Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscóba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. S hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk.
„…ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.”(1 Móz. 21.17)
Hágár – aki Ábrahám feleségének, Sárának volt a szolgálója, és aki Ábrahámnak fiút szült – a Beérseba pusztájában bujdosik gyermekével együtt, mert Sára kívánságára Ábrahám elküldte őket. Nincs vizük, nincs élelmük, s Hágár, hogy ne lássa gyermeke haldoklását, leteszi őt egy fa alá, és odébb leülve sír; De az Úr angyala a fenti mondatot mondja Hágárnak, bátorítva és reményt adva neki.
