mindent lába elé vetett és az egész egyház fejévé tette őt:

23. ez az ő teste és teljessége, aki mindent mindenben betölt.

 

2. fejezet

1. A keresztény méltóság. Ti vétkeitek és bűneitek miatt halottak voltatok.

2. Így éltetek annakidején a világ szokása szerint, a légűrben uralkodó fejedelem hatalma alatt. Ez az a lélek, amely most a hitetlenség fiaiban működik.

3. Köztük éltünk egykor mi is testi vágyainkban, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.

4. De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk,

5. hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket. Kegyelemből üdvözültetek.

6. Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben,

7. hogy az eljövendő korokban megmutassa Krisztus Jézusban irántunk megnyilvánuló jóságából kegyelmének túláradó bőségét.

8. Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.

9. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

10. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket, melyeket Isten előre elrendelt, hogy bennük éljünk.

11. A pogányok meghívása. Jusson tehát eszetekbe, hogy születésteknél fogva egykor pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testén kézzel történt a körülmetélés, körülmetéletleneknek hívtak.

12. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael vallási közösségén kívül álltatok, nem volt részetek a megigért szövetségben, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban.

13. Most azonban ti, akik messze voltatok, Krisztus Jézusban közel jutottatok, Krisztus vére által.

14. Ő a mi békességünk, aki a kettőt egyesítette, és a közbeeső válaszfalat ledöntötte.

15. Megszüntette az ellenségeskedést azzal, hogy a törvényt parancsaival és rendeleteivel saját testében érvénytelenítette.

16. Mint békeszerző a két népet magában eggyé: új emberré teremtette, és a kereszt által mindkettőt egy testben engesztelte ki Istennel úgy, hogy saját személyében megdöntötte az ellenségeskedést.

17. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közelieknek.

18. Általa van mindkettőnknek szabad útja egy Lélekben az Atyához.

19. Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe.

20. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve.

21. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává.

22. Benne épültök egybe ti is a Lélek által Isten hajlékává.

 

3. fejezet

1. Szent Pál küldetése. Ennek szolgája vagyok értetek pogányokért, én Pál, Krisztus Jézus foglya.

2. Hiszen hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.

3. Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, amint föntebb röviden megírtam.

4. Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy megismertem Krisztus titkát,

5. amelyről a korábbi időkben nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta a Lélek:

6. e szerint a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, egy testhez tartozók és az evangélium által az igéret részesei.

7. Ennek szolgája lettem Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem.

8. Nekem, az összes szentek közt a legkisebbnek, jutott az a kegyelem, hogy hirdessem Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát a pogányok közt,

9. és fölvilágosítsak mindenkit, miben áll az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben.

10. Így legyen nyilvánvaló most az Egyház által Isten sokszoros bölcsesége a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt.

11. Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Urunkban, Krisztus Jézusban valósított meg. 12. Benne, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé.

13. Kérlek tehát, ne csüggedjetek értetek viselt szenvedéseim miatt. Ez csak dicsőségtekre szolgál.

14. Az Apostol könyörgése. Ezért térdet hajtok (Urunk Jézus Krisztus) Atyja előtt,

15. akitől minden közösség származik mennyben és földön.

16. Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré,

17. hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben,

18. s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység,

19. megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével.

20. Neki pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon fölül is, amit kérünk vagy megértünk:

21. dicsőség legyen az Egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké. Amen.

 

4. fejezet

1. Intés egyetértésre. Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek,

2. igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Vislejétek el egymást szeretettel.

3. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet.

4. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.

5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.

6. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár és mindenben benne van.

7. Mindegyikünk annyi kegyelmet kapott ajándékba, amennyit Krisztus adott.

8. Ezért mondja az Írás: "Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, S osztott az embereknek ajándékokat."

9. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra?

10. Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse.

11. Ő egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangelistákká, pásztorokká és tanítókká tett,

12. hogy istenszolgálatra neveljék a szenteket és fölépítsék Krisztus testét,

13. amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében.

14. Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.

15. Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal.

16. Ő az, aki az egész testet egybekapcsolja és összetartja, a különböző ízek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik a test és építi föl önmagát a szeretetben.

17. Az új élet kialakulása. Azt mondom tehát, és kérvekérlek titeket az Úrban: ne éljetek már úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jártatják az eszüket.

18. Sötétség borult az elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől. Tudatlanság tartja őket fogva és szívük megátalkodott.

19. Reményüket vesztve fajtalanságra adták magukat, s nyereségvágyból mindenféle ocsmányságot űznek.

20. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztusról.

21. Hiszen hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.

22. Korábbi életetekkel ellnetétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.

23. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében

24. s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény.

25. A felebaráti szeretet kötelességei. Szakítsatok ezért a hazudozással, s beszéljen mindenki őszintén felebarátjával, hiszen egymásnak tagjai vagyunk.

26. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.

27. Ne engedjetek az ördögnek.

28. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék és keze munkájával keresse kenyerét, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek is.

29. Semmiféle rossz beszéd el ne hagyja ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas a (hitben való) épülésre, ahol szükséges, hogy kegyelmet közvetítsen a hallgatók számára.

30. Meg ne szomorítsátok Isten Szentlelkét, akinek jegyét viselitek a megváltás napjára.

31. Távol legyen tőletek minden keserűség, indulatosság, haragtartás, szóváltás és káromkodás, minden egyéb rosszal.

32. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

 

5. fejezet

1. Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei.

2. Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek.

3. A világosság fiai. Paráznaságról és más tisztátalanságról, vagy kapzsiságról szó se essék köztetek. Így illik a szentekhez.

4. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez nem illik. Sokkal inkább illik a hálaadás.

5. Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.

6. Senki se vezessen félre titeket üres beszéddel, mert miattuk éri Isten haragja a hitetlenség fiait.

7. Ne legyen tehát velük semmi dolgotok.

8. Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai!

9. A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik.

10. Keressétek, ami kedves az Úrnak.

11. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább leplezzétek le őket.

12. Amit ugyanis titokban tesznek, még kimondani is szégyen.

13. Minden ami világosságra jut, kiderül, mert minden ami kiderül, világos.

14. Ezért mondják: "Kelj föl, te álmos, Támadj föl holtodból És Krisztus rád ragyog."

15. Nagyon vigyázzatok tehát (testvérek) arra, hogyan éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen.

16. Használjátok föl az időt, mert rossz napok járnak.

17. Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

18. Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet. Inkább (Szent)lélekkel teljetek el.

19. Egymást közt zsoltárt, himnuszt és szent dalokat énekeljetek, daloljatok és zengedezzetek szívből az Úrnak.

20. Adjatok hálát mindenkor, mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében Istennek, az Atyának.

21. A házastársak kötelességei. Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránt való tiszteletből.

22. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akrácsak az Úrnak,

23. mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak: ő ugyanis Testének Megváltója.

24. Amint tehát az Egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének.

25. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte,

26. hogy a keresztségben az (élet) igéje által tisztára mosva megszentelje.

27. Ragyogó tisztává akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.

28. Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.

29. Hiszen saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.

30. Tagjai vagyunk ugyanis Testének, (húsából és csontjaiból).

31. "Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő testben egy lesz."

32. Nagy ez a titok, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

33. Szeresse tehát mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét.

 

6. fejezet

1. A gyermekek és szülők kötelességei. Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

2. Ez az első, igérettel kapcsolatos parancs: "Tiszteld atyádat és anyádat,

3. hogy boldog és hosszúéletű légy a földön."

4. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr fegyelmében és intelmeivel.

5. A szolgák és gazdák kötelességei. Szolgák! Engedelmeskedjetek féltő tisztelettel és egyszerű szívvel földi uratoknak, akárcsak Krisztusnak.

6. Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát.

7. Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak teszitek, nem embereknek.

8. Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, megkapja jutalmát az Úrtól, akár szolga, akár szabad.

9. Gazdák! Viselkedjetek velük ugyanúgy. Hagyjátok el a fenyegetőzést. Hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van a mennyben, s nála nincs személyválogatás.

10. A lelki fegyverek. Egyébként, (testvérek): Erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből.

11. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben.

12. Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen.

13. Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni.

14. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját,

15. lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a kézség saruját.

16. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.

17. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.

18. Esedezzetek szüntelen bensőséges könyörgéssel és imával a Lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban.

19. Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát,

20. amelynek a bilincsekben is hírnöke vagyok. Hadd hirdessem bátran, amint kötelességem.

21. Ha tudni akarjátok mi van velem és mit csinálok, Tihikusz, szeretett testvérem és hűséges szolgám az Úrban, mindent el fog mondani nektek.

22. Éppen azért küldtem hozzátok, hogy megtudjátok mi van velünk és megvígasztalja szíveteket.

23. A testvéreknek békesség és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól!

24. Kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik Urunkat Jézus Krisztust. (Amen).

 

Pál apostol levele a filippiekhez

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, a Filippiben élő összes szenteknek, az elöljárókkal és diákonusokkal együtt.

2. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

3. Hálaadás és könyörgés. Hálát adok Istennek, valahányszor rátok gondolok,

4. és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért,

5. mivel az első naptól mindmáig részt vettetek (Krisztus) evangéliumának munkájában.

6. Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig.

7. Méltányos is, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik osztoztok kegyelmemben, akár bilincsben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és megerősítem.

8. Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.

9. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes ismeretben és teljes megértésben,

10. hogy el tudjátok bírálni mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára,

11. és bővelkedni fogtok az igaz élet Jézus Krisztus által szerzett gyümölcseiben Isten dicsőségére és dicséretére.

12. A római misszió. Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy helyzetem javára vált az evangéliumnak.

13. Az egész császári testőrségben és máshol is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem.

14. A testvérek közül az Úrban, bilincseimen felbuzdulva, egyre bátrabban és félelem nékül merik hirdetni Isten igéjét.

15. Némelyek ugyan féltékenykedve és kételkedve hirdetik Krisztust, mások azonban jó szándékkal.

16. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól,

17. amazok viszont vetélkedésből, s nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust,

18. abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget szereznek nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék, bármi módon, akár érdekből, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki, és ezután is örülni fogok.

19. Az apostol helyzete. Tudom ugyanis, hogy ez, imádságtok által és Jézus Krisztus Lelkének segítségével, üdvösségemre válik.

20. Abban bízom és remélek, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus mint mindig, most is megdicsőül testemben -akár életemben, akár holtomban.

21. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

22. Ha viszont tovább kell élnem, az termékeny munkát jelent. Nem tudom hát mit válasszak.

23. Kettő közt vívódom: szertnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek. Ez volna a legjobb.

24. De hogy miattatok életben maradjak, az szükségesebb.

25. Meg vagyok győződve és tudom, hogy megmaradok, sőt haladástokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg mindnyájatok javára.

26. Így még több okotok lesz arra, hogy Krisztusban dicsekedjetek, ha újból elmegyek hozzátok.

27. Buzdítás az egyetértésre. Éljetek csak méltóan Krisztus evangéliumához. Így aztán akár elmegyek és meglátlak titeket, akár távol maradok, azt halljam rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok és egyetértve együtt munkálkodtok az evangélium hitéért,

28. az ellenfelektől pedig semmiképpen nem ilyedek meg. Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek bizonyítéka, amely az Isten műve.

29. Neketek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.

30. Hiszen ugyanazt a harcot kell kiállnotok, amelyet nálam láttatok és most hallotok.

 

2. fejezet

1. Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a résztvevő szeretet,

2. tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok.

3. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.

4. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

5. Krisztus példája.  Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt.

6. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék,

7. hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez.

8. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

9. Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki:

10. Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,

11. s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

12. Buzgóság a jóban. Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol.

13. Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is.

14. Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent,

15. hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben.

16. Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen.

17. Mégha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal.

18. Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem.

19. Timóteus és Epafroditusz küldetése. Remélem az Úr Jézusban, hogy hamarosan hozzátok küldhetem Timóteust, s hogylétetekről értesülve megnyugszom.

20. Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket.

21. A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét.

22. Megbízhatóságát abból láthatjátok meg, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében.

23. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben.

24. Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok.

25. Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditusz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.

26. Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.

27. Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen.

28. Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom.

29. Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.

30. Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek.

 

3. fejezet

1. Óvás a zsidó tévedésektől. Egyébként testvéreim, örvendjetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít.

2. Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

3. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk,

4. noha én a testben is bízhatnék. Ha más azt tartja, hogy bízhatik a testben, én még inkább.

5. Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. Törvénytartó farizeus voltam,

6. (Isten) Egyházának szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan.

7. Keresztény életeszmény. Ám, amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom.

8. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.

9. Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá,

10. hogy megismerjem őt: föltámadásának erejét, de a szenvedésében való részesedést is. Hasonló akarok lenni hozzá halálában,

11. hogy eljussak a halálból való föltámadásra.

12. Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott.

13. Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam.

14. De ezt igen: Felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által.

15. Mi, tökéletesek így gondolkodjunk. Amiben még másképp gondolkodtok, azt Isten majd föltárja nektek.

16. De amit már elértünk, abban tartsunk ki.

17. Állhatatosság az Úrban. Kövessétek példámat, testvérek! Figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok.

18. Ismételten megmondtam ugyanis, s most könnyezve mondom: Sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei.

19. Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk, eszüket a földieken járatják.

20. A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is: az Úr Jézus Krisztust.

21. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

 

4. fejezet

1. Ezért, szeretett testvéreim, kedveseim, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!

2. Befejező intelmek. Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban.

3. Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.

4. Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek!

5. Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van.

6. Ne aggódjatok semmiért. Minden ügyetekben hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kérésteket Isten elé.

7. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

8. Végül, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami ártatlan, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.

9. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a béke Istene.

10. Az apostol hálája. Igen megörültem az Úrban, hogy végre ismét abban a helyzetben vagytok, hogy rólam is gondoskodhattok. Gondoltatok rá azelőtt is, de nem volt rá módotok.

11. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van.

12. Tudok nélkülözni, de tudok bővelkedni is. Minden körülmény közt, mindenhez hozzászoktam: jóllakáshoz és éhezéshez, bővelkedéshez és nélkülözéshez.

13. Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad.

14. Mégis jól tettétek, hogy részvéttel voltatok nyomorúságomban.

15. Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, egyetlen egyház sem állt velem az adás és viszonzás kapcsolatában, csak ti.

16. Már Tesszalonikába is küldtetek egyszer-másszor, amire szükségem volt.

17. Nem mintha az adományra vágynék, hanem csak a gyümölcsét áhítom, amely bőségesen javatokra lesz írva.

18. Megvan mindenem, sőt bővelkedem. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem, amit küldtetek, mint kellemes illatú, Istennek tetsző, kedves áldozatot.

19. Az én Istenem Jézus Krisztus által a dicsőségben kielégít majd gazdagsága szerint mindennel, amire szükségtek van.

20. Istennek, a mi Atyánknak, legyen dicsőség örökkön-örökké. Amen.

21. Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban. Köszöntenek titeket a testvérek, akik nálam vannak.

22. Köszönt titeket valamennyi szent, főkép a császár házából valók. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! (Amen.)

 

Pál apostol levele a kolosszeiekhez

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola,

2. és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek (Jézus) Krisztusban. Kegyelem neketek és békesség Atyánktól, az Istentől (és az Úr Jézus Krisztustól).

3. Hálaadás és könyörgés. Hálát adunk Istennek, Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor imádkozunk értetek.

4. Hallottunk Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt eltölt titeket,

5. a remény miatt, ami már készen vár a mennyben. Erről hallottatok az evangélium tanítása során,

6. amely hozzátok is eljutott. Amint az egész világon, nálatok is gyümölcsözik és gyarapszik, amióta meghallgattátok és valóban megismertétek Isten kegyelmét.

7. Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól is, aki Krisztus (Jézus) hűséges szolgája köztetek.

8. Ő számolt be nekünk lelki szertetetekről.

9. Mióta ezt hírül vettük, mi is szüntelenül könyörgünk értetek és esedezünk, hogy akaratának ismerete minden lelki bölcsességgel és okossággal együtt teljessé váljék bennetek.

10. Csak így tudtok, mindenben tetszését keresve, az Úrhoz méltóan élni: minden jótettben gyümölcsözni és Isten ismeretében gyarapodni.

11. Erősítsen is meg nagy erővel felséges hatalmából, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek,

12. és örömmel adjatok hálát az Atyának, aki a szentek sorsára méltatott a világosságban.

13. Krisztus a világ teremtője és megváltója. Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába.

14. Benne van (vére által) megváltásunk, bűneink bocsánata.

15. Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között.

16. Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat.

17. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, s minden benne áll fenn.

18. Ő a feje a testnek, az egyháznak. Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy ővé legyen az elsőség mindenben.

19. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség,

20. s hogy általa békítsen ki magával mindent, ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal hogy keresztjének vérével békességet szerzett mindennek.

21. Titeket is, akik egykor gonosz tetteitek miatt ellenséges érzülettel távol voltatok,

22. most emberi testében kiengesztelt a halál által, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen színe előtt.

23. Csak szilárdan és rendületlenül álljatok a hit alapján és el ne tántorodjatok az evangélium reményétől, amit hallottatok. Hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, s én Pál is ennek szolgája lettem.

24. Az apostol hivatása. Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséeből, testének, az egyháznak javára.

25. Ennek lettem szolgája az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy Isten igéjét érvényre juttassam:

26. azt a titkot, amely századok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek.

27. Velük akarta közölni Isten, micsoda fönséges gadagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye.

28. Mi őt hirdetjük, intünk és teljes bölcsességgel oktatunk minden embert, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyünk mindenkit.

29. Ezért fáradok és küzdök az ő erejével, amely hathatósan működik bennem.

 

2. fejezet

1. Akarom, hogy tudjátok, mekkora küzdelmem van értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek,

2. hogy szívükben megerősödve és szeretetben egyesülve eljussanak a teljes megértés minden gazdagságára, Isten (az Atya) titkának, (Jézus) Krisztusnak megismerésére.

3. Benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse.

4. A megváltás Krisztusban. Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen titeket.

5. Ha testben távol is, lélekben köztetek vagyok és örülök, hogy a köztetek uralkodó rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát láthatom.

6. Mivel tehát Uratoknak ismertétek el Krisztus Jézust, éljetek is benne.

7. Verjetek benne gyökeret és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok.

8. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson.

9. Benne lakik testileg az Istenség egész teljessége, benne lettetek ennek a teljességnek részesei:

10. benne, aki minden fejedelemség és hatalmasság feje.

11. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzékies test levetésével, ami a krisztusi körülmetélés.

12. Vele temettek el a keresztségben, vele is támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta őt halottaiból.

13. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségtek miatt holtak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket, a követelményeivel terhünkre szóló adóslevelet pedig eltörölte és a keresztre szögezve megsemmisítette.

14. Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket és Krisztus által diadalmaskodott rajtuk.

15. A helytelen vallási gyakorlatok értéktelensége.

16. Senki ne ítéljen meg tehát titeket étel-ital dolgában, s ünnepre, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban.

17. Hiszen mindez csak árnyéka a jövendőnek. A valóság Krisztusban van.

18. Senki ne mondjon titeket méltatlanoknak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal hivalkodik, érzékies gondolkodásban oktalanul fölfuvalkodik

19. és nem ragaszkodik ahhoz, aki a fej. Ez gyarapítja az egész ízekkel és izmokkal összekapcsolt testet isteni növekedésében.

20. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra olyan kötelezettségeket, mintha még a világban élnétek?

21. "Ne fogd meg! Ne ízleld! Hozzá ne nyúlj!"

22. Hiszen mindez arra való, hogy használat közben elpusztuljon. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó.

23. Ezek az önkényes vallási gyakorlatokkal, alázatoskodással és önsanyargatással a bölcseség látszatát keltik, de nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.

 

3. fejezet

1. A régi és az új ember. Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.

2. Ami odafönn van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre.

3. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.

4. Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.

5. Sanyargassátok tehát tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, tisztátalanságot, érzéki vágyakat, bűnös kívánságokat és kapzsiságot, ami igazában bálványimádás.

6. Ezek miatt száll Isten haragja a hitetlenség fiaira.

7. Valaha ti is ezeket műveltétek, amikor köztük éltetek.  De most vessétek le mindezt: a haragot, bosszúságot, rosszindulatot, átkozódást, szátok ocsmány szavait.

8. Ne hazudjatok egymásnak!

9. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt és öltsétek föl az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.

10. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

11. Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet.

12. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek!

13. Mindezen fölül szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

14. S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy Testben.

15. Legyetek hálásak. Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcseséggel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek.

16. Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek s adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

17. Állapotbeli kötelességek. Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik.

18. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben.

19. Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak.

20. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.

21. Szolgák! Engedelmeskedjetek mindenben földi uratoknak, ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyszerű szívvel, az Úr félelmében.

22. Bármit tesztek, lélekkel tegyétek, az Úrnak teszitek, nem embereknek.

23. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól kapjátok jutalmul az örökséget! Szolgáljatok az Úr Krisztusnak!

24. A gonosz meglakol gonoszságáért. Személyválogatás nincsen (Istennél).

 

4. fejezet

1. Gazdák! Adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, hogy nektek is van Uratok a mennyben.

2. Befejező intelmek. Legyetek állhatatosak és éberek a könyörgésben és hálaadásban.

3. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten adja meg a beszéd készségét Krisztus titkának hirdetésére -ezért vertek bilincsbe-

4. hogy úgy tárjam föl azt, amint kötelességem.

5. A kivülálókkal szemben okosan viselkedjetek. Az időt jól értékesítsétek.  Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, s akkor helyesen tudtok majd megfelelni mindenkinek.

6. Személyes helyzetemről majd beszámol nektek Tihikusz, kedves testvérem, hű szolgám és munkatársam az Úrban.

7. Éppen azért küldöm hozzátok, hogy tudomást szerezzetek helyzetemről, s hogy megvígasztalja szíveteket.

8. Vele megy kedves és hű testvérem, Onezimusz, aki földitek. Ők majd beszámolnak mindenről, ami itt történik.

9. Köszönt titeket fogolytársam Arisztarkusz és Márk, Barnabás unokaöccse. A rá vonatkozó rendelkezéseimet már megkaptátok. Ha

hozzátok érkezik, fogadjátok szívesen.

10. Köszönt továbbá Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül ezek egyedüli munkatársaim Isten országának érdekében.

11. Valóban vígasztalásomra voltak. Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Ő állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát.

12. Tanuskodom róla, hogy sokat dolgozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban élnek.

13. Köszönt titeket Lukács, kedves orvosunk, és Démász.

14. Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket és Nimfát meg a házában lévő közösséget.

15. Ha majd fölolvasták ezt a levelet nálatok, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceai egyházban is fölolvassák. Ti meg a laodiceaiakét olvassátok el.

16. Arhippusznak mondjátok meg: Légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsd!

17. Itt a sajátkezű köszöntésem: Pál. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek! (Amen.)

 

 

 

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, az Istenben, az Atyában és az Úr Jézus Krisztusban.Kegyelem és békesség.

2. Köszönet és elismerés. Mindenkor hálát adunk mindnyájatokért Istennek, amikor imádságainkban megemlékezünk rólatok.

3. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és álhatatos reményetekre Urunkban, Jézus Krisztusban.

4. Meg vagyunk győződve, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok.

5. Evangéliumunk ugyanis nemcsak szóval jutott el hozzátok, hanem hathatósan, a Szentlélek kiáradásával és meggyőző erejével. Hiszen tudjátok, hogyan léptünk fel köztetek, tiértetek.

6. Követőink lettetek, és az Úr követői. A sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok az igét,

7. úgyhogy Makedóniában és Achájában minden hívő példaképévé lettetek.

8. Tőletek terjedt el ugyanis az Úr igéje, nemcsak Makedóniában és Achájában, Istenbe vetett hitetek mindenüvé eljutott, úgyhogy nem is szükséges róla beszélnünk.

9. Hiszen az emberek maguk beszélnek róla, hogyan jutottunk el hozzátok, s hogyan tértetek a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,

10. s hogy várjátok a mennyből halottaiból feltámasztott Fiát: Jézust, aki megment minket az eljövendő haragtól.

 

2. fejezet

1. Föllépése Tesszalonikában. Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen.

2. Előzőleg ugyan, mint tudjátok, Filippiben szenvedés és bántalom ért, de Istenünkben bízva a sok nehézség közt is mertük hirdetni Isten evangéliumát.

3. Igehirdetésünk ugyanis nem megtévesztő vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését.

4. Nem is keressük emberek tetszését, hanem Istenét aki szívünket vizsgálja.

5. Amint tudjátok, s a hízelgő beszéd soha nem volt szokásunk, s a kapzsi szándékra sem kerestünk ürügyet. Isten a tanunk rá!

6. Emberi elismerést nem kerestünk, sem a tieteket, sem másokét.

7. Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki dajkálja gyermekét.

8. Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket!

9. Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.

10. Tanuk vagytok rá ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és kifogástalanul éltünk nálatok, akik a hitre tértetek.

11. Azt is tudjátok, ti hogy mint az atya gyermekét, úgy intettünk, buzdítottunk sőt egyenkint rábeszéltünk titeket hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába.

12. Az elért eredmény. Ezért szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy az Isten tőlünk hallott igéjét nem emberi tanításként fogadtátok, hanem – amint valóban az -Isten igéjeként, amely bennetek, hívőkben munkálkodik.

13. Ti, testvéreim, követői lettetek Isten judeai egyházainak melyek Krisztus Jézusban élnek. Hiszen ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, mint azok a zsidóktól.

14. Azok az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, s minket is üldöztek. Ezért Istennek nem kedvesek, az embereknek pedig ellenségei.

15. Utunkba állnak hogy ne hirdethessük az igét a pogányok üdvösségére. Így betöltik mindenkor bűneik mértékét, és rájuk nehezedik (Isten) haragja teljes erejével.

16. A viszontlátás vágya. Testvéreim, mi egy időre ugyan külsőleg elváltunk tőletek, de szívünkben nem. Sőt még nagyobb vágyódással szeretnénk titeket szemtől-szembe látni.

17. Ezért el akartunk menni hozzátok, én Pál, ismételten is, de a sátán megakadályozott.

18. Ki volna ugyanis a mi reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája Urunk Jézus (Krisztus) előtt eljövetele napján, ha nem ti?

19. Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

 

3. fejezet

1. Ezért, mivel már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénben, és elküldtük hozzátok Timóteus testvérünket, Krisztus hirdetésében Isten szolgáját.

2. Erősítsen meg hitetekben és buzdítson, hogy senki meg ne tántorodjék a jelen szenvedések közt. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk.

3. Amikor ugyanis még nálatok voltunk, előre megmondtuk, hogy megpróbáltatás vár ránk.

4. Tudjátok, hogy úgy is történt. Ezért, mivel már nem bírtam tovább elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon nem vitt-e kísértésbe a kísértő, és fáradságunk nem veszett-e kárba?

5. Timóteus jó hírei. Most azonban Timóteus visszatért tőletek és jó hírt hozott hitetekről, szeretetetekről, s arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt látni vágytok minket, mint ahogy mi is titeket.

6. Ezért minden baj és szenvedés közt is megvigasztalt a ti hitetek, testvérek, s most az a gondolat éltet minket, hogy ti szilárdan álltok az Úrban.

7. Hogyan is róhatnók le hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amellyel miattatok örvendünk Isten előtt?

8. Éjjel – nappal buzgón imádkozunk, hogy szemtől-szembe láthassunk és pótolhassuk hitetek hiányait.

9. Isten, a mi Atyánk, Urunk Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat!

10. Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket.

11. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel. (Amen.)

 

4. fejezet

1. Istennek tetsző élet. Egyébként, testvérek, kérünk és intünk titeket az Úr Jézusban: Amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek, úgy is éljetek, hogy egyre előbbre haladjatok.

2. Hiszen tudjátok, hogy az Úr Jézus nevében milyen utasításokat adtunk nektek. Isten akarata ugyanis az, hogy szentekké legyetek.

3. Tartózkodjatok a paráznaságtól.

4. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, s ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.

5. Senki üzletkötésben meg ne károsítsa és meg ne csalja testvérét mert az Úr megtorolja mindezt, amint már előbb megmondtuk és szentül állítottuk.

6. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott minket, hanem szentségre.

7. Aki tehát ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki ránk árasztotta Szentlelkét.

8. Felebaráti szeretet. A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, hiszen Isten maga oktatott ki, hogy szeressétek egymást.

9. Sőt gyakoroljátok is egész Macedóniában minden testvérrel szemben. Ám arra kérünk testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.

10. Igyekezzetek békében élni törődjetek a magatok dolgával, dolgozzatok saját kezetekkel, amint meghagytuk nektek.

11. Viselkedjetek tisztességesen a kívülállókkal szemben és ne szoruljatok rá senkire.

12. Az elhúnytak sorsa. Nem akarjuk testvérek, hogy az elhúnytak felől tájékozatlanok legyetek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek akiknek nincs reményük.

13. Ha Jézus, mint ahogy hisszük meghalt és feltámadt, akkor Isten azokat is, akik Jézusban húnytak el, vele együtt feltámasztja.

14. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhúnytakat.

15. A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhúnytak támadnak fel.

16. Azután mi élők akik megmaradtunk, a felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk.

17. Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással.

 

5. fejezet

1. A keresztény éberség. Ami az időt és órát illeti, testvérek, arról szükségtelen írnom.

2. Hiszen magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.

3. Amikor azt hangoztatják: Béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak várandós asszonyt a fájdalom, és meg nem menekülnek.

4. De ti testvérek, nem jártok sötétben, hogy az a nap tolvaj módjára lephessen meg.

5. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.

6. Ne is aludjunk hát mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.

7. Az alvók éjjel alszanak, és a részegek éjjel ittasodnak meg.

8. Mi azonban, kik a nappalé vagyunk, legyünk józanok és öltsük fő a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig az üdvösség reményét.

9. Hiszen Isten nem a haragra szánt hanem az üdvösség elnyerésére Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár szunnyadunk, vele éljünk.

10. Ezért vigasztaljátok egymást s legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek.

11. Végső intelmek. Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik köztetek fáradnak és, mint elöljáróitok az Úrban, vezetnek titeket.

12. Munkájuk miatt legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, s éljetek velük békességben.

13. Kérünk továbbá testvérek feddjétek meg a nyughatatlanokat bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, legyetek türelemmel mindenki iránt.

14. Ügyeljetek, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem szolgáljátok szüntelen odaadással egymás javát és a többiekét.

15. Legyetek mindig derűsek!

16. Szüntelenül imádkozzatok!

17. Adjatok hálát, mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

18. A Lelket el ne fojtsátok!

19. A prófétai beszédet el ne vessétek!

20. Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg.

21. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen megm titeket teljesen. Őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.

22. Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi.

23. Testvérek, imádkozzatok értünk is.

24. Köszöntsetek minden testvért szent csókkal.

25. Parancsolom az Úr nevében, hogy olvassák föl ezt a levelet minden szent testvér előtt.

26. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! (Amen.)

 

 

Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban.

2. Kegyelem nektek és békesség az Istentől, az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól.

3. Köszönet és elismerés. Mindenkor hálaadással tartozunk értetek Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő és az egymás iránt való szeretet mindnyájatokban gyarapszik.

4. Dicsekszünk is veletek Isten egyházában: állhatatosságotokkal és hitetekkel, mellyel minden üldözést és zaklatást elviseltek,

5. Isten igazságos ítéletének bizonyosságaként, hogy méltók legyetek Isten országára, amelyért szenvedtek is.

6. Méltányos egyébként, hogy Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg.

7. Nektek zaklatottaknak pedig, velünk együtt, megnyugvással, amikor az Úr Jézus megjelenik angyalseregével a mennyből, lobogó tűzzel.

8. Akkor megbünteti majd aokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus (Krisztus) evangéliumának nem engedelmeskednek.

9. Ezek örök kárhozattal lakolnak: távol az Úr színétől és felséges hatalmától,

10. azon a napon amikor eljön, hogy szentjeiben megdicsőüljön és híveiben megcsodálják. Nálatok ugyanis a mi tanúságtételünk hitre talált.

11. Ezért imádkozunk is értetek mindenkor, hogy Istenünk meghívására méltasson és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket.

12. Így dicsőül meg Urunk Jézus (Krisztus) neve bennetek és ti őbenne, Istenünknek s az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.

 

2. fejezet

1.   Az eljövetel előjelei.  Ami Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a vele való egyesülésünket illeti, arra kérünk testvérek,

2.  ne veszítsétek el egyhamar józan eszetek, és meg ne risszon sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlunk eredő beszéd vagy levél, mintha az Úr napja már küszöbön állna.

3.  Semmikepen el ne ámítsanak titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak es nyilvánvalóvá kell lennie

4.  a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik es mind a fölé, ami szent. Sőt Isten templomában foglal helyet s azt állítja magáról, hogy Isten.

5.  Nem emlékeztek, hogy amikor meg nálatok voltam,

6.  mindezt megmondtam nektek? Tudjátok azt is, mi késlelteti

7.  fellépésének idejét. A gonoszság titka már tevékeny,

8.  csak annak kell még az útból eltűnnie, aki késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, akit az Úr Jézus elsöpör szája lehelletével és megsemmisít jövetelének tündöklésével.

9.  Jöttét a sátán közreműködésével mindenféle feltunő tett,

10.  szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek.

11.  Ezért engedi meg Isten, hogy súlyos tévedésbe essenek és

12.  higgyenek a hazugságnak. Így mindazoknak, akik nem hajlottak az igazságra, hanem a gonoszságban telt kedvük, itéletben lesz részük.

13.   Buzdátás az álhatatosságra.  Mi mindenkor hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, kedveltjei az Úrnak, mert Isten zsengéül választott ki titeket, hogy a Lélek

megszentelése és az igazság hite által üdvözüljetek.

14.  Evangeliumunk által arra hívott meg titeket, hogy részesüljetek Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.

15.  Legyetek tehát álhatatosak testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket akár előszóval, akár levelünkből tanultatok.

16.  Urunk Jézus Krisztus maga, és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével örök vigasztalást

17.  és jó reménységet ajándékozott nekünk, vígasztalja meg szíveteket, s erősítse meg szóban és tettben minden jóra.

 

3. fejezet

1. Imádság az apostolért. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is,

2. s hogy megszabaduljunk a kellemetlen és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié.

3. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól.

4. Bízom az Úrban, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni, amit meghagytunk.

5. Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és Krisztus türelmére.

6. Óvás a tétlenségtől. Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy kerüljetek minden olyan testvért, aki rendetlen életet és, s nem követi, amit

hagyományként tőlünk kapott.

7. Tudjátok magatok is, hogyan kell minket követni. Hiszen nem éltünk köztetek rendetlenül.

8. Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére.

9. Nem mintha nem lett volna jogunk rá, hanem hogy példát adjunk nektek követésünkre.

10. Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

11. Hallottuk ugyanis, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.

12. Az ilyeneknek meghagyjuk és buzdítjuk őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy nyugodt munkával keressék kenyerüket.

13. Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok el a jócselekedetekben.

14. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek meg, s kerüljétek társaságát, hadd eszméljen magára.

15. De ne bánjatok vele mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvért.

16. A békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények közt békét. Az Úr legyen mindnyájatokkal.

17. Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Minden levelet így írok alá: ez a kézírásom.

18. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

 

 

Pál apostol első levele Timóteushoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendelkezéséből Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, igaz fiának a hitben.

2. Kegyelem, irgalom és békesség az Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól.

3. Harc a hamis tanítások ellen. Amikor Makedóniába indultam, arra kértelek, maradj Efezusban és kösd némelyek lelkére,

4. hogy ne tanítsanak tévesen, ne vesződjenek mendemondákkal és vég nélküli nemzetségtörténetekkel, amik inkább a vitatkozást segítik elő, mint az isteni üdvrend megvalósítását, ami a hiten alapul.

5. Ennek a rendelkezésnek célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.

6. Ettől tértek el az illetők és üres fecsegésre adták magukat.

7. Törvénytanítók szeretnének lenni, de meg sem értik, amit mondanak és amit csökönyösen állítanak.

8. Mi tudjuk, hogy jó a törvény, ha helyesen tartja meg valaki.

9. Tudom, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, lázadókért, istentelenekért, bűnösökért, vallástalanokért, a szentség ellenségeiért, azokért, akik apjukra-anyjukra kezet emelnek, gyilkosokért, paráznákért,

10. fajtalanokért, rabszolgakereskedőkért, hazugokért, hamisan esküvőkért, meg mindazért, ami az igaz tanítással ellenkezik,

11. mely a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma.

12. Hála az apostoli hivatásért. Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatára rendelt,

13. bár azelőtt káromló, üldüző és erőszakos ember voltam. Ám (Isten) mégis megkönyörült rajtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.

14. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.

15. Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, s ezek között az első én vagyok.

16. De éppen ezért találtam irgalomra, hogy Jézus Krisztus rajtam, az elsőn mutassa meg minden türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek benne és az örök életre jutnak.

17. Az örökévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek legyen tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Amen.

18. A rád vonatkozó korábbi prófétai szavak értelmében lelkedre kötöm, Timótus fiam: vívd meg bizalommal a jó harcot.

19. Őrizd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, melyet néhányan elvetettek, s ezért hajótörést szenvedtek a hitben.

20. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket a sátánra hagytam: hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent.

 

2. fejezet

1. Buzdítás az imádságra. Mindenekelőtt arra kérlek, végeztess könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, királyokért

2. és minden följebbvalóért, hogy istenfélelemmel és tisztességgel teljes, békés és nyugodt életet élhessünk.

3. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében,

4. aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

5. Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember közt: az ember Krisztus Jézus,

6. aki váltságul adta magát mindenkiért. Erről kellő időben tanúságot kell tenni.

7. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítója, hitben és igazságban.

8. Helyes magatartás az istentiszteleten. Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt áhítattal, s ne haragos és viszálykodó lélekkel emeljék imádságra kezüket.

9. Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában,

10. hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

11. Az asszony csöndben hallgassa a tanítást, teljes engedelmességgel.

12. Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

13. Hiszen Ádám első a teremtésben, Éva csak a második.

14. Ádám nem hagyta magát félrevezetni, mint az asszony, aki bűnbe esett.

15. De üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a szerénységgel párosult tisztességben.

 

3. fejezet

1. Az egyházi elöljárók. Igaz beszéd ez: aki püspökségre törekszik, magasztos dolgot kíván.

2. A püspöknek ugyanis kifogástalannak, egyszer nősültnek, józannak megfontoltnak, tisztességesnek, (szemérmesnek), vendégszeretőnek, tanításra termettnek kell lennie.

3. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, ne veszekedő, sem kapzsi.

4. Saját házában legyen jó gazda, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre fogja.

5. Aki ugyanis tulajdon házában nem jó gazda, hogyan is tudná gondját viselni Isten egyházának?

6. Újonnan megtért se legyen, hogy föl ne fuvalkodjék, s az ördög sorsára ne jusson.

7. A kívülállók előtt is jó híre legyen, hogy meg ne szólják és az ördög csapdájába ne kerüljön.

8. A diákonusok. A diákonusok szintén tisztességesek legyenek, ne kétszínűek, sem borisszák vagy piszkos haszonra lesők.

9. A hit titkát tiszta lelkiismerettel őrizzék.

10. Ki kell előbb próbálni őket, és csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok.

11. Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, rágalmazást kerülők, mértéktartók és mindenben megbízhatók.

12. A diákonus legyen egyszer nősült, gyermekeinek és otthonának jó elöljárója.

13. Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre és a Krisztus Jézusba vetett hitben való bizalomra tesz szert.

14. Mindezt azért írom neked – bár remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád -,

15. hogy ha késném is, tudd, hogyan kell viselkedned az Isten házában, mely az élő Isten egyháza s az igazság oszlopa és biztos alapja.

16. Kétségkívül nagy dolog az istenfélő élet titka: Testben nyilvánvaló lett,  igazolást nyert lélekben,  megjelent az angyaloknak,  pogányoknak hirdették,  világszerte hittek benne,  fölment a dicsőségbe.

 

4. fejezet

1. Óvás a tévtanítóktól. A Lélek azonban világosan mondja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, s megtévesztő szellemekre meg ördögi tanításra hallgatnak.

2. Ezek képmutató hazudozók, akiknek megbélyegzett a lelkiismeretük.

3. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételeket is, pedig ezeket Isten azért teremtette, hogy a hívők, akik fölismerték az igazságot, hálaadással fogyasszák.

4. Hiszen Isten minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,

5. mert Isten igéje és az imádság megszenteli.

6. Példaadó élet. Ha ezt magyarázod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, mert annak a hitnek és helyes tanításnak igéi táplálnak, amelyet híven követtél.

7. Vesd el a képtelen, vénasszonyos meséket, gyakorold magadat inkább az istenfélelemben.

8. A test gyakorlásának ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kíséri.

9. Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel.

10. Hiszen ezért fáradunk és küszködünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek, elsősorban a hívőknek üdvözítője.

11. Ezt hirdesd, ezt tanítsd!

12. Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, de légy is a hívek pédaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.

13. Amíg odaérek, legyen gondod a fölolvasásra, a buzdításra és a tanításra.

14. El ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, amit akkor kaptál, amikor elhangzott a prófétai szó és a presbiterek fejedre tették a kezüket.

15. Ezekben gyakorold s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen.

16. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

 

5. fejezet

1. Magatartás az idősekkel szemben. Az idősebb férfit ne korhold, hanem csak figyelmeztesd, mint atyádat, a fiatalabbat, mint testvéredet;

2. az idősebb nőt, mint anyádat, a fiatalabbat, mint nővéredet, egészen tiszta érzülettel.

3. Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.

4. Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk iránt teljesítsék kötelességüket és szüleik iránt róják le, amivel tartoznak nekik, mert ez kedves az Isten előtt.

5. Aki valóban özvegy és magára hagyott, bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel-nappal.

6. Ha ugyanis feslett életet él, élve is halott.

7. Kösd a szívükre ezt, hogy feddhetetlenek legyenek.

8. Aki pedig övéinek, főképp háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél.

9. Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanéves, és csak egy férfinak volt a felesége.

10. Legyen közismert, hogy jó cselekedetekben élt: gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, mosta a szentek lábát, segített a bajbajutottakon, és más jó cselekedeteknek szentelte magát.

11. A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert amikor Krisztus ellenére erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni,

12. s mivel így az első hűséget megszegik, elmarasztaló ítéletet vonnak magukra.

13. Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség sincs.

14. Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólalásra.

15. Némelyek ugyanis visszaszegődnek a sátánhoz.

16. Ha pedig valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, hogy ne legyenek az egyház terhére, s az segíteni tudjon a magukra hagyott özvegyeken.

17. A presbiterek. Az elöljárók, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az igehirdetésben és a tanításban fáradnak.

18. Az Írás ugyanis ezt mondja: ^ÓCséplő ökörnek ne kösd be a száját.^Ô Továbbá: ^ÓMegérdemli a munkás a maga bérét.^Ô

19. Elöljáró ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három személy tanúságára.

20. A vétkeseket mindenki előtt fedd meg, hogy a többi is elrettenjen.

21. Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélet nélkül, s részrehajlásból semmit se tégy.

22. Kezed elhamarkodva föl ne tett senkire, s idegen bűnben ne legyen részed.  Őrizd magad tisztán!

23. Ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyöngélkedésed miatt igyál egy kis bort is.

24. Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak utána derül ki.

25. Éppígy a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem volna nyilvánvaló, nem maradhat elrejtve.

 

6. fejezet

1. A rabszolgák kötelességei. Mindazok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, tartsák gazdájukat teljes tiszteletben, hogy ne káromolja Isten nevét és tanításukat.

2. Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét vele szemben azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, mert hívő, mert Isten előtt kedves és a javát akarja. Ezt tanítsd, erre buzdíts!

3. Óvás a kapzsiságtól. Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást,

4. az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás

5. és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

6. Mindenesetre az istenfélő élet bőséges nyereség forrása, ha megelégedés kíséri.

7. Hiszen semmit sem hoztunk e világra, s nem is vihetünk el semmit.

8. Ha ennivalónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele.

9. Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, (az ördög) kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.

10. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak és sok bajba keveredtek.

11. Timóteus legyen példakép. Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.

12. Vívd meg hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.

13. Parancsolom neked Isten nevében, aki mindennek életet ad, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igaz hitvallás mellett:

14. tartsd meg a parancsot bűntelenül és feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.

15. Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg,

16. aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

17. E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az (élő) Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre.

18. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak.

19. Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igaz életet.

20. Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset! Kerüld az istentelen, üres fecsegést és az áltudomány ellentmondásait.

21. Vannak, akik ezeket vallják és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Amen.)

 

 

 

Pál apostol második levele Timóteushoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet hirdetésére Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának.

2. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól.

3. Hálaadás. Hálát adok Istennek, akinek, mint őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, és éjjel-nappal szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban.

4. Ilyenkor könnyeidre gondolva szeretnélek látni, hogy öröm öltsön el.

5. Eszembe jut ugyanis őszinte hited, amely előbb nagyanyádban Loiszban, majd anyádban Eunikében élt, és biztosan tudom, hogy benned is él.

6. Az evangélium bátor hirdetése. Ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézfeltételem által benned van.

7. Hiszen Isten nem a félénkség lelekét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.

8. Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte, hanem, Isten erejében bízva, viseld el a szenvedéseket velem együtt az evangéliumért.

9. Hiszen megmentett minket és szent hivatással meghívott, nem ugyan tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelme által, melyet Krisztus Jézusban örök idők előtt adott nekünk.

10. Ez most Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által nyilvánvalóvá is lett: ő legyőzte a halált, s az evangélium által felragyogtatta a halhatatlan életet.

11. Ennek hirdetője, apostola és tanítója lettem én.

12. Ezért szenvedtem ezt is, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hiszek és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat ő megőrzi addig a napig.

13. Az az üdvös tanítás legyen példaképed, anelyet Krisztus Jézusban hittel és szeretettel hallottál tőlem.

14. Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.

15. Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellosz és Hermogenész is.

16. Könyörüljön az Úr Onéziforosz csaladján, mert sokszor megvendégelt és nem szégyellte bilincseimet,

17. sőt Rómába érve szorgosan kutatott utánam és meg is talált.

18. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalmasságra találjon Istennél. Hogy pedig Efezusban milyen szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.

 

2. fejezet

1. Az apostoli munka jutalma. Légy hát erős, fiam, Krisztus Jézus kegyelmének erejével.

2. Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, közöld megbízható emberekkel, akik mások oktatására is alkalmasak.

3. Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus Jézus hű katonája.

4. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött.

5. A versenyző is csak akkor nyer babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.

6. A termésből is az első rész a fáradozó földművest illeti.

7. Gondold meg jól, amit mondok: az Úr majd megadja neked, hogy mindezt meg is értsed.

8. Emlékezzél arra, hogy (az Úr) Jézus Krisztus, Dávid sarja, föltámadt holtából. Így hangzik az én evangéliumom.

9. Ezért szenvedek még bilincseket is, mint egy gonosztevő. Ám Isten igéje nincs megbilincselve.

10. A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőséggel ők is elnyerjék az Üdvösséget Krisztus Jézusban.

11. Igaz beszéd ez: ha vele halunk, vele is fogunk élni. Ha kitartunk vele, vele is fogunk uralkodni.

12. Ha viszont megtagadjuk, ő is megtagad minket.

13. Ám ha hűtlenné válunk, ő azért hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

14. A jelen nehézségei. Ezekre figyelmeztess és hívd Istent bizonyságul, hogy ne vitatkozzanak üres szavakról: nem jó az semmire, csak a hallgatók megrontására.

15. Törekedjél arra, hogy Isten megbízható munkása légy, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki helyesen hirdeti az igazság igéjét.

16. Kerüld azonban a világias, üres fecsegést, mert többnyire csak istentelenségre vezet.

17. Az ilyenek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétosz is,

18. akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt hangoztatják, hogy a föltámadás már megtörtént, s jó néhány ember hitét megzavarták.

19. Ám Isten erős építménye szilárdan áll s ez van ráírva: " Az Úr ismeri övéit!" Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, hagyja abba a bűnözést!"

20. De hiszen a nagy házban nemcsak arany- és ezüst eszközök, hanem fa- és csrépedény is van; azok tisztességes, ezek alantas használatra.

21. Aki ilyen emberektől tartózkodik, az tisztességes rendeltetésű, megszentelt, gazdájának hasznos s minden jóra alkalmas eszköz lehet.

22. Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedjél igaz életre, hitre, (reményre), szeretetre és békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

23. Térj ki az oktalan és fegyelmezetlen viták elől, hiszen tudod, hogy veszekedés lesz belőle.

24. Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen barátságos, tanításra kész és türelmes.

25. Feddje meg szelíden az ellenszegülőket, hátha megadja nekik Isten a bűnbánat kegyelmét, hogy fölismerjék az igazságot,

26. és kikerüljenek az ördög kelepcéjéből, aki kényére-kedvére fogva tartja őket.

 

3. fejezet

1. A jövő veszélyei. Tudd meg, hogy a végső napokban veszedelmes idők következnek.

2. Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódók, szüleiknek engedetlenek,

3. rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,

4. árulók, vakmerők és fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint az Istent.

5. Az istenfélelem látszatát keltik, de a lényegét megtagadják. Kerüld az ilyeneket.

6. Ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba s megnyernek maguknak olyan nőket, akiket vétkek terhelnek és mindenféle vágy hajt;

7. azokat, akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak.

8. Mint ahogy Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy szegülnek ellene ezek az igazságnak – romlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek.

9. Ám sokra nem jutnak, mert oktalanságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, mint ahogy azoké is azzá vált.

10. Kitartás az apostoli munkában. Te azonban megértetted tanításomat, életmódomat, életcélomat, hitemet, kitartásomat, szeretetemet, türelmemet,

11. üldöztetésemet és szenvedéseimet – mindazt, ami Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában ért. Miféle üldözést nem viseltem el? De az Úr valamennyiből kimentett.

12. Hiszen mindaz, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban, üldözést szenved.

13. A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek, tévedésbe ejtenek és tévelyegnek.

14. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.

15. Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged.

16. Minden Istentől sugalmazott Írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre,

17. hogy Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre kész legyen.

 

4. fejezet

1. Kérve-kérlek Istenre s Krisztus Jézusra, ki ítélni fog eleveneket és holtakat, az ő eljövetelére és országára:

2. hirdesd az Igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!

3. Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket,

4. elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

5. Te azonban maradj mindig meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehírdető munkáját, teljesítsd szolgálatodat.

6. Én ugyanis nemsokára áldozatul esem, s közel van már elköltözésem ideje.

7. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.

8. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.

9. Siess, jöjj mielőbb!

10. Démász ugyanis a világ kedvéért elhagyott és Tesszelonikába ment, Kreszcensz Galáciába, Títusz meg Dalmáciába.

11. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé és hozd el, hasznát tudom venni szolgálatomban.

12. Tichikuszt Efezusba küldtem.

13. Köpenyemet, melyet Troászban Karposznál hagytam, arra jövet hozd magaddal. A könyveket is, főleg pedig a pergamen tekercseket.

14. Alexander, a rézműves, sok rosszat tett velem. Az Úr majd megfizetm neki tettei szerint.

15. Te is őrízkedjél tőle, nagyon ellenszegült szavainknak.

16. Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra. Mindenki cserbenhagyott. Ne rovassék föl nekik!

17. Ám az Úr pártomra állt és erőt öntött belém, hogy az igehirdetés teljessé legyen általam, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából.

18. Az Úr továbbra is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és mennyei országának üdvösségére vezet. Dicsőség neki mindörökkön-örökké! Amen.

19. Köszöntsd Priszkát és Akvilát, továbbá Onéziforosz családját.

20. Erasztosz Korintusban maradt. Tromifoszt betegen hagytam Milétoszban.

21. Siess, hogy a tél beállta előtt megjöhess. Köszöntenek Eubúlosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvérek.

22. Az Úr Jézus (Krisztus) legyen lelkeddel! Kegyelem veletek. (Amen.)

 

Pál apostol levele Tituszhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, Isten választottainak hite és az igazság ismerete végett,

2. mely istenfélelemre vezet és az örök élet reményét adja. Ezt örök idők előtt megigérte az igazmondó Isten,

3. aztán kellő időben nyilvánosságra is hozta tanítását az igehirdetés által, melyet üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott.

4. Titusznak, szeretett fiának a közös hitben.Kegyelem és békesséeg az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.

5. Egyházi elöljárók rendelése. Azért hagytalak Krétában, hogy elintézd, ami még hátramaradt, s városról városra egyházi elöljárókat rendelj, amint meghagytam neked.

6. Olyant keress, aki feddhetetlen, egyszer nősült férfi, akinek gyermekei hívők és könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel nem vádolhatók.

7. A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek, nem iszákosnak, nem veszekedőnek, nem haszonlesőnek,

8. hanem vendégszeretőnek, jóakaratúnak, megfontoltnak, igaznak, szentnek, fegyelmezettnek.

9. Ragaszkodjék a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani és az ellentmondókat megcáfolni.

10. Harc a tévtanítókkal szemben. Akad ugyanis számos lázongó, fecsegő és ámító ember, különösen a körülmetéltek sorában.

11. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s piszkos haszonlesésből olyasmit tanítanak, amit nem kellene.

12. Egyikük, asját prófétájuk azt mondta: "A krétai örök hazudozó, gonosz fenevad és falánk naplopó."

13. Ez a tanúságtétel igaz. Ezért fedd őket keményen, hogy hit dolgában épek legyenek.

14. Ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek rendelkezéseire.

15. A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük megfertőzött.

16. Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok és semmi jótettre sem alkalmasak.

 

2. fejezet

1. Az állapotbeli kötelességek sürgetése. Te azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel.

2. Az idősebb férfiak józanak legyenek, tisztességesek, megfontoltak, a hitben, szeretetben és türelemben erősek.

3. Az idősebb asszonyok szintén legyenek komoly magaviseletűek, ne rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra.

4. Oktassák a fiatal asszonyokat, hogy férjükhöz ragaszkodjanak, gyermekeiket szeressék,

5. legyenek megfontoltak, tiszták (erkölcsösek), háziasak, gyöngédek, férjüknek engedelmesek, hogy Isten igéjét káromlás ne érjen.

6. Az ifjakat is buzdítsd, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.

7. Magad járj elő a jópéldával mindenben, a tanításban légy kifogástalan és komoly.

8. Szavad legyen józan és feddhetetlen, hadd szégyenüljön meg az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.

9. A rabszolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, járjanak jedvükbe,

10. ne ellenkezzenek, ne csaljanak, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy díszére válljanak minden tekintetben üdvözítő Istenünk tanításának.

11. A megváltás kegyelme. Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme,

12. amely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, s éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon.

13. Várjuk a boldog reményt: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Kriszusnak dicsőséges eljövetelét

14. aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgolkodó választott bépévé tegyen.

3. fejezet

1. Engedelmesség az elöljárókkal szemben. Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek.

2. Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanusítsanak mindenki iránt nagy szelídséget.

3. Hiszen egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk, gonoszságunkban és irigykedésünkben utálatra méltóak voltunk és gyűlöltük egymást.

4. Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megment minket,

5. – nem ami igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt – az újjászületés és megujulás fürdőjében, amelyben a Szentlélek működik,

6. akit bőven kiársztott ránk Üdvözitőnk, Jézus Krisztus által.

7. Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek.

8. Óvás a haamis tanításoktól. Igaz beszéd ez, és kívánom, hogy teljes határozottsággal hangoztasd: Akik hisznek Istenben, törekedjenek arra, hogy jócselekedetekben előljárjanak. Ez válik az emberek javára és hasznára.

9. Kerüld azonban az oktalan kérdéseket, a nemzettségtörténeket, a veszekedéseket s a törvényről szóló vitákat, mert haszontalanok és hiábavalók. A tévtanítót egy-két figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlottt, bűnben él s önmagát itéli el.

12. Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thikuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy, hogy a telet ott töltöm.

13. Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küld tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek.

14. Tanulják meg a mieinkis, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek.

15. Köszöntenek a velem lévők mindnzájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben.  (Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

 

Pál apostol levele Filemonhoz

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Krisztus Jézus foglya, és Timóteus testvér, Filemonnak, szeretett munkatársunknak,

2. Appiának, (kedves) nővérünknek, Archippusz bajtársunknak és a házadban lévő közösségnek.

3. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.

4. Hálaadás. Hálát adok Istenemnek mindenkor, amikor imádságomban megemlékezem rólad,

5. mert értesültem hitedről és szeretetedről, amely Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt eltölt.

6. Hitből fakadó nagylelkűséged legyen továbbra is hatékony minden jótett felismerésében, amire Jézus Krisztusért alkalom nyílik köztünk.

7. Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgál ugyanis szereteted, mert általad, testvér, a szentek szíve megenyhül.

8. Kérés Onezimusz érdekében. Ezért, bár Jézus Krisztusban teljes joggal megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed,

9. a szeretet miatt inkább kérlek, így amint vagyok: én az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért fogságot is szenvedek,

10. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, kinek bilincseimben adtam életet.

11. Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos.

12. Visszaküldöm őt, mint saját szívemet.

13. Szívesen magamnál tartottam volna, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért viselt bilincseimben.

14. Jóváhagyásod nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként történjék.

15. Hiszen talán éppen ezért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapjad mindörökre.

16. Már nem mint rabszolgát, hanem mint valami jobbat: mint szeretett testvért. Ő nekem nagyon is az, de mennyivel inkább neked: test szerint is, és az Úrban is.

17. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem.

18. Ha pedig megkárosított vagy tartozik valmivel, írd terhemre.

19. Én, Pál, saját kezűleg írom: én térítem meg. Arról nem is szólok, hogy önmagaddal is nekem tartozol.

20. Bizony, testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban. Enyhítsd meg szívemet Krisztusban.

21. Befejezés. Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet is teszel annál, amit mondok.

22. Egyszersmind készíts szállást is nekem. remélem ugyan, hogy imádságtokra ajándékul visszakaptok engem.

23. Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban,

24. és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász meg Lukács.

25. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen.

 

Pál apostol leleve a zsidókhoz

 

1. fejezet

1. Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz,

2. e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is.

3. Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Felség jobbjára ült a magasságban,

4. s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.

5. Krisztus kiválóbb az angyaloknál. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten:"Az én Fiam vagy, én ma szültelek"?Vagy pedig:"Én atyja leszek, ő meg a Fiam"?

6. Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja:"Imádja őt Isten minden angyala."

7. Az angyalokról viszont:"A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid."

8. Fiának ellenben:"Trónod, Isten, áll örök időre, királyi pálcád igazság vesszője,

9. igazságot szeretsz, gonoszságot gyűlölsz, azért kent fel Isten, a te Istened,

a vigasságnak olajával, minden barátaid felett."

10. Továbbá:"Kezdetben, Uram, a földet teremtetted, az egek a te kezedből születtek,

11. elmúlnak mindezek, te megmaradsz, mint ócska köntös, úgy avulnak el,

12. mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz, te pedig ugyanaz vagy, és éveid nem fogyatkoznak el."

13. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:"Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet."

14. Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget.

 

2. fejezet

1. Ezért kell annál pontosabban megtartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy a céltól el ne sodródjunk.

2. Ha ugyanis már az angyalok által meghirdetett igének akkora ereje volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,

3. hogyan menekülnénk meg mi, ha nem törődünk ilyen magasztos üdvösséggel? Hiszen az Úr kezdte hirdetni, majd a fültanúk tanúskodtak hűségesen mellette,

4. Isten pedig velük együtt igaznak bizonyította jelekkel, csodákkal, különböző hatalomnyilvánításokkal meg a Szentlélek tetszése szerint osztott adományokkal.

5. Az emberiség megváltó királya. Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem angyalok alá rendelte Isten.

6. Sőt, egy helyütt valaki nyomatékosan ki is fejezte: "Mi hát az ember, hogy eszedbe jut, s az ember fia, hogy meglátogatod?

7. Angyalaid alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad,

8. (fölébe rendelted kezed minden művének,) lába alá vetetted a mindenséget."  Azzal ugyanis, hogy mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami ne volna alávetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden uralma alatt állna.

9. Azt viszont látjuk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját kapta, hiszen Isten irgalmas akaratából mindenkiért megízlelte a halált.

10. Illő volt ugyanis, hogy Isten, akiért és aki által a mindenség lett, úgy vezesse dicsőségre számos fiát, hogy üdvösségük szerzőjét a szenvedés útján tegye tökéletessé.

11. Hiszen egytől van mindkettő: a megszentelő és megszentelt is.

12. Ezért nem szégyelli, hogy testvéreinek hívja őket, amikor azt mondja: "Hirdetlek majd testvéreimnek téged, gyülekezetben áldom dicsőséged."

13. Továbbá:  "Bizalommal ráhagyatkozom."

14. Majd ismét:  "Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott."

14. Mivel pedig a gyermekek teste-vére közös, ugyanúgy részesült azokban ő is.

15. Így akarta halála által legyőzni azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és így akarta fölszabadítani azokat, akik a halál félelméből egész életükön át szolgasorban sínylődtek.

16. Hiszen nem az angyaloknak fogta pártját, hanem Ábrahám utódainak.

17. Minden tekintetben hasonlóvá kellett tehát lennie testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen és kiengesztelje a nép bűneit.

18. Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.

 

3. fejezet

1. Krisztus kiválóbb Mózesnél. Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra.

2. Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában.

3. Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének.

4. Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta.

5. Mózes mint szolga volt hűséges egész házában, s a jövendő kinyilatkoztatásról tett tanúságot.

6. Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. Az ő háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.

7. Buzdítás az állhatatosságra. Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, amint a Szentlélek mondja:

8. "Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a sivatagban tettétek!

9. Atyáitok ott megpróbáltak engem, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket cselekedtem.

10. E néptől negyven évig undorodtam, és mondottam: tévelygő szívű nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan.

11. És haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!"

12. Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől,

13. hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a "ma" tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága.

14. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk.

15. Azt mondja ugyanis: "Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor tettétek."

16. Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból.

17. Kiktől undorodott negyven esztendőn át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste elhullott a pusztában.

18. És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be békességébe? Nemde a hitetleneknek.

19. Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be.

 

4. fejezet

1. Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete.

2. Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.

3. Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: "Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!"

4. Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.

4. Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: "A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját."

5. Itt viszont: "Ők meg nem látják békességemet!"

6. Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be.

7. Ezért ismét kijelölt egy napot, egy "mát" , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb: "Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket."

8. Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról.

9. Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára.

10. Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét.

11. Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.

12. Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.

13. Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással.

14. Jézus az új szövetség főpapja. Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben.

15. Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

16. Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

 

5. fejezet

1. Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.

2. Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.

3. Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.

4. Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.

5. Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá:  "Az én Fiam vagy, én ma szültelek." 

6. Másutt pedig így szól: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint."

7. Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.

8. Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.

9. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,

10. mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

11. Buzdítás a tökéletességre. Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok.

12. Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.

13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő.

14. A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

 

6. fejezet

1. Mellőzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvető igazságokat előadni: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,

2. a keresztségi oktatást, s a kézrátételről, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletről szóló tanítást.

3. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.

4. Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,

5. megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendő élet hatásait,

6. aztán mégis elpártol, újra bűnbánatra induljon. Az ilyen, amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot űz belőle.

7. Az a föld ugyanis, amely beissza a gyakori záporesőt és jó termést hoz művelőjének, Isten áldásában részesül.

8. De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül is fölégetik.

9. Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre.

10. Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

11. Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék.

12. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei.

13. Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött

14. e szavakkal: "Bizony gazdagon megáldlak, és sokszorosan megsokasítlak."

15. Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót.

16. Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek.

17. Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet.

18. Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk.

19. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér,

20. ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, az örök főpap Melkizedek rendje szerint.

 

7. fejezet

1. Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta.

2. Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya.

3. Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl.  Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké.

4. Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából.

5. Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak.

6. Ez viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját.

7. Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

8. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él.

9. Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,

10. hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.

11. Papsága fölülmúlja a levita papságot. Ha a levita papság – amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra,

hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való?

12. Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.

13. Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.

14. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról.

15. Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl,

16. aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.

17. A tanúság ugyanis így szól róla: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint."

18. A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált.

19. Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez.

20. Ez nem történt eskü nélkül.

21. Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá:

"Megesküdött az Úr, s meg nem bánja esküjét: pap vagy te mindörökké."

22. Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb.

23. Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben.

24. Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart.

25. Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.

26. Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél.

27. Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta.

28. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.

 

8. fejezet

1. Jézus a mennyei szentély főpapja. A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.

2. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.

3. Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.

4. Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.

5. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: "Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked."

6. Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.

7. Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.

8. Márpedig feddő szóval mondta nekik: "Íme jönnek napok, mondja az Úr, s új szövetségre lépek Izrael házával, és Júda házával.

9. Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.

10. Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr:

elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem, Istenük leszek, és ők népemmé lesznek.

11. Senkinek sem kell tanítania társát, senkinek sem testvérét: ismerd meg az Urat!n Hiszen mindenki ismer majd engem, kicsinytől a legnagyobbig.

12. Irgalmas leszek bűneikkel szemben s vétkükre többé nem emlékezem."

13. Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

 

9. fejezet

1. Az ószövetségi áldozatok tökéletlensége. Mindenesetre volt az előző szövetségnek is istentiszteleti rendtartása és földi szentélye:

2. egy sátor, amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték.

3. A második függöny mögött állt az a sátor, melyet Szentek Szentjének neveztek.

4. Ebben volt az aranytömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. A szekrényben őrizték a mannát tartalmazó aranyedényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit,

5. fölötte pedig az isteni dicsőség kerubjai voltak, melyek beárnyékolták az engesztelés trónját.  Ezekről most nem szükséges egyenként beszélnem.

6. Mióta ezt így elrendezték, az első sátorba rendszeresen beléptek az istentiszteletet végző papok.

7. A másikba azonban, egyszer egy évben, egyedül a főpap lépett be, mégpedig azzal a vérrel, melyet a maga és a nép bűneiért áldozott föl.

8. Ezzel azt jelezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik meg addig, amíg az első sátor fönnáll.

9. Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé.

10. Hiszen csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különböző tisztálkodásból állnak és csak az újjárendezés idejéig köteleznek.

11. Az új szövetség tökéletes áldozata. Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való.

12. Nem is bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, s örök megváltást szerzett.

13. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak,

14. mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére – aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek -, hogy az élő Istennek szolgáljunk!

15. Jézus az új szövetség közvetítője. Ezért új szövetség közvetítője ő, melyben a meghívottak a megígért örökké tartó örökségben részesülnek. Előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált.

16. Ahol ugyanis végrendelet van, előbb meg kell halnia a végrendelkezőnek,

17. mert a végrendelet csak halál esetén jogerős, és nem érvényes addig, amíg él a végrendelkező.

18. Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.

19. Miután ugyanis Mózes a törvény minden parancsát fölolvasta az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, aztán vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet

20. e szavakkal: "Ez a szövetség vére, amelyet Isten veletek kötött."

21. Ugyanúgy vért hintett a sátorra és az istentisztelet minden eszközére is.

22. Sőt a törvény szerint majdnem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

23. A mennyei dolgok előképeinek így kellett megtisztulniuk, de maguknak a mennyeieknek ennél kiválóbb áldozatokkal.

24. Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk.

25. Ezért nincs szükség rá, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap minden évben belép a Szentek Szentjébe az idegen vérrel,

26. különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt.

27. Amint az a rendelkezés, hogy az ember egyszer haljon meg s utána az ítélet következzék,

28. úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye sokak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak.

 

10. fejezet

1. Áldozatának megváltó ereje. Mivel a törvény csak árnyéka a jövendő javaknak s nem teljes képe a valóságnak, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé az áldozatok bemutatóit, amelyeket évről évre megszakítás nélkül mutattak be.

2. Vajon nem hagyták volna abba különben az áldozatokat, ha egyszeri megtisztulás után az áldozó nem érezte volna lelkiismeretében a bűnt?

3. De hiszen éppen ezek emlékeztettek évről évre a bűnre.

4. Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.

5. Ezért mondja, amikor a világba lép: "Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem,

6. engesztelés sem kedves, s égő áldozat.

7. Így szóltam hát: itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van."

8. Először azt mondja: "Véres és ételáldozat, engesztelő és égő áldozat nem kell s nem is tetszik neked" – áldozatok, amelyeket a törvény szerint mutatnak be.

9. Azután így folytatja: "Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem." Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.

10. Ez az akarat Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt minket.

11. Azonkívül minden pap nap nap után szolgálatba áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, éppen mivel nincs erejük arra, hogy a bűnt eltöröljék.

12. Ő viszont csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre ott ül Isten jobbján.

13. Most már csak arra vár, "míg lába alá zsámolyul alázza valamennyi ellenségét".

14. Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

15. Erről tesz tanúságot a Szentlélek is, amikor így szól. 

16. "Ez az a szövetség, melyet ama napok után kötök velük, mondja az Úr:

szívükbe öntöm törvényeimet, és elméjükbe vésem,

17. bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem." 

18. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

19. Buzdítás az állhatatosságra. Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe.

20. Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis tulajdon testén keresztül nyitott nekünk.

21. Főpapunk is van, akit Isten háza fölé rendelt.

22. Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal, hiszen a rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk, és testünk is tiszta vízben mosdott.

23. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.

24. Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettre buzdítsuk egymást.

25. Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot.

26. Ha ugyanis az igazság fölismerése után szántszándékkal vétkezünk, nem használ a bűnért való áldozat,

27. hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, mely megemészti a lázadókat.

28. Aki Mózes törvényét szegi meg, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia.

29. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, mely őt megszentelte, a kegyelem Lelkét pedig megveti!

30. Ismerjük őt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, én megfizetek." Majd ismét: "Ítéletet mond az Úr népe fölött."

31. Rettenetes az élő Isten kezébe jutni.

32. Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben.

33. Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásoknak kitéve nevetség tárgyává lettetek, másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak.

34. Együtt szenvedtetek a foglyokkal és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javaitok vannak.

35. Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte.

36. Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet. 

37. "Már csak rövid, nagyon rövid az idő, aztán eljön az eljövendő, s nem késik.

Az igaz ember a hitből él.

38. De ha elpártol, nem telik benne kedvem." 

39. Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.

 

11. fejezet

1. A hit példaképei az Ószövetségben. A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása.

2. Ez adott bizonyságot őseinknek.

3. Hitből értjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, vagyis láthatatlanból lett a látható.

4. Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezően tanúskodott ajándékai mellett.  Hite által még holtan is beszél.

5. Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Istennek.

6. Hit nélkül nem lehet tetszeni (Istennek). Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutatmazza azt, aki őt keresi.

7. Hittel kapott Noé fölvilágosítást a még láthatatlan dolgok felől, s szent félelemmel eltelve, bárkát épített családja megmentésére. Hite erejével ítélte el a világot és lett részese a hitből fakadó megigazulásnak.

8. Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kivándorolt, anélkül hogy tudta volna, hová megy.

9. Hittel telepedett le az ígéret földjén, mint idegen földön. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak társörökösei.

10. Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülő várost, melynek tervezője és alkotója Isten.

11. Hittel kapott erőt (a meddő) Sára arra, hogy éltesebb kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

12. Ezért is származnak egytől, noha már kivénült, olyan sokan, mint az ég csillagai s mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.

13. Hitben hunytak el ők mind, anélkül hogy elnyerték volna az ígéretet. Csak messziről látták és köszöntötték, s ezzel megvallották, hogy vándorok és jövevények a földön.

14. Aki így beszél, elárulja, hogy hazát keres.

15. Ha arra gondoltak volna, ahonnan kivándoroltak, lett volna még idejük a visszatérésre.

16. Ámde ők jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten sem restelli, hogy Istenüknek hívják őt, hiszen hazát készített nekik.

17. Hittel áldozta föl Izsákot Ábrahám, amikor próbára tette Isten. Föláldozta egyszülött fiát, bár ígéretet kapott

18. és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid."

19. Meg volt győződve, hogy Isten a halottat is föl tudja támasztani. Ezért is kapta vissza őt, mint előképet.

20. Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, megjövendölve sorsukat.

21. Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére.

22. Hittel tett említést a haldokló József Izrael fiainak kivándorlásáról és rendelkezett csontjairól.

23. Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapon keresztül, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától.

24. Hittel tagadta Mózes, miután felnőtt, hogy ő a fáraó leányának fia.

25. Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bűn múló előnyét élvezze.

26. Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat tartotta szem előtt.

27. Hittel hagyta el Egyiptomot, s nem ijedt meg a haragra gerjedt királytól, hanem állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant.

28. Hittel ünnepelte meg a húsvétot és a vérrel történő meghintést, hogy az öldöklő angyal ne bánthassa az elsőszülötteket.

29. Hittel keltek át a Vörös-tengeren, akárcsak a szárazföldön; amikor viszont az egyiptomiak kísérelték meg, elmerültek.

30. A hit erejével omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták.

31. Hite miatt nem veszett oda a hitetlenekkel a parázna Rácháb, mivel békével befogadta a kémeket.

32. Mit is mondjak még? Kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról beszélnék,

33. akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot gyakoroltak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,

34. lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban és megfutamították az ellenség táborát.

35. Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak,

36. mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el,

37. megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva.

38. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok közt bolyongtak.

39. Ezek mindnyájan, bár a hit igazolta őket, nem nyerték el az ígéretet,

40. mert Isten nekünk rendelt valami jobbat, hogy nélkülünk ne jussanak a tökéletességre.

 

12. fejezet

1. Állhatatosság a szenvedésben. Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát.

2. Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül.

3. Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek.

4. A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig,

5. és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól: "Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol.

6. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad."

7. A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene?

8. Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

9. Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk?

10. Azok néhanapján kényükrekedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk.

11. A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte.

12. Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket,

13. a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

14. Óvás az elpártolástól. Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat.

15. Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön.

16. Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét.

17. Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg.

18. Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez,

19. sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó.

20. Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg."

21. Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: "Rémület és reszketés fog el."

22. Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,

23. az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,

24. az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé.

25. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el.

26. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: "Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem."

27. Ez a "még egyszer" jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan.

28. Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel.

29. A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.

 

13. fejezet

1. Különböző erkölcsi intelmek. Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet.

2. El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül.

3. Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedőkre, mint akik magatok is testben éltek.

4. A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplőtelen. A paráznát és a házasságtörőt megítéli az Isten.

5. Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő mondta: "Nem hagylak el, és nem hagylak cserben."

6. Ezért bizalommal mondhatjuk: "Az Úr velem van, nincs bennem félelem: ember mit árthat énnekem?"

7. Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket!

8. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

9. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erősíteni, mint olyan étellel, amely mit sem használ azoknak, akik élnek velük.

10. Olyan oltárunk van, melyről nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot.

11. Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a főpap a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el.

12. Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett.

13. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát.

14. Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk.

15. Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását.

16. A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek.

17. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekről. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

18. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyan győződve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk.

19. Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielőbb visszakerüljek hozzátok.

20. A békesség Istene, aki Urunkat Jézus (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta a halálból,

21. tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja ő bennünk, ami kedves előtte, Jézus Krisztus által, dicsőség neki mindörökkön-örökké. Amen.

22. Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Hiszen csak röviden írtam nektek.

23. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket.

24. Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek.

25. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

 

Jakab apostol levele

 

1. fejezet

1. Címzés. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

2. Öröm a megpróbáltatásban. Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér.

3. Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.

4. Így lesztek minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek.

5. Ha pedig valamelyiketek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja,

6. csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék. Aki ugyanis kételkedik, hosonlít a tengerhez, amit felver a szél és hullámait ide-oda hányja.

7. Ne gondolja hát az ilyen tétova ember, aki minden tettében határozatlan,

8. hogy mit is kap az Úrtól.

9. Elfordulás a világtól. Az alacsony sorú dicsekedjék méltóságával,

10. a gazdag ezzel szemben nyomorúságával, hiszen lemúlik, amint a mező virága.

11. Felkel ugyanis a nap, és perzselő hevével elszárítja a virágot: szirma lehull és színpompája odavész. Így enyészik el majd a gazdag is minden vállalkozásával.

12. Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt.

13. Senki se mondja a kisértés idején: az Isten kísért engem. Isten nem kísérthető a rosszra, de maga sem kísért senkit.

14. Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja.

15. A kívánság azután, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha végrehajtják, halált okoz.

16. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim.

17. Felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak.

18. Szabad akaratából hívott minket életre az igazság igéjével, hogy zsengéje legyünk teremtményeinek.

19. Tettekben megnyilvánuló hit. Értsétek meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember készséges a hallgatásra, de meggondolt a beszédben és nehezen haragvó.

20. Haragjában ugyanis nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos.

21. Ezért vessetek el minden romlottságot és mindenféle gonoszságot, s fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni lelketeket.

22. Legyetek megvalósítói az égnek s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csaljátok meg.

23. Aki ugyanis csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükrörben szemléli természetes külsejét.

24. Magára pillant ugyan, de továbbmegy s menten elfelejti, milyen is volt.

25. Aki azonban figyelemsen beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, sőt el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tetteiben.

26. Aki pedig vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem önmagát áltatja, annak mit sem ér a vallásossága.

27. Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek s őrizd magadat tisztán e világtól.

 

2. fejezet

1. Őrizkedjetek a személyválogatástól. Testvéreim! Ha hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne legyetek személyválogatók.

2. Például gyülekezetetekbe belép egy aranygyűrűs, fényes öltözetű férfi, s bemegy egy kopott ruhájú szegény is.

3. Ti a fényes öltözetűre figyeltek és azt mondjátok neki: foglalj kényelmesen helyet itt! A szegényre viszont rászóltok: te állj oda! Vagy pedig: ülj a zsámolyra, lábam elé! 4. Ugye különbséget tesztek magatokban és igazságtalan gondolkozású bírák vagytok?

5. Halljátok csak, szeretett testvéreim, ugye az Isten éppen azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért?

6. Ti pedig lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok nyomnak el titeket erőszakkal s hurcolnak a törvény elé?

7. Nem ők becsmérlik azt a jó nevet, amelyről elneveztek titeket?

8. Ha ellenben az Íráshoz híven teljesítitek a királyi törvényt: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" – helyesen teszitek.

9. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény mint törvényszegőket elmarasztal.

10. Aki az egész törvényt megtartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik.

11. Aki ugyanis azt mondta: "Ne paráználkodjál", azt is megparancsolta: "Ne ölj."  Ha tehát nem paráználkodol, ellenben ölsz, törvényszegővé lettél.

12. Úgy beszéljetek s úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság tötvényének felelősek.

13. Irgalom nélkül sújtja az ítélet azt, aki nem gyakorolt irgalmasságot. Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten.

14. A jócselekedetek gyakorlása. Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit?

15. Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved.

16. Ha mármost egyiktek azt mondja: "Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!" – de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik?

17. Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt.

18. De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet.

19. Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Ezt azonban az ördögök is hiszik – és mégis rettegnek.

20. Meg akarsz győződni, te oktalan ember, hogy tettek nélkül meddő a hit?

21. Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron?

22. Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé.

23. Így teljesedett be az Írás szava: "Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált" és ezért "Isten barátjának" nevezték.

24. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, s nem csupán a hit által.

25. Ugye a parázna Rácháb is a tettek által igazult meg, mert befogadta a kémeket, s aztán más úton bocsátotta el őket?

26. Amint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is halott tettek nélkül.

 

3. fejezet

1. A nyelv megfékezése. Testvéreim, ne akarjatok nagyon sokan tanítókká lenni. Tudjátok meg, hogy ezzel csak annál súlyosabb ítélet vár rátok.

2. Hiszen úgyis sok dologban vétünk mindannyian. Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét is.

3. Ha a lónak zablát vetünk szájába, hogy engedelmességre szorítsuk, egész testét irányítani tudjuk.

4. Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja.

5. Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl.

6. A nyelv is tűz, gonoszsággal telt világ.  Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt, a pokoltól lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti.

7. Valamennyi vadállat, madár, csúszómászó és tengeri állat természete megszelídíthető, s az ember meg is szelídíti őket,

8. a nyelvet azonban senki emberfia meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel.

9. A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk is az embert, bár Isten képmására alkotott teremtmény.

10. Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok.  Testvéreim, ennek nem volna szabad megtörténnie!

11. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból ont édes és keserű vizet?

12. S teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ont édes vizet.

13. A kétféle bölcsesség. Ki bölcs és értelmes köztetek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz.

14. Ám ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot.

15. Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzeki, sőt ördögi.

16. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság.

17. Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jórahajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó.

 

4. fejezet

1. Kapzsiság. Honnan a háborúskodás és pártoskodás köztetek? Honnan, ha nem bűnös kívánságaitokból, melyek tagjaitokban viaskodnak?

2. Kívántok valamit, de nem teljesül.  Öltök és irigykedtek, de nem juthattok semmihez.  Veszekedtek és pöröltök, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek.

3. S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hiszen bűnös kívánságaitok kielégítésére akarjátok fordítani.

4. Világias lelkület. Ti házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek.

5. Vagy azt gondoljátok, hiába mondja az Írás: féltékenyen szeret a Lélek, mely bennünk lakik?

6. Annál gazdagabb azonban kegyelme, amelyet ránk áraszt. Azért mondja másutt: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."

7. Vessétek hát alá magatokat Istennek. Az ördögnek viszont álljatok ellen, akkor majd megfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s ő is közeledni fog hozzátok.

8. Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti ingadozó lelkűek!

9. Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra!

10. Alázkodjatok meg az Úr előtt, ő majd fölmagasztal titeket.

11. Szeretetlenség. Testvéreim, ne rágalmazzátok egymást. Aki rágalmazza vagy megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli meg. Ha pedig a törvényt ítéled meg, nem vagy a törvény megtartója, hanem bírája.

12. Egy a törvényhozó és a bíró: ő, akinek hatalma van, hogy fölmentsen vagy elmarasztaljon. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?

13. Evilági okosság. Rajta hát, mondjátok csak: "Ma vagy holnap abba a városba indulunk, ott töltünk egy évet, kereskedünk és nyerészkedünk."

14. Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Ugyan mi az életetek? Csak pára, mely rövid ideig látszik, azután elenyészik.

15. Ehelyett ezt kellene mondanotok: "Ha az Úr akarja, élni fogunk, s ezt vagy azt fogjuk tenni."

16. Ti pedig kevélyek vagytok és dicsekvők. Minden ilyen dicsekvés rossz.

17. Aki tehát tudja, mi a jó, de nem teszi, az vétkezik.

 

5. fejezet

1. A gazdagság veszélyei. Rajta, ti gazdagok, zokogjatok s jajgassatok a rátok törő nyomorúság miatt!

2. Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti! Aranyotok, ezüstötök megrozsdásodik!

3. Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz! Még az utolsó napokban is (ítéletet hozó) kincseket gyűjtöttetek magatoknak.

4. Lám a munkabér, amelyet a földjeiteket learató munkásoktól visszatartottatok, az égre kiált, s az aratók jajszava a Seregek Urának fülébe jut.

5. Ti a földön bőségben éltetek és dőzsöltetek, de a leölés napjára hizlaltátok szíveteket.

6. Elítéltétek és megöltétek az Igazat, s ő nem állott ellen nektek.

7. Intés a türelemre. Legyetek tehát türelmesek, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Hiszen a földművelő is nagy türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és késői esőt

meg nem kapja.

8. Legyetek hát ti is türelemmel, és legyetek állhatatos szívűek! Közel az Úr eljövetele.

9. Ne zúgolódjatok egymás ellen, testvéreim, hogy el ne ítéljenek. A bíró már az ajtóban áll!

10. Testvérek, a bajok állhatatos elviselésében és a türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.

11. Lám, boldogoknak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób türelméről és tudjátok, hogyan intézte sorsát az Úr. Hiszen irgalmas az Úr és könyörületes.

12. Mindenekelőtt, testvéreim, ne esküdözzetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Igenléstek legyen: igen, tagadástok: nem! Különben ítélet fog sújtani titeket.

13. Intés a kitartó imádságra. Szomorkodik valaki köztetek? Imádkozzék. Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat.

14. Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház elöljáróit. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében.

15. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer.

16. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Sokat tehet az igaznak odaadó könyörgése.

17. Illés hozzánk hasonló (gyarló) ember volt. Buzgón könyörgött, hogy eső ne hulljon a földre. Nem is hullott három éven és hat hónapon keresztül.

18. Majd újból imádkozott, mire az ég esőt adott, a föld megtermette gyümölcsét.

19. Testvéreim, ha valaki jó útra téríti azt, aki letévedt közületek az igazság útjáról, tudja meg:

20. aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg a lelkét, és számos bűnt eltakar.

 

Péter apostol első levele

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Péter, Jézus Krisztus apostola a Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában szétszóródott hontalanoknak,

2. akiket Isten az Atya gondviselése a Lélek megszentelése által kiválasztott az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Bőven részesüljetek kegyelemben és békességben.

3. Hálaadás a megváltás kegyelméért. Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus halottaiból való feltámadása által, élő reménységre szült ujjá minket:

4. arra a romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fentartva a mennyben.

5. Isten ereje a hit által meg is őriz titeket az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy a végső időben kinyilvánuljon.

6. Örüljetek tehát, ha esetleg kissé szomorkodtok is a sokféle kísértés miatt,

7. hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzpróbát kiállott veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor.

8. Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most láthatatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját:

9. lelketek üdvösségét.

10. Ezt az üdvösséget kutatták és vizsgálták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek.

11. Azt vizsgálták, hogy mely időre és milyen körülményekre mutat Krisztus bennünk működő Lelke, mely előre hirdette a Krisztusra váró sznevedést és a rá következő megdicsőülést.

12. Azt a kinyilatkoztatást kapták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgálnak mindazzal, amit most a mennyből küldött Szentlélek által feltártak hithirdetőitek. Ennek szemléltetése még az angyalokat is vággyal tölti el.

13. Hitvallás az életszentségre. Készüljetek fel tehát lélekben, legyetek józanok és bízzatok teljesen abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni.

14. Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak,

15. hanem a titeket meghívó Szenthez méltóan magatok is váljatok szentté egész életmódotokban.

16. Így szól ugyanis az Írás: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."

17. S ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek tettei szerint, szent félelemmel éljétek le vándorlásotok idejét.

18. Hiszen tudjátok, hogy nem múlandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotoktól,

19. hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére.

20. Őt (Isten) ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki.

21. Őáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt halottaiból és megdicsőítette, hogy hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen.

22. Felebaráti szeretet. Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az őszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből.

23. Nem veszendő magból születtek ugyanis újja, hanem Isten élő és maradandó igéje által, mert

24. "Minden test olyen, mint a fűszál, s egész dicsősge, mint mező virága:

elhervad a fűszál és lehull a virág, de az Úr igéje örökké megmarad."

25. Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek.

 

2. fejezet

1. Vessetek le tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést és minden rágalmat.

2. Ragaszkodás Krisztushoz. Kívánkozzatok a szellemi, hamisítatlan tej után, akár az újszülött kisdedek, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,

3. hiszen már tapasztaltátok, hogy jó az Úr.

4. Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt,

5. eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.

6. Ezért mondja az Írás:  "Íme választott, becses szegletkövet rakok le Sionban, S aki benne bízik, azt szégyen nem éri."

7. Számotokra, hívők számára tehát érték; a hitetlenek számára azonban ez a kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett,

8. s egyben a botlás kövévé és a botrány sziklájává. Ezek, mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük.

9. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.

10. Ti, akik valaha nem voltatok nép, most Isten népe vagytok; akik azelőtt nem nyertetek irgalmat, most irgalomra találtatok.

11. Tiszta élet és jótettek. Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek.

12. Viselkedjetek helyesen a pogányok között, hogy – bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok – jótetteitek láttára magasztalják majd Istent látogatása napján.

13. Engedelmesség a fölsőbbség iránt. Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért minden emberi méltóságnak: akár a császárnak,

14. mint legfölsőbbnek, akár a helytartónak, akiket ő küldött a gonosztevők megfenyítésére és a jók dicséretére.

15. Istennek ugyanis az az akarata, hogy feddhetetlen élettel elnémítsátok az oktalanok tudatlanságát:

16. szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják, hanem mint Isten szolgái.

17. Mindenkit becsüljetek! A testvéri közösséget szeressétek! Istent féljétek! A császárt tiszteljétek!

18. A rabszolgák kötelességei. Szolgák! Teljes tisztelettel engedelmeskedjetek gazdátoknak, nemcsak a jónak és engedékenynek, hanem a szigorúnak is.

19. Értékes ugyanis, ha valaki Istenhez tartozása tudatában elviseli a bántalmat, bár igazságtalanul szenved.

20. Mi dicsőség van abban, ha hibátokért tűritek el az arculverést? De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.

21. Hiszen erre kaptatok hivatást, mert Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek.

22. "Ő bűnt nem követett el,  s szájában hamis szót nem találtak."

23. Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott.

24. Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg:

25. olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához.

 

3. fejezet

1. A házastársak kötelességei. Ugyanígy ti asszonyok is engedelmeskedjetek férjeteknek. Akkor majd azokat, akik nem hisznek az igének, az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyeri,

2. amikor istenfélő, tiszta élteteket figyelik.

3. Ékességetek ne legyen külsőséges: fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözet.

4. Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában.

5. Így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok, akik férjük iránt engedelmesek voltak.

6. Például Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának hívta. Ha tehát helyesen éltek és semmiféle fenyegetéstől nem féltek, az ő leányaikká váltatok.

7. Ti férfiak szintén megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel.  Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az élet kegyelmének, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.

8. A békesség szelleme. Végül pedig legyetek mindnyájan együttérzők, résztvevők, testvérszeretők, irgalmasok, (szerények) és alázatosak.

9. Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek! Inkább áldást mondjatok! Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek.

10. "Hol az ember, ki életért eped,  S szép napokat szeretne élni és hosszú életet?

Őrizd meg a gonosztól ajkadat,  Nyelved ne szóljon csalfaságokat.

11. Fuss a gonosztól és a jót keresd,  A békességet kutasd és kövesd.

12. Az Úr szemei az igazakon,  És fülei könyörgő szavukon.  De arca fenyegetően viraszt a rosszakon."

13. A szenvedő Krisztus példája. Vajjon ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban?

14. Mégha szenvednetek kell is az igazságért, boldogok vagytok. Ne rettegjetek tőlük s ne riadozzatok,

15. hanem szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki nreménységtekről kérdőre von titeket.

16. De ezt szerényen, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való tisztességes életeteket becsmérlik, rágalmaikkal szégyent valljanak.

17. Jobb ugyanis, hogy az ember jócselekedeteiért szenvedjen, ha ez Isten akarata, mint hogy gonoszságáért.

18. Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. Teste szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette.

19. Így elment a börtönben sinylődő lelkekhez is, és hírt vitt azoknak, akik hitetlenek voltak akkor, amikor Isten Noé korában türelmesen várt, míg a bárka föl nem épült. Ebben csak kevés, mégpedig nyolc lélek menekült meg a víz által.

20. Titeket is megszabadít most az így jelképezett keresztség, nem mint a testi szenny levetése, hanem mint az Istenhez tiszta lélekért intézett könyörgés Jézus Krisztus föltámadása által.

21. Ő (legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk, és) az Isten jobbján ül, miután fölszállt a mennybe, s uralma alá vetette az angyalokat, a hatalmasságokat és erősségeket.

 

4. fejezet

1. Sorsközösségünk Krisztussal. Mivel tehát Krisztus testi életében szenvedett, ti is ugyanannak az érzületnek fegyverzetét öltsétek magatokra. Aki ugyanis testi életében szenved,

2. szakított a bűnnel, hogy testi életének hátralévő idejében ne emberi szenvedélyeknek, hanem Isten akaratának megfelelően éljen.

3. Éppen elég, hogy az elmult időben a pogányok akaratát követtétek és bujaságban, gyönyörök közt, részegeskedésben, lakomákban és dőzsölésben, bűnös bálványimádást űzve éltetek.

4. Azok csodálkoznak, hogy nem tartotok velük a testiségnek ebben a posványában, és ócsárolnak miatta.

5. De számot adnak majd annak, aki készen áll, hogy élőt-holtat megitéljen.

6. Az evangélium ugyanis azért hangzott el a holtak előtt is, hogy ha testükben emberi módon itélet sujtja is őket, Isten kegyéből éljenek a Lélek által.

7. A közeledő itélet gondolata. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és ügyeljetek arra, hogy helyesen imádkozzatok.

8. Mindenekelőtt tartsatok ki egymás odaadó szeretetében, mert a szeretet sok bűnt eltakar.

9. Legyetek vendégszeretők egymás iránt, zokszó nélkül.

10. Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit kiki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői.

11. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavával szóljon; ha valaki szolgál, tegye azzal az erővel, amit Isten juttat, hogy Jézus Krisztus által mindenben megdicsőüljön az Isten. Övé a dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Amen.

12. Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbakép kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek,

13. hanem örvendjetek, ha résztvehettek Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége kinyilvánulásakor is szívből örvendhessetek.

14. Ha Krisztus nevéért ócsárolnak, boldogok vagytok, mert az isteni Fölség Lelke pihen meg rajtatok.

15. Egyiktek se azért szenvedjen, mert gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy bitorló.

16. De ha mint keresztény szenved, ne szégyelje, hanem dicsőítse meg Istent ezzel a hitvallással.

17. Elérkezett ugyanis az idő, hogy megkezdődjék az itélkezés Isten házanépe fölött.  Ha pedig rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem hittek Isten evangéliumának?

18. S ha az igaz is alig menekül meg, hova lesz az istentelen és bűnös?

19. Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket jócselekedeteikkel a hűséges Teremtőnek.

 

5. fejezet

1. Végső intelem és az örök dicsőség reménye. A közöttetek élő előljárókat, mint magam is előljáró, Krisztus szenvedésének tanuja és egyben a jövőben föltáruló dicsőségének is részese,

2. kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem odaadással;

3. ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel).

4. S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

5. Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az előljáróknak. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel szembeszáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.

6. Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annakidején fölmagasztaljon titeket.

7. Minden aggságos gondot hagyjatok rá, mert ő gondot visel rátok.

8. Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el.

9. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hiszen tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri.

10. Isten pedig, minden kegyelemnek szerzője, aki rövid szenvedéstek után (Jézus) Krisztusban örök dicsőségre hívott meg titeket, maga tesz rá alkalmassá, maga erősít és szilárdít meg.

11. Neki legyen (dicsőség és) hatalom mindörökkön-örökké. Amen.

12. Ezt írtam nektek röviden Szilvánusz által, akit hűséges testvéreteknek tartok.  Figyelmeztetlek titeket és tanusítom, hogy Isten igazi kegyelme az, amely mellé álltatok.

13. Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, valamint fiam, Márk.

14. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Kegyelem mindnyájatokkal, akik (Jézus) Krisztusban vagytok. (Amen.)

 

Péter apostol második levele

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Simon Péter, Jézus Kriszus szolgája és apostola azoknak, akik Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus üdvözítő szándékából ugyanannak a drága hitnek lettek részesei, mint mi.

2. Kegyelemmel és békességgel töltsön el titeket Istennek és Urunknak, (Krisztus) Jézusnak ismerete.

3. Krisztus üdvösségre vezető ismerete. Az istenfélő életre szolgáló ésszes javakat isteni hatalma az ő megismerése által juttatta nekünk, aki dicsőségével és erejével meghívott minket.

4. Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb igéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek és elmeneküljetek a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon.

5. Éppen ezért legyetek igen buzgók és mutassátok meg sorjában hitetek által az erényt,

6. az erény által a tudást, a tudás által az önuralmat, az önuralom által az állhatatosságot, az állhatatosság által az istenfélelmet,

7. az istenfélelem által a testvéri jóindulatot, a testvéri jóindulat által a felebaráti szeretetet.

8. Ha ezek megvannak bennetek és gyarapodnak is, nem lesztek restek és gyümölcstelenek Urunk Jézus Krisztus teljes megismerésében.

9. Akiben ezek hiányoznak, azt vakság veri, mert elfelejtette régi bűneitől való megtisztulását.

10. Ezért annál inkább iparkodjatok, testvéreim, hogy hivatástokat és kiválasztástokat (jó cselekedetekkel) biztosítsátok, mert ha ezt teszitek, sohasem fogtok többé elbotlani.

11. Így ugyanis széles út nyílik előttetek Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus országba.

12. Ezért mindenkor azon leszek, hogy emléksztessetek erre titeket, bár ismeritek a jelenvaló igazságot és szilárdan álltok mellette.

13. Helyesnek tartom ugyanis, hogy amíg ebben a sátorban időzöm, figyelmeztesselek és serkentselek titeket, mert biztos vagyok abban,

14. hogy sátram lebontása hamarosan bekövetkezik, amint Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta ezt.

15. Gondom lesz rá azonban, hogy ezekről holtom után is bármikor meg tudjatok emlékezni.

16. Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint megdicsxőülésének szemtanúi.

17. Amikor Isten, az Atya megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózat hangzott le hozzá a magasztos dicsőségből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, (őt hallgassátok)!"

18. Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen.

19. Ezenkívül birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, amíg fel nem virrad a nappal és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.

20. Mindenekelőtt azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendőlése sem származik egyéni értelmezésből.

21. Emberi elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem a Szentlélektől sugallva Isten megbízásából beszéltek a szent férfiak.

 

2. fejezet

1. A hamis tanítók sorsa. Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra.

2. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat.

3. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az itélet: kárhoztatásuk nem alszik el.

4. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az itéletig.

5. Nem kegyelmezett a régmult világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hirnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt.

6. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással böntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek.

7. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette.

8. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról-napra gyötörték gaztetteik.

9. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára,

10. elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni,

11. noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató itéletet.

12. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és megkapják gonoszságuk jutalmát.

13. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, amikor veletek lakmároznak.

14. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők!

15. Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bozor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért.

16. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszalta a próféta istentelen viselkedését.

17. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár.

18. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül.

19. Szabadságot igérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai. Annak rabja ugyanis mindenki, aki őt legyőzte.

20. Kijutottak ugyan a világ posványából, amikor Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust megismerték, de aztán újra elmerültek benne és hatalmába kerültek, úgyhogy utóbbi soruk rosszabb a korábinál.

21. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől.

22. Találóan áll rájuk a közmondás:"Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt", meg ez:"A megfürdött sertés pocsolyában hempereg."

 

3. fejezet

1. Krisztus második eljövetele. Szeretteim, már ezt a második levelet írom nektek, hogy a figyelmeztetéssel ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet.

2. Emlékezzetek a szent próféták régebben mondott szavaira, valamint az üdvözítő Úrnak apostolaitok által hirdetett parancsaira.

3. Először is gondoljatok arra, hogy az utolsó időben gonosz csúfolódók lépnek föl, akik kényük-kedvükre élnek, s azt kérdezgetik:

4. "Hol marad megigért eljövetele? Hiszen, mióta atyáink elhúnytak, minden úgy maradt, mint a teremtés kezdetétől fogva!"

5. Ám készakarva eltitkolják maguk előtt, hogy már régóta megvolt az ég és a föld, mely Isten szavára vízből és víz által keletkezett,

6. s általa az akkori világ vízzel borítva elpusztult.

7. A mostani eget és földet ugyanaz a szó őrizte meg, hogy fönntartsa az istentelenek elitélésének és kárhozatának napjára a tűz számára.

8. Különösen pedig az ne kerülje el figyelmeteket, szeretteim, hogy egy nap az Úr előtt olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő is, akárcsak egyetlen nap.

9. Az Úr nem késik igéretével, mint ahogy némelyek késedelmesnek tartják, hanem nagy türelmet tanusít irántatok. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen.

10. Eljön azonban az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el.

11. Milyen szentül és istenfélően kell élnetek, ha mindez így elpusztul,

12. hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét! Akkor az egek tűzben pusztulnak el és az elemek hőségben olvadnak szét.

13. Mi azonban új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona.

14. Befejezés. Szeretteim, azért, ha erre vártok, azon legyetek, hogy ő békességben szeplőtelennek és kifogástalannak találjon titeket.

15. Használjátok föl Urunk türelmét üdvösségtekre! Így írt nektek a neki juttatott bölcseséggel szeretett testvérünk, Pál is minden levelében, amikor erről beszél.

16. Akad azonban némi nehezen érthető is bennük, amit a tanulatlanok és a hitben ingadozók vesztükre ferdítenek el, akárcsak a többi Írást.

17. Ti már előre tudtok ezekről, szeretteim. Legyetek tehát résen, hogy az istentelenek tévedése el ne sodorjon és biztonságotokat el ne veszítsétek.

18. Inkább gyarapodjatok Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen.

 

János apostol első levele

 

1. fejezet

1. Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét jirdetjük nektek.

2. Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.

3. Azt hirdetjük tehát nektek, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal.

4. Azért írjuk ezt nektek, hogy (örüljetek és) örömünk teljes legyen.

5. Kerüljétek a bűnt! Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

6. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, de sötétségben élünk, hazudunk és nem cselekszünk az igazság szerint.

7. De ha világosságban élünk, amint ő is a világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának, Jézus (Krisztusnak) vére megtisztít minden bűntől.

8. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk.

9. Ha megvaljuk bűneinket, ő hűséges és igazságos: megbocsájtja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól.

10. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása nincs bennünk.

 

2. fejezet

1. Gyermekeim, azért írom ezeket, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.

2. Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

3. Tartsátok meg Isten parancsait! Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait.

4. Aki azt állítja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és az igazság nincs benne.

5. Aki viszont megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes.  Ezáltal győződünk meg róla, hogy benne vagyunk. Aki azt állítja, hogy őbenne él, annak úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett.

6. Szeretteim, ezzel nem új parancsot írok nektek. A régi parancs az, amelyet kezdettől fogva kaptatok. A régi parancs az a tanítás, amit az imént hallottatok.

7. Ám új parancsot is írok nektek, amely őbenne is és tibennetek is megvalósult. A sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog.

8. Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van.

9. Aki szereti testvérét, az világosságban él, és abban nincs megbotránkozni való.

10. Aki viszont gyűlöli testvérét, az a sötétségben él és sötétben jár. Nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította szemét.

11. Írok nektek, gyermekek, mert benne bocsánatot nyertek bűneitekért.

12. Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.

13. Írtam nektek gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok: él bennetek Isten tanítása, és legyőztétek a gonoszt.

14. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van. Aki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.

15. Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

16. De elmúlik a világ és annak bűnös kívánsága. Csak aki megteszi Isten akaratát, az él örökké.

17. Óvakodjatok az antikrisztustól! Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.

18. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk.

19. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok.

20. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, és azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból.

21. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás?

22. Ez az antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mind az uganis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem.

23. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában.

24. Az igéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet.

25. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek.

26. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükség: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz és nem hazugság.  Maradjatok tehát őbenne, amint tanította.

27. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor majd megjelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk.

28. Az istenfiúság kegyelmét kaptátok! Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok azt is, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született.

 

3. fejezet

1. Nézzétek, mekkora szeretetet tanusított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri Őt.

2. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van.

3. Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent.

4. Mindaz, aki bűnt követ el, megszegi a törvényt, mert a bűn törvényszegés.

5. Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket. Őbenne nincs bűn.  Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik. Aki viszont vétkezik, nem látja őt, és nem is ismeri.

6. Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazságot cselekszik, az igaz, amint ő maga is igaz.

7. Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.

8. Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem követ el, mert isteni csíra van benne.  Nem vétkezik, mert Istentől született.

9. Erről ismerhetők föl Isten fiai és az ördög fiai: mindaz, aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, de az sem, aki testvérét nem szereti.

10. Szeressétek egymást! Az üzenet, amit kezdettől fögva hallottatok, ez: Szeressük egymást.

11. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt és megölte testvérét. Ugyan miért ölte meg? Mivel cselekedetei gonoszak voltak, testvére tettei viszont igazak.

12. Ne csodálkozzatok testvérek, ha a világ gyűlöl titeket.

13. Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket.  Aki nem szeret, a halálban marad.

14. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És mi tudjuk, hogy a gyilkos nem hordja magában az örök életet.

15. Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.

16. Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?

17. Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!

18. Így tudjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel megnyugtathatjuk előtte szívünket.

19. Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: Ő mindent tud.

20. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, teljes bizalommal lehetünk Istenhez:

21. bármit kérünk, megkapjuk tőle, hiszen megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves neki.

22. Az Ő parancsa pedig ez: Higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást. Így parancsolta nekünk.

23. Aki megtartja parancsait, Istenben él és Isten őbenne. Azt, hogy ő bennünk él, a nekünk adott Lélektől tudjuk.

 

4. fejezet

1. Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajjon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban.

2. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van.

3. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van.

4. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van.

5. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.

6. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg, az igazság szellemét a hamisság szellemétől.

7. Szeressétek Istent! Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent.

8. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

9. Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.

10. A szeretet ebben mutatkozik meg: Nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.

11. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.

12. Istent sohasem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz bennünk.

13. Abból ismerjük föl, hogy benne élünk és ő mibennünk, hogy saját Lelkéből adott nekünk.

14. Mi láttuk és tanuságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ Üdvözítőjét.

15. Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten él, és ő Istenben.

16. Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne.  Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.

17. (Isten) szeretete azzal éri el tökéletességét bennünk, ha teljes bizalommal tekintünk az itélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon.

18. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.

19. Szeressük tehát (Istent), mert Isten előbb szeretet minket.

20. Aki azt állítja: Szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné?

21. Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

 

5. fejezet

1. Higgyetek Krisztusban! Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, Istentől született, és csak az, aki a szülőt szereti, szereti annak gyermekét is.

2. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha Istent szeretjük és megtartjuk parancsait.

3. Szeretetünk Isten iránt abban mutatkozik, hogy megtartjuk parancsait.

4. Parancsai nem nehezek. Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk.

5. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

6. Hiszen Jézus Krisztus az, aki víz, vér és Lélek által jött. Nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által. Erről a Lélek tanuskodik, hiszen a Lélek az igazság.

7. Hároman tanuskodnak tehát (a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy. És hárman tanuskodnak a földön):

8. a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

9. Ha az emberek tanuságát elfogadjuk, az Isten tanusága nagyobb. Isten tanusága az, hogy tanuságot tett Fiáról.

10. Aki hisz Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanuságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz Isten tanuságában, amelyet Fiáról tett.

11. A tanuság pedig arról szól, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet Fiában van.

12. Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincsen élete.

13. Ezeket azért írom nektek, akik hisztek az Isten Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van.

14. Könyörögjetek bizalommal! Az a bizalom él bennünk iránta, hogy bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket.

15. Tudjuk ugyanis, hogy minden kérésünket meghallgatja, és tudjuk azt is, hogy ő sugallta mindazt, amit kérünk.

16. Ha látja valaki, hogy testvére vétkezik, de nem halált hozó bűnnel, könyörögjön érte, hogy visszakapja az életet. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnnel vétkezett. Van halált hozó bűn is. Ilyennél nem mondom, hogy könyörögjön érte.

17. Minden gonoszság bűn. De van bűn, amely nem halálthozó.

18. Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik. Aki Istentől született, távol tartja magát a bűntől, és a gonosz nem fér hozzá.

19. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, a világ viszont teljesen a gonoszságban fetreng.

20. Tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent. Ezzel az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk: ő az igaz Isten és az örök élet.

21. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól. (Amen.)

 

János apostol második levele

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Én, az öreg elöljáró, a választott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek  -de nemcsak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot-

2. az igazság kedvéért, amely bennünk él és velünk lesz mindörökké.

3. Kegyelem, irgalom és békesség legyen veletek Istentől, az Atyától és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben!

4. Éljetek szeretetben! Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtak, akik az igazság útján járnak, úgy amint az Atya parancsolta nekünk.

5. Most pedig arra kérlek, Úrnő: szeressük egymást! Ezzel nem új parancsot írok nektek, hanem azt, amit már kezdetben kaptunk.

6. A szeretet abban áll, hogy parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, szeretetben éljetek.

7. Tartsatok ki a hitben! Sok hamis tanító lépett fel a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus eljött tesben.

8. Az ilyen: hamis tanító és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy amit már elértetek, el ne veszítsétek, és teljes jutalmat kapjatok.

9. Aki eltér Krisztus tanításától s nem tart ki mellette, abban nincs Isten. Abban viszont, aki kitart a tanításban, él az Atya is, és a Fiú is.

10. Ha jön hozzátok valaki, és nem így tanít, ne fogadjátok be házatokba, még csak ne is üdvözöljétek.

11. Aki üdvözli őt, részese gonosz cselekedeteinek.

12. Befejezés. Még sok írnivalóm volna, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, hogy ljutok hozzátok s élőszóval beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen.

13. Üdvözölnek nővérednek, a választottnak gyermekei.

 

János apostol harmadik levele

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Én, az öreg elöljáró, szeretett Gájduszomnak, akit az igazságban szeretek.

2. Kedvesem! Kívánom, hogy minden ügyedben sikerrel járj és egészséges légy, mint ahogy lelked is rendben van.

3. Tarts ki a jó úton! Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek és dicsérték igaz életedet. Te valóban az igazság útján jársz.

4. Nincs nagyobb örömöm, mint amikor azt hallom, hogy fiaim az igazság útján járnak.

5. Kedvesem, helyesen teszed mindazt, amit a testvérekkel, főképp az úton lévőkkel cselekszel.

6. Ezek dicsérték szeretetedet a hívek közössége előtt. Jól teszed, ha Istenhez méltóan tovább segíted őket.

7. Hiszen az ő nevéért keltek útra és semmit sem fogadtak el a pogányoktól.

8. Nekünk kell befogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársai legyűnk az igazságnak.

9. A rossz példát ne kövesd! Írtam a közösségnek, de Diotrefész, aki elsőségre törekszik köztük, nem fogad be minket.

10. Azért, ha majd elmegyek hozzátok, szemére vetem, amit tesz: gonosz fecsegésével megszól minket, és mintha ez nem volna elég, ő maga nem fogadja be a testvéreket, azoknak pedig, akik be akarják fogadni, megtiltja, sőt ki is zárja őket a közösségből

11. Kedvesem, ne kövsd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istentől van; aki rosszat, nem látta Istent.

12. Demetrioszról mindenki, maga az igazság is tanúskodik, sőt mi is tanúi vagyunk, és te tudod, hogy tanúságunk igaz.

13. Befejezés. Még sok írnivalóm volna, de nem akarom tollal és tintával írni.

14. Remélem, hogy hamarosan meglátlak és akkor élőszóval beszélgethetünk.

15. Békesség veled! Üdvözölnek barátaid. Te is üdvözöld barátainkat egyenként.

 

Júdás apostol levele

 

1. fejezet

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, Istenben, az Atyában szeretett és a Jézus Krisztusban megőrzött meghívottaknak.

2. Bőségesen részesüljetek irgalomban, békében és szeretetben.

3. Bevezetés. Szeretteim! Mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartom, hogy ebben az írásban kérjelek titeket: harcoljatok a hitért, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak.

4. Alattomban ugyanis befurakodtak közénk bizonyos emberek, akik ellen már régen meg van írva az ítélet: istentelenek, akik Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják és az egyedül uralkodót, Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.

5. Óvás a hamis tanítástól. Figyelmeztetni akarlak titeket arra, bár mindezt jól tudjátok, hogy az Úr kiszabadította ugyan a népet Egyiptom földjéről, később azonban azokat, akik nem hittek, elpusztította.

6. Az angyalokat is, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lekóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken sötétségben tartja.

7. Szodoma és Gomorra, meg a szomszédos városok, amelyek paráználkodtak és természetellenes kívánságokat követtek, az örök tűz büntetésével szintén intő példaként állnak előttünk.

8. Ugyanígy ezek az álmodozók is megfertőzik a testet, megvetik a felsőbbséget és káromolják a meéltóságot.

9. Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!"

10. Ezek viszont gyalázzák mindazt, amit nem értenek, amit pedig, mint az oktalan állatok, ösztönösen tudnak, az romlásukat okozza.

11. Jaj nekik! Káin útján járnak, Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Koré a lázadásban, elvesznek.

12. Szégyenfoltok ők, akik lakomáikon tartózkodás nélkül lakmároznak és hizlalják magukat; széltől ide-oda kergetett esőtlen felhők; késő őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestől kitépett fák;

13. saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, akikre a sötét alvilág vár mindörökre.

14. Jövendölés a hamis tanítókról. Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: "Látjátok, jön az Úr tízezernyi szentjével,

15. hogy itéletet tartson mindenki felett, és hogy megbüntesse az istentelenek minden gonoszságban véghezvitt cselekedetét és minden durva szót, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak."

16. Ezek panaszkodó elégedetlenkedők, akik szenvedélyeiknek élnek, szájuk nagyzolóan beszél és haszonlesésből hízelegnek az embereknek.

17. Intelmek a híveknek. Ti azonban, szeretteim, gondoljatok a tanításra, melyet Urunk Jézus Krisztus apostolai hirdettek.

18. Megmondták nektek: az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik istentelen szenvedélyeiknek élnek.

19. Ezek azok, akik szakadást okoznak: érzékies emberek, akikben nincs Lélek.

20. Ti azonban, szeretteim, épüljetek szent hitetek alapjára. Imádkozzatok a Szentlélekben.

21. Tartsatok ki Isten szeretetében és várjátok Urunk Jézus Krisztus örök életet adó irgalmasságát.

22. Utasítsátok rendre a kétkedőket.

23. Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken pedig könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.

24. Befejezés. Neki azonban, akinek hatalma van, hogy titeket megőrizzen a bűntől és (Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor) szeplőtelenül és örvendezéssel dicsőséges színe elé állítson:

25. neki, egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen tisztelet és dicsőség, uralkodés és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké. Amen.

 

János apostol Jelenéseinek Könyve

 

1. fejezet

1. Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának Jánosnak,

2. aki tanúságot tesz Isten szaváról és Jézus Krisztus tanúságáról: mindarról, amit látott.

3. Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami fel van jegyezve benne, mert közel az idő.

4. Üdvözlet. János a hét egyháznak, mely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; meg a hét szellemtől, aki trónja előtt áll,

és Jézus Krisztustól.

5. Ő a hűséges tanú, az Elsőszülött a holtak közül és a föld királyainak Fejedelme.

6. Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett: övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Amen.

7. Nézzétek, eljön a felhőkön. Látni fogja őt minden ember, azok is, akik keresztülszúrták. Akkor majd mellét veri miatta a föld minden népe. Igy van. Amen.

8. Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja sten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható.

9. Az Úr Jézus megjelenése. Én János, testvérek és társatok Jézus (Krisztusban), az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt.

10. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögött harsona hangjához hasonló nagy szózatot hallottam.

11. Így szólt: "Amit látsz, írd egy könyvtekercsre és küldd el a hét egyháznak, (mely Ázsiában van): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodíciába.

12. Erre megfordultam, hogy lássam, kitől jön a szózat. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét arany) gyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót.

13. Bokáig érő ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve.

14. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz,

15. lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása.

16. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű, hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.

17. Láttára holtként rogytam lába elé. De ő rám tette jobbját és így szólt: "Ne félj! Én vagyok az Első és Utolsó, s az Élő: halott voltam, de most örökkön-örökké élek.

18. Nálam van a halál és az alvilág kulcsa.

19. Jegyezd fel tehát, amit láttál: ami jelenvaló és aminek ezután kell megtörténnie.

20. A jobbomon látott hét csillag és a hét gyertyatartó titka ez: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét egyház."

 

2. fejezet

1. Levél az efezusi egyházhoz.. "Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki jobbjában a hét csillagot tartja, aki a hét arany gyertyatartó közt jár:

2. Ismerem tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd meg a gonoszokat: próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugoknak találtad ôket.

3. Állhatatos is vagy: szenvedtél értem és nem fáradtál bele.

4. De az a kifogásom ellened, hogy elhagytad elsô szeretetedet. Gondold meg, honnan süllyedtél ide.

5. Tarts bűnbánatot és tégy úgy, mint elôbb. Különben föllépek ellened és elmozdítom helyérôl gyertyatartódat, ha bűnbánatot nem tartasz.

6. Az viszont jó benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit. Én is gyűlölöm azokat.

7. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A gyôztesnek az élet fájáról adok enni, mely Isten paradicsomában van.

8. Levél a szmirnai egyházhoz.. A szmirnai egyház angyalának írd meg: Így szól az Elsô és az Utolsó, aki halott volt, de életre kelt:

9. Ismerem üldöztetésedet és szegénységedet. Valójában gazdag vagy. Tudom, hogy gyaláznak azok, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája.

10. Ne félj a rád váró szenvedéstôl. Az ördög néhányat közületek börtönbe vet, hogy próbára tegyen. Tíz napi üldözést kellm kiállnotok. Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.

11. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A gyôztest nem sebzi meg a második halál.

12. Levél a pergamumi egyházhoz.. A pergamumi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a kétélű hegyes kardot tartja:

13. Tudom, hol lakol: ahol a sátán trónja áll. Mégis kitartasz mellettem és nem tagadtad meg hitemet, még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.

14. De van némi kifogásom ellened: Vannak ott nálad Bálám tanításának követôi, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és paráználkodásra csábítsa Izrael fiait.

15. Azonkívül vannak nálad követôi a nikolaiták tanításának is.

16. Tarts tehát bűnbánatot, különben hamarosan föllépek ellened és harcba szállok velük szájamnak kardjával.

17. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A gyôztesnek rejtett mannát adok és egy fehár követ, a kövön új név áll, amelyet más meg nem ért, csak aki megkapja.

18. Levél a tiatírai egyházhoz.. A tiatírai egház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia, akinek szeme mint a lobogó tűz, és lába mint a sárgaréz:

19. Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálataidat, állhatatosságodat és utóbbi tetteidet, amelyek fölülmúlják az elôbbieket.

20. De az a kifogásom ellened, hogy megtűröd Jezabel asszonyt. Ez prófétának mondja magát és tanításával arra csábítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból.

21. Idôt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar megtérni paráznaságából.

22. Ágynak döntöm, és akik házasságtörést követnek el vele, azokat nagy nyomorúságba, ha el nem fordulnak tetteiktôl.

23. Fiait halálra adom. Tudja meg minden egyház, hogy én vesék és szívek vizsgálója vagyok és megfizetek kinek-kinek tettei szerint.

24. Nektek, többieknek pedig, akik Tiatírában vagytok, de nem követitek ezt a tanítást és nem ismeritek a sátán úgynevezett mélységeit, azt mondom: Nem rakok rátok más terhet,

25. de amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök.

26. A gyôztesnek, aki mindvégig kitart tetteim mellett, hatalmat adok a pogány nemzetek fölött.

27. Vasvesszôvel kormányozza ôket, és mint cserépedényeket, összetöri.

28. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot.

29. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak.

 

3. fejezet

1. Levél a szárdeszi egyházhoz. A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié Isten hét lelke és a hét csillag: smerem tetteidet.  Tudom, hogy élô a neved, de halott vagy.

2. Ébredj föl, erôsítsd meg a többit, aki halálán van. Tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem elôtt.

3. Jusson eszedbe tehát, hogyan kaptad és hallottad. Tarts ki mellette és térj meg. Ha nem virrasztasz, mint a tolvaj jövök (hozzád) és nem fogod tudni, mely órában érkezem.

4. De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat.  Velem fognak járni fehér ruhában, mert megérdemlik.

5. A gyôztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki többé az élet könyvébôl, hanem megvallom Atyám és angyalai elôtt.

6. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak.

7. Levél a filadelfiai egyházhoz. A filadelfiai egyház angyalának írd meg: Így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit és senki be nem zárja, bezár és senki ki nem nyitja: Ismerem tetteidet.  Nézd, nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki be nem zárhat.

8. Bár kevés az erôd, mégis megtartottad tanításomat és nem tagadtál meg engem.

9. Nézd, adok neked néhányat a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem ôket, hogy jöjjenek, lábadhoz boruljanak és ráeszméljenek, hogy szeretlek téged.

10. Mivel megôrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megôrizlek a megpróbáltatás órájában, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök.

11. Ragaszkodj ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

12. A gyôztest oszloppá teszem Isten templomában, és többé nem távozik onnan. Ráírom Istenem nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égbôl, Istentôl szállt alá, valamint az én új nevemet.

13. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak.

14. Levél a laodiceai egyházhoz. A laodiceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Amen, a hűséges és igaz tanú, Isten teremtésének kútfeje:

15. Ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!

16. De mivel langyos vagy és se hideg, se meleg, kivetlek szájamból.

17. Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen!

18. Tanácsolom neked, végy tôlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál; fehér ruhát, hogy felöltözködjél és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és kenetet, hogy megkend szemeidet és láss.

19. Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj föl és tarts bűnbánatot!

20. Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ô meg velem.

21. A gyôztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is gyôztem és Atyámmal ülök trónján.

22. Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak."

 

4. fejezet

1. Isten dicsôségének látomása. Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az elôbbi hang, melyet hallottam, mint hozzám szóló harsonát, tovább folytatta: "Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie."

2. Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.

3. Az ott ülônek tekintete a jáspishoz és kárneolhoz hasonlított. A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt.

4. A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön arany korona.

5. A trónból villám és mennydörgô szózat tört elô. Hét fáklya égett a trón elôtt: Isten hét szelleme.

6. A trón elôtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el.  Középen a trón elôtt és a trón körül négy élôlény, elöl-hátul csupa szem.

7. Az elsô élôlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberéhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított.

8. A négy élôlény mindegyikének hat szárnya volt, köröskörül és belül csupa szem. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendô!"

9. Miközben az élôlények dicsôséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülônek, az örökkön-örökké élônek,

10. a huszonnégy vén leborult a trónon ülô elôtt és imádta az örökkön-örökké élôt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak:

11. "Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsôség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget: akaratod hívott létre és teremtett mindent."

 

5. fejezet

1. Isten örök terveinek könyve. Akkor a trónon ülô jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve.

2. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?"

3. De senki sem volt képes rá sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen.

4. Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen.

5. A vének egyike így szólt hozzám: "Ne sírj! Nézd, gyôzött az oroszlán Júda törzsébôl, Dávid sarja. Ô nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét."

6. A Bárány átveszi a könyvet. Akkor láttam, hogy a trón, a négy élôlény és a vének között ott áll a Bárány, mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt: ezek Istennek az egész földre szétküldött hét szelleme.

7. Odament és átvette a trónon ülô jobbjából a könyvet.

8. Amint átvette a könyvet, a négy élôlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány elôtt. Hárfája és tömjénnel telt aranycsészéje volt mindegyiknek: ezek a szentek imádságai.

9. Új éneket énekeltek: "Méltó vagy (Uram), hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit. Hiszen megöltek, de véreddel megváltottál minket Istennek minden törzsbôl, nyelvbôl, népbôl, és nemzetbôl.

10. Istenünk országává és papjaivá tetted ôket és uralkodni fognak a földön!"

11. Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élôlények és a vének körül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret.

12. Harsány hangon kiáltottak: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erô, a tisztelet, a dicsôség és az áldás."

13. Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tengerben van, így kiáltott: "A trónon ülônek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsôség és hatalom örökkön-örökké."

14. A négy élôlény ráfelelte: "Amen", a (huszonnégy) vén pedig arcraborult és imádta (az örökkön-örökké élôt.

 

6. fejezet

1. Az elsô négy pecsét feltörése. Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsôt. Erre hallottam, hogy a négy élôlény egyike mennydörgô hangon így szól: "Jöjj (és nézd)!"

2. Egy fehér lovat pillantottam meg. A rajta ülônek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ô diadalmasan kivonult, hogy gyôzelmet arasson.

3. Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élôlény szól hozzám: "Jöjj (és nézd)!"

4. Egy tűzvörös ló vágtatott elô. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.

5. Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élôlény szól: "Jöjj (és nézd)!" Erre egy fekete lovat pillantottam meg.  Lovasának kezében mérleg volt.

6. A négy élôlény között szózat hallatszott: "Egy mérô gabona egy dénár, három mérô árpa is egy dénár, de az olajban és a borban ne tégy kárt."

7. Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élôlény szavát: "Jöjj (és nézd)!"

8. Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön.

9. Az ötödik pecsét feltörése. Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg.

10. Nagy szóval kiáltották: "Urunk, te szent és igaz, meddig nem tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?"

11. Erre mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak ôket.

12. A hatodik pecsét feltörése. Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A nap olyan fekete lett, mint a szôrzsák és az egész hold olyan, mint a vér.

13. Az ég csillagai a földre hulltak, mint ahogy a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erôs szél rázza.

14. Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyérôl.

15. A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtôztek.

16. Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülônek színe elôl és a Bárány haragja elôl!

17. Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?"

 

7. fejezet

1. A kiválaszottak megjelölése. Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán.

2. Akkor láttam, hogy napkelet felôl egy másik angyal száll föl, akinél az élô Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek:

3. "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!"

4. Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak valamennyi törzsébôl:

5. Júda törzsébôl tizenkétezer, Ruben törzsébôl tizenkétezer, Gád törzsébôl tizenkétezer,

6. Áser törzsébôl tizenkétezer, Neftalim törzsébôl tizenkétezer, Manasszesz törzsébôl tizenkétezer,

7. Simeon törzsébôl tizenkétezer, Lévi törzsébôl tizenkétezer, Isszakár törzsébôl tizenkétezer,

8. Zabulon törzsébôl tizenkétezer, József törzsébôl tizenkétezer, Benjamin törzsébôl tizenkétezer.

9. A szentek Isten színe elôtt. Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetbôl, törzsbôl, népbôl és nyelvbôl. Ott álltak a trón és a Bárány színe elôtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották:

10. "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!"

11. Erre az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élôlényt, arcraborultak a trón elôtt és imádták Istent:

12. "Amen! Áldás és dicsôség, bölcsesség, hála és tisztelet, hatalom és erô Istenünknek örökkön-örökké. Amen!"

13. Ekkor az egyik vén azt kérdezte tôlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?"

14. "Te tudod Uram", feleltem. Ô megmagyarázta: "Ezek a nagy üldöztetésbôl jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

15. Ezért is állnak Isten trónja elôtt és éjjel-nappal szolgálnak templomában. A trónon ülô közöttük lakik.

16. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nap nem égeti ôket, sem másfajta forróság.

17. A trón közepén álló Bárány legelteti és az élôvizek forrásához tereli ôket, Isten pedig letöröl szemükrôl minden könnyet."

 

8. fejezet

1. A hetedik pecsét feltörése. Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben.

2. Akkor láttam, hogy az Isten színe elôtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak.

3. Jött egy másik angyal arany tömjénezôvel, s megállt az oltár elôtt.  Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón elôtt álló arany oltárra.

4. A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezébôl Isten színe elé.

5. Ezután az angyal fogta a tömjénezôt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgô mennydörgés, villámlás és földrengés támadt.

6. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját.

7. Az elsô négy harsonaszó. Az elsô angyal megfújta harsonáját.  Erre vérrel vegyes jégesô és tűz keletkezett s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellô fű mind leperzselôdött.

8. A második angyal is megfújta harsonáját. Erre, mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant.

9. A tenger harmadrésze vérré vált, a tengerben élô állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt.

10. A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égbôl, s mint égô fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant.

11. A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztôl, mert megkeseredett.

12. A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészére csökkent.

13. Az ötödik harsonaszó és az elsô jaj.. Látomásom folytatódott.  Hallottam, hogy egy sas, mely az ég magasán röpül, nagy szóval kiáltja: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi

harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!"

 

9. fejezet

1. Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égrôl földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa.

2. Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tôle a nap és a levegô.

3. A füstbôl sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak.

4. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellô növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele.

5. Ne öljék meg ôket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert.

6. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elôlük.

7. A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetszô koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc.

8. Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné.

9. Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította ôket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harciszekér dübörgése.

10. Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erô volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek.

11. Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abbadon, görög neve pedig Apollion.

12. Így múlt el az elsô jaj, de jön még két másik.

13. A hatodik harsonaszó és a második jaj.. A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe elôtt álló aranyoltár négy sarka közül.

14. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve."

15. Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendôre készenállt, hogy megölje az emberek harmadrészét.

16. A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam.

17. Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította ôket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkô tört elô.

18. E három csapás: a szájukból elôtörô tűz, füst és kénkô megölte az emberek harmadrészét.

19. A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s feje volt, amellyel marni tudtak.

20. A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitôl, hanem tovább imádta a gonoszlelkeket, az aranyból, ezüstbôl, rézbôl, kôbôl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak.

21. Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.

 

10. fejezet

1. A nyitott kis könyvtekercs. Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbôl. Felhô övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok.

2. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre.

3. Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is.

4. Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égbôl ezt a szózatot hallottam: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!"

5. Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt,

6. égre emelte kezét és megesküdött az örökkön-örökké élôre, aki az eget és a benne lévôket, a földet és a rajta élôket, a tengert és a benne élôket teremtette: "Nem lesz több haladék,

7. hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."

8. Erre az égbôl hallott hang ismét szólt hozzám: "Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezébôl, aki a tenger és a föld fölött áll."

9. Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ô hozzám fordult: "Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz."

10. Átvettem a könyvtekercset az angyal kezébôl és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tôle.

11. Aztán ezt az utasítást kaptam: "jövendolnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak."

 

11. fejezet

1. Két tanú a szent városban. Akkor vesszôhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: "Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat.

2. A templom elôcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.

3. Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szôrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot."

4. Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe elôtt áll.

5. Ha valaki bántja ôket, tűz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia.

6. Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék esô küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

7. Mikor tanúságukat befejezik, a mélységbôl fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyôzi és megöli ôket.

8. Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom.

9. A népekbôl, törzsekbôl, nyelvekbôl és nemzetekbôl sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék.

10. A föld lakói ujjongani fognak e miatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.

11. De három és fél nap múlva Istentôl az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték ôket.

12. Az égbôl harsány hangot hallottak, mely így szólt: "Jöjjetek föl ide!" Erre ellenségeik szemeláttára egy felhôben fölszálltak a mennybe.

13. Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsôíteni kezdték Istent a mennyben.

14. Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.

15. A hetedik harsonaszó és a harmadik jaj.. A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: "Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ô uralkodik örökkön-örökké.  (Amen.)"

16. Az Isten színe elôtt trónoló huszonnégy vén arcraborult és e szavakkal áldotta Istent:

17. "Hálát adunk Neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a fôhatalmat és uralkodol.

18. A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket-nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak."

19. Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégesô támadt.

 

12. fejezet

1. Az asszony és a sárkány. Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.

2. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott.

3. Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona.

4. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét.

5. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszôvel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték.

6. Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentôl elôkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják.

7. Szent Mihály legyôzi a sárkányt. Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt.

8. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben.

9. Letaszították a nagy sárkányt, az ôskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.

10. Erre harsány hangot hallottam a mennyben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta ôket Istenünk színe elôtt.

11. Legyôzték ôt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig.

12. Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van."

13. Az asszony megmenekülése. Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.

14. Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig táplálják.

15. A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral.

16. De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet.

17. Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus (Krisztus) tanúsága mellett.

18. Kiállt a tenger partjára.

 

13. fejezet

1. A tengeri vadállat. Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerbôl. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek.

2. Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan, mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, s nagy hatalmat is.

3. (Úgy tűnt föl), mintha egyik feje halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult.

4. Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta a sárkányt, mivel hatalmat adott a vadállatnak. Imádták a vadállatot is és így kiáltottak: "Ki mérhetô a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?"

5. Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.

6. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit.

7. Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyôzze ôket. Sôt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött.

8. Imádni fogják ôt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.

9. Akinek füle van, hallja meg!

10. Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, aki karddal öl, kardélen hull el. Ez az alapja a szentek állhatatosságának és hűségének.

11. A szárazföldi vadállat. Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldbôl. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány.

12. Az elsô vadállat színe elôtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az elsô vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe.

13. Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bocsátott le az égbôl.

14. E csodákkal, melyeket a vadállat színe elôtt művelhetett, megtévesztette a föld lakóit és rábírta ôket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, mely kardéltôl sebesült, de fölépült.

15. Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják.

16. Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek-nagynak, szegénynek-gazdagnak, szabadnak

17. és szolgának jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senkise adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.

18. Ez a bölcsesség. Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat.

 

14. fejezet

1. A Bárány és kísérete. Akkor láttam, hogy a Bárány Sion hegyén állott. Vele volt a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte az ô nevét és Atyjának nevét.

2. Aztán szózatot hallottam az égbôl, mint nagy vizek zúgását s mint erôs mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor hárfások hárfáikat pengetik.

3. Új éneket énekeltek a trón, a négy élôlény és a vének elôtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földrôl megváltott száznegyvennégyezer.

4. Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szűzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. Ôk a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak.

5. Ajkukon nincsen hazugság, szeplôtelenül állnak (Isten trónja elôtt).

6. Az ítélet három angyala. Akkor láttam, hogy egy másik angyal száll az ég magasán. Örök evangéliumot kellett hirdetnie a föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

7. Harsány hangon kiáltotta "Féljétek Istent s dicsôítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok ôt: az ég, a föld, a tenger és a vízforrások alkotóját."

8. Egy másik angyal követte, aki így kiáltott: "Összedôlt, összedôlt a nagy Babilon, mely paráznaságának tüzes borával ittassá tett minden nemzetet."

9. Egy harmadik angyal is követte ôket. Harsány hangon kiáltotta az is: "Aki imádja a vadállatot és szobrát, aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.

10. Tűz és kénkô fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány színe elôtt.

11. Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét.

12. Ez az alapja a a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett."

13. Erre szózatot hallottam az égbôl: "Jegyezd föl: mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik ôket."

14. Az aratás három angyala. Folytatódott látomásom. Fehér felhôt láttam, a felhôn ember fiához hasonló ült. Fején arany koronát viselt, kezében éles sarló.

15. Egy másik angyal jött ki a templomból és harsány hangon kiáltott a felhôn ülônek: "Lendítsd meg sarlódat és arass! Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön."

16. A felhôn ülô sarlóját a földre hajította és learatta a földet.

17. Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszôkése volt.

18. Egy harmadik angyal az oltártól lépett elô. Ennek hatalma volt a tűz fölött. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszôkés volt: "Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szôlejének fürtjeit, mert beért már a szeme."

19. Az angyal lehajította éles metszôkését a földre, leszüretelte a föld szôlejét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette.

20. A sajtót a városon kívül kitaposták. Annyi vér folyt ki a sajtóból, hogy a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz stádiumnyira.

 

15. fejezet

1. Hét angyal átveszi a hét csészét. Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végsô csapás volt.  Általuk teljesedik be Isten haragja.

2. Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyôzték a vadállatot, az ô szobrát és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren.

3. Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Műveid csodálatosan nagyok, Uram, Mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, Nemzetek Királya!

4. Ki ne félne téged, Uram? Ki ne magasztalná nevedet? Te egyedül vagy szent! Minden pogány nemzet színed elé borul, Ítéleteid nyilvánvalóvá váltak!"

5. Ezután láttam, hogy megnyílt a szövetség sátrának mennyei temploma.

6. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Tiszta fehér gyolcsba voltak öltözve, mellük aranyövvel övezve.

7. A négy élôlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, tele az örökkön-örökké élô Isten haragjával.

8. Erre a templomot betöltötte Isten dicsôségének és hatalmának füstje.  Senkisem léphetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

 

16. fejezet

1. Az elsô négy csésze kiöntése. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: "Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön."

2. Elment az elsô és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.

3. A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élôlény elpusztult.

4. A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak.

5. Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: "Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál.

6. Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!"

7. Hallottam, hogy az oltár felôl egy másik is szól: "Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!"

8. A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erôt nyert arra, hogy (hôséggel és) tűzzel gyötörje az embereket.

9. Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.

10. Az utolsó három csésze kiöntése. Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult.

11. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikbôl.

12. A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak.

13. Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki.

14. Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák ôket a mindenható Isten nagy napjára. ^×

15. Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. ^×

16. Összegyűjti ôket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon.

17. A hetedik (angyal) a levegôbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felôl nagy szózat tört elô: "Megtörtént!"

18. Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön.

19. A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki.

20. Minden szige eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni.

21. Mázsás nagy jégesô hullott az égbôl az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.

 

17. fejezet

1. Az istentelen Babilon. Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül.

2. Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói."

3. És lélekben elragadott a pusztába. Egy asszonyt láttam ott, aki skarlátvörös vadállaton ült. Ez tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt.

4. Az asszony bíborba és karmazsinba volt öltözve, arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel fölékesítve. Kezében arany serleget tartott, tele utálatos és szennyes paráznasággal.

5. Homlokán ez a titokzatos név állt: "A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja."

6. Akkor láttam, hogy az asszony megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétôl. Láttára nagy ámulatba estem.

7. A látomás magyarázata. Az angyal megkérdezte: "Mit csodálkozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát és a hétfejű, tízszarvú vadállatét, mely hordozza.

 8 A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységbôl, de vesztébe rohan.

9. A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre.

10. A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük lebukott, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el. Ha majd eljön, rövid ideig lesz csak maradása.

11. Maga a vadállat, mely volt, de nincs többé, lesz a nyolcadik: az elôzô hét közül való s vesztébe is rohan.

12. A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára.

13. Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják.

14. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya, legyôzi ôket meghívott, kiválasztott és hűséges szövetségeseivel."

15. Azután így folytatta: "A vizek, melyeket láttál, melyek fölött a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik.

16. A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszony, kifosztják és levetkôztetik, sôt húsán rágódnak és tűzön sütik.

17. Isten sugalmazta nekik, hogy tervét végrehajtsák és az uralmát egyetértve a vadállatra ruházzák, amíg Isten igéje be nem teljesül.

18. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."

 

18. fejezet

1. Babilon bukása. Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égbôl, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet.

2. Harsány hangon kiáltotta: "Összedôlt, összedôlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja.

3. Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedôi pedig meggazdagodtak pazar fényűzésébôl."

4. Akkor egy másik szózatot hallottam az égbôl, mely így szólt: "Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is.

5. Bűnei az eget verik, de Isten számontartja gonosztetteit.

6. Fizessétek vissza neki, ahogy ô fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött.

7. Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt.

8. Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sôt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli."

9. Babilon siratása. "Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgô égését.

10. Gyötrelmeitôl való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt

beteljesedett ítéleted.

11. A föld kereskedôi is siratják majd és gyászolják, mert senki sen veszi meg többé áruikat:

12. Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, Gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, Semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, Sem értékes fából, rézbôl, vasból és márványból készült edényt,

13. Fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tönjént, Bort, olajat, lisztlángot és búzát, Barmot és juhot, lovat és kocsit, Rabszolgák testét és lelkét.

14. Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak, Eltűnt tôled minden pompa és fény, S nyomuk sem lesz többé.

15. A kereskedôk, akik meggazdagodtak belôle, gyötrelmeitôl való félelmükben távol tôle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak:

16. Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél!  Arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel voltál ékes!

17. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!

18. Minden hajóskapitány és révész, minden hajós és tengerész távoltartotta magát, amikor megpillantotta füstölgô égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz!

19. Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!

20. Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolta rajta igazságtokat."

21. Az elpusztult város képe.. Egy erôs angyal erre malomkô nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: "Ily robajjal dôljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé!

22. Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned! Ne éljen benned semmilyen mesterség művese! Ne hallatsszék malomkattogás!

23. Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vôlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedôid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.

24. Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön."

 

19. fejezet

1. Örömujjongás a mennyben. Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: "Alleluja! Üdv, dicsôség és hatalom Istenünknek!  Igazak és jogosak ítéletei!

2. Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapadt."

3. Aztán tovább énekeltek: "Alleluja! Füstje fölszáll örökkön-örökké."

4. Erre a huszonnégy vén és a négy élôlény arcraborulva imádta a trónon ülô Istent és így kiáltott: "Úgy legyen! Alleluja!"

5. A trón felôl pedig szózat tört elô: "Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind, S akik ôt félitek, kicsineyek és nagyok."

6. Akkor nagy sereg énekét hallottam, mely sok víz zúgásához és erôs mennydörgés robajához hasonlított: "Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat.

7. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsôítsük ôt! Elérkezett a Bárány menyegzôjének napja. Jegyese fölkészült:

8. Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék." A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.

9. Akkor így szólt hozzám: "Jegyezd föl: Boldogok a Bárány menyegzôs lakomájára hivatalosak!" És hozzáfűzte: "Ezek Isten igaz igéi."

10. Lába elé borultam, hogy imádjam, de ô így szólt hozzám: "Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. Jézus tanúsága a prófétálás lelke.

11. A gyôzelmes fehér lovas. Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol.

12. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ô maga.

13. Vértôl ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje.

14. A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték.

15. Szájából éles kard tört elô, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vasvesszôvel fogja kormányozni ôket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.

16. Köntösén csípô magasságban ez a név volt írva: "Kirányok Királya, uralkodók Ura."

17. A vadállat és a hamis próféta megítélése. Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülô madarakra: "Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára!

18. Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadok és szolgák, kicsinyek és nagyok húsát!"

19. Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.

20. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták.

21. Mindkettôt elevenen kénkôvel égô tüzes tóba vetették. A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elô. És a madarak mind jóllaktak azok húsával.

 

20. fejezet

1. A sátán megbilincselése. Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égbôl, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc.

2. Megragadta a sárkányt, az ôskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendôre megbilincselte.

3. Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendô. Azután rövid idôre szabadon engedik.

4. Az ezer éves uralom. Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkét, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön.

5. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendô. Ez az elsô föltámadás.

6. Boldog és szent az, akinek része van az elsô föltámadásban! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele.

7. A sátán hatalmának megsemmisítése. Mikor eltelik az ezer esztendô, a sátán kiszabadul börtönébôl és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse ôket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.

8. Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost.

9. De tűz csap le Istentôl az égbôl és megemészti ôket.

10. Az ördögöt, aki félrevezette ôket, kénkôvel égô tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrôdni fog.

11. Az utlsó ítélet. Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülô tekintete elôl menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.

12. És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek, ott állnak a trón elôtt. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve.

13. A tenger visszaadta a beléveszett holtakat,

14. a halál és az alvilág is visszaadta halottjai. Valamennyit megítélték tetteik szerint. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették.

15. Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

 

21. fejezet

1. Új ég és új föld. Akkor új eget és új földet láttam. Az elsô ég és az elsô föld elmúlt, és a tenger is megszűnt.

2. Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennybôl, Istentôl. Diszes volt, mint a vôlegényének fölékesített menyasszony.

3. A trón felôl harsány hangot hallottam: "Nézd, ez az Isten hajláka az emberek között! Ô velük fog lakni, azok pedig az ô népe lesznek, és maga Isten lesz velük.

4. Letöröl szemükrôl minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt."

5. A trónon ülô így szólt: "Íme, újjáalkotok mindent." Azután hozzám fordult: "Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak."

6. Majd így folytatta: "Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élô vizek forrásából.

7. A gyôztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ô az én fiam.

8. A gyáva, a hitetlen, a szentségtörô, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkôvel égô tüzes tóba kerül. Ez a második halál."

9. Az új Jeruzsálem. Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végsô hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét."

10. Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennybôl, Istentôl alászállt szent várost, Jeruzsálemet,

11. mely Isten dicsôségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakô, mint a kristálytiszta jáspis.

12. Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve.

13. Kelet felôl három kapu, észak felôl három kapu, dél felôl három kapu, nyugat felôl három kapu.

14. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

15. Aki velem beszélt, arany mérônádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost és kapuit, meg falát.

16. A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége.

17. Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt.  Hossza, magassága és szélessége egyenlô. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is.

18. A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

19. A város falának alapköveit mindenféle drágakô ékesítette. Az elsô alapkô jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

20. az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

21. A tizeként kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngybôl. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

22. Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma.

23. A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsôsége világítja meg, fénye pedig a Bárány.

24. Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki.

25. Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka.

26. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek.

27. De nem léphet be oda tisztátalan, szentségtörô és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.

 

22. fejezet

1. Az új Jeruzsálem boldogsága. Azurtán megmutatta nekem az élô vizek folyóját, mely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából.

2. Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak.  Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöznek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak.

3. Átok nem lesz többé benne. Isten és a Bárány trónja áll majd ott és szolgái hódolnak neki.

4. Látni fogják arcát és homlokukon hordják nevét.

5. Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra.  Az Úristen ragyog rájuk, s uralkodni fognak örökkön-örökké.

6. Azután így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak." Az Úr, a prófétalelkek Istene, elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar meg kell történnie.

7. "Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait."

8. Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam.

9. De ô így szólt hozzám: "Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!"

10. Azután folytatta: "Ne pecsételd le a könyv prófétai szavait, mert az idô közel van.

11. Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb.

12. Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint.

13. Én az Alfa és Omega vagyok, az elsô és az utolsó, a kezdet és a vég.

14. Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba.

15. A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinnmarad.

16. Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekrôl az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklô hajnalcsillag."

17. A Lélek és a menyasszony hív: "Jöjj el!" Aki hallja, hívjon: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.

18. Figyelmeztetek mindenkit, aki hallja ennek a könyvnek prófétai szavait: "Aki ezekhez hozzátesz valamit, arra Isten ráméri a könyvben leírt csapásokat.

19. Aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához és a szent városhoz, melyrôl szó van a könyvben."

20. Aki minderrôl tanúskodik, kijelenti: "Igen, hamarosan eljövök." Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus!

21. Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen minden szenttel! Amen.