A legjobb édesapa
Milyen csodálatos is ez a szó: Édesapám! Az ember azonnal egy erős, sziklaszilárd férfira gondol, aki védelmezi a családját, példát mutat a gyermekeinek, biztos oltalma és támasza a feleségének, mint gyöngébb edénynek. Maximalista elképzelés?
Nem gondolom.
Hiszen a legjobb Édesapa – maga Isten. S mindazok, akik Őbenne hisznek, és Őt követik, elváltoznak az Ő képére és hasonlatosságára. Isten természetének részesévé lesznek. (Természetesen nem csak a férfiakra vonatkozik ez.)
Az Igéből első olvasásra sokaknak ugyan úgy tűnik, hogy egy szigorú, következetes, gyermeke „elhajlását” keményen megfegyelmező apáról van itt szó. Őt szeretni nem olyan könnyű, hiszen – bár Ő a szeretet, mégis – legerősebb jellemzője a fenyítés, dorgálás. Néhány – ismert, és sokszor idézett – igehely is ezt látszik alátámasztani. (mint pl. a Zsid 12:6 „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?”)
Sokan az őket ért csapást, betegséget vagy más bajt azzal magyarázzák, hogy Isten Atyaként jelent meg ezzel az életükben, Ő adta, jobb esetben megengedte az életükben ezeket a rossz dolgokat, hogy a jó úton tartsa, vagy oda visszatérítse őket. (A szenvedésről egy már megjelent írást itt találsz.) Pedig ha figyelmesen olvasunk, az egész Biblia szellemiségét és mondanivalóját megértve, világosan kiderül, hogy Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus saját testében vitte fel a keresztre az összes átkot, amely az 5Mózes 28. fejezetében le van írva (érdemes végigolvasni, hogy miből is szabadított meg minket az Úr Jézus!), és nem csupán bűneinket vitte fel oda (ez sem lett volna kevés!) de ezzel egy időben, az Ő sebeiben meg is gyógyultunk! Csodálatos Istenünk van, aki így gondoskodik rólunk, gyermekeiről! Abban is bizonyosak lehetünk, hogy mennyei Édesapánk, Isten – aki maga a SZERETET -, nem vezet, tanít olyasmivel, amiért Jézus már elszenvedte a büntetést – HELYETTÜNK. Nevelési eszközeit sem kéri kölcsön az ördögtől, hiszen nála baj, betegség, gonosz dolgok NINCSENEK. (Hogy a szeretet milyen, és mire képes, olvasd el az Ige izgalmas kibontását az 1 Korinthus 13-ban, a Görög Szószedet oldalon a 4. írás.)
Miért történnek mégis „csúnya” dolgok keresztényekkel? Korábbi írásainkban, sőt, prédikációkban is szó esett arról, hogy a bűneink, saját akaratunk követése által, mi magunk jelöljük ki a saját utunkat, tehát Isten megengedő akarata nem a baj, szenvedés, amit ránk „ereszt”, hanem azt ENGEDI MEG, hogy szabad akaratunkat gyakoroljuk, ENGEDI, hogy VALASSZUNK. A mi kezünkben van a döntés, hogy áldást és életet, vagy átkot és halált választunk-e-, és ez már az Ószövetségben is így volt: 5Móz 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. (A prédikáció pedig: Creflo: Mit jelent Istent szeretni? II.rész A prédikációt itt olvashatják Regisztrált tagjaink a Bónusz oldalon.)
Ha azonban a betegség, csapás, baj, a rossz dolgok nem az Úr eszközei arra, hogy vezessen, tanácsoljon, ha ezek nem tőle származnak, és nem is Ő engedi meg ezeket, akkor vajon az intést, feddést, dorgálást, ostorozást említő igék mit is akarnak mondani? A következő írás ezt boncolgatja több fordítás, és a görög eredeti alapján.
Orb-A
