91. Zsoltár – Bővített és Amplified Bible fordítás

Zsolt 91. ISTEN VÉDŐ SZÁRNYA ALATT

 

Zsolt. 91,1 Aki a Felségesnek [Istennek] rejtekében [védelmében; oltalmában] lakozik, a Mindenhatónak1 [Istennek] árnyékában nyugszik [pihen] az. »aki a Mindenható árnyékában él, a menny Istenének oltalmában marad«

Zsolt. 91,2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam [Oltalmazóm vagy], váram [és én erősségem (segítségem; menedékem; erődöm), én] Istenem, Őbenne bízom! [bizakodom]

Zsolt. 91,3 Mert Ő szabadít [ment] meg téged a madarásznak [az életedre törő vadász] tőréből [csapdájából], a veszedelmes [pusztító] dögvésztől [járványtól].

Zsolt. 91,4 Tollaival fedez be [takar be] téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az Ő hűsége. [dárda és paizs az ö igaz ígérete]  [Szárnyaival oltalmaz (árnyékot borít rád), tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod; (Vállaival megárnyékoz téged, és az ő szárnyai alatt biztos vagy)] 

Zsolt. 91,5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől [rettegéstől; rémségektől; rettenettől; kísértettől; rémeitől], a repülő [suhanó] nyíltól nappal; [Paizs gyanánt vesz téged körül az ő igazsága];  

Zsolt. 91,6 A dögvésztől [ragálytól], amely a homályban jár [a sötétben terjed (lopódzik; látogat)]; a döghaláltól [ragálytól; járványtól], amely délben [fényes nappal] pusztít. [tör ki]  

Zsolt. 91,7 Elesnek mellőled [oldaladon] ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. [téged nem találnak el; (téged akkor sem ér el) hozzád semmi sem közeledik]

Zsolt. 91,8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak [hitetlenek; bűnösök] megbüntetését [bűnhődését; díját]!

Zsolt. 91,9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam [reményem; menedékem]; a Felségest választottad a te hajlékoddá [menedékül; oltalmadnak]:

Zsolt. 91,10 Nem illet téged a veszedelem [Így nem ér semmi baj], és csapás [az ostor] nem közelget a sátorodhoz [hajlékodhoz]; »balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe«

Zsolt. 91,11 Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek [megőrizzenek; oltalmazzanak] téged [vigyázzanak rád] minden utadon. 

Zsolt. 91,12 Kézen [tenyerükön] hordoznak [kézen fogva vezetnek] téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. [nehogy kőbe botoljék a lábad.] 

Zsolt. 91,13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. [Oroszlánok és kígyók (viperák) között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el] 

Zsolt. 91,14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám [Mivelhogy ez engemet szeret; Hű volt hozzám; bennem bízott], megszabadítom [oltalma leszek; megmentem; oltalmazom; védelmezem] őt, felmagasztalom őt,

mert ismeri [megismerte] az én nevemet!

Zsolt. 91,15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában [szorongatásban; a szorongatás idején; nyomorúságban]:

megmentem [kiragadom onnan] és megdicsőítem őt. [Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki] 

Zsolt. 91,16 Hosszú élettel elégítem meg  őt [Napok teljességével áldom meg], és megmutatom néki az én szabadításomat. [üdvösségemet2] »gyönyörködhet szabadításomban«

 

Zsoltár  91.  ISTEN VÉDŐ SZÁRNYA ALATT

 

Zsolt. 91,1 Aki a Felségesnek [Istennek] rejtekében [védelmében; oltalmában] *aki a Legmagasabb titkos helyén* lakozik, *az stabil, és megállapodott marad a Mindenható árnyékában,* Mindenhatónak1 [Istennek] árnyékában nyugszik [pihen] az. »aki a Mindenható árnyékában él, a menny Istenének oltalmában marad« *akinek hatalmát semmilyen gonosz, rosszakaró, ellenfél nem tudja visszatartani.*

Zsolt. 91,2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam [Oltalmazóm vagy], váram [és én erősségem (segítségem; menedékem; erődöm), én] Istenem, Őbenne bízom! [bizakodom] *Reá támaszkodom, Tőle függök, Őbenne teljes meggyőződéssel bízom*

Zsolt. 91,3 Mert *akkor* Ő szabadít [ment] meg téged a madarásznak [az életedre törő vadász] tőréből [csapdájából], a veszedelmes, [pusztító] dögvésztől, *halálos* [járványtól]. *és ekkor*

Zsolt. 91,4 Tollaival fedez [takar] be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az Ő hűsége. [dárda és paizs az ö igaz ígérete]  [Szárnyaival oltalmaz (árnyékot borít rád), tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod; (Vállaival megárnyékoz téged, és az ő szárnyai alatt biztos vagy)] 

Zsolt. 91,5 Nem félhetsz *nem fogsz félni* az éjszakai ijesztéstől [rettegéstől; rémségektől; rettenettől; kísértettől; rémeitől], *a rettegtetéstől, a terrortól*, valamint nappal a repülő [suhanó] nyíltól; *a gonosznak a gonosz összeesküvéseitől, és rágalmazásaitól, amik nappal repülnek* [Paizs gyanánt vesz téged körül az ő igazsága];  

Zsolt. 91,6 A dögvésztől [ragálytól], *járványtól*, amely a homályban jár [a sötétben *titokban* terjed (lopódzik; látogat)] *a romlástól, a rombolástól, és hirtelen haláltól, amely meglepetés és pusztulás éjjel*; a döghaláltól [ragálytól; járványtól], amely délben [fényes nappal] pusztít. [tör ki] 

Zsolt. 91,7 Elesnek mellőled [egyik oldaladon] ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. [téged nem találnak el; (téged akkor sem ér el) hozzád semmi sem közeledik] *te magad csak egy néző leszel, hozzáférhetetlen a Legmagasabb titkos helyén, ahogy tanuként*

Zsolt. 91,8 (Bizony) szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak [hitetlenek; bűnösök] megbüntetését [bűnhődését; díját]!

Zsolt. 91,9 Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam [reményem; menedékem]; *mert az Urat tetted menedékeddé*, a Felségest választottad a te hajlékoddá [menedékül; oltalmadnak]:

Zsolt. 91,10 Nem illet téged a veszedelem [Így nem ér semmi baj], és csapás [az ostor] nem közelget a sátorodhoz [hajlékodhoz]; »balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe« *nem lesz gonosz, ami veled megtörténne, sem dögvész, szerencsétlenség, súlyos elemi csapás, balsors, vész, szerencsétlen helyzet*

Zsolt. 91,11 Mert az Ő angyalainak parancsolt *különleges módon* felőled, hogy *elkísérjenek, csatlakozzanak hozzád*, őrizzenek [megőrizzenek; oltalmazzanak *megvédjenek*] téged [vigyázzanak rád] minden utadon.  *amelyet engedelmességben (Isten akaratában), vagy/és szolgálatban teszel meg.*

Zsolt. 91,12 Kézen [tenyerükön] hordoznak [kézen fogva vezetnek] téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. [nehogy kőbe botoljék a lábad.] 

Zsolt. 91,13 Oroszlánon és  áspiskígyón *vipera* jársz, megtaposod *lábaddal meg kell taposnod* az oroszlánkölyköt és a sárkányt, *kígyót*. [Oroszlánok és kígyók (viperák) között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el] 

Zsolt. 91,14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám [Mivelhogy *elhatározta, eldöntötte*, hogy engem szeret; Hű volt hozzám; bennem bízott], megszabadítom [oltalma leszek; megmentem; oltalmazom; védelmezem] őt, felmagasztalom, *magas helyre állítom*, őt, mert ismeri [megismerte], *és érti az én nevemet! (Személyes ismerete van az én irgalmamról, szeretetemről, és kedvességemről, bízik bennem, és reám támaszkodik tudván, hogy soha el nem hagyom őt. Soha, soha!*

Zsolt. 91,15 *Ő hív engem*, Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában [szorongatásban; a szorongatás idején; nyomorúságban], *bajaiban*:  megmentem [kiragadom onnan] és megdicsőítem őt, *tisztességet adok neki*. [Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki] 

Zsolt. 91,16 Hosszú élettel elégítem meg  őt [Napok teljességével áldom meg], és megmutatom néki az én szabadításomat. [üdvösségemet2] »gyönyörködhet szabadításomban«